*Nicol szemszöge*
-Nem ismerted félre csak...
-Semmi csak. Nem érdekel. Hazudott, nem egyszer. És ezek után, hogy bízzak benne? Ne is próbálj visszafogni. Hazamegyek. Valahol keresnem kell egy albérletet-gondolkodott hangosan és már a bőröndjét vette elő. Ez így nem lesz jó. Nem szóltam semmit csak kisiettem a szobából. Hangosabban csaptam be az ajtót, hogy tudja: elmentem. Siettem Harry szobája felé. Türelmetlenül kopogtam, mire végre kinyitotta.
-Mit szeretnél? Nem sokára mennem kell a koncertre. Neked sem ártana készülnöd-mondta, miközben az övével bajlódott.
-El akar menni-mondtam keservesen.
-Ki akar elmenni? Beszélj érthetően-mondta kicsit idegesen.
-Bella. Bella elmegy-mondtam és remegni kezdtem az idegtől.
-Nyugii. Hallod? Gyere be és nyugodj le-húzott be és leültetett. Várt pár percet, míg már nem remegtem annyira.-Na, tehát, akkor most mondd, hogy mi van-nézett rám kíváncsian.
-Huh-fújtam ki a levegőt.-Tehát, Bella visszajött a szobába. Kérdeztem, hogy hogyan sikerült a békülés, ő mondta, hogy jól. Kérdeztem, hogy megértett-e téged. Ő meg erre mondta, hogy ez természetes, férfi dolog. Én meg azt hittem, hogy a csókra gondol, így elmondtam a véleményemet. De ő nem tudott róla! És még meg is döntötted!-mondtam idegesen.-És és most el akar menni-dadogtam.
-Meg kell állítanunk-pattant fel és visszahúzott a mi szobánkba. A Bella ajtaja résnyire volt nyitva.-Megyek és beszélek vele-indult el Harry.-Ne menj el-ment be Harry és bezárta az ajtót. Ezután csak hangfoszlányokat hallottam, majd egy csattanást. Ezután nyitódott az ajtó és Bella viharzott ki. Rám sem nézett úgy sietett ki. Utána néztem, szinte futott a lifthez. Hát, akkor ennyi. Ő is itt hagyott. Fantörpikus! Lehajtott fejjel mentem vissza és utat engedtem könnyeimnek. Lerogytam az egyik fotelbe és csak sírtam. Harry lesokkoltan jött ki.
-Elment?-kérdezte keservesen. Bólintottam és felnéztem rá. Egyik orcáján piros kézfolt díszelgett. Összehúzott szemöldökkel néztem.-Megpofozott-rántotta meg a vállát.-Megérdemeltem. Mindent elcsesztem!-mondta idegesen és egyet a falba csapott. Összerezzentem.
-Ha...Harry nyugodj le. Menj vissza a szobádba, készülj el és menj a koncertedre. Én azt hiszem, hogy ezt a koncertet kihagyom-mondtam.
-Ez természetes. Maradj itt. Biztos valamelyik lány is szívesen veled marad-simította meg arcomat. Kopogtak.-Majd én-és már nyitotta is az ajtót.
-Hát itt vagy haver! Mindenhol kerestünk. Nicol, Bella? Mi történt az arcoddal?-hallottam Niall hangját.
-Szerintem jobb, ha bejössz-mondta Harry és kitárta az ajtót. Nem csak Niall, de az egész banda becsődült, a barátnőkkel együtt.
-Mi történt Nicol?-sietett oda hozzám Niall és átölelt. Csak megráztam a fejemet. Nem bírtam beszélni. Hiszen most vesztettem el az egyetlen és legjobb barátnőmet. Ráadásul biztos Harry is haragszik rám, mert elkotyogtam a csókot. Ismét ömleni kezdtek a könnyek a szememből. Niall próbált nyugtatni kevés sikerrel.
-Bella elment-jelentette be Harry.
-Mi?-kérdezte hisztérikusan Perrie. Ez kicsit meglepett.
-Jól hallottad elment. Miattam. Megcsókoltam Abbyt és ő megtudta. És hát elment. Vissza Londonba. Gondolom el fog költözni.
-Elüldözted a legjobb barátomat-rontott neki Niall és épp behúzni akart Harrynek, de én megfogtam a kezét.
-Már kapott Bellától-mondtam nyugtatóan.
-Behúzott egyet Harrynek?-kérdezte Zayn.
-Csak felpofozta-rántottam meg a vállam.-Viszont nektek most mennetek kell a koncertre. Egy, kettő. Én most kihagyom, de érezzétek jól magatokat-mosolyogtam rájuk erőltetetten.
-Nem haragszol, ha maradok?-kérdezte kedvesen Elenor.
-Ha szeretnél, nyugodtam- eresztettem felé egy mosolyt.
-Akkor maradok-bólintott mosolyogva. A többiek elmentek, Nialltól kaptam egy csókot, míg El Louistól kapott egy hosszú puszit.
-Gyere ülj le-szóltam, mikor becsukódott az ajtó. Helyet foglalt az egyik fotelben.-Kérsz valamit inni, enni?-kérdeztem kedvesen.
-Megmondom őszintén most egy kávé jól esne. Van a közelben egy Starbucks, elmegyünk?-kérdezte barátságosan.
-Lehet, hogy jót tenne a kimozdulás. Felőlem mehetünk-mosolyogtam rá.
-Oké. Akkor készülj el és indulhatunk is.
Így hát felálltam és a fürdőbe vettem az irányt. Megmostam jéghideg vízzel az arcomat, hogy valamennyire enyhítsem a sírás nyomait. Tettem fel egy kis alapozót és a szempilláimon is átmentem néhányszor a szempillaspirállal. A sminkkel meg is voltam. A bőröndömhöz siettem és egy köldökig érő I <3 sleep feliratú pólót, egy rövidnadrágot és egy piros kockás inget kaptam ki. Ezeket gyorsan felvettem magamra, az inget a csípőmre kötöttem. Ezután a hajamat bedugtam az egyik kedvenc egyszerű sötétkék sapkám alá. Gyorsan csináltam egy képet.
-Kész vagyok-sétáltam ki a fürdőből Elhez.
-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
-Persze-mosolyogtam vissza. Így hát elhagytuk a lakosztályt és a Starbucks felé vettük az irányt.
-Sajnálom, hogy elment Bella-hajtotta le a fejét és sajnálatot éreztem ki a hangjából.
-Ne tedd. Ezt csakis ő érezheti, hogy jól tette-e. Az a helyzet, hogy megértem, ugyanis Harry egy tuskó-mondtam és egy enyhe kuncogás szakadt fel belőlem.
-Tudom. Igaz, hogy neki köszönhetem Louist, így nem kellene becsmérelnem-nevetett ő is. Kész csoda, hogy eddig a rajongók még nem támadtak le.-Figyelsz?-kérdezte mosolyogva Elenor.
-Bocsi. Mit mondtál?-ráztam meg a fejem és felé fordultam.
-Nem lényeges. Min gondolkodtál el ennyire?-kérdezte kíváncsian.
-Csak fura, hogy még nem támadtam le a Directionerek-rántottam meg a vállam.
-Tudod, egy ideje megbékéltek velem egészen normálisak velem. Rólad pedig nem tudják, hogy Niall barátnője vagy, nem de?-suttogta a második mondatot vigyorogva.
-De-tűrtem szégyenlősen az egyik tincsemet a fülem mögé.
-Nem akartalak zavarba hozni-szabadkozott.
-Semmiség-mosolyogtam rá és megálltam a Starbucks előtt. Az ajtó felé helyezett csengő csilingelve jelezte, hogy betértünk az üzletbe.
-Mit szeretnél?-kérdezte Elenor, miközben beálltunk a sorba.
-Azt hiszem egy sima Frappuccino-t kérek-mosolyogtam rá.
-Én pedig egy csokisat akkor-és már ránk is került a sor. Elenor gyorsan leadta a rendelést és megmondta, hogy milyen névre kérjük őket. Kerestünk egy szabad kétszemélyes asztalt és helyet foglaltunk.-És amúgy eddig hogy tetszik, hogy a középpontban vagy?-kérdezte.
-Nem igazán tetszik. Főleg, hogy annyit hazudoznak az újságokban, hogy az már fájdalmas. Mert szerintem te is tudod, hogy csoda, ha egyáltalán valami igaz abba a szennylapokban.
-Sajnos tudom. Belőlem már ha jól tudom 3 is van-nevetett fel.
-Tudom olvastam. Mondjuk én szerencsésnek vagyok mondható, mert a dolgok mögé látok. Egészen pici koromtól ismerem Harryt és néha én érzem magam rosszul a pletykák miatt.
-Én néha már félek a rajongóiktól. Rengeteg rendes és megértő lány van, de van néhány már-már beteges fan-mondta és elhúzta a száját.
-Elenor és Nicol rendelése-mondta egy igencsak helyes fiú és két poharat tartott fel.
-Majd én-álltam fel és a fiúhoz siettem.-Köszi-vettem el és egy kis borravalóval ki is fizettem.
-Köszi a borravalót-mosolygott sármosan a fiú.
-Nincs mit-mosolyogtam rá kedvesen.
-És, hogy-hogy két ilyen szép lány egyedül ücsörög.
-A barátaink épp nagyon elfoglaltak-rántottam meg a vállam.
-Ó, értem. Egészségetekre-biccentett és figyelmét a többi vásárlóra irányította. Lassan sétáltam vissza Elenorhoz.
-Tessék-tettem le elé a frappiccinoját.
-Köszi. Mennyivel tartozok?-kérdezte miközben az italát pásztázta.
-Semmennyivel. Ennyivel én tartoztam neked, hogy nem hagytál magamra-mosolyogtam rá. Mi van velem? Soha nem voltam ennyire könnyen megnyílós, de El más. Úgy érzem benne legalább annyira bízhatok, mint Bellában.
-Oh, hát akkor köszi. Lefényképezhetem?-kérdezte kislányos vigyorral.
-Persze-és már kattintotta is a képet.-Jó lett-bólintottam, ahogy megmutatta.
-Feltehetem twiterre?
-Fel. Be is követsz?-kérdeztem vigyorogva.
-Be hát. Mondd a neved.
-Nicol Black.
-A twitter nevedet kérdeztem-nevetett fel.
-Én meg azt mondtam-röhögtem el magam.
-Ja. Oké. A @-os neved Nicole94 ugye?-kérdezte miközben nyomkodta a telefonját.
-Aha.
-Be vagy követve-nézett fel a telójából. Az enyém pedig csipogni kezdett. Gyorsan visszakövettem El-t és a kép már kint is volt.
@Elenor_Calder A nap megkoronázása
@Nicole94 Köszönöm a meghívást;)
Rengetegen kedvencnek jelölték és írtak is alá. Mondjuk az utálkozó megjegyzéseket nem nagyon kellett keresni. Több volt abból, mint a jóból. Az egyik kiváltképp felhúzott.
"@Elenor_Calder @Nicole94 Még, hogy ő hívott meg téged? Ez is a fiúk pénze, mert csak ehhez értetek. Kihasználni a fiúk jó indulatát."
-Na jó ebből most lett elegem-kaptam elő a telefonom és már pötyögtem is.
"@Jackie1D Már bocs, de mit képzelsz magadról? Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyet feltételezz?! Csak, hogy tudd: nem a fiúk pénzéből élek! Képzeld el mind a ketten tudjuk El-el, hogy mi az a munka. Mert, hogy Ő is és Én is dolgozunk! Úgyhogy elmehetsz a ******-ba;)"
Lehet, hogy durván fogalmaztam, de honnan veszi a jogot, hogy így ócsároljon? Inkább le is léptem. Egyen így felhúztam magam, mi lenne, ha az összeset elolvasnám?
-Köszi, hogy kivédtél-mosolygott rám kedvesen újdonsült barátnőm.
-Ez csak természetes-ittam bele a kávémba.
-Tudod ez még nem is annyira durva. Engem tojással dobáltak meg-ivott ő is az italából. Eltátottam a számat.
-Az ilyenek nem igazi rajongók-ráztam a fejemet.
-Tudom. De szeretem Lou-t, szóval nem tudnak eltántorítani attól, hogy együtt legyek vele-rántotta meg a vállát.
-Tudod, engem nem igazán kedvelnek a fanok, mert ugyebár Harry jó barátja vagyok és nem akarok nekik megfelelni. Nem értem attól, hogy a fiúk ismertek lettek, attól még nem kell minden ismerősüknek tökéletesnek lenni-ráztam rosszallóan a fejemet. Ezután olyat tett, amin meglepődtem. Ugyanis megölelt. A következő cselekedetemre meg végképp nem lehetett rám ismerni, ugyanis visszaöleltem.
-Örülök, hogy nem mentem el a koncertre-mondta, miután elengedett.
-Mit mondhatnék? Én is-nevettem fel.-Mehetünk?-kérdeztem miután már mindkettőnk pohara üres volt.
-Persze-mosolygott. Felkapta a táskáját és már indultunk is.-Hova menjünk? Szeretnél a hotelbe, vagy valahova máshova?-kérdezte, miközben felcsapta a napszemüvegét.
-Nem szeretnék visszamenni ilyen szép időbe. Bent kuksolni a legrosszabb. Menjünk le a partra-adtam az ötletet.
-Jó, gyere-indult el, én meg követtem. Már egy eldugottabb részen, amikor El hirtelen megállt.
-Baj van?-kérdeztem és én is megtorpantam.
-Tudod azzal maradtam itt veled, hogy elmondjam a rólad alkotott véleményemet, de úgy tűnik, hogy elhamarkodtam a megismerésedet. Rájöttem, hogy tévedtem-hajtotta le a fejét.
-Mi?-kérdeztem értetlenül.
-Tudod, Louis kért rá, hogy viselkedjek veled normálisan, mert nekem nagyon nem voltál szimpi-ült le a homokba.-Azt hittem, hogy egy nagyképű, elkényeztetett liba vagy, aki lenéz minket. Nem tudom miért. Egyszerűen nem tetszett nekem, hogy nem fogadtál barátságosan. Oké, megértem, hogy sok mindent hallottál rólunk a médiából, de nem ártottunk/ártottam neked semmit. Akkor így gondolkoztam és Tommo mondta is, hogy majd megkedvellek. Gondoltam, hogy majd, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor se. De, hogy itt maradtam veled, teljesen megváltozott a véleményem rólad. Kedves lány vagy, különbözünk, de mégse. Figyelj ezt el kellett mondanom, mert lelkiismeret-furdalásom lett volna. Sajnálom, hogy úgy ítéltelek meg, hogy nem is ismertelek meg előtte-nézett rám szomorúan.
-Ez most meglepett-fújtam ki szaggatottan a levegőt.-Tudod én is nagyon ilyen vagyok-ültem le mellé.
-Hogy érted?-nézett rám értetlenül.
-Én is úgy ítélkezem, hogy nem adok esélyt az embereknek. De meg van rá az okom. Hidd el nagyon is átérzem, hogy mit művelnek veled, mert engem 4 éven keresztül folyamatosan szekáltak a középsuliba és miután Harry elment, meg végképp egyedül maradtam. Teljesen magamba zárkóztam és csak az 5 idióta fiút engedtem közel magamhoz. Nem voltak barátnőim és most is csak kettő lányt mondhatok annak. Az egyik itt hagyott, a másik meg most mondta el, hogy a barátja kérésére nem fojt meg egy kanál vízben-nevettem fel. Ő is értette a célzást.-Nem haragszok. Tudod neked még hamar meg is nyíltam. Bellával eleinte nem akartam kedves lenni. Harry rám kényszerítette, de megérte-mosolyodtam el az emlékekre.
-Mostmár nem gondolom úgy, hogy lenézel minket. Ahogy megismertelek, már amennyire egy nap alatt meglehet-nevetett fel-,de megkedveltelek. Nagyon jól esett az is, hogy kivédtél, de tényleg. Úgyhogy még egyszer bocsi. Remélem, hogy még mindig látsz arra esélyt, hogy barátok legyünk-mosolygott rám.
-Persze, hogy látok!-vágtam rá vigyorogva és megöleltem.-Na gyere toljuk vissza a seggünket a hotelbe. Elfáradtam-ásítottam egy nagyot. Így, hát nevetgélve indultunk vissza szálláshelyünkre...
*Sziasztok kedves olvasóim! Tudom nagyon rég nem volt rész, de rengeteg dolog történt velem. Főleg rossz és nem jó. Holnap megyek a Balatonra, de ígérem, hogy telefonról írni fogok egy részt. A másik pedig amiért nem érkezett rész: van 6 rendszeres olvasóm-amiért nagyon-nagyon hálás vagyok-, de 2 komit kapok és 1 pipát sem? Ennyire rossz, amit csinálok? Mert, akkor nem vesződök vele, megírok még két részt és 2 fejezetes lesz az egész blog. A chatet sem használjál, a facebook csoportban is 3-an vagyunk velem együtt. Ez szíven ütött. Rengeteg bajom van és, ha ennyire nem érdekel titeket, amit csinálok, akkor ezen még pluszba minek idegeskedjek? Tudom az igazi író nem azért csinálja, hogy elismerjék, hanem azért mert szeret írni. De amikor van +3600 oldalmegjelenítésem, akkor nem értem, hogy miért nem lehet egy annyit csinálni, hogy rákattintok, hogy jó vagy rossz-e, amit összehoztam nektek. Attól remélem, hogy tetszett a rész, jöhet akár rossz kritika is, bírom és attól csak jobb leszek, ha valaki leírja, hogy mi a rossz abba, amit csinálok. Puszillak titeket.*
