24. rész (II. fejezet)

*Bella szemszöge*

-Majd én nyitom!-mondtam hangosan és indultam kinyitni az ajtót. Gyorsan ki is nyitottam de a látvány letaglózott!

-MEGLEPETÉS!!-mondta az öt idióta ordítva. Én meg sem bírtam szólalni.

-Hát ti?-böktem ki nagy nehezen.

-Ó már be sem hívsz?-kérdezte tetetett szomorúsággal Niall.-Nem baj, akkor majd úgy viselkedek, mint otthon-és be is jött! Hát kész ez a gyerek!

-Udvariasságról nem hallottál?-kérdeztem szarkasztikusan.-Gyertek be-mondtam a másik négy fiúnak, akik még mindig az ajtóban álltak. Így hát bejöttek és levették a cipőjüket.-Menjetek Niall után, csak a kajaillatot kell követnetek. Tuti, hogy a konyhában van-nevettem fel.-Harry te maradj egy picit-fogtam meg az említett karját.

-Mit szeretnél?-vigyorgott le rám. Na ja kicsit magasabb volt.

-Mit kerestek itt?-húztam fel a szemöldökömet.

-Niallnak hiányoztál és gondoltuk elugrunk hozzátok-rántotta meg a vállát.

-Aha, oké. És mondd csak. Tényleg ennyire szőkének nézel?-kérdeztem szarkasztikusan.

-De ha ezért jöttünk!-csattant fel.

-Jó, hagyjuk. Gyere megmutatom, hol vannak a fiúk.

Végül tényleg a konyhába kötött ki mind az öt fiú és bemutatkoztak a szüleimnek, akiket egyáltalán nem zavarta a váratlan vendégek érkezése, sőt még örültek is nekik!

-Na kipakoltam. Mik ezek a finom illatok?-jött be Nicol a konyhába. Ő is meglepődött azon, hogy ismét láthatja barátait, de ő rögtön végig is ölelgette őket. Végül a fiúk még maradtak vacsorára és együtt ettünk. Mindenki jól érezte magát, sokat nevettünk. Ráadásul a fiúk a felnőttekkel is megtalálták a hangot.

-Na és milyen rosszaságokat csinált az én kicsi lányom?-kérdezte viccesen apu.

-Apu!-szóltam rá kínosan.

-Noel, a lányod jobban nem is viselkedhetett volna-mondta Harry.-Komolyan főzött, takarított, mosott, mindent csinált. És nem utolsó sorban hamar megszokott minket és tudta kezelni a konfliktusokat-most komolyan, miért kell isteníteni?

-Ó, hát akkor örülök-mondta mosolyogva apukám.

-Egészségetekre!-kezdte el anya leszedni az asztal.

-Segítek-álltam fel én is és segítettem leszedni mindent az asztalról. A mosogatásba is segítettem.

-Látom, jól kijössz Harryvel-mosolygott anya.

-Hát, mostanság nem igazán-húztam el a számat.

-Hogy érted? Nem veszed észre mennyire odavan érted te lány?-kérdezte komoly hangon anyu.

-De anya, állandóan összekapunk valamin! Komolyan még egy doboz gyufán is tudnánk veszekedni.

-Ó, hát pedig most nem veszekedtetek. Na meg, hogy kidicsért apád előtt-mondta az érveit.

-Jó, mert gondolom nem akarta azzal kezdeni, hogy: ,,Uram! A lánya miatt egy perc nyugtom sincs!"-mondtam.

-De mi történ mégis?-kérdezte kíváncsian. Már nem mosogattunk, csak beszélgettünk.

-Hát majdnem összejöttünk, de előtte sem volt fényes a kapcsolatunk. Miattam törte össze a kedvenc bögréjét, miattam jött majdnem megint össze Taylorral, sőt mondok még jobbat! Szerencsétlen miattam lehet olyan kanos, hogy akár egy macskát is megrakna!

-De mért lenne kanos?-kérdezte vigyorogva anya.

-Mert azóta khm tudod nem volt együtt lánnyal, hogy én odapofátlankodtam.

-Na és szerinted nem tetszel neki?-kérdezte vigyorogva. Igaza volt.

-De anyu azt is mondta, hogy soha többet ne szóljak hozzá és, hogy jobb lenne, ha vissza sem mennék.

-Nem mondtál semmi olyat, amivel megbánthattad?-kérdezte óvatosan.

-Nem hiszem, de miért?

-Mivel úgy ismertem meg, hogy elég hirtelen haragú. Ő is beismerte. Szerintem beszéljétek meg és minden jó lesz, hidd el-mondta biztatóan és kiment a konyhából egyedül hagyva a gondolataimmal.

*Harry szemszöge*

Örülök, hogy megismerkedtem Bella szüleivel. Nagyon rendesek és egész jól ki is jövök velük. Bár Bells nem hülye, már akkor tudta, hogy nem csak Niall miatt vagyunk itt, amikor váratlanul beállítottunk. És igen azért jöttünk, mert féltem, hogy nem fog visszajönni Londonba. Én nem akartam azt mondani, csak hirtelen haragú vagyok, sajnos. Már nem tudtam visszaszívni, amit mondtam. Tényleg nagyon sajnálom, de már mint mondtam nem tudom visszaszívni. Remélem, hogy visszafog jönni hozzánk és akkor már tényleg feltüzelem magam és megszerzem magamnak. Ezen elmélkedtem, mikor Noel megszólított.
-Na és, hogy bírjátok ezt az állandó hajtást?-kérdezte tőlem kíváncsian.
-Nem könnyű, főként, hogy szinte magánéletünk sincs, de amúgy a sok rajongót boldognak látni megéri-mondtam mosolyogva.
-Nem lehet egyszerű dolog-mosolygott megértően.-És mondd lányokkal hogy állsz?-kérdezte.
-Most nincs lány a láthatáron-mondtam, mire egy köhhintést hallottam. Erre megfordultam és Bell szép szemeivel találtam szemben magam.
-Beszélhetnénk?-mosolygott rám szégyenlősen.
-Persze-mosolyogtam vissza.
-Gyere-intett, mire én követtem. Vajon miről szeretne beszélni? Fogalmam sincs, de amíg vele beszélhetek nincs baj. Felértünk egy full kék szobába, amit én nem kis meglepődöttséggel tekintettem meg.-Öhm hát igen. Nem tudom emlékszel e arra, hogy mondtam, hogy imádom a delfineket. Hát nos a kék színt is szeretem-mondta mosolyogva. És tényleg sok-sok delfines cucca volt. Főként kis szobrokat láttam. Mind egy nagy szekrényre volt felhalmozva.
-Tetszenek a delfines cuccaid-vigyorogtam le rá. Imádom, hogy kisebb mint én és fel kell, hogy nézzen rám és olyan gyönyörűek akkor a szemei. Hmm kicsit elkalandoztam.-Khm szóval mit szerettél volna?-kérdeztem kíváncsian és kényelembe helyeztem magamat a hatalmas ágyán.
-Huh, szóval csak annyit szerettem volna, hogy szerintem nem megyek vissza-mondta, mire én ledöbbentem.

*Bella szemszöge*
-Mi?!! De miért?-kérdezte ijedten Harry.
-Nem tudom, jobb lesz itthon nekem-hajtottam le a fejemet.
-De ezt nem teheted velünk, hisz szeretünk téged és és ahj nem lehet, hogy  nem jössz vissza-kezdett el hebegni-habogni.
-Harry döntöttem. Ez van, törődj bele. Amúgy is pár hónap múlva emlékezni sem fogsz rám, vagy már csak nem fogok hiányozni-mondtam biztatóan, de ő mintha meg sem hallotta volna bámult ki a fejéből. Így hát beállt a kínos csend. Én is elgondolkoztam. Vajon tényleg képes volnék otthagyni őket? És nem hiányoznának nagyon? Ez a jó döntés? És ha nem? Na meg persze, mi lesz az álmommal? És, ha ez az utolsó lehetőségem, hogy híres tervező legyek? És ha elveszítem Niallt is? Nem tudom, fogalmam sincs. És ez nagy gond, mert igazából még nem döntöttem, de kíváncsi voltam Harry reakciójára.-Harry itt alszotok?-törtem meg a már régóta tartó csendet.
-Nem szeretnénk zavarni, így is idepofátlankodtunk. Szerintem összeszedem a fiúkat és már megyünk is-állt fel.
-Ne menjetek!-kértem szépen és lágyan.-Itt maradhattok, nem zavartok és biztos Nicol is örülni fog.
-A fiúk lehet, hogy menni szeretnének-fordította el a fejét.
-Jaj Harry én ezt nem bírom-öleltem át hátulról.
-Mit? Bella mi a baj?-fordult meg és becsomagolt az ölelésébe.
-Csak nem bírom-szipogtam a pólójába. Ő nem szólt semmit, csak szorosan ölelt magához. Hosszam beszívtam a kellemesen bódító illatát.
-Shh, nem lesz semmi baj-ringatott.-Nyugodj meg itt maradunk-nyugtatott tovább. Nagyon jól esett ez most. Nem tudom, mostanság annyira sírós vagyok.
-Köszönöm-engedtem el és letöröltem a könnyeimet.
-Jól vagy?-kérdezte óvatosan.
-Persze, csak mostanság megvagyok bolondulva-mosolyodtam el miközben letöröltem a maradék könnycseppeket. Már indultam volna, hogy egy kis sminket tegyek fel-ugyanis borzalmasan festhettem-,mikor Harry megállított.
-Héé, nincs szükséged sminkre-mosolygott rám.
-Megölelhetlek?-kérdeztem félénken. Csak szorosan magához húzott, ismét. Nyomott egy puszit a fejemre és lenézett rám. Csak vigyorgott.-Most mi van? Ennyire gázul festek?-kérdeztem nevetve.-Tudod Harry felnézek rád. Szó szerint-nevettem fel ismét.
-Ó, hát igen, rám mindenki felnéz-vigyorodott el.
-Harry tegnap a konyhában mért akadtál ki?-kérdeztem...

U.i.: köszönöm szépen a két kommentet, nagyon jól estek!:) Plusz még ajálnlom figyelmetekbe, hogy oldalra kitettem az elérhetőségeimet(facebook, twitter, ask.fm.). Ha gondoljátok jelöljetek be, írjatok, kérdezzetek, kövessetek be.:) Csak úgy megsúgom, hogy most írtam meg a következő részt, úgyhogy rajtatok áll, mikor is hozom a következő rész. Komizzatok, pipáljatok, írjatok a chatbe!!:)

23. rész (II. fejezet)

Sziasztok! Meghoztam a részt. Jó olvasást!:)

*Bella szemszöge*

Viszont ez után olyan téma jött, ami a szívemig hatolt.

-Fiúk! Látom, hogy nem vagytok túl jókedvűek. Valami baj van?-kérdezte aggodalmasan a riporternő. 

-Áá nincs semmi!-mondta Harry.

-Látom, hogy van valami. Mondd el nyugodtan. Ennyire unalmas volnék?-kérdezte az a bestia. Komolyan, ha van valami baja, akkor sem kötelező mindenkinek elmondani.

-Csak megbántottam egy nagyon jó barátomat és félek, hogy elvesztem-mondta szomorkás hangon.

-Hallgatja most az adást? Esetleg szeretnél üzenni neki valamit?-kérdezte együtt érző hangon a riporter.

-Remélem hallgatja éés csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom és mind várjuk vissza Londonba-atya világ! Hisz ez nekem szólt! Egy érzelmi hullám ragadott magával, így gyorsan kimentem a mosdóba. Nem bírtam visszafogni a mosolyom, de könnyek csorogtak le az arcomon. Kopogtak, így gyorsan letöröltem a könnyeim és kimentem a mosdóból. Visszaültem Nicol mellé.
-Hé, minden rendben?-kérdezte és felém fordult.
-Persze. Mi baj lenne?-kérdeztem egy erőltetett mosollyal. Hiányozni fognak a fiúk.
-Látom, hogy valami baj van, úgyhogy hallgatlak. És ne merészeld azt mondani, hogy csak sokat képzelek a dolgok mögé.
-Jó, jó. Csak hiányozni fogtok-mosolyogtam.
-De akkor mért nem jössz vissza Londonba?-kérdezte egy vállrándítással.
-Mert Harry is megmondta, hogy jobb lenne nélkülem-hajtottam le a fejem.
-Na ne már!-szólt Nic hitetlenkedve, erre felemeltem a fejemet.-Nem hallottad a rádióból, hogy sajnálja és vár vissza Londonba?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-De hallottam, de nem tudom-mondtam bizonytalanul.-Majd még meggondolom.
-Rendben.
Ez után hamar odaértünk Dublinba. A reptéren rögtön kiszúrtam anyáékat. Megfogtam Nicol karját és húztam magam után. Ahogy odaértünk a szüleimhez, rögtön a nyakukba ugrottam. Annyira hiányoztak!
-Úgy hiányoztatok!-engedtem el őket nagy nehezen. Aztán észbe kaptam, hogy van egy anyáék számára ismeretlen személy.-Uhm, nem is mondtam! Anya, apa! Ő itt Nicol Black. Nicol! Ők itt anyu és apu-mutogattam.
-Hívj nyugodtan Beckynek-mondta barátságosan anyu.-És természetesen tegezhetsz is, nem vagyok olyan idős-ölelte meg legjobb barátnőmet.
-Engem pedig nyugodtan hívj csak Noelnek-ölelte meg apu is.
-Rendben-mosolygott kedvesen Nicol.
-Most pedig indulás haza-vette el apa a csomagjainkat és betette a kocsiba. Ezek után indulhattunk is Mullingarba. Nagy boldogság öntött el, amikor megpillantottam a ezt a táblát:

-Jó újra itthon-szálltam ki a családi ház előtt és megnyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat.
-Szép házatok van-mosolygott Nicol.
-Köszi-mosolyogtam rá vissza.-Gyere körbevezetlek-hívtam beljebb vendégünket.
A házunk:

Így hát bevezettem és körbevezettem a házban. Sok-sok emlék zúdult rám, ahogy teljesen körbejártam a házat.
-És ez itt az én szobám, ahol drága Niallunk orrát betörtem-nevettem fel és benyitottam a szobámba. Semmit nem változtatott rajta anya, aminek nagyon örültem, hisze ez mégiscsak az én szobám volt és lesz.
-Hűű, ez tényleg téged tükröz-kezdett el szétnézni Nicol.-Szereted a kék színt. Jól sejtem?-kérdezte.
-Mondhatni-nevettem fel. Hát, nos igen a szobám fala kék színű volt, amit halványkék bútorokkal rendeztünk be, sőt még a falon is kék képek díszelegtek és az ágyneműm is természetesen kék volt.

-Most pedig gyere, mert megmutatom a vendégszobát, ahol aludni fogsz-mosolyogtam és kiléptem a szobából. A velem szemben lévő szoba felé vettem az irányt és benyitottam a vendégszobába.
-Hűű, ez gyönyörű. Nagyon jó ízlésetek van-tekintett körbe ideiglenes szobájában. A szoba fala barnás árnyalatot vett fel, melynek közepén egy egyszerű franciaágy foglalt helyet. A szobában továbbá van még két gardróbszekrény és egy tükör is. A falat egy festmény díszítette.

-Rendezkedj be nyugodtan, én addig lemegyek beszélgetek egy kicsit anyuval-mondtam és már robogtam is lefelé, hogy beszéljek rég nem látott anyukámmal. A tervem viszont meghiúsult, ugyanis csengettek.-Majd én kinyitom!-mondtam hangosan és megindultam kinyitni az ajtót...

U.i.: köszönöm szépen a sok oldalmegjelenítést!!:) Nem sokára elérem az 1000 kattintást, aminek rettenetesen örülök és nagyon köszönöm nektek. Örülnék egy-két nyomnak, úgyhogy komizzatok, pipáljatok, írjatok a chatbe, ha úgy gondoljátok!:)

22. rész (II. fejezet)

Sziasztok! Elég szomorú vagyok, hogy csak egy pipát kaptam. Örülnék néhány kominak vagy pipának. A chatbe is írhattok, ha gondoljátok. Két komi és 3 pipa után hozom a kövi részt remélhetőleg minnél előbb.:) Most pedig jó olvasást!:)

*Bella szemszöge*

Szépen komótosan mentem fel a lépcsőn. Mikor odaértem a barátnőm szobája felé, bekopogtam.

-Gyere-hallottam Nicol hangját.

-Csak én vagyok-mentem be.-Beszélhetnénk?-kérdeztem.

*Nicol szemszöge*

-Beszélhetnénk?-kérdezte legjobb barátnőm. Igen kijelenthetem, hogy ő a legjobb barátnőm. Persze nem vette át Hazz helyét, de egy szinten állnak. Kicsit elkalandoztam, de megráztam a fejemet, így válaszoltam.

-Persze. Mondd-mosolyogtam. Meglepődötten nézett rám. Hát igen mostanság nem igazán erősségem a mosolygás.

-Hát tudod elég rosszul érzem magam, hogy itt hagyunk egyedül, pont amikor nagy szükséged lenne ránk-telepedett mellém az ágyra.

-Semmi baj. Jól megleszek és amúgy is csak egy hétre mész el-mosolyogtam hamiskásan.

-De én nagyon szarul érzem magam e miatt. Így úgy döntöttem, hogy-nem hagytam, hogy befejezze...

-Nehogy azt mondd, hogy itt maradsz, mert akkor én rugdoslak el Mullingarba!-mondtam fenyegetően.

-Én nem így értettem-mondta védekezően.-Én úgy értettem, hogy neked sem kéne itt maradnod.

-Nem szeretnék hazamenni-mondtam.

-Nem is így értettem. Hanem úgy értettem, hogy esetleg, ha gondolod eljöhetnél velem haza-mondta.

-Mi a..? Menjek veled Mullingarbe?-kérdeztem döbbenten.

-Igen. Jó lenne és te sem lennél egyedül-mondta az érveit.

-De már amúgy sem kapnák repjegyet-mondtam. Igazából szívesen elmentem volna.

-Én erre is gondoltam-kezdett el vigyorogni.-Már előre neked is megvettem a jegyeket. Na eljössz?-kérdezte még mindig fülig érő szájjal.

-Hát, tudod szívesen elmennék-kezdtem el én is vigyorogni. Konkrétan ráugrottam és úgy kezdtem el szorongatni... Nagyon boldog voltam...

*Harry szemszöge*

Nagyon finom volt a spagetti. Bella akár szakácsnak is mehetne! Végül Claire is csatlakozott hozzánk és ő is falatozni kezdett.

-Bella hol van?-kérdeztem a fiatal lányt.

-Nem tudom a lépcső felé indult-rántotta meg a vállát.-De ha már Bellánál tartunk akkor kérdeznék valamit. Harry neked bejön, ugye?-kérdezte és én majdnem félrenyeltem a kaját. Fulladozni kezdtem, de Niall rögtön verni kezdte a hátamat és máris jobb lett.

-Nem szeretném, ha pletykálnának a rajongók olyanról, ami még nem is biztos, vagy egyáltalán nem igaz-nem akarom, hogy már rögtön azzal kelljen megbirkóznia, hogy a rajongók beszólásait kezelje. Bár ki tudja? Lehet, hogy semmi sem lesz.

-De annyira összeilletek-mondta ámuldozva.-És ő tényleg rendes és tegyük hozzá nem szőke-nevetett fel. Erre csak mosolyogni tudtam. Ilyen egy igazi rajongó, aki örülne neki, ha végre mi is boldogok lennénk. Nagy trappolást hallottam az emelet felől és nemsokára a két lány bukkant fel a konyhába.

-Ó, de jó, hogy még itt vagy-mosolygott Clairere Nicol.-Csak szeretném megmondani, hogy amiket eddig rólad halottam, nem lehetsz olyan rossz rajongó-mosolygott tovább és egy baráti ölelésbe vonta a megszeppent lányt. Na igen régebben Nic nem volt valami kedves a rajongóinkkal.

-Mire ez a nagy jókedv?-kérdeztem Bellát.

-Jön velem Írországba-vigyorodott el. Komolyan, mintha ez a rajongó újra életet hozott volna ebbe a házba. Végszóra pedig megszólalt a csengő.-Ez biztos Kim lesz-ment el Bell ajtót nyitni. Egy középkorú hölggyel tért vissza.-Nos úgy látom Claire, hogy menned kell-mondta Bells és egy ölelésbe vonta a lányt.

-Köszönöm, hogy itt lehettem és az utóvacsit is-nevetett és anyukájával együtt távozott.

-Komolyan ez a lány mintha visszahozta volna az életet a házba-mondtam derűsen.

-Az biztos-mondta Louis.

-Akkor nem baj, hogy elhoztam?-kérdezte Bella.

-De óriási-nevetett fel Liam.

-Tudjátok olyan emberséges volt velem, pedig azt hittem, hogy félrefogják érteni, de úgy tűnik van, aki nem-mosolygott.-Viszont azt nem értettem, hogy azt mondta, reméli, hogy hamarosan én is 1D barátnő leszek-mondta elég furi fejjel.

-Nekem is megemlítette most a kajálásnál, hogy úgy vette észre, hogy bejössz nekem-mondtam.

-Ennek a csajnak jó a szeme-mondta Nicol.

-Ezt meg, hogy érted?-kérdeztem.

-Hát úgy, hogy jól átlátja a dolgokat-mondta és valamit intett Liaméknek.-És, hogy erre ti is rájöjjetek kaptok időt reggelig.

-Mi? Hogy érted?-kérdezte Bella, de már én is későn kapcsoltam, így ketten ragadtunk a konyhába.-Ne már!-mondta hitetlenkedve.

-Hát úgy tűnik bezártak minket-ráztam meg a fejem.-De figyelj én nem akarok itt éjszakázni. Hideg a kő-mondtam teljesen komolyan. Erre ő felnevetett.-Most mi van?-kérdeztem bosszúsan.
-Harry!-nevetett fel megint.-Nem lenne muszáj a kövön aludnunk itt van az asztal-mutatott az étkezőasztalra.
-Ja tényleg!-nevettem fel.
-Nyugodj meg nem fogunk itt éjszakázni. Majd szerinted pont Niall kifogja bírni kaja nélkül-mondta Bella.
-Van bolt is!-hallottam meg az említett személy hangját.
-Ó a francba! Most komolyan bezártatok minket? Gratulálok érett társaság!-kezdte el dorogálni az ajtón túli személyeket.
-Ó, ez most nagyon rosszul esett-kezdett el szipogni Nicol. Persze csak színpadiasan. Erre ,,rabtársam" csak hörgött valamit. Na igen eléggé ideges volt már.
-Hagyd Bells! Itt éjszakázunk, nem lesz semmi gáz-mondtam nyugtatóan.
-Hát jó!-ült le egy székre. Lábdobogást hallottunk és minden csendes lett..

*Bella szemszöge*
Kínos csend állt be. Harry sem szólt és én sem. Csak a falióra ütemes kattogását lehetett hallani, ami elég idegesítő volt, így felpattantam és az órához trappoltam. Gyorsan lekaptam a falról és kivettem belőle az elemet.
-Máris jobb-morogta Harry.
-Szerintem is-mosolyogtam.
-Figyelj! Igaza van a srácoknak ezt meg kéne beszélnünk-szólt Harry.
-Meg, de egy csókon nem nagyon lehet sok mindent megbeszélni-mondtam.
-Ja, hogy neked semmit nem jelentett?-kérdezte kicsit idegesen. Most meg mi baja?-Hát jó, akkor tudod mit? Ne is szólj hozzám többet! Komolyan mondom jobb lenne, ha vissza sem jönnél!-mondta utálatosan. Nagyon fájtak a szavai, de úgy döntöttem megteszem, amit kér. Azaz nem szólok hozzá és eldöndöttem, hazaköltözöm. Szarok a sulira is. Majd szólok Niallnak. Harrynek szépen lassan leesett, hogy miket vágott a fejemhez.-Jaj , Istenkém! Ne haragudj! Bella!-szólongatott.-Nem gondoltam komolyan, én csak..-hagyta függőben a mondatot, de nem érdekelt. Többet nem szólok Harry Styleshoz! Megfogtam az egyik széken lévő párnát és letettem a pult elé, arra ráültem, fejemet nekidöntöttem a pultnak és lehunytam a szemeimet. Valahogy elnyomott az álom.

*reggel*
Fájó végtagokkal ébredtem. Ez jutatta eszembe a tegnap történteket. Fantasztikus egy nap volt mondhatom! Szépen lassan nyitottam ki szemeimet és egy horkoló Harryvel találtam szembe magamat. Egy ideig elemezgettem. Az elemzésemnek a zár kattanása vetett véget. Nicol kukucskált be.
-Na mizujs?-suttogta.
-Menjünk inkább ki-suttogtam vissza, így nehezen feltápázkodtam az alvóhelyemről és a napaliba mentem barátosném után.
-Na mi volt? Összejöttetek?-kérdezte izgatottan.
-Nem volt semmi. Amint láttad én a földön aludtam, ő egy széken. Összevesztünk. Félreértett valamit, ordítozott velem egy sort, a fejemhez vágta, hogy jobb lenne, ha vissza se jönnék. Ja és még azt is mondta, hogy ne szóljak hozzá többet. Be is fogom tartani-daráltam le az eseményeket, amit Nic tátott szájjal hallgatott.
-Ó, hogy mindig elbasz valamit!-morgolódott.
-Így lesz a legjobb, hidd el. Ja és szerintem egyedül kellesz visszajönnöd. Nem akarok visszajönni-mondtam lehajtott fejjel.
-De hát a suli!-mondott egy érvet.
-Majd szólok Niallnak és ennyi. Úgyis azt is meghallgatnám, hogy ő fizette a fele sulimat.
-Hát jó te tudod. Mindent összepakoltál?-kérdezte és ezzel fordulatot vett a beszélgetésünk.
-Be be-kezdtem el én is mosolyogni.-Csak, hogy tudd, hogy-hogy lesz a mai nap elmondom. Először is Niall kivisz a reptérre, ott felszállunk a gépre, elrepülünk Dublinba, onnan pedig anyáékkal megyünk Mullingarbe és ennyi-mondtam el a mai napi tervet.
-Okéé. Még egyszer köszönöm, hogy nem hagysz itt egyedül-ölelt meg.

*******
Végül Niall nem tudott minket kivinni a reptérre, mivel még lesz egy interjújuk és úgy nem ért volna oda. Az interjút persze mi is hallgatni fogjuk a repülőn. A felszállás rendben zajlott és már kapcsoltuk is a rádiót. Az interjú eleje csak a szokásos dolgokról szólt, mint például lányok, az új album, na meg persze a turné. Viszont ez után olyan téma jött, ami nagyon a szívemig hatolt...

21. rész (II. fejezet)

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen rég nem volt rész de alig van időm. Nem könnyű nyolcadikosnak lenni.:) De nem panaszkodok nektek. Ha gondoljátok írhattok oldalt a chatbe is.:) Komizzatok, pipáljatok!:)

*1 hónappal később*

*Bella szemszöge*

Fárasztó egy hónapon vagyunk túl. Miután volt az a kis ,,incidens" a szórakozóhelyen, az életünk mintha megváltozott volna. Tomot letartóztatták a rendőrök és gyorsított eljárásba kezdtek nyomozni. Na igen, Harryék minnél előbb leakarták tudni ezt az egészet... És Harrynek milyen igaza lett Tommal kapcsolatba! Tényleg Nicol apja fizette le, akit Tom lakásán meg is találtak és nem vitték vissza a klinikára, hanem börtönbe zárták. Hál' a jó Istennek, hogy elfogták azt a gazembert, mert így is sok volt belőle! Az eljárás nem rég zárult le és még nagyon frissek az élményeink. Nicolt tán azóta nem is láttam mosolyogni. Nem is csodálom! Bár a Direction házból is mintha eltűnt volna a jókedv... Mindenki mintha nem ismernénk azt a szót, hogy ,,boldogság". Még Louis sem poénkodik és Niall is visszább fogta az evést. Na igen még így is sokat eszik, de közel sem annyit, mint az előtt.  De holnap kiszabadulok ebből a búskomorságból, ugyanis haza megyek. Na igen, a fiúk pedig úgyszintén holnap indulnak turnézni. Nicol azt hiszi, hogy egyedül marad. De mennyire téved! Ő ugyan még nem tudja, de neki is van repülőjegy lefoglalva. Majd este fele akarom neki elmondani. Remélem örülni fog és jót fog neki tenni ez a kis kiruccanás.
-Mit ebédelünk?-mentem le az emeletről és ismertettem a problémámat a többiekkel.
-Egyél mikrós kaját, de nekünk most nincs időnk-morgott Louis.
-Csak nem nem találtok valamit?-kérdeztem szarkasztikusan.
-Ez nem vicces-morogta most Harry. Hogy ezek mennyit morognak! Ja igen! Harry! Nos hát vele azon a csókon kívül nem történt semmi. Nem lenne sem hangulatunk most ehhez, sem kedvünk. Ez van! Majd lesz, ami lesz...
-Segítsek?-ajálnlottam fel segítőkészen.
-Csinálj kaját!-kérte Niall.
-Höhh, na kössz, hogy jó vagyok szakácsnőnek!-mondtam felháborodva. Ja igen, azt is elfelejtettem mondani, hogy mostanság sok a veszekedés. Mindenki mindenkivel ordítozik, szinte ok nélkül.
-Most nehogy már ezen kiakadj!-szállt vitába velem.
-Elegem van belőled!-mondtam mérgesen és az emelet felé vettem az irányt.
-Héé ne menj el!-enyhült meg a hangja, mire megdermedtem.
-Mért? Hmm? Nem fogom eltűrni, hogy rongybabaként kezeljetek. Megmondom őszintén, hogy gondolkodok azon, hogy vissza sem jövök-osztottam meg vele a gondolataimat.
-Mi?-kérdezte ledöbbenten.
-Igen ez van-mondtam halkan.
-De de ne már!-mondta szomorúan.
-Niall csak átgondoltam. Nem azt mondtam, hogy így is lesz. De igen elgondolkoztam rajta-mondtam a teljes igazságot.-Sok a probléma lásd be-mondtam halkan.
-Sok, de együtt áttudjuk vészelni-mondta.
-Ahha, ez neked átvészelés?!-kérdeztem ingerülten.-Jó megértem! Nicol ki van borulva, mert ez tényleg nem hétköznapi dolog, de könyörgöm!-nyüszítettem.-Épp, hogy nekünk, a barátainak kéne megpróbálni felvidítani, de ez felvidítás? Hogy mi sem mosolygunk, nem csinálunk programot?-kérdeztem és igen sírni kezdtem. Ez már nagyon rég fogalmazódott bennem, és most utat tört magának. Ez van... Inkább felmentem a szobámba és pakolni kezdtem. A főnök nagyon rendes volt és a történtekre tekintettel megkaptuk szabadnapoknak ezt a kis kirándulást. Tettem be sok-sok ruhatervet is, mert megszeretném mutatni anyának. Remélem nem fog balhét csinálni. Tovább pakolgattam. Óvatosan becsomagoltam az anyuéknak vett ajándékokat és biztonságosan el is tettem. Gyorsan felöltöztem és már mentem is le a lépcsőn.
-Hát te hova mész?-kérdezte meglepve Niall.
-Közöd?-kérdeztem vissza.-Amúgy meg enni-mondtam.-Ha már más nem képes főzni csak én, akkor legalább egyszer legyen, hogy nem nekem kell megcsinálnom a kajámat. Elmentem. Sziasztok!-léptem ki az ajtón. Komolyan már nagyon elegem van.. Lehet, hogy tényleg legalább a sulikezdésig otthon kéne maradnom. Nem tudom, mert amúgy imádom a hülye fejüket, de most egyszerűen már nem bírják az idegeim ezt a nagy feszültséget. Ezen elmélkedtem, amikor bementem egy Mekibe. Nem volt nagy sor (szerencsére), így rögtön tudtam is rendelni. Két sajtburgert és egy közepes krumplit rendeltem. Komótosan fogyasztottam el a vacsorámat és azon elmélkedtem, hogy hogyan mondjam el Nicolnak a ,,nagy" hírt. Épp már készültem hazaindulni, amikor egy olyan 14 éves lány megszólított.
-Szia! Nem te vagy Niall legjobb barátja?-na igen a Directionerek jobbak, mint az FBI.
-Szia! Hát úgy néz ki-nevettem.-Segíthetek valamit? A fiúk most nincsenek velem-mondtam, mert gondoltam, hogy azért jött oda hozzám.
-Nem a fiúkat miatt jöttem ide, de azért abban is reménykedtem-nevetett fel.-Tőled szeretnék közös képet kérni-nézett szégyenlősen.
-Tőlem?-lepődtem meg.-Nem is vagyok híres.
-Tudom, de remélem, hogy nem sokára 1D barátnő leszel. És amúgy is Niall legjobb barátja vagy. És így nekünk te is híres vagy-mosolygott.
-Hű. Azt hittem, hogy jobban fogtok utálni, mert azt fogjátok hinni, hogy összejövök Niallal és elveszem a kedvenceteket-mondtam, mert tényleg azt hittem, hogy ez lesz.
-Hát igen-húzta el a száját.-Vannak őrültek. De a nagyobb rész normális és elfogadja a fiúk döntését, mert ők az igazi rajongók, akik a fiúk boldogságának örülnek-hű ez a lány nem is tudom olyan emberi.
-Na akkor megcsináljuk azt a közös képet?-kérdeztem vigyorogva. Ő csak bólintott. Ideadta a telefonját, én kicsit lehajoltam hozzá, mert magasabb voltam és meg is csináltam a közös képet.
-Egy aláírást is kérhetek?-kérdezte és elővett egy füzetet.
-Persze. De előre szólok, hogy még nem adtam senkinek aláírást, így kicsit béna lesz-mondtam és gyorsan odafirkantottam a nevemet.
-Köszi. Te tényleg nagyon kedves vagy. Pont, mint ahogy elképzeltelek.
-Én is köszönöm. Figyelj anyukád elengedni egy pár órára?-kérdeztem.
-Nem tudom. Miért?-kérdezte.
-Bemutatnál anyukádnak?-kérdeztem kedvesen. Ő csak odavezetett.-Jó estét! Bella Smith!-nyújtottam a kezem, amit készségesen megrázott.
-Jó estét! Kim Jones-mutatkozott be ő is.
-Nem hiszem, hogy ismer, de a lánya felismert, de ez most mindegy is. A lányát elszeretném kérni egy pár órára, mert a kedvenc bandájának egy jó barátja vagyok és bemutatnám nekik ezt a fantasztikus hölgyet-mosolyogtam. A kiscsaj majdnem hangosan kezdett el sikongatni.
-Anyu kérlek!-könyörgött az anyukájának.
-Jó legyen. De kérlek add meg a címet és majd érte megyek-mondta az anyja.
-Imádlak!-mondta a lány. Így hát egy fecnire gyorsan leírtam a címet és már indultam is Clairerel(a lány neve).
-Úr Isten! El sem hiszem, hogy találkozok a kedvenc bandámmal-mondta teljesen extázisba.
-Nyugi! Nehogy elájul-mosolyogtam.-Amúgy ne haragudj majd a nagy kupiért csak most fognak...
-Turnéra menni. Tudom-mosolygott. Az utat beszélgetve tettük meg és tényleg nagyon rendes egy lány. Nem bánom, hogy elviszem magunkhoz.-És bocsi, hogy megkérdezem, de az eljárás lezárult?-kérdezte óvatosan. Na igen a sajtó is fülest kapott, hogy a One Direction rendőrségre jár, így minden kiderült.
-Igen lezárult-mondtam csendesen.-Figyelj lehet, hogy nem lesz az a szuper hangulat. Mostanság sosincs az-húztam el a szám.
-Sajnálom-mondta.
-Ne sajnáld-mondtam neki biztatóan.-Ez van és kész majd lesz jobb is-mosolyogtam és meg is érkeztünk.-Fáradj beljebb-invitáltam be.-Megjöttem!-mondtam hangosan, hogy mindenki meghallja.
-Hol voltál eddig?-rontott rám Niall.-Tudod, hogy hogy aggódtunk miattad? Most akartunk utánad menni.
-Niall tudok magamra vigyázni és, hogy hol voltam? Mondtam elmentem enni. Ja és találkoztam egy kedves rajongóval, akit ha eddig nem vettél volna észre el is hoztam-mutattam Claire irányába.
-Uhm, bocsi. Helo!-mosolygott barátságosan a lányra.-Niall Horan vagyok, na és te?-kérdezte kedvesen.
-Először is gyere be. Ne az előszobába beszélgessünk-mosolyogtam. Igaz, hogy baromi ideges voltam Niallra, de ezt nem Claire előtt akartam lerendezni.-Srácok vendégünk van-szóltam oda a tévéző fiúknak, akik rögtön felénk kapták a fejüket. Megtörtént a bemutatkozás és beszélgetni kezdtek a lánnyal.-Mit ettetek?suttogtam Niallnak.
-Semmit-suttogta vissza. Ez elég volt nekem a konyha fele vettem az irányt. Azért mégsem hagyhatom, hogy ne egyenek. Így gyorsan összeütöttem egy kis spagettit.-Fiúk éhesek vagytok?-mentem ki a konyhából a nappaliba, ahol elég jól elvoltak.
-Igen, de csak mikrós kaját tudunk enni-mondta Liam.
-Ja köszi, hogy az én spagettim mikrós kaja-vigyorogtam.
-Csináltál kaját?-kérdezte csillogó szemekkel Niall.
-Nem gondoltam komolyan a délutánit, így gondoltam csinálok-mosolyogtam, mire mindenki ment enni.-Claire menj te is enni. Jut, mivel Niall miatt sokat kell csinálni-nevettem. Így a lány is ment enni. Én pedig elindultam Nicol szobája felé...

Sziasztok!:) Nos igen most itt is pofázok. Na szóval csak annyit szeretnék kérni, hogy szombaton szorítsatok nekem(felvételi). Ja és persze komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel!!;)

20. rész (fejezet záró)

Sziasztok! Hamarabb összegyűlnek a komik, mint gondoltam! És még pipáltok is. El sem hiszem. Nem tudjátok elképzelni sem mennyire jól is esik ez nekem. Eredetileg is úgy terveztem, hogy 1 fejezet 20 részes lesz, így ez a fejezetzáró. Nem kell megijedni nem hagyom abba a blogot. Ez így túl egyszerű lenne. Úgy tervezem előre láthatólag, hogy 5 fejezet lesz, azaz összesen 100 rész. De az már rajtatok múlik, hogy több lesz e vagy sem.;) Jó olvasást a részhez. Annyit még elárulok, hogy ez a rész elég nagy változásokat hoz a történetbe, remélem örülni fogtok.:)

*Nicol szemszöge*

Olyan boldog vagyok, hogy végül Harryék elfogadták, hogy Tom a barátom és megpróbálnak kijönni vele.

-Akkor szuper!-mosolygott Bells.

-Az hát!-a vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról.-Viszont ne haragudj Harry, de most elrabolom Bellát-húztam be az említett személyt a szobámba.-Na mesélj csak!-mondtam, mikor már mind a ketten az ágyamon terpeszkedtünk.

-Miről meséljek?-kérdezte értetlenül.

-Mi az, hogy miről?-kérdeztem tetetett felháborodással.-Rajtad van Harry pólója. Aztán eléggé különös, hogy pont ti ketten voltatok lent és csevegtetek. Harry nem korán kelő típus.

-Jó tényleg nem véletlen van ez. Hosszú lesz, úgyhogy kényelmesen helyezkedj el-figyelmeztetett.-Na szóval tehát, annyit történt, hogy miután ti összevesztetek Harry mondta, hogy csinált nekem vacsit, ami sonkás szenyó volt. Előző este is azt ettünk. Azután mondta, hogy menjünk fel filmezni. Végül belementem, mert úgyse dolgozunk ma, mért ne. Ő horrort akart, de én nem szándékoztam azt nézni, így mondtam, hogy nézzük az Igazából szerelmet. Ő meg simán rábólintott. Furcsálottam, hogy, hogy-hogy nem veszekszik e miatt velem. Azt hittem, hogy fáradt, így nem akartam zavarni és mondtam is neki, hogy nem muszáj filmezni. Ő meg azt mondta, hogy ez az egyik kedvenc filmje és, hogy a Titanicot is szereti. Én meg kinevettem, hogy picit lányos, mire ő felém kerekedett és elkezdett csikizni. Aztán szépen lassan eljutott a tudatomig, hogy Harry rajtam fekszik. Végül nem néztünk filmet, de arra rászedett, hogy aludjuk vele. És így került rám a pólója, ugyanis nem engedte, hogy átmenjek a szobámba átöltözni. Így reggel ahogy felkeltem, hiába próbáltam hangtalanul kiosonni, felkelt és jött le velem-és meg mindig nem volt vége! Komolyan mondom ez tartalmas egy este volt.-És aztán megint összevesztetek, én felrohantam a szobámba, Harry utánam jött, konkrétan szerelmet vallott, majd megcsókoltuk egymást és utána már úgy nevezett, hogy én vagyok a barátnője. De szerintem csak viccből mondta-hajtotta le barátosném a fejét.
-Szerintem nem viccelt. Hidd el tuti, hogy bejössz neki. Szerintem-mondtam.-De most ne foglalkozzunk ezzel!-csaptam össze a két kezem.-Kicsinosítalak, hogy Harrynek még jobban leesen az álla. Most menj fürödj le, mosd ki a hajad is és vegyél fel utána egy köntöst. Ma olyan lesz, mintha hercegnő lennél.
-De Nicol még jó formán reggel van-mondta.
-Kellesz az egész nap. Bízz bennem. Élvezni fogod!-mondtam biztatóan.

*Bella szemszöge*

Végül úgy döntöttem, hogy rábízom magam Nicolra és bízok benne. Így hát el is mentem fürdeni. Még a hajamat is kimostam. Jól esett a meleg zuhany. A hajamat egy törölközőbe rejtettem és ahogy Nicol kérte egy fürdőköpenyt vettem magamra. Ráérősen kislattyogtam a szobámba, majd Nicol szobája felé vettem az irányt. Kopogtatás nélkül mentem be és a látvány letaglózott! A szoba olyan volt, mintha egyenesen ide céloztak volna egy katonai bombát és az teljesen pontosan ide csapódott be. Minden szanaszéjjel  volt.
-Nicol itt meg mi történt? Egy aszteroida csapódott be?-kérdeztem döbbenten.
-Dehogy is!-legyintett.-Csak még nem rendszereztem az izéket.
Erre fel kellett nevetnem. Nicol és a ,,rendszeretete".
-Túl gyorsan fürödtem? Pedig elég sokat áztattam magamat-mondta védekezés képpen, pedig meg sem dorogált.
-Jó, oké. Csak ülj le egy picit, amíg rendet csinálok-mondta és a fejét kapkodta.-Jó akkor először megcsinálom a pakolást, aztán felkenem rád és amíg rajtad van, rendet teszek-összegezte hangosan a dolgokat. És ez még csak a kezdet volt! Nos, akkor elmesélem nektek, hogy miken is estem keresztül. Először is rám kente azt a kencét, az állt rajtam egy ideig, majd lemosta. Ezt követte egy krém, amit bemaszírozott a bőrömbe. Mikor már azt hittem, hogy befejeztük elég nagyot tévedtem. Nicol kiszedte a szemöldökömet és konkrétan betuszkolt a fürdőbe, hogy elintézzem a ,,lányos" dolgokat. Vagyis borotválkozzak. Megtettem, mert rám zárta a fürdő ajtót. Utána arra mentem ki, hogy a ruhásszekrényébe mászva keresgél. Nekem egy sima eléggé rövid, kétpántos, középtájt fodrozott, rózsaszín ruhát választott, amihez egy ugyanilyen színű nagyon magassarkú cipőt vett elő. Elég bizonytalanul néztem rá, de megnyugtatott, hogy nem fogok felbukni. Hát remélem. Magának egy szintén nagyon rövid kék, pánt nélküli ruhát, egy ugyanolyan színű kék boleróval, kék magassarkúval és hozzáillő kiegészítőkkel választott. Milyen igaza volt, kezdett sötétedni és a smink még sehol sem volt, sem a hajunk! Beparáztam, nem tagadom. Nicol először engem kezdett el kisminkelni. Először lealapozta az arcomat, hogy szép, selymesnek tűnjön a bőröm. Ez után vékonyan kihúzta a szememet, tényleg alig látszott, majd egy kis szempillaspirállal emelte ki a szemeimet. A sminket egy vörös rúzzsal koronázta meg. A hajamat először begöndörítette, majd feltűzte. Az összkép csodás lett! Végül magát is kisminkelte. Ő inkább a szép kék szemét hangsúlyozta ki. Magát is lealapozta, majd a szemét erőteljesen kihúzta és a szempillaspirállal sem spórolt, majd ajkaira egy halvány rózsaszín rúzst tett. A haját begöndörítette.
Hogy jobban eltudjatok minket képzelni:Én:

Nicol:

Szerintem Nicol varázsolt! Egyszerűen mesésen festettünk!

-Nicol! Te csodálatos vagy!-öleltem meg.-Komolyan mondom neked kozmetikát kéne nyitnod, vagy stylistnak menni. Tényleg elképesztő!-ámuldoztam.

-Ó, hát köszi-mosolyodott el szélesen.-Na menjünk lefelé és kápráztassuk el a fiúkat.

-Gyerünk!-indultam meg lefelé. A cipőnk sarka hangosan kopogott, ahogy elindultunk. Lentről beszélgetést hallottam, gondoltam a fiúk beszélgettek. A kopogásra elcsöndesedtek és a lépcsőhöz jöttek. Komolyan, mintha valami rossz szappanoperába lennék. Óvatosan lépdeltünk a lépcsőn, nehogy leguruljunk és akkor maximum a kórházba bulizhatnánk.-Na?-kérdeztem, amikor már vagy 2 perce lent voltunk és csak nem szólaltunk meg.
-Hűű-nyögte ki nagy nehezen Harry.
-Köszi-dünnyögtük Nicollal az orrunk alatt. Az idillikus pillanatot a csengő zavarta meg.
-Majd én nyitom-vigyorodott el Nic. Ez biztos Tom. Ahogy barátnőm kiment ajtót nyitni, nekem úgy hervadt le a mosoly az arcomról.
-Fiúk! Akkor viselkedjetek! Ez rád is vonatkozik fürtöske!-mutattam fenyegetően Harryre.
-Jól van na! Tudok viselkedni!-mondta kicsit durcásan.
-Srácok!-jött vissza Nicol... Tommal a háta mögött...
-Szia Tom!-mosolyogtam rá hamiskásan.
-Bella!-üdvözölt ő is.-Be sem mutatkoztam, jaj de illetlen vagyok!-kapott a fejéhez. Nekem ez kicsit túl ,,drámai" volt.-Tom Felbon!-rázott kezet a fiúkkal, akik úgy szintén bemutatkoztak. Végül nagy nehezen elosztottuk, hogy ki melyik kocsival megy. A felosztás így volt: egyik kocsiba: Liam, Louis, Niall és Zayn, ezt a kocsit Louis vezette, a másikba pedig: Harry, Nicol, Tom és én foglaltuk helyet, ezt a járművet Harry vezette. Az úton én ültem elöl Harryvel, nehogy beszólogasson Tomnak, ugyanis ahányszor valami gyönyörűség kikívánkozott Harry száján, én annyiszor szorítottam meg a bongyori combját. Egész hamar odaértünk az általunk kiválasztott szórakozóhelyhez. Megvettük a belépőket és már indulhatott is a buli! Vagyis jelen esetben Nicol felügyelését takarta a ,,buli" szó.
-Ti mit isztok?-kérdezte a srácoktól és tőlem is.
-Én nem ihatok, vezetek-mondta Louis.
-Én sem ihatok-mondta Harry is.
-Én nem érzem túl jól magamat-mondtam én is.
-Niall, Zayn mondjátok, hogy ti isztok valamit-üvöltötte Nicol, hogy meghalljuk a hangos zenétől.
-Jó hozz valamit!-bízta rá Niall Nicolra. Így ő el is vonult, de Tomot nem vitte magával. Végül visszatért négy itallal és kezdődhetett a buli. Nagyjából annyiból állt, hogy táncoltunk meg hülyéskedtünk és Tom nem csinált semmi, így mi is kezdtünk feloldódni. Már pont azt beszéltük, hogy lassan menni kéne, amikor egyszer csak nem láttuk Nicolt, sem Tomot!
-Harry te nem láttad Tomékat?-kérdeztem félve.
-Nem. Gondolod, hogy...?-kérdezte és rögtön felpattant és szólt a többieknek is és elkezdtük együtt keresni őket. Nagyon rosszat sejtettem.
-Menjünk a wc-khez, lehet, hogy ott lesznek!-adtam a tippet, így elindultunk oda. És milyen igazam lett! Tom próbálta elráncigálni Nicolt és eléggé sikerült neki, mert Nic már elég illuminált állapotba volt.
-Engedd el!-mondta erélyesen Niall.
-Harry hívd a rendőrséget!-suttogtam oda neki, hogy csak ő hallja. Ő biccentett és elment.
-Mért ha nem mi lesz? Megversz?-kérdezte gúnyosan, mire Niall elindult felé. Elég mérges volt és az alkohol dolgozott az ereiben.
-Ne Niall!-sikítottam fel, ahogy megláttam Tom kezébe a bicskát! A francba! Elkezdtem zokogni. Liam próbált megnyugtatni nem sok sikerrel. Niall nem állt meg, annyit láttam a könnyeim közül, hogy Niall kiveri Tom kezéből a kést és bever neki egy szép nagyot. Zayn pedig elhozta a verekedéstől Nicolt, aki úgyszintén zokogott. De már biztonságba voltunk. Végül a rendőrség is megérkezett és mi kimerülten indulhattunk haza....

U.i.: nagyon köszönöm még egyszer a pipákat és komikat.:) A kövi részt amint tudom, hozom, de jön a suli és nem tudom, hogy hogy alakulnak a dolgaim. Puszillak titeket!!:)

19. rész

Sziasztok! Köszönöm a három komit. Rettentően jól esett.:) Így hát meg is hoztam a részt. Jó olvasást!:) 

*Bella szemszöge*

-Csókolj meg-leheltem. Egyszerűen el sem tudom hinni, hogy ezeket mondta nekem! Egyszerűen olyan hevesen ver a szívem, hogy félek, hogy még a többiek is hallják. De Harryt elnézve, ő is valahogy így lehet. Lassan közelebb hajolt, bár így is elég közel volt. Először csak lágyan rátette tökéletes ajkait az enyémekre, de én már akkor is robbantam. El sem hittem, hogy ez megtörténik! Végül elkezdte mozgatni a száját. Édesen becézgette ajkaimat. Azt hittem, hogy ennél már nem lehet jobb, de ismét tévedtem! Nyelve megtalálta az enyémet és az az érzés leírhatatlan! A csóknak kicsit sós íze volt a könnyeimtől, de a kellemes menta ízt is éreztem. Belemosolyogtam a csókunkba, mire még közelebb húzott magához, ha ez lehetséges volt. Nem tudom meddig faltuk egymás ajkát, de elvesztettem az időérzékemet. Végül nehezen, de elváltunk egymástól, de Harry nem engedett el az öleléséből, amit nem is bántam. Mind a ketten erőteljesen lihegtünk, a leheletünk összekeveredett.

-Húú-ennyit mondott Harry és a szemembe bámult. Zöld íriszei gyönyörűen csillogtak.

-Csillog a szemed-mondtam szégyenlősen.

-Kipirult az arcod-simított végig az említett helyen, mire kirázott a hideg.
-Hogy keveredtünk mi ebbe?-kérdeztem kábultan. Ha nem lenne az ajtó a hátam mögött, biztosan összerogytam volna.

-Nem tudom. De azt tudom, hogy nem akarok belőle kikeveredni-suttogta.

-Én sem-mosolyogtam szégyenlősen.-Harry féltem Nicolt-mondtam megtörve az idillikus pillanatot. Ő elengedett és helyet foglalt az ágyamon. Én is követtem a példáját.

-Én is. Attól tartok, hogy ennek a Tom gyereknek köze van az apjához-mondta idegesen.

-Szerintem követnünk kéne őket és figyelni rájuk-mondtam. Egyszerűn nem volt szimpi az a srác. Taszított engem. Igaz az eszembe sem jutott, hogy Nicol apjához köze van, de lehetséges.
-Ja értem. De szerintem nem lenne jó ötlet követni-vakarta meg a fejét.-Ha kiderülni és semmi gáz nem lenne a fiúval, amit kétlek, de ha mégsem, akkor Nicol teljesen kiakadna.
-De akkor mit tegyünk? Menjek át és közöljem vele, hogy: Szia! Megyek gyertyatartónak, nehogy valami bajod essen. Ez ez így nem jó!-mondtam.
-Akkor megyünk mind!-csapta össze a kezét.-Végül is te lány vagy és nem sértésből de nem igazán tudnád megakadályozni, hogy mit tudom én elcipelje-mondta óvatosan, nehogy megbántson.
-Tudom igazad van. De nehéz lesz beadagolni neki, hogy velük megyünk.
-Már mért lenne? Megmondjuk, hogy jobban megszeretnénk ismerni az a ficsúrt oszt ennyi-mondta Hazz.
-Jó csak akkor modoráld magad-mondtam neki mosolyogva.
-Megpróbálom-mondta.-Na gyere menjünk beszéljünk vele-kapott fel és az ölébe vett. Izmos karjai szorosan tartottak. A hirtelen tett miatt mégis felsikítottam egy picit.
-Harry tegyél le! Tudok a saját lábamon menni-mondtam mire megrázta a fejét. Göndör fürtjei ide-oda himbálóztak. Olyan édesen nézett ki!
-A barátnőmet csak vihetem az ölembe nem?-kérdezte szemtelenül. Hogy mije vagyok?
-Hogy mid vagyok?-kérdeztem szemöldök felhúzva.
-A barátnőm-mondta egyszerűen.
-Öhm, eddig nem tudtam, hogy a barátnőd vagyok-mondtam incselkedve.
-Hát akkor most közlöm veled-kacsintott, de még mindig nem tett le.
-Elég érdekesen ,,kérdezted" meg tőlem, de azért tudomásul vettem-mondtam neki mosolyogva.-Mondjuk, akkor is tudok a saját lábamon menni.
-Nem adod fel ugye?-kérdezte. Nemet intettem a fejemmel. Végül hála a jó égnek letett.
-Köszi-mondtam.-Na akkor menjünk mind a ketten?-kérdeztem.
-Előbb beszéljük meg a többiekkel is szerintem-mondta Harry.
-Jó, akkor én hozom ide Liamet és Niall-t tied a két idióta-osztottam fel ki, kit hoz.
-Oké-azzal már ki is osont, mintha valami brutálisan nagy küldetésünk lenne. Végül én is elindultam először Liam szobája felé. Halkan bekopogtam és benyitottam. Liam álmos fejjel az ágy szélén ült.
-Jó reggelt!-nem tudom mért suttogtam.
-Jó reggelt!-mondta rekedt hangon.
-Figyelj át kéne jönnöd az én szobámba. Fontos kupaktanácsot tartunk.
-Megyek-állt fel. Kicsit megdörzsölte a szemeit és a szobám felé ment.
-Mindjárt megyek utánad-mondtam és most Niall szobája felé vettem az irányt. Mivel hallottam a horkolását, ezért nem kopogtam. Felesleges lenne. Halkan mentem be a szobába és odaosontam az ágyához és gyengéden rázogatni kezdtem a mi kis haspókunkat.-Niall! Ír manó ébresztő!-szóltam nyájas hangon.
-Hagyj aludni-morogta.
-Fontos kupaktanács. Nicolról van szó-suttogtam tovább. Majd fejbe vágott úgy pattant ki az ágyból.
-Megyek már-felkapott egy mackónacit és már rohant is a szobámba. Komolyan mondom, mintha totál szerelmes lenne. Várjunk csak! Hisz Niall szerelmes! Hogy nem vettem észre? Ezen most nem volt sem erőm, sem időm gondolkodni, úgyhogy én is a szobámba siettem, ahol már mindenki ott volt.
-Na mi az a nagyon fontos dolog, ami miatt Harry kiráncigált az ágyból?-kérdezte kicsit bosszúsan Zayn. Hát igen, ő nem igazán tűri jól, ha felébresztik.
-Fontos Zayn, fontos. Nicolról van szó-mondta komoly hangon Hazza.
-Igen. Azért hívtunk át titeket, mert a munkahelyünkön van egy fiú, Tom.
-Aki egy paraszt-vágott Harry a mondandómba.
-Harry ne vágj a szavamba!-korholtam le.-Szóval az a fiú nem igazán szimpatikus, se nekem, se Harrynek. De, itt jön a lényeg, Nicol bulizni akar ma vele menni. Viszont Harry attól tart, hogy köze van az apjához. Tehát azt találtuk ki, hogy mindannyian elmennénk velük és szemmel tartanánk azt a gazembert. Mit szóltok?-daráltam el nagyjából a problémát.
-Én benne vagyok-szólt elsőnek Niall. Ó tényleg! Még ma őt is ki kell faggatnom.
-Én is-csatlakozott Liam.
-Még szép, hogy én is benne vagyok!-mondta Louis.
-És te Zayn?-kérdezte Harry. Zayn felé fordultunk, aki menet közbe bealudt!
-Zayn!-ráztam meg idegesen.
-Ha? Mi? Hogy?-kérdezte kómásan.-Ja igen, megvan. Benne vagyok. Mehetek aludni?-kérdezte ásítva.
-Menj!-mondtam. Valamelyest megnyugodtam, hisz minden fiú jön velünk és így többen tudunk rá figyelni.-Na srácok! Akkor mi most Harryvel átmegyünk Nicolthoz és ne feledjétek! Tegyetek úgy, mintha semmi különös nem lenne. És lehetőleg ne támadjatok rá a fiúra.
Így hát mindenki ment a saját dolgára. Mi pedig Hazzával elindultunk Nic szobája felé. Bekopogtam... Semmi. Megint és megint semmi.
-Nicol nyisd ki-kértem szépen.
-Minek, hogy megint mindennek el legyek hordva? És csak amiatt, hogy Tommal barátkozom?-hallottam egy kis szomorúságot a hangjából.
-Pont erről akartunk beszélni. Elnézést szeretnénk kérni, hogy úgy beszéltünk veled. Bár, ha belegondolok csak Harry vágott csúnya dolgokat a fejedhez-néztem csúnyán az említett személyre.-Így hát gondoltuk, hogy engesztelés képpen  mi is elmennénk veled és Tommal bulizni és mi is jobban megismernénk-mondtam az ajálnlatunkat.
-Igazán?-nyitotta ki az ajtaját.
-Érted megtesszük-szólalt meg Harry. Ilyenkor bezzeg már ő is megtud szólalni!
-Szuper! Akkor ma jót fogunk bulizni!!!-nevetett fel. Hú hamarabb elhitte, mint gondoltam, de semmi baj, ez nekünk csak jó...


U.i.:elnézéseteket kérem, hogy nem rögtön hoztam a részt. Még egyszer köszönöm a komikat és a következő részt 2 komment után hozom. Lehet, hogy nem rögtön fogom tudni hozni, ugyanis nem sokára iskola és én pedig nyolcadikos vagyok, ami nem kevés tanulnivalót és feladatot von maga után, ráadásul most 50 éves a sulink, azaz még több program és feladat. De nem panaszkodok nektek. Mégegyszer nagyon megszeretném köszönni az átalakítást. Én imádom. Komizzatok és pipáljatok, vagy iratkozzatok fel!!:)

18. rész

Sziasztok! Meghoztam az új rész, ahogy a komi jött. Először is B.U.É.K.!! Remélem mindenkinek jól telt a szilvesztere és jól éreztétek magatokat!:) A következő rész ismételten 1 komi után hozom. Jó olvasást!:))

*Nicol szemszöge*

Kipihenten ébredtem. Nem mintha eddig nem aludtam volna eleget, de ez most kifejezetten jó volt. Nem emlékszem, mit álmodtam, de biztos valamit. Miután ezt megbeszéltem magammal, kicsoszogtam a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magamat. Gyorsan megmostam a fogamat, kifésültem a hajamat, amit végül lófarokba felfogtam, majd leballagtam a lépcsőn. A konyhából beszélgetést halottam, így oda vettem az irányt.

-Jó reggelt!-sétáltam be mosolyogva. A konyhába csak Bella és Harry volt. Bella felém kapta a fejét és mosolygott.

-Jóó reggelt!-mondta ő is.

-Reggelt!-morogta Harry. Hát igen tegnap kicsit megbánthattam, de majd megbékél. Ezen elmélkedtem, amikor feltűnt, hogy Bellsen Harold pólója van. Mi a...? Mit csináltak ezek az éjjel.

-A többiek?-kérdeztem és helyet foglaltam az asztalnál.

-Még alszanak-mondta barátnőm és utána belekortyolt a kávéjába.-Hogy aludtál?-kezdett el fecsegni.

-Jól köszönöm! És te?-kérdeztem, hogy ne legyek tajparaszt.

-Fantasztikusan aludtam!-mondta nagy átéléssel.-Szerintem most aludtam a legjobban mióta itt vagyok-mondta őszintén. Erre Harry elmosolyodott. Na jó, most már biztos, hogy valami történt köztük. Már csak azt kéne megfejteni, hogy mi.-Nem megyünk el együtt valahova beülni?-vetette fel az ötletet. Hááát most akkor még egy balhé lesz....

-Nekem jó-ment bele Hazz. Hát persze, buli, pia, csajok, ez neki csak jó.

-Én nem érek rá-mondtam megtörve a bólogatást.

-Hát akkor mit csinálsz?-kérdezte szemöldök ráncolva Bella.

-Tom elhívott bulizni-mondtam halkan, de ők meghallották.

-Na ne már, hogy amiatt a seggfej miatt passzold le a barátaidat!-mondta szemrehányóan Harry.

-De Harry, ő is a barátom!-csattantam fel.-Csak tudod ő elfogad olyannak, amilyen vagyok, ellentétben veled, aki megakarja szabni, hogy mikor és mit csináljak. De nem fogod!-üvöltöttem a képébe.

-Jó nyugodjatok le!-mondta Bella kicsit hangosabban. Komolyan ki Harry, hogy megmondja kivel barátkozhatok?! És ha nekem bejön Tom? Szarik egy nagyot a fejemre! Komolyan néha legszívesebben kilőném a világűrbe.

-Hogy Bella hogy?-kérdezte idegesen Harry.-Az a srác sunyi! Látni a megjelenésén, hogy nem a legjobb ember, sőt!-mondta fújtatva.

-És ha nem a legjobb ember?-kontráztam.-Mert te aztán az vagy! A legjobb! Hát akkor nagyon-nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy jobb vagy Tomnál! Sőt!-mondtam és már én is fújtattam.-Tom legalább nem visz minden lotyót az ágyába és nem hempereg minden szembe jövő nővel!-mondtam idegesen.

-Na jó én ezt nem hallgatom tovább!-mondta letörten Bella.-Nem akarom, hogy egymás bal lépéseit így rázúdítsátok egymásra. Vagy ha igen hát tessék! Csak ne előttem!-mondta és könnycseppek csorogtak le az arcán. Odavágta az asztalhoz a bögréjét, ami csattant és felviharzott az emeletre. Hupsz? Komolyan ő is csak egy hisztis picsa.

-Gratulálok!-mondta idegesen Harry.-Ezt akartad? Hm? Hogy amikor már velem aludt és már majdnem elhívtam egy randira, akkor te szépen kitálalsz, hogy mennyi nővel hemperegtem? Most már biztos, hogy undorodik tőlem-mondta egyre halkabban. Nem hatott meg. Ő idegesen felállt és az emelet felé vette az irányt. Komolyan még én érezzem magam rosszul? Hát biztos, hogy nem! Csináltam magamnak két szendvicset és egy bögre teát és bevonultam a szobámba. Úgy se vagyok egy kívánatos személy...

*Harry szemszöge*

Komolyan nem hiszem el! Amikor már majdnem megkérdeztem, hogy elmegyünk e ketten valahova, akkor drága Nicol kitálal, hogy mennyi csajt fektettem meg. Kit érdekel? Nem jelentett semmit, csak dugtunk. De már biztos vagyok benne, hogy Bella is undorodik tőlem. Az egyetlen lány, akit nem csak megdugni akartam, hanem.. Ahj! Gyorsan robogtam fel az emeletre és a szobája felé vettem az irányt. Be akartam menni, de az ajtó zárva volt. A francba!

-Bella!-kopogtam az ajtón.-Bella nyisd ki az ajtót kérlek!-mondtam neki lágy hangon, de az ajtó nem nyílt. Lecsúsztam az ajtó mentén a földre.-Csak kérlek hallgass meg!-könyörögtem. Soha egy lánynak sem könyörögtem, de azok meg sem érdemelték volna. Neki érdemes könyörögni.-Jó addig nem megyek el, még ki nem nyitod az ajtót, itt fogok szobrozni!-mondtam határozottan, de semmi. Kemény egy csaj.-Bella, kérlek nyisd ki! Ne akard, hogy betörjem!-mondtam és érdekes mód kattant a zár. Az ajtót úgy nyitotta ki, hogy megtámaszkodott rajta, így megmutatva tökéletes vonalait.

-Nem Harry, nem foglak meghallgatni!-mondta rekedt hangon a sírástól.-Engem is csak meg akartál dugni és én hülye még majdnem el is hittem, hogy én más lehetek!

-De más vagy-próbáltam közeledni felé, de hátrébb húzódott.

-Harry ne vágj a szavamba!-mondta erélyesen.-Azt hitted, hogyha felveszem a rohadt pólódat, meg egyszer veled alszom, majd egyből szétteszem a lábam! Azt hitted, hogy ekkora egy liba vagyok?-érződött a fájdalom a hangján. A szívem majd megszakadt, de nem vágtam a mondandójába, ahogy kérte.-Hát csak, hogy tudd, nem vagyok egy buta liba, sem ribanc, úgyhogy nyugodtan menj és keress magadnak mást-mondta és intett egyet. A könnyek még mindig lecsorogtak az arcán. Belülről teljesen felemésztett, hogy így láttam. És miattam sírt, nem más miatt.

-Csak hallgass meg!-kérdeztem rekedt hangon.

-Nem! Többé már nem!-be akarta zárni az ajtót, de a lábammal könnyedén megállítottam és betoltam Bellát, úgy, hogy én is a szobában volt. Az ajtót bezártam, és Bellát odatoltam az ajtóhoz, de persze nem úgy, hogy fájjon neki. Az ajtót kulcsra zártam. Két kezem közé vettem Az arcát és közel hajoltam hozzá. A szívem hevesen vert és nem csak az előbbi veszekedés miatt. Ezt váltja ki belőlem a közelsége.

-Akkor is meg fogsz hallgatni!-mondtam fáradtan mosolyogva.-Igen dugtam meg lányokat, de azok a lányok voltak és nem te. Te nem egy szimpla lány vagy, akit csak úgy meg lehet dugni és lelki fájdalom nélkül, felemelt fejjel kisétál az ajtón. Nem neked törődésre van szükséged, amit régebben nem tudtam volna megadni. Régebben!-hangsúlyoztam.-Igen szerettem lányokat dugni. És akkor mi van? Fiatal vagyok, most kell kiélveznem az életet, nem majd 70 évesen. Nem tudom, hogy feltűnt e neked, de mióta itt vagy egy lányt sem kettyintettem meg. Ja és csak, hogy tudd. Te voltál az első lány, aki az ágyamban aludt. És nem itt dugtam meg a lányokat. Jó formán azt se tudták, hogy hol lakok. Mindig kamuztam. Mert nem voltak fontosak. De te-és itt rámutattam-fontos vagy nekem. És igen mondhatnám, hogy olyan vagy nekem, mint a húgom. De megéri neked hazudni? Nem hinném. Nekem asszem, hogy nagyon bejössz-ez az! Kimondtam! Kifújtam a bent tartott levegőt és kétségbe esetten néztem nagy zöld szemeibe.-Kérlek mondj valamit!-könyörögtem.

-Csókolj meg!-lehelte...

U.i.:1 komi és próbáltam hosszabbra írni a részt:)