Sziasztok!

Nos, tudom, hogy összegyűlt az egy komment, de megmondom őszintén engem is meglepett, ezért nem tettem még fel a részt, ugyanis nem számítottam rá, hogy ilyen hamar meglesz. Lehet, hogy már csak a következő évben  fogom tudni feltenni. Nagyon sajnálom, de tényleg!
Ne haragudjatok!!

17. rész

*Bella szemszöge*

Nicol elég érdekesen beszélt Harryvel. Nem értem, de majd biztos holnapra kialudja.

-Hát ez meg mi volt?-kérdezte értetlen fejjel Harry.

-Nem tudom-tártam szét a karomat.-Amúgy igazad van, nem hozzávaló fiú.

-Csak féltem-mondta bűnbánóan.

-Majd belátja-mondtam biztatóan. Ő csak bólintott. Úgy gondoltam, hogy ez a beszélgetés ennyi volt, így elindultam felfelé, de Harry utánam szólt.

-Hé, Bels!-szólított becenevemen, amit annyira szeretek hallani az Ő mély hangjával.

-Mondd Hazz!-mondom én is az Ő becenevét.

-Csak szólni szerettem volna, hogy csináltam neked megint sonkás szenyót-mondta kedvesen.
-Komolyan?-kérdeztem és a gyomrom egyből megremegett! Nekem csinált vacsorát.

-Komolyan-mosolygott.-Itt is van. Parancsolj-tett elém két nagy sonkás szendót. Ekkor hangosan megkordult a gyomrom. Pedig eddig nem is éreztem, hogy éhes lennék.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá és el is kezdtem elpusztítani a vacsimat. Megmelengette a szívemet, hogy csinált nekem vacsorát.-Köszönöm szépen, nagyon finom volt-mostam el a tányért.
-Egészségedre!-mosolygott.-Figyelj, nincs kedved megnézni egy filmet?-ajálnlotta fel a késő esti programot.
-Háát holnap nem dolgozunk, úgyhogy nem kell izgulnom, hogy holdkóros leszek. Jó nézzünk meg egy filmet-mondtam.
-Mit szeretnél nézni?-kérdezte és elindultunk az emeletre.
-Fogalmam sincs-tártam szét a kezemet tanácstalanul.
-Horror?-kérdezte már a szobájába és a DVD-k között kotorászott.
-Neee-vágtam rá.-Nézzük mondjuk az Igazából szerelmet-vetettem fel, mert megláttam a polcon. Ez az egyik kedvencem.
-Jó legyen-ment bele. Csodálkoztam, így szóltam is, hogy:
-Mért nem veszekszel velem? Ez egy csajos film. Vagy ennyire fáradt vagy, mert akkor nem fárasztalak még inkább.
-Nem, ilyenről szó sincs. Ez az egyik kedvencem. Ciki meg minden, de ez van. A Titanicot is szeretem. Tudom kicsit gáz vagyok-nevetett fel.
-Dehogy vagy gáz!-mondtam.-Csak szimplán lányosabb vagy-nevettem fel. Erre ő az ágyra lökött és felém kerekedve kezdett el csikizni. Halkan sikongattam, nehogy felverjük a ház többi lakóját. Végül már csak felém kerekedve vigyorgott le rám.
-Na most mondd azt, hogy lányos vagyok-vigyorgott továbbra is.
-Akkor is ez lányosabb-nevettem tovább és akkor még nem jutott el a tudatomig, hogy milyen pózban is vagyunk. Aztán szépen lassan leesett.-Harry leszállnál rólam?-kérdeztem remegő hangon. Ő nem szállt le rólam.-Harry így nem nézek veled filmet-mondtam fenyegető hangsúllyal.
-Akkor ne filmezzünk-rántotta meg egyszerűen a vállát.-Akkor aludj velem-kérte úgy, mintha csak egy szeretethiányos kisgyerek kért volna.
-Mért aludnék veled?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Engem senki sem szeret-biggyesztette le látványosan az ajkait.
-Dehogynem szeret! Ott van Nicol, a fiúk, na meg én is itt vagyok-mondtam neki bátorító hangsúllyal.
-A fiúkkal nem jó aludni, Nicollal összevesztem, csak te maradsz-mondta mindent tudóan.
-Ez akkor sem jó ötlet-mondtam.
-Akkor te nem szeretsz engem-mondta szomorúan.
-Harry-sóhajtottam.-Jó oké, de akkor megyek a pizsimért-mentem bele, mert tényleg úgy festett, mint akinek nagy szeretetre van most szüksége.
-Dehogy is!-kiáltott fel.-Majd alszol a pólómban.
-Minden csajnál így próbálkozol be?-kérdeztem kicsit megbántottan.
-Ilyenről szó sincs. Egy kibaszott csaj sem hordta még a ruháimat, még nagyon Nicol se-ismerte be.
-De akkor én mért vehetem fel?-értetlenkedtem.
-Mert te más vagy-suttogta.
-Hogy más?-kérdezősködtem tovább.
-Majd ezt holnap megbeszéljük, oké? Most aludjunk-és végre lemászott felőlem. Gyorsan keresett nekem egy pólót, amit kicsit szégyenlősen de átvettem előtte, igaz melltartó így is volt rajtam, azt utána ügyeskedtem ki a póló alól. Végül bebújtam a jó puha ágyikóba, aminek isteni Harry illata volt. Harry is bebújt és közel csúszott hozzám, így érezhettem, hogy csak egy boxer takarja isteni testét.
-Jó éjt, gyönyörű-suttogta és adott egy puszit az arcom. Végül úgy aludtam el, hogy Harry hátulról átkarolt.

U.i.:kövi részt 1 komi után hozom...

16. rész

*Nicol szemszöge*

Ezt nem hiszem el! Az apám visszatért. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást. Féltem, nagyon féltem. Azt sem tudom elképzelni, hogy, hogy talált meg, hisz 10 éves korom óta nem is látott. Mint egy rossz rémálom komolyan. Bár, ha belegondolok, ez az is. Mindenki körém gyűlt és nyugtatni próbáltak. Elég sok idő után, de kezdtem lenyugodni.

-Nem lesz semmi baj-simította meg az arcomat Niall.

-Félek-suttogtam.

-Nem lesz semmi nyuszikám-mondta Harry komoly hangon.-Sose fogunk szem elől veszteni, egy percre se.

-A mosdóba azért egyedül kimehetek ugye?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Oda talán-mosolygott.

Ezután a nap punnyadással telt. Tv-ztünk, filmeztünk, poénkodtunk és a többiek próbálták elterelni a figyelmemet, hogy ne legyen rossz kedvem. Egész jó nap volt. Bella készülődni indult.

-Bella, hagy menjek én is-kértem nagyon szépen.

-Nem tudom, hogy jó ötlet lenne e ez-húzta el a száját és a többiekre nézett.

-Azt azért lássátok be, hogy nem zárhattok be a négy fel közé-mondtam kicsit felháborodva.

-Végül is emberek között lenne. Nem lehetne semmi baja. Valaki csak észre venné-szólalt fel a védelmemben Niall. Kis aranyos.:) Végül csak rábólintottak erre, hogy dolgozni mehetek. Komolyan, leköteleznek... Mivel már este fele járt, ezért egy hosszú csőfarmert, egy háromnegyedes fekete felsőt és egy farmerkabátot vettem fel, a szokásos fekete conversemmel. Indulásra készen mentem le az emeletről, ahol Bella már lent várt. Minden fiú megszorongatott és indulhattunk is. Az úton sokat beszélgettünk és persze jókat nevettünk. Igazság szerint volt olyan pillanat, mikor nem gondoltam arra, hogy valaki lehet, hogy most is figyel engem. Igaz az út alatt többször hátranéztem, mint szoktam. Mikor beértünk, mindenkinek köszöntünk, felvettük az egyenruhánkat és már kezdhettük is a munkát. A munkaidő jó kedvűen telt. Tom(az egyik munkatársam) rengeteg poént mondott és volt olyan pillanat, amikor szerintem paradicsom piros fejjel röhögtem. A főnök, ma nem volt bent, így nem tartottam attól, hogy leszidna, bár a vendégek nem szóltak, hogy zavarnánk őket. Régen nevettem ennyit, mint most.

-Héé, Nicol!-szólt Tom a munkaidő végén.

-Mondd!-mosolyogtam rá kedvesen.

-Nem lenne kedved eljönni velem bulizni?-kérdezte a szemöldökét húzgálva. Viccesen festett.

-Bocsi, de majd máskor elmegyünk. Fáradt vagyok, nagyon-nevettem fel. Na meg bujkálok az őrült apám elől, aki rám vadászik. Tettem hozzá magamba.

-Akkor legalább haza kísérhetlek?-ajálnlotta fel kedvesen.

-Legyen-mentem bele, mert nem akartam megbántani.

-Szép környéken laktok-mondta már a ház előtt.

-Köszi-adtam két puszit az arcára és Bellával együtt bementem a házba.

-Ki volt ez a ficsúr?-kérdezte köszönés nélkül Harry.

-Neked is szia Harry! És nem ficsúr, hanem Tomnak hívják és jó fej-mondtam, miközben lerúgtam a cipőmet.

-Nem illik hozzád-mondta el a véleményét. Amit senki sem kérdezett.

-Ki kérdezte a véleményedet?-kérdeztem mérgesen és a szobám felé indultam.-Ja és Harry!-fordultam vissza.-Nem is érdekel a véleményed!-mondtam dühösen. Ki ő, hogy beleszóljon, hogy kivel és mit csinálok? Nem az apám! Annyira felhúztam magamat, hogy írtam Tomnak egy sms-t:

,,Szia Tom!:) Áll még az ajálnlat, hogy bulizni menjünk? A holnap jó lenne?:)), xoxo Nicol"

El is küldtem az sms-t. Fél perc múlva jött is a válasz:

,,Szia Nicol!:) Naná, hogy áll!:) A holnap tökéletes:)) Este nyolcra érted megyek. Aludj jól!:), xoxo Tom"

Boldogan aludtam el. Valaki legalább örül a társaságomnak. Szerintem, egy jót fogunk bulizni. Várom a holnap estét.

15. rész

Sziasztok!:) Meghooztam az úúúj részt. Nagyon sajnálom, hogy ritkán vannak rések csak sok a dolgom, a suliba is itthon is szóval ne haragudjatok. Jó olvasást!!:)

U.i.:egy-két kominak örülnék:)

*Bella szemszöge*

-Szóval 10 éves voltam...-kezdte Nicol. Nem sejtettem semmi jót.-10 éves voltam, amikor az apám meg... megakart e.. e... Sajnálom ez nem megy-fakadt sírva.

-Shh. Semmi baj-öleltem át és elkezdtem nyugtatgatni.-Semmi baj-suttogtam.-Harry, hozz egy forró teát-kértem. Amíg Harry megcsinálta a teát addig én Nicolt nyugtatgattam. Nem volt jó őt így látni. Harry meghozta a teát.-Köszi-adtam oda Nicolnak. Ő elkezdte kortyolgatni. Értetlenül néztem Harryre. Csak megrázta a fejét.-Nicol, figyelj késő van. Holnap szólok a főnöknek, hogy lebetegedtél és nem jössz dolgozni. Most viszont gyere aludni-mondtam neki kedvesen. Ő erre csak rázni kezdte a fejét.

-Neem jól vagyok, hidd el. Holnapra minden jó lesz-mondta.-Megyek dolgozni.

-Nem, nem jössz. Nicol! Konkrétan sokkot kaptál. Így nem jöhetsz és amúgy is, már holnap van-mondtam.-Pihenésre van szükséged. Így nem fogsz tudni rendesen koncentrálni, hogy a rémálomra koncentrálsz, ami valószínűleg nem most jött elő először. Úgyhogy nyomás az ágyba és nem jössz dolgozni. Téma lezárva-mondtam.

-Nem akarok aludni-nyafogott.-Megint elő fog jönni az álmom.

-Nem fog-szólt tán először Harry.-Majd velem alszol, régebben ez bejött.

-Hát jó-egyezett bele barátnőm. Megmondom őszintén kicsit féltékeny voltam és egy picikét haragudtam is rájuk, hogy nem mondják el, mi ez a nagyon rossz dolog. De végül nem mondtam semmit, csak csendbe felballagtam a szobámba és nyugovóra tértem.

*Reggel*

Kipihenten ébredtem. Megnéztem mennyi az idő és már 10 óra volt! Így gyorsan megmosakodtam és rohantam le a konyhába. Érdek volt, senki sem volt még lent, így nyugisan palacsintát kezdtem el csinálni. Mikor már pont sütöttem volna, csengettek. Gyorsan kinyitottam az ajtót és egy postás állt ott.

-Jó reggelt! Miben segíthetek?-kérdeztem kedvesen.

-Maga Nicol Black?-kérdezte.

-Nem, a barátnőm az, de még alszik. Miért keresi?

-Csomagot hoztam neki-mondta.

-Átveszem én.

-Rendben. Akkor itt és itt írja alá-mutogatott.-Rendben van, köszönöm! És itt van a csomag.

-Köszönöm! Szép napot!-zártam be az ajtót. A csomagot letettem a nappaliba és mentem palacsintát sütni. Elég hamar meglettem a sütögetéssel, így meg is töltöttem őket. Valamelyiket kakaóval, valamelyik lekvárral vagy nutellával. Mire elkészültem mindenki lejött.-Szép jó reggelt álomszuszékok!-mondtam mosolyogva.-Csináltam reggelit-mutattam a már megterített asztal felé. Mindenki egyből leült és annyi kezdtek. Gyorsan elpusztítottunk mindent.-Nic! Nem is szóltam. Csomagot kaptál.

-Kitől?-kérdezte.

-Nem tudom, a postás hozta. A nappaliba tettem le.

-Ne menjünk nézzük meg!-mondta mosolyogva. Sokkal jobban festett mint tegnap. Télleg, mintha mi sem történt volna. Boldogan szökdelt be a nappaliba és a titokzatos csomag felé vette az irányt. Hamar ki is bontotta. Először egy kék rózsát vett ki. Összeráncolt homlokkal nézett Harryre, aki csak furán méregette a virágot. Ezután egy nagyon régi játékmacit emelt ki a csomagból. Itt már nekem is valami bökte a csőrömet. Már Harry is idegesebben vette a levegőt.

-Haa... Harry ez mi a franc?-kérdezte remegő és ideges hanggal Nicol.

-Nem nem tudom-mondta ő meg-megakadva.

-Nincs benne levél?-kérdeztem.

-De van-vette ki remegő kézzel Nicol. Elkezdte olvasni. Mindenki megdöbbent, egy ember kivételével...-Szerbusz Nicol! Hiányoztam bogaram? Tudom, hogy igen. Te is nekem. Hiányzott, hogy érezzem az illatodat, hogy megérintsem puha hajadat. Hiányzott, hogy puszit nyomj az arcomra, hogy azt mondd, hogy szeretsz-itt már nagyon remegett a keze.-De ne félj, most visszajöttem. Azt hitted, hogy elbújhatsz előlem, itt Londonban? Tévedsz! Minden egyes lépésedet követtem és most, hogy már tudod, itt vagyok, remélem, hogy a kis barátocskád, az a Harry gyerek eltűnik. Te az ENYÉM vagy, senki másé. Úgyhogy mondd meg neki, hogy lekophat. Csókoltatlak!-a végét már sírva olvasta.

-Na jó! Most lett elegem. Ki ez az ember?!-kérdeztem idegesen.-És most mondja el valaki.

-Hát jó-mondta Harry.-Erről még a fiúk sem tudnak, úgyhogy őket is megfogja lepni ez a dolog. Annyit ti tudtok, hogy nem egyszerű gyerekkora volt Nicolnak. A szülei elváltak, ezt is tudjátok, de az nem, hogy miért. Azért mert Nicolt 10 évesen megerőszakolta az apja-mondta ki Harry, azt, amitől tartottam.-Pedig nagyon jó volt a kapcsolatuk, de az apja beteg. Ez egy betegség, és épp ezért elvitték egy klinikára, ahol még ott kéne lennie, így gondolom, hogy megszökött. Tudni kell Nic apjáról, hogy bármire képes, hogy elérje, amit akar-megborzongtam Harry szavaira... Ez képtelenség...

U.i.: Nagyon-nagyon sajnálom ezt a rengeteg csúszást, de a suli. Viszont most, mivel szünet van, ezért úgy tervezem, hogy hozok nektek egy jó pár részt. Hagyjatok magatok után egy-két szót:)