8. rész

*Bella szemszöge*

Megalázottnak éreztem magamat. Úgy nézett rám Harry, mint a mosott szarra. Ennyire rosszul festenék? Vagy kövér volnék?

-Jól vagy?-jött oda Niall és felsegített.

-Persze. Csak ennyire ronda volnék, hogy kirohan a látványtól?-kérdeztem elszontyolodva.

-Dehogy is! Gyönyörű vagy-simogatta meg a karomat.-Nem tudom, hogy mi ütött Harrybe de majd megbeszélem vele. Öltözz fel meg ne fázz.

-Máris-mosolyogtam rá. Így hát fel is öltöztem gyorsan. Mivel se nem volt hideg se nem volt meleg, ezért egy egyszerű fehér csőfarmert, egy rövidujjú anglia zászló mintás felsőt, a hozzá való fehér kiskabátot, egy piros topánkát és egy divatszemüveget vettem fel.

-Mehetünk?-kérdeztem.

-Ahha. Menjünk keressük meg Hazzékat.

-Hát jó-sóhajtottam. A kert felé indultunk, mert gondoltuk, hogy odamentek. Meg is találtuk őket a kertbe egy padon ülve. Nagyon elmélyülten beszélgettek.

-Srácok!-szólt oda nekik Niall, mert annyira lusta volt az uraság, hogy ő nem volt hajlandó odáig elmenni. Így hát idesétáltak és indultunk is a kocsi felé.

-Jól áll a szemüveg-ölelte át a vállamat Nicol.

-Köszi. Régebben rendes dioptriás is kellett-igazítottam meg a szemcsit.

-Akkor is ilyet hordtál?-kérdezte.

-Nem. Akkor más félét hordtam. 10 évesen még nem a divat volt az első-nevettem fel.

-Óhh-sóhajtott fel.-Régi ,,szép" idők. Ugye Hazz?-lökte vállon a mellette sétáló fiút, aki észrevehetően kerülte a pillantásomat.

-Jahh. Télleg-nevetett fel kínosan. Ezután már a kocsiba nem beszéltünk semmit. A házba érve az összes fiú letámadott.

-Egy hete vagy itt és már kórházba is kerülsz-sipítozta Louis.

-De a kórházba biztos a haját se tudta megigazíntani-naa vajon ki mondta? Mondanom se kell...

-Jaj én a kórházi koszttól féltettem a legjobban-mondta ír hülyém.

-Azt gondoltuk!-mondta mindenki egyszerre.

-Le vagy szavazva-simogattam meg Nialler buksiát.

-Höhh-adott ki valami hangok.

-Biztoos. Én most felmegyek punnyadni-indultam volna el, ha Nicol drága nem húz vissza.

-Nem az volt megbeszélve, hogy debilkedünk?

-Nicool, édesem! Nem te mondtad, hogy pihennem kell? És amúgy is ti nem értenétek. Niall meg én értenénk csak mert ez ír szokás-röhögtem fel.-Meg nincs most kedvem Harry-hez-hajoltam oda a füléhez.

-Jó, oké. Egy feltétellel, én is megyeeeeek!!!!-üvöltött fel.

-Még szeretnék hallani-mondtam durcásan és végre elindulhattam a szobám felé Nicollal a nyomomban.-Nos tádááám itt a szobám, de már láttad. Minek akartál velem jönni?-kérdeztem unottan. Nincs jó kedvem. Hogy mért? Inkább ki miatt. Rosszul esett ez azért Harrytől.

-Most mi bajod van? Harry? Vele ne foglalkozz, rossz napjai vannak-legyintett.

-Nincs egyedül-morogtam.

-Naaa nekem elmondhatod, hogy mi a bajod.

-Áááá semmi.

És kopogtak.

-Gyere!-mondtam, mire Niall dugta be a fejét.

-Beszélhetnénk?-kérdezte bűbájos mosollyal.

-Mondjad-intettem. Így hát bejött, Nicol meg kiment.
-Szóval-kárkogott.-Arról lenne szó, hogy felhívtam egy divattervező sulit-mondta egyszerűen.
-Mi van?-kérdeztem lesokkolódva.
-Jól hallottad-mondta higgadtan, ami rám cseppet sem volt mondható.
-Niall-sóhajtottam.-Lehet, hogy nem volt elég egyértelmű, amit mondtam, de elmondom még egyszer: nincs elég pénzem, csóró vagyok, ja és annyira meg nem vagyok tehetséges, hogy ösztöndíjat kapjak.
-Az igaz, hogy nem vagy az ösztöndíjra jogusult, de-tette fel a mutató ujját-van egy nagyon kedves ember, aki finanszírozná neked a sulit.
-Az lehetetlen-döbbentem le.-Ki az?
-Inkább kik azok?-mosolygott kedvesen.-Beszéltem Harryvel és megbeszéltük, hogy ketten felesbe kifizetnénk neked a sulit. Na nem azért mert én nem tudnám kifizetni, csak Harry jónak látta, amiatt amiért csak úgy kirohant. Nem akart megbántani...
-IMÁDLAAAAAK!!!!-üvöltöttem és a karjába borultam.-De Niall, hogy fogok befizetni a rezsibe?
-Ó, majd szerinted pont veletek lányokkal fogjuk fizettetni a számlákat-mondta nevetve.
-Hát akkor nagyon köszönöm-öleltem meg megint.-Hol van Harry?-toltam el ismét magamtól.
-Gondolom a szobájába van-mondta.
-Akkor átmegyek megköszönöm neki is-mosolyogtam és el is indultam a szobája felé. Be is kopogtam.
-Ki az?-hallottam Harry mély dörmögő hangját.
-Az a ronda csaj, aki ma elzakózott a kórházba-mondtam mosolyogva. Hallottam a zár kattanását, majd Harryt pillantottam meg mackónaciba félmeztelenül(!!!).
-Bella? Hát te?-kérdezte felocsúdva a csodálkozásból.
-Csak megakartam köszönni, hogy állod a tandíjam felét-mosolyogtam pirulva. Az arcára nem tudtam figyelni csak a nyaldosni való hasára...
-Igazán nincs mit. Én pedig szeretnék elnézést kérni, nem akartalak megbántani, csak...
-Csak?-kérdeztem, de nem folytatta.-Nem baj-hajtottam le a fejem.-Megértem, hogy rondának találsz-fordultam el és mentem volna a biztonságot nyújtó szobámba, de kezével óvatosan körbefonta csuklómat és magafelé fordított.
-Nem vagy csúnya-fogta két keze közé az arcomat.
-Hagyjuk-bújtam ki fogásából és egyenesen Nicol szobája fele mentem. Rögtön be is nyitottam, épp tévézett.-Nicol bajban vagyok-dőltem neki az ajtónak.
-Mi történt?-pattant fel.-Már megint mit csinált Niall?-dühöngött.
-Nem Niall a baj-mondtam egy félmosollyal.
-Akkor meg?-telepedett le velem szembe.
-Azt hiszem bejön nekem Harry...-mondtam égő fejjel lehajtva a fejemet.
-De az mér baj?-horkant fel.
-Mert Hazza szerint egy csúfság vagyok.
-Ezt ő mondta?-kérdezte pár oktávval feljebb.
-Nem de hát gondolom gondolta. Most mondtam is neki. Igaz azt mondta, hogy nem vagyok ronda, de szerintem szánalomból mondta csak-és igen legördült az első könnycsepp, amit még sok más hasonló cseppecske követett... Jól kisírtam magamat Nicol vállán, majd úgy döntöttem jobb lesz, ha aludni megyek. Niall már szerencsére nem volt a szobába, így nyugodtan dőlhettem be az ágyba és aludhattam el...

Story of My Life :)

Sziasztok!:) Nem rég tettem ki az új részt remélem tetszett...:) komizni ér:) nos most azért jelentkezem mert most jelent meg pár perce az új daluk aminek szerdán jön ki a klippje.:) Ha esetleg nem láttátok volna a bejegyzés aljába megtaláljátok. Azért csak most teszem ki mert most nyugodtam le valamennyire ugyanis ahogy meghallottam elkezdett folyni a könnyem :') I.M.Á.D.O.M. csak ennyi ez az öt fiú megváltoztatta az életemet:) köszönöm nektek One Direction:) <3
és itt a dal:)

7. rész

*Nicol szemszöge*

-Hagyd már őket-tessékelt ki a szobából Harry és ő is jött velem.

-Most miért?!-szinte már visítottam.-Harry az orvos is megmondta, hogy nyugalomra van szüksége szegény lánynak, erre ideállít ez a pöcsfej és majd jól lerombolja Bells hangulatát-puffogtam.

-Nicol, baba-simított végig a kezemen.-Te igaz nem tudsz róla mivel kiverted a hisztit, de Bella érdeklődött, hogy volt e bent ez az ír hülye. Én mondtam, hogy nem engedted be de láttam rajta, hogy el van szontyolodva. Most gondolj már bele teljesen új város, új környezet, új emberek, új munka ez azért elég sok új minden és neki alkalmazkodnia kell rögtön. Te azt akarod, hogy ne tudjon az egyetlen teljesen biztos pontra támaszkodni, aki nem más mint Niall?-teljesen igaza volt.... Én voltam a hülye, mert télleg nehéz lehet neki, hisz én már egy jó ideje ismerem a fiúkat.

-Igazad van, de Niallnak azért nem kellett volna ennyire durvának lennie vele, hisz ha legjobb barátok tudnia kell, hogy Bella ezt, hogy viseli és kezeli.

-Ebben igazad van. Azért télleg dúrván odaszólt szegény lánynak, de hidd el a fiúk biztos letorkollták, mert már most olyan nekik, mintha a kishúguk lenne-mosolygott, így megmutatva a cuki gödröcskéit, amit annyira de annyira szeretek bökdösni.

-Várj te nem úgy tekintessz rá, mint egy tesó?-kérdeztem meglepetten.-Hisz azt mondtad, hogy nekik, nem nekünk.

-Jaj Nici fáradt vagyok félre beszélek-legyintett idegesen. Itt valami takargatni való van a levegőbe... Nem baj majd otthon kiderítek mindent.

-Oké-mondtam fura hanglejtéssel. Biztosan tudja, hogy ennek még nincs vége.

-Jó napot Ms. Black és Mr. Styles!-jött oda a doktor.

-Jó napot-mondtuk egyszerre Hazzal.

-Meghoztam a zárójelentést Ms. Smith-nek. Gondolom nem baj, ha maguknak adom oda-nyújtott át egy dossziét.

-Nem dehogy! Köszönjük doktorúr a segítséget!-állt fel Harry és kezet fogott a dokival.-Na látod már vihetjük is haza-ölelt át boldogan.-Gyere szóljunk nekik-ölelte át a vállamat és így indultunk meg a kórterem felé. Nálunk ez bevett szokás, hogy így megyünk csak egy ideje leszoktunk róla mert a média ugyebár imád kombinálni. Ahogy a kórterem elé értünk nevetés szűrődött ki, így hát kopogás nélkül bementünk. Niall az ágy szélén ült és valamit félig írül hadolvált Bellának és ezen a lány láthatóan jót derült.

-Mi ez itt debil délelőtt?-kérdeztem nevetve, mire rám kapták a fejüket.-Na ezt szerintem inkább folytassuk otthon a többi debil barátunk társaságába.

-Mi? Haza mehetek?-kérdezte szőkének beillő hanggal Bella.

-Itt van a zárójelentésed úgyhogy már akár indulhatunk ha felöltözöl-mondta kedves mosollyal Harry. De ez a mosoly olyan másnak lágyabbnak tűnt... Így hát debil barátosném elment felöltözni. Egy nagy sikoltást hallotunk egy kis idő múlva így Harry gyorsan berontott a fürdőbe és ott feküdt Bell egy szál fehérneműben.

-Mi történt?-kérdezte aggódva kócos barátunk.

-Csak megcsúsztam egy vizes részen és elzakóztam, de jól vagyok.

-Legközelebb ügyelj jobban-morogta Harry és szélsebesen kiment a kórteremből. Most meg mi baja lett? Soha nem csinált ilyet.

-Én szerintem utána megyek-indultam el a kórház kertjébe, ahol meg is találtam a ,,körözött személyt" egy padon. Nagyok fújtatott a szeme csukva volt.-Harry mi volt ez az egész?-ültem le mellé.

-Menj el innen nincs szükségem senkire-morogta nagyon mély hangon.
-Harold Edward Styles! Ezt most fejezd be de k*rva gyorsan!-ordítottam mérgesen.-Mi a franc bajod van?!-tettem szét a kezem.-Nézz már rám!!!-mondtam félig már könyörgő hangon. Nagy nehezen felemelte kezeibe temetett fejét és én teljesen lesokkolódtam.-Ha...Harry mi... mi történt?-kérdeztem fojtott hangon. A szemei már már feketén csillogtak. Utoljára 15 évesen láttam ezt az oldalát amikor majdnem szétverte azt a srácot aki egy buliba majdnem megerőszakolt.-Mi a baj Hazz?-kérdeztem hisztérikus hangon.-Ennyire min húztad fel magad? Hisz nem lett semmi baja. Hazavihetjük-próbáltam bele lelket önteni, de nem tűnt úgy, mint aki megnyugodott volna.
-De nem az a baj-morogta megint a kezébe.
-Hát akkor mi?-fogtam meg a vállát és legugoltam elé.
-Áhh úg sem értenéd-legyintett.
-De egy próbát megér. Harry gondolj már bele szegény lány úgy volt mint én csak ő nem vágta fel az ereit. Képzeld ők is ungyanolyan különcök voltak mint mi. Csak tudod ő nem ismert titeket, nem tudott senkivel beszélni, csodálom, hogy van hangja-mondtam a mondat végét hitetlenkedő hangnemben.
-Mi?! Hogy-hogy nem voltak barátai? Ő nem olyan bunkó, mint te. Bocsi nem bántásból mondtam, de akkor is. Tudod, hogy igazam van. De pont ez a baj elakarom venni a fájdalmát, de nem tudom-mondta keservesen.
-Tisztára, mint a Dark-ban-nevettem fel. Hát igen szeretek fanfiction-öket olvasni.:)
-Hogy hol?-értetlenkedett.
-Egy internetes sztoriba, ami rólad szól, csak ott nincs megalapulva a banda, de mint haverok a többiek is ott vannak.
-Cool-mondta ismét letörve.
-Nem értelek!!!!-visítottam.-Ha el akarod törölni a fájdalmát, akkor lépjél, oszt cső. Tedd félre azt a baromi nagy becsületedet és lépjél. Egy csomó lánynál sikerült nem?
-De azok mások voltak. Nem is inkább Bells más. Más, mint a többi lány. Őt nem akarom meghúzni. Vagyis csak később, na érted?-fújtatott.
-Persze, hogy értem, de akkor érd el, hogy beléd szeressen. Hisz te vagy a híres-neves Harry Styles!
-Igazad van! El fogom érni, hogy az enyém legyen!-vette fel a diadalittas mosolyát...

6. rész

*Bella szemszöge*

-NEM VAGYOK ROBOT!! TUDOM! DE EGYSZERŰEN ÉN NEM VAGYOK HIPERSZUPER HÍRES, HOGY MINDENT MEGTEGYEK AMIT CSAK AKAROK!!-üvöltöttem magamon kívül és utána minden elsötétült. Nagyon gyengének éreztem magam, de a szívem olyan hevesen vert, hogy biztos voltam benne, még élek.

*2 nap múlva*

Nehezen, de sikerült kinyitni szemeimet. Elsőnek Nicolt pillantottam meg, aki szúnyókált. Akartam neki szólni, hogy felkeltem, de nem jött ki hang a torkomon, teljesen kiszáradt. Mikor erőtlenül hulltam vissza az ágyba (meghiúsult a tervem, hogy felkeljek) Harry lépett be a szobába két kávés pohárral.

-Bella hát ébren vagy?-tette le a két gőzölgő poharat. Csak bólintottam a hangomat inkább nem próbáltam meg használni.-Szólok az orvosnak-szaladt ki a szobából. Jó neki, hogy ilyen fitt. 5 perc sem telt bele és Harry egy 35 év körüli férfival jött vissza.

-Jó napot Ms. Smith!-nézett fel a papírjaiból és egy pohár vizet nyújtott át amit rögtön el is pusztítottam.-És emlékszik valamire?-érdeklődött.

-Hát-szóltam nagyon rekedt hangon.-Csak annyira, hogy ordítok majd elájulok. Sokáig voltam eszméletlen?-most én kérdeztem.

-2 napig volt eszméletlen-most nagyon meglepődtem.
-Komolyan? És nincs semmi komolyabb bajom?-most kicsit megijedtem.
-Nem ez csak a sok stressz és a kevés folyadékkbevitel miatt volt-nyugtaott meg.-Még ma kap infúziót és ha minden rendbe lesz holnap már haza is engedjük.
-Értem köszönöm.
-Nincs mit. Ez a dolgom-mosolygott.-Beszélgessen nyugodtan a beteggel, de még ne sokat elég kimerült-mondta Harrynek az orvos és itthagyott az orvos.
-Harry!-szóltam erőtlen hangon a kócos fiúnak.
-Tessék?-ült le az ágyam mellett lévő székre és érdeklődő szemekkel figyelt. Azok a zöld szemek.. Oké most állok le...
-Niall volt bent?-kérdeztem izgatottan.
-Nem-mondta. Folytatni akarta, de nem engedte.
-Jellemző-dünnyögtem.
-Nem fejeztem be. Nicol nem engedte be, azért mert, hogy őt idézzem egy pöcsfej volt-vigyorgott. Végszóra Nicol is ébredezni kezdett.
-Na mi a helyzet-dörzsölte meg a szemét, még nem látott.-Bella?!-visított fel.-Te ébren?-még mindig pár oktávval magabb hangon beszélt. Időt se hagyott, hogy mondjak valamit Harrynek állt neki.-Te!!-mutogatott felé.-Megígérted, hogy felkeltessz ha felébred-bökdöste a mellkasát, ami elég fájdalmasnak bizonyult, de Harry hősiesen tűrte.-És erre te? Nyugodtan ülsz az ágya mellet és egy kibaszott szót se szólsz!!!-oké megtudtam, hogy Nicolon hogy jön ki a feszültség.
-Egy  ne ordítozz ilyen kibaszott hangosan, mert Bells-nek nyugalomra van szüksége és kettő nem is volt időm szólni, mert ahogy hoztam főként NEKED kávét, akkor ébredt fel és gondoltam szólok annak a rühes orvosnak, hogy minnél előbb hazaengedjék és tudod kérdezett valamit én meg gondoltam nem leszek bunkó és válaszolok!-mondta olyan határozottsággal, hogy tán még a számat is eltátottam, de Nicol is visszalépett.
-Szóval nálatok ilyen egy amolyan LB veszekedés-mondtam bólogatva.-Legalább nálatok nincs ájulás-nevettem fel, rám és Niall-ra utalva.
-Ó, Niall még nem kapta meg a maga részét. Ne félj nem fogom kímélni-mondta Nicol.
-Köszi, de nem kell, majd elintézem és amúgy is-kárkogtam-igaza volt-hajtottam le a fejem és egy kósza könycsepp csorgott le az arcomon.
-Hééé ne sírj-emelte fel Harry a fejemet és letörölte a könnycseppet. Rámosolyogtam.
-Köszi, hogy itt vagytok srácok, de ha nem baj most aludnék, mert nagyon fáradt vagyok.
-Persze aludj csak-mondta Nicol. Így hát elnyomott az álom...

*Másnap reggel*
Már sokkal erősebben ébredtem. Ahogy az ablakon beszűrődő fényekből ítéltem másnap reggel lehetett. Nehézkésen de sikerült felülnöm és körülnéznem a szobába. Az infúzió már nem volt a karomba szúrva, ahogy egy gép sem volt rám kötve. Szerencsére. Harry édesen szuszogott, de Nicol sehol sem  volt. Épp a keresésére indultam volna, mikor kisebb veszekedést hallottam az ajtó másik felélről.
-Nicol! Akkor is bemegyek hozzá!-hallottam Niall hangját. Hát eljött. Ezen muszály volt elmosolyodnom.-Fontos nekem fogd már fel-mondja.
-Nem!-mondja határozottan Nicol.-Miattad van itt, majd otthon megbeszélitek. Most beszéltem az orvossal, ha minden jól megy, már pedig jól fog akkor már ma haza vihetjük.
-De én MOST akarok vele beszélni!-mondja egyre ingerültebben legjobb barátom. Most csak hangos szuszogást hallok, így az ágy szélébe kapaszkodva nehézkésen felállok és az ajtóhoz csoszogok és kinyitom azt.
-Akkor mondd-nyitom ki teljesen az ajtót, hogy betudjanak jönni. Harry is most kezd ébredezni.
-Neked nem szabadott volna felkelni még és főképp nem megerőltetni magad-horkol le Nicol.
-Hagyd már őket!-húzza ki Harry a szobából, kettesben hagyva Niallerrel.
-Hallgatlak-mondtam és visszadőltem a pihe puha ágyikóba.
-Csak annyit szerettem volna, hogy...

5. rész

Hát sziasztok! Régen nem volt rész...tudom. De csak azért, mert nem kommenteltetek. Időközbe kaptam egy díjat amit majd ki is teszek.:) Ezúton is köszönöm Nikolnak a díjat. Jó pár részt megfogok írni előre és csak akkor teszem ki ezt, hogy úgy tudjam kitenni a részeket, ahogy komikat kapok. Jó tovább nem fecsegek. Remélem azért még maradt néhány olvasóm.:) Puszil titeket: Bella

*Nicol szemszöge*

-Akkor most mindent megmutatok maguknak és induljon a próbanap-csapta össze a kezét a leendő főnököm. Fura ezt kimondani. De szimpatikus volt az ember. Így hát megmutatott mindent, hogy-hogy működik, hogy kell használni és ha valamit elrontunk, mivel tudjuk feltakarítani. Bella végül próbának csinált egy jeges caffé mocha-t, én pedig egy jeges vanilia latte-t. Egész jól sikerültek.:) A főnök azt mondta, hogy nem kérdés, hogy felvesz e minket, ugyanis nagyon ügyesnek ígérkezünk. Szupiiii!!! Így hát kezdetét vette az első munkanapunk. Kettes csapatokban kellett dolgoznunk: az egyikünk ,,gyártotta" a kávé ,,csodákat", a másik pedig kiszolgálja a ,,kávéra ehés" vendégeket. Én Bellával kerültem egy ,,csapatba". Én csináltam a kávét, ő pedig felszolgált. Ezt persze naponta cserélni fogjuk. A vendégek pedig csak jöttek és jöttek és jöttek egész álló nap... A nap végére, vagyis délután 4 körül úgy éreztük Bellával, hogy alig élünk.

-Nem érzem a lábam-panaszkodtam, ahogy kiléptünk az üzletből.

-Hidd el én se-nyugtatott meg.-De-tette fel a mutatóujját, hogy még figyeljek egy kicsit, ami elég nehezen ment, de figyeltem.-Menjünk el a mekibe, együk tele magunkat valami finommal és beszélgessünk. Amúgy is itt van a Starbucks mellett egy meki. Jéé itt van egy meki?-lepődött meg saját magán. Oké mostmár tuti, hogy olyan mint én.

-Oké. Menjünk-így hát be is mentünk. Rendeltünk 4 sajtburgert, két nagy krumplit, két nagy kólát és még két jeges kávét is vettünk. És teszem hozzá mindent ő maga fizetett. Na jó lehet hülyeség volt arra gondolni, hogy ki akar túrni a fiúk mellől.-És miről is akartál beszélni?-kíváncsi voltam, de nagyon.

-Hát csak azt szerettem volna tisztázni-itt nyelt egyet, mivel közbe evett-,hogy remélem nem hiszed azt, hogy ki akarlak túrni a helyedről és beférkőzni oda, mert ez eszem ágában sincs-mi? Ez belelát a fejembe?

-Belelátsz a fejembe-nevettem fel.-Nem tagadom felmerült bennem a kérdés, de ez a mai nap megválaszolta a kérdéseimet-mosolyogtam rá kedvesen.

-Ó, akkor ennek örülök-és tovább evett. Evés közbe sokat dumáltunk és megismertük egymást elég alaposan. Szerintem van egy igaz barátnőm. Na ilyen még nem volt.-És akkor holnap szabadok vagyunk ugye?-kérdezte mikor már csak a jeges kávék voltak ,,ép" állapotban.

-Ja-adtam a bő választ.

-Akkor holnap eljövünk vásárolni-mondta egyszerűen.-Teljesen új ruhatárat veszek neked-nevetett. Elég ijedt fejet vághattam mert megsimította a karomat.-Nyugi, nem foglak átszabni. Max a ruháidat kicsit átalakítom, hogy ne kelljen annyit költeni.

-Tudsz varrni?-lepődtem meg. Ezt nem mondta még.

-Ja igen. Szabadidőmbe szeretek ruhákat tervezni és megvarrni őket-a szeme csillogott, ahogy a varrásról beszélt.

-Akkor jobb ötletem van-mondtam mikor már kimentünk és hazafelé tartottunk.

-Na és mi?-kíváncsiskodott.

-Holnap nem veszünk ruhát, csak anyagot és cipőket. És ha lesz időd varrsz kettőnknek ruhákat. Amúgy is egy a méretünk-mondtam egyszerűen.

-Ez nem is olyan rossz ötlet-mondta és már be is fordultunk az utcánkba.-Milyen jó lenne már ha híres divattervező lehetnék...-ábrándozott.

-Én meg a modelled-mondtam epekedve. Mindig is szerettem volna híres és elismert modell lenni. Jó is lenne.

-Figyelj van egy ötletem. Ez nagyon jó, hogy mondtad, hogy modell szeretnél lenni-kezdte.-Egy csomó rajzom van és azokat akkor megvarrhatnám és te pedig bemutathatnád-mosolygott és benyitott.-MEGJÖTTÜNK!!!-ordított.

-Ezt majd még megbeszéljük-mosolyogtam.-Sziasztok skacok-mentünk be a nappaliba.

-Sziasztok-köszöntek egyhangúan. Épp foci ment a tv-be, így Bell-lel nem is zavartunk. Inkább felmentünk a szobájába és előkereste a ,,ruhatervező" füzetét és megmutatta a terveit. Hát mit mondjak baromi jól néztek ki.

-Ezek k*rva jól néznek ki!-képedtem el.

-Dehogy is-szerénykedett.

-Dehogynem!-kontráztam és felemeltem az egyik rajzot.-Ez a kedvencem-mutattam meg neki is.

-Hát azt rajzoltam a legutóbb, mielőtt eljöttem volna Londonba.

-Ez csodás!-öleltem meg.

-Hát öhm köszi-mondta mosolyogva. Ekkor kopogtak.

-Gyere!-mondtuk egyszerre.

-Látom nagy az összhang-dugta be a fejét Harry. Majd be is jött.-Az mi a kezedbe?-mutatott a csodás ruhatervre.

-Ez? Semmi-kapta ki a kezemből Bell és elrejtette maga mögé.

-Az? Valójában egy csodálatos ruhaterv, amit ő tervezett-böktem barátnőm felé. Bella arca lángokba állt.

-Komolyan?-döbbent meg Hazz.-Ruhákat tervezel?-kérdezte kedvesen legjobb fiúbarátom és legugolt Bella elé. Ő csak bólintott. Miért van ennyire zavarba.-Meg is nézhetem?-csak átnyújtotta neki a tervet.-Hisz ez nagyon szép-dícsérte meg.

-Csak a kishölgy nem akarja bevallani, hogy őstehetség.

-Mit nem akar bevallani?-jött be Niall is.

-Hát hogy csodálatos ruhákat tervez-vágtam rá.

-Elhoztad a könyvet?-rohant az ágyhoz és felkapta a könyvet. Már Bells szinte megsemmisült.-Hisz vannak újak is és ki sem kéred a véleményem?-kérdezte pimasz mosollyal Niall.

-Az úgy volt, hogy-mondta, de nyelnie kellett, gondolom kiszáradt a torka.-Ma feljött Nicollal az a téme, hogy szeretek varrni és tervezni és megmutattam a terveket, de bejött Harry, majd te is-hebegett össze vissza.

-Ja csak, hogy tudjátok miért hebeg-krákgott Niall.-Ugyanis csak én tudtam erről a szenvedélyéről, senki más, még a családja sem tud erről-mondta egyszerűen.

-Köszi-suttogta megsemmisülve Bell.

-Nyugii, ezek profi rajzok. Simán befuthatnál vele-mondtam biztatóan.

-Nem. Ne is kérd ezt. Inkább hagyjuk a témát-hirtelen olyan zárkózott lett, de miért?

-De arról volt szó, hogy...

-Mindegy is, hagyjuk-mondta és kikapta Niall kezéből a könyvet, Harry kezéből pedig a rajzot és a szekrénye mélyére süllyesztette.

-Ezek szerint-kezdte Niall.

-Igen-felelte gyorsan a mellettem feszülten üldögélő lány.

-Na jó én most felhívom Megant-indult kifelé Niall.

-Ne!-szólt utána Bella.-Nem kell jó ez így-mondta csendesen.

-MI?! NEKED AZ JÓ, HOGY MEGTILTOTTA, HOGY NE TERVEZZ RUHÁKAT, MERT AZ KÖLTSÉGES?!!-üvöltött magán kívül az ír gyerek. Ennyire még tán soha nem borult ki...

-De Niall te ezt nem érted!-mondta könnyes szemekkel Niall.

-De értem. Az anyád úgy kezel téged mint egy robotot, akit be lehet programozni. Hát tudd, hogy nem vagy robot! És szerintem nagyon tehetséges vagy, de ha nem kérsz a segítségből mert te ,,nem szorulsz rá"-mondta nyávogó hangon-,akkor a barátságomból se kérj!-azzal kiviharzott és jó alaposan bevágta az ajtót. Szegény lány meg sírva fakadt. Harryvel próbáltuk vígasztalni, de nem igazán sikerült. Egyszer csak felállt elment a szoba közepére és teljes erelyéből üvölteni kezdett:

-NEM VAGYOK ROBOT!! TUDOM! DE EGYSZERŰEN ÉN NEM VAGYOK HIPERSZUPER HÍRES, HOGY MINDENT MEGTEGYEK AMIT CSAK AKAROK!!-üvöltötte, majd egyszerűen összeesett.

-Harry kórházba kell vinni-mondtam aggodalmasan.

-Oké viszem már-azzal felkapta egyszerűen és rohant le az emeletről, én meg utána.

-Srácok be kell vinni Bellát a kórházba majd jövünk-szóltam be a fiúknak.

-Szó se lehet róla!-pattantak fel és jöttek volna mind.

-Niall te ne. Eleget segítettél-mondtam neki és megfagyva állt.-Ti viszont jöhettek ha akartok-mondtam és indultunk is a kórházba.


U.i.: 3 komi és kövi rész:)))