40. rész (II, fejezet) FEJEZETZÁRÓ

*Nicole szemszöge*
*másnap*

Furcsa volt úgy felébredni, hogy csak én vagyok a lakosztályba. Niall valószínűleg későn ért haza a koncertről és már nem jött át. És Bella pedig elment. Hát igen. Mérges vagyok rá, de leginkább magamra. Én és a lepcses szám. Nem tudok már mit tenni. Mondjuk, ha jobban belegondolok, ez mind Harry hibája. Ha nem csókolja meg azt a lányt, ha nem hazudik Bellsnek, ha nem dönti meg, talán még barátnőm is itt lenne és most éppen valamin nevetnénk. Hiányzik, már most. Ezen elmélkedtem, miközben kikászálódtam az ágyból. Utam a fürdőbe vezetett, ahol egy frissítő zuhany után, rendbe szedtem magam és egy hétköznapi szettet kezdtem el keresni a bőröndömben. A választásom végül egy egyszerű pánt nélküli fekete toppra, egy kék csőnadrágra, egy hasonló árnyalatú mellénykére és egy fekete magassarkúra esett. A fülembe egy szép kék fülbevalót tettem, gyűrűsujjamra pedig egy szintén kék egyszerű gyűrűt húztam. Igen, ezek Bella színei. Ezzel őt akarom valamelyest pótolni. De ezt pár ruhadarabbal képtelenség. Megráztam a fejemet és inkább megfésülködtem, hogy eltereljem a gondolataimat, ami mit ne mondjak nem sikerült. Sminkelésre most nem volt kedvem. 

Éppen leülni készültem, mikor kettőt koppantottak az ajtón.

-Megyek!-indultam meg a fadarab felé és szélesre tártam azt.-Szia!-kezdtem el vigyorogni, amikor megláttam, hogy az én szőke hercegem az.

-Szia!-vigyorgott le rám. Én pipiskedni kezdtem, jelezve, hogy megcsókolhatna. Nem is tökölt, gyorsan lehajolt és hosszan megcsókolt, ott a folyosón.-Miújság?-szólt, mikor elváltunk és betessékeltem.

-Nem olyan rég keltem. Pont most lettem kész. Milyen volt a koncert?-épp válaszolt volna, ha nem szakítja meg a gyomrunk korgása. Na igen mind a ketten imádunk enni.

-Na jó, ez azért fura volt-nevetett fel.-Amúgy ma együtt reggelizünk a csapattal, szóval azért jöttem, hogy lent találkozunk velük a kajáldába.

-Hát akkor mire várunk? Nyomás-indultam meg. Ő pedig követett.

-Amúgy a koncert elment. Hazza nem volt valami aktív-húzta el tökéletes ajkait.

-Azt gondoltam. De akkor is ő baszta el-ecseteltem, miközben beszálltunk a liftbe.

-Tudom. Csak hát ez így egyikünknek se lesz jó. A rajongók se tomboltak olyan hangosan. Észre vették, hogy valami nincs rendbe. Attól tartok, hogy ráfog menni a banda erre az egészre.

-Ne butáskodj! Ti egy baromi erős csapat vagytok és még 90 évesen is együtt fogtok zenélni a családotok körében-mondtam biztatóan.

-Imádom, mikor ilyen vagy-csókolt meg. A lift ajtó kinyílt. Így hát az étkezde felé vettük az irányt. Társalogva léptünk az étkező helyiségbe. Azonnal kiszúrtuk a többieket egy nagy asztalnál. Odasiettünk hozzájuk.
-Sziasztok!-mondtuk egyszerre ír barátommal. Köszönésképp még megöleltem El-t és Harry mellett foglaltam helyet. Mellém Niall telepedett le és rögtön falatozni kezdett. Én is ezt tettem volna, ha nem figyelem, ahogy Harry csak turkál az ételbe.
-Hogy vagy?-simítottam meg óvatosan a kezét. Választ nem kaptam.
-Ilyen mióta véget ért a koncert-mondta Liam. Bólintás képen jeleztem, hogy értettem. Körbenéztem a társaságon és valami hiányzott...
-Hol van Zayn és Perrie?-világosodtam meg.
-Pezzának valami dolga volt és Zayn meg elkísérte. Addig is együtt lehetnek.
-Ja értem-ezután én is elkezdtem enni. Nem sokkal később Harry felpattant és se szó, se beszéd kiviharzott az étkezdéből. Rosszallóan megráztam a fejem és még bekaptam két falatot. Ezután felálltam és utána iramodtam a bongyorkának. Azért mégiscsak a legjobb barátomról van szó, nem de? Most is a liftet választottam. Mikor felértem az emeletre egyenesen a szobája felé vettem az irányt. Kettőt koppintottam az ajtón. Semmi válasz. Gitárszót hallottam meg. Megpróbáltam kinyitni, ami persze, hogy nem sikerült.
-Hazz nyisd ki kérlek!-könyörögtem és szó szerint dörömbölni kezdtem. Semmi válasz nem érkezett. így dühösen trappoltam le folytatni a reggelimet.-Bezárkózott és nem nyitja ki. Csak gitározik-huppantam le a társaságba és folytattam Harry miatt félbehagyott reggelimet.
-Amúgy lassan pakolj, megyünk tovább San Diegoba-mondta Louis miután felálltunk az asztalunktól.
-Rendben akkor megyek is-mosolyogtam rá és felfelé vettem az irányt. Miután felértem gyorsan összepakoltam azokat a dolgokat, amiket már nem fogok használni, kiválasztottam az utazásos cuccomat és a fürdőből is minden kacatot bedobáltam. Még gyorsan letusoltam, kisminkeltem magam és magamra kaptam egy fehér csőtoppot, amit belehúztam egy hózentrógeres szoknyába, ehhez pedig egy fekete converse cipőt párosítottam és egy hosszabb nyakláncot. Lazára vettem, mert nagy tűsarkúkba még utazni sem lehet kényelmesen. Miután az öltözéssel meglettem, elpakoltam a maradék cuccomat is és behúztam a bőröndömet. Felkaptam a mágneskártyámat, és a bőröndömmel együtt megindultam a recepció felé. Ott kijelentkeztem és elköszöntem a recepcióstól, aki műmosollyal mosolygott rám. Hát persze. Paul sietett felém.
-A hátsó kijáraton megyünk. Rengeteg a fotós.
-Oké-követtem. Jó sok folyosón mentünk át és annál is több ajtón. Végül mikor már azt hittem, hogy eltévedtünk kinyílt egy ajtó, amin napfény szűrődött be.
-Körülbelül 2 és fél óra lesz az út. Kocsival, vagyis kisbusszal mentek ti, mi pedig kocsival utánatok. Niallék már bent ülnek, csak te hiányzol. A csomagjaidat elrendezem-adta ki a ,,parancsot" Paul.
-Köszi-motyogtam és beszálltam a kisbuszba. Nyomtam egy puszit barátom szájára és kényelembe helyeztem magamat.-Ma is lesz koncert?-törtem meg a csendet, ami elég szokatlan volt.
-Nem ma csak egy rádióhoz megyünk interjút adni. Laza nap lesz-tájékoztatott Louis.
-Zayn elméletileg picit késni fog-nézett fel a telefonjából Liam. Harry elől ült és füles volt a fülébe. Ő így jelzi, ha nem akar senkivel beszélni. Még néhány percet vártunk, majd a kocsi elindult alattunk és indultunk San Diegoba...

*Bella szemszöge*
2 órányi pakolgatás után késznek nyilvánítottam a szobám, így a bőröndjeimet betoltam a hatalmas franciaágy alá. A hasam korogni kezdett, így úgy döntöttem, hogy lemegyek és eszek valamit. Lent sehol nem találtam Perriet, így otthon érezve magam, szétnéztem a konyhába. A hűtőbe nem sok minden volt, de találtam nutellát és kenyeret. Csináltam két szelet pirítóst, amit jó vastagon kentem meg a csokis csodával. Mivel nem volt tej, ezért egy pohár narancslevet öntöttem folyadéknak és visszamentem a szobámba. Már most imádom. Igazi művész szoba, ami illik hozzám. A kaját és az innivalót letettem a dohányzó asztalra, én pedig a kanapén foglaltam helyet. Komótosan rágcsáltam a finomságot és kortyolgattam az igen finom gyümölcslevet. Miután befejeztem levittem a mosatlant, elmosogattam és visszamentem a birodalmamba. Mivel már esteledni kezdett, így nem kezdtem el újabb ruhákat firkálgatni, Helyette ölembe vettem laptopomat, amit beüzemeltem és az iskola honlapjára ,,vándoroltam". Jól is tettem, ugyanis néhány napja volt frissítve.

Kedves Diákok!
Az évnyitó ünnepséget szeptember 1.-én (hétfőn) tartjuk. Az új diákoknak is kötelező az ünneplő ruha (fiúknak fekete nadrág és ing, lányoknak fekete szoknya vagy nadrág és ing). Ezen a napon csak egy kisebb ünnepély és 4 osztályfőnöki óra lesz megtartva, ahol minden fontos információt megtudnak (órarend, csengetési rend, házi rend stb.). Az új osztályok terembeosztásai:
9.a: 6-os terem
9.f: 15-ös terem
9.ny: 10-es terem
divattervező-osztály: 3-as terem
fotográfus-osztály: 22-es terem
modell osztály: 5-ös terem 
További szép szünetet!

Jó, hogy feljöttem a honlapra. Szóval lesz egy modell osztály is lesz. Akkor biztos lesznek pláza picsák is, És gyönyörű lányok is, akik mellett elbújhatok. Ezen kár rágódnom. Kiléptem az oldalról és felnéztem twiterre. A követőim száma nőtt, de nem nagyon. Kikövettem Harryt és a többi fiút is, hogy tényleg ne tudjanak figyelemmel követni. Nem szoktam sok mindent kiírni, de most úgy döntöttem, hogy kiöntöm a szívemet. Teszek rá, hogy mit fognak gondolni a Directionerek, vagy Harry.

,,Azt hittem, hogy mi mások vagyunk... Úgy tűnik tévedtem.:("

Ezt írtam ki elsőnek. Persze rögtön jöttek a faggatózások, de ezekkel nem foglalkozva még tweeteltem párat.

,,Már nem fáj annyira. Ha belegondolok, jobb, hogy most kiderült, hogy nem passzolunk. Később még inkább fájt volna."

,,Tudod valamit megtanítottál. Azt pedig az, hogy hogyan kell szeretni. És ezt köszönöm neked.:)"

,,Én nem vagyok Taylor, hogy írjak egy rakat dalt, mert nincs hozzá tehetségem, de ha lenne megtenném és egy gyönyörű dal születne.;)"

Többet már nem írtam ki. Úgysem nézi meg. Ezután inkább kikapcsoltam a gépezetet és elmentem lefürödni. Jól estek a forró vízcseppek bőrömnek. Nem sokáig folyattam a vizet. A csapot elzártam és kiléptem a zuhanykabinból. Magam köré tekertem egy törölközőt és így léptem ki a fürdőből. A szekrényemhez ballagtam és kivettem egy sortot és egy topot, na meg a fehérneműimet és gyorsan felkapkodtam őket. Hajam a vállamra omlott, kicsit begöndörödött. Párszor végigszántottam rajta, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Mivel már eléggé késő volt és a napom is fárasztó volt, szóval úgy döntöttem, lefekszem. Bevetődtem az ágyba és szinte azonnal lecsukódtak szemeim. Ismét a megcsalós álom jött szemeim elé. Zilálva és könnyes szemmel ébredtem. Csodálkoztam, hogy ismét azt álmodtam. Ez most már mindig így lesz? Remélem nem. Azt nem bírnám ki. El akarom felejteni az Isten szerelmére! Fájdalmat okozott! Akkor is szereted!-mondta belső énem. Megráztam fejem, mert már kezdett sok lenni gondolataim harca. Visszadőltem a puha párnák közé-és mivel nem tudtam visszaludni-,gondolkodni kezdtem. Valaha megtudnék neki bocsájtani? Valószínű. De akkorra márt biztos, hogy feledésbe kerülök. Már más lányt fog ölelni, csókolni, úgy, ahogy régen velem tette. A gondolatra könnyek gyűltek ismét szemeimbe. Túlságosan is szeretem, hogy elfelejtsem. De én magam csináltam, vissza már nem sétálhatok. Biztos egy hisztis picsának hisz, aki azt se tudja mennyi 2×2. Vettem egy nagy levegőt és a fürdőmbe sétáltam. Hideg vízzel mostam meg arcomat. Aztán, derült égből villámcsapásként ért az ötlet. Valamire szükségem van. Amivel büntethetem magam, hogy elcsesztem az életem. Mindent elrontottam. A konyhábe siettem, s egy éles késsel tértem vissza új szobámba. Kimentem az erkélyre, s leültem a kis hintaágyra ami oda volt téve. Kicsit meglöktem magam. Néhány percet így ültem, s nem meglepően gondolkodtam. Képes vagyok megtenni? Nem, nem vagy képes, túl gyenge vagy!-üvöltötte belső énem.  Nem vagyok gyenge!-gondoltam magamban, s csuklómhoz emeltem a kést. Óvatosan szántottam végig a vékony bőrön, amin kis vágásnyom keletkezett. Csípett és fájt is, de ezzel nem törődve még néhány sebet ejtettem magamon.

A vér csordogálni kezdett csuklómon. Megkönnyebülést éreztem. Hogy miért azt nem tudom. Visszamentem a szobába, s éjjeli szekrényemre pillantottam. 4:54. Nem sokára felkel a nap. A fürdőbe mentem, letisztítottam a kést, s lemostam kezeimről a véremet. Visszamentem a konyhába, a kést eltettem a helyére, s ködszereket kezdtem keresni. Találtam is. Visszamentem ismételten a hálóba. Mennyit lépcsőzök! Ott gondosan bekötöttem kezemet. Egy ideig csak hosszú ujjút hordhatok. Bár Londonban vagyok, itt ez természetes. Mivel nem tudtam aludni, ezért felkaptam a rajztömbömet és néhány ceruzát és radírt. Átsétáltam a dolgozó szobába. A falak halványbarnák voltak és egy asztal és szék kapott helyet a szobában és persze egy lámpa. Letelepedtem a székre, s gondolkodni kezdtem. Valami újat szeretnék alkotni. Valami olyat, ami mindenkinek tetszik. Mind a nőknek, mind a férfiaknak. Úgy döntöttem estélyit kezdek el ,,firkálgatni".  A fekete színek lettek az uralkodók. Hisz a tervező is hangulataiból merít ihletet, nem de? Aha, szerintem pántja volt, ami egy rózsát formált meg. Hátul mélyen kivágott, ,,hátmutogatós" volt. Ezután egy minibb ruhácskát vetettem papírra. Ezen semmi különös nem volt. Alul fodros, habos-babos, felül egyszerű szívalakú dekoltázs. Ez olyan 2-3 órába telhetett. Miután késznek nyilvánítottam a ruhadarabokat, összepakoltam a dolgaimat és visszavonultam biztonságot nyújtó ,,menedékembe". Hajamat lófarokba kötöttem, s elvégeztem szokásos reggeli teendőimet. Miután a pipere dolgokkal megvoltam, kerestem egy kényelmes, bővebb hosszú ujjút, s felkaptam, hozzá pedig egy egyszerű cicanadrágok párosítottam. Dudorászva mentem le, ma már sokadjára. A nappaliban Perrie ücsörgött és kávét szürcsölgetett.

-Jó reggelt!-köszöntött fülig érő vigyorral.

-Neked is!-mosolyogtam rá szelíden. Azért mégiscsak meg kell szoknom, hogy nem 5 idiótával és egy lánnyal lakok, hanem egy teljesen normális felnőtt nővel.

-Jól aludtál? Kényelmes volt az ágy? Ha nem, akkor kicseréljük-kezdett el aggódóvá válni. 

-Nyugi, Pezz! Az ágy fantasztikus! És felfedeztem a dolgozó szobát. Mesés! Nem kell rajta semmit változtatni. Annyi, hogy, ha nem baj, akkor festenék néhány mintát a falra, hogy ne legyen olyan egyhangú-kezdtem el fecsegni.

-Persze, hogy nem baj!-rikkantott egyet.-Az már a te tervező szobád. Olyanra szabod át, amilyenre csak akarod-felnevettem.-Min mulatsz ilyen jót?-kérdezte és ő is a nevetés szélén állt.

-Tudod fura, hogy az átszabni szót használtad. Mármint érted divattervező leszek és szabni fogok-mondtam kacagva. Ő is felnevetett.

-Tudod jó látni, hogy már jobban vagy a történtek után-mondta kedvesen. Amint kimondta láttam, hogy meg is bánta, ugyanis arcom elkomorult és egy könnycsepp simult végig meggyötört arcomon.-Jaj, ne haragudj!-ült közelebb.-É-én nem akartam felhozni, cs-csak úgy kicsúszott. Ne haragudj!-simogatta nyugtatóan hátam.

-Semmi baj, csak még fáj. Eltudtad volna képzelni ezt Harryről?-kérdeztem és keserves zokogásba kezdtem.

-Shh, semmi baj nincs. Minden jobb lesz hidd el-ölelt meg szorosan. Remélem igaza lesz...

Sziasztok édeseim! Rengeteget késtem...nagyon jól tudom, de egyszerűen vagy időm nem volt írni, vagy erőm. De nem kezdek el szabadkozni, mert valahogy meg kellett volna oldanom. Szégyenlem magam és félve teszem ki a részt, hogy vajon hány olvasót vesztettem? Biztos sokat. Amint látjátok ez a II. fejezet befejező része volt, ami annyit tesz, hogy vége van a fejezetnek. Köszönöm szépen az előző részhez a kedves szavakat, igazán boldog voltam.:') A díj alatt is volt egy kíváncsi hozzászólás, ami a ,,bátyámról" kérdezett. Nos, az a helyzet, hogy meghalt. Azért írom le, mert a drága olvasó kérdezte és én meg könnyedén írom le mondhatni, ugyanis nem ismertem... Szóval remélem emiatt nem fogtok savazni, hogy ha nem ismertem minek írom le.:) A rész remélem tetszett. Ha igen, ha nem írj hozzászólást, pipálj, írj a chatbe, vagy csatlakozz a facebook-csoporthoz, amibe igen kevesen vagyunk....(velem együtt 3-an) Szívesen megismerném az olvasóimat.:) Szóval csak bátran, nem harapok!:) Az utolsó dolog, hogy a következő részt megpróbálom jövőhéten hozni, de legkésőbb az őszi szünetbe hozok egy-vagy több- részt. Puszillak titeket.:)

Dííj:3

Sziasztok drága olvasóim! Most nem résszel jelentkezem, hanem azért, mert a blog megkapta az első díját, amit hálásan köszönök Nikolnak!

A szabályok:

-Mondj magadról 5 olyan dolgot, amit csak kevesen tudnak rólad!

-Írj 5 olyan kérdést, amit szívesen megtudnál más írótársadtól!

-Válassz 5 olyan embert, akinek szívesen tovább adnád a díjat!

5 dolog, amit kevesen tudnak:

1. 4 éven kersztül koslattam egy fiú után, aki nem is érdeklődött irántam.

2. Túlságosan is adok mások véleményére.

3. Volt egy bátyám.

4. Nincs saját szobám.

5. Nem él egyik nagyszülőm sem.

5 kérdés:

1. Van testvéred?

2. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

3. Miért kezdtél el blogot vezetni?

4. Inkább az utálkozók véleményére adsz, vagy azokéra, akik elismerik, ami csinálsz?

5. Nehéz megírnod egy adott részt?

5 ember, akinek küldöm:

1. Dominak

2. Adának

3. Adriennek

4. Lilinek

5. Edinának

39. rész (II. fejezet)

*Bella szemszöge*

 Elaludt végtagokkal ébredtem a kanpén. A gép még mindig az ölemben volt és hangosan zúgott. Mivel már jó ideje nem használtam, a képernyővédő ment, ami nem más volt, mint a gépen lévő összes kép vetíti. Épp egy fiúkkal közös fotósorozat ment, nekem pedig könnybe lábadt a szemem. Nagyon hiányoznak, már most... Hogy hullhat szét minden akár egy perc alatt?! Egyik pillanatban még szerelmesen együtt fekszetek egy ágyban és te vagy a legboldogabb ember a világon, aztán már sírva menekülsz a gondok elől. Annyira hihetetlen. Ahkgy ezen elmélkedtem a gyomrom erőteljesen szúrni és fájni kezdett. Az éles fájdalom miatt hirtelen kaptam a hasamhoz. Már-már elviselhetetlen volt a fájdalom, így a laptopot a kanapéra löktem és megpróbáltam felállni. Aha, igen, nem sikerült. Mivel nem húztam el egy függönyt sem, a szoba világos volt. Jó sokat aludhattam. Az asztalon volt a telefonom. Jó pár kín-keserves perc után megkaparintottam a kis készüléket. A fájdalom továbbra sem múlt el. A névjegyzékben sebesen görgettem le. Miért ennyire hátul van a neve?! Nagy nehezen megtaláltam a megfelelő névjegyet és a hívás gombra klikkeltem. Hosszú, fájdalmas percek múlva egy álmos hang szólt bele.

-Igen, tessék?-kérdezte és ásított egyet.

-Szerintem nagy baj van Pezz-suttogtam a telefonba.

-Bella! Hé! Mi történ mi a baj?-sokkalta éberebb lett pár másodperc alatt. A szívem sebesen vert.

-Nem tudom mi történik, rettenetesen fáj a hasam. Nem bírok felállni-sírtam el magam. Eluralkodott rajtam a pánik.

-Miért nem a mentőket hívatad egyből? Bells ez nem játék. Most leteszem, hívd fel a mentőket és aztán hívj, rendben?-kérdezte és csapkodást hallottam a háttérből.

-Jó-mondtam és kinyomtam. Gyorsan-már amennyire bírtam-tárcsáztam a mentők számát.

-A mentőket hívta, miben segíthetek?-szólt bele egy férfi hang.

-Bella Smith vagyok, rettenetesen fáj és szúr a hasam-hadartam gyorsan.

-Pontosan hol van most?

-London, Rose utca 5 szám.

-Rendben egy mentőt küldök magához.

-Várjon! Be van zárva az ajtó és képtelen vagyon kinyitni. Nincs hozzá erőm-mondtam pánikolva.

-Ez esetben szólok a kollégáknak, hogy törjék be. Ne aggódjon már úton van a segítség-próbált nyugtatni a vonal túlsó végéről.

-Köszönöm-suttogtam.

-Ez a munkám. Nem sokára odaérnek viszhall-és bontotta a vonalat. Sebesen tárcsáztam Perriet.

-Jönnek-szóltam bele ahogy meghallottam, hogy felvette.

-Rendben. Nyugodj meg, nem lesz semmi. Haza megyek hozzád, és ott is maradok veled. Zayn is hazakísér, hogy tudjon rólad valamit-hadarta Pezza.

-Köszönöm-hálálkodtam.-Auch!-nyögtem egy kisebbt, mert a fájdalom erősödött. 

-Nyugi-mondta. Ekkor valaki betörte az ajtót.

-Itt vannak. Leteszem. Majd találkozunk. Szia-nyomtam ki és éppen akkor ért a kanapéhoz az egyik mentős férfi.

-Jó napot asszonyom!-nyugodjon meg. Bevisszük a kórhába és kiderítjük mi a probléma.

-Köszönöm!-mondtam hálásan. Az orvos enyhén nyomkodni kezdte a hasamat. A fájdalom így is erős volt. Próbáltam nem megnyikkanni, de ez lehetetlen volt az intenzív szúrás miatt.
-Nem vagyok biztos benne, hogy miért fáj, úgyhogy, ha beértünk a kórházba megvizsgáljuk
-Rendben-bólintottam. Óvatosan felfektettek a hordágyra és kitoltak a mentőhöz. Hamar beértünk a kórházba. Ott valamilyen gépbe betoltak, ahol jó pár percet eltöltöttem. A fájdalom már nem volt annyira erőteljes, ugyanis még hoztak be, kaptam fájdalomcsillapító-injekciót. Miután ,,kivettek" a gépzetből egy kórterembe vittek, ahol infúziót kötöttek be.
-Ebben az infúzióban van nyugató és fájdalomcsillapító is, ami remélhetőleg elmulasztja a fájdalmait-mondta kedvesen egy nővérke.
-Értem. Nagyon köszönöm-néztem rá hálásan.
-Ez a munkám-mosolygott rám és kiment. Néhány percig bámultam a fehér, unalmas falakat, de szemhéjaim ólom súlyúak lettek és lecsukódtak. Mély álomba merültem.
*********
Arra ébredtem, hogy arcomat simogatják. Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Egy szőke hajat pillantottam meg, majd a hozzá tartozó arcot is. Aggódóan vizslatott szemeivel.
-Szia-mondtam rekedten és egy halvány mosolyt küldtem felé.
-Szia-suttogta.-Itt van Zayn is-állt fel, s helyét az előbb említett fiú vette át.
-Szia-adott puszit az arcomra.-Fáj valamid?-kérdezte óvatosan.
-Nem-ráztam a fejemet.-Tudni, hogy mi bajom van?-kérdeztem és nyeltem egyet.
-Még nem jött meg a vizsgálatok eredménye-simogatta meg a buksimat.
-Hát jó-sóhajtottam. Ideges voltam, de még mennyire! Ki tudja, hogy mi féle bajom lehet? És ha belehalok? Na jó, ilyenekre gondolni sem szabad.
-Kimegyek az orvosért-állt fel társaságunk egyetlen férfi tagja és kiment. Helyét Pezza foglalta el.
-Ugye nem szóltatok senkinek?-kérdeztem aggódva.
-Nem. Annyit mondtunk, hogy fontos dolgom van és Zayn hazakísér. Senki nem tud semmit-nyugtatott meg miközben kezemet simogatta.
-Tudnál nekem még valamiben segíteni?-kérdeztem boci szemekkel.
-Attól függ, hogy miben-mosolygott rám.
-Keresnél nekem egy albérletet? Nem akarok a 1D-házba lakni.
-Költözz hozzám!-adta az ötletet.-Nagy a lakás és rossz, hogy szinte mindig egyedül vagyok ott-rántotta meg a vállát.
-Nem szeretnék zavarni. Tudod, hogyha esetleg Zayn felugrik hozzád vagy valami-hadartam.
-Mondtam, hogy elég nagy a ház.
-Hát, akkor köszönöm-hálálkodtam.
-Nincs mit. Ha még nem engednek haza a közel jövőben, akkor majd átcuccolok helyetted.
-Ezt igazán nem kell megtenned. Majd én. Remélhetőleg semmi komoly bajom nincs-és ebben a pillanatban nyitódott az ajtó. Zayn mögött egy fehér köpenyes férfi lépett be.
-Örülök, hogy felébredt Miss Smith-mosolygott rám.-Dr. Wilmer vagyok, én vagyok a kezelőorvosod-tájékoztatott.
-Lehet, már tudni, hogy mi a bajom?
-Igen. Önnek gyomorfekélye van-lesokkolódtam. Ez, hogy lehetséges? Arcom döbbenetet tükrözött.-Ez hirtelen sokk, vagy idegesség hatására keletkezik és, ha nem fordul időben orvoshoz, kilyukad a gyomra. Ezt gyógyszerrel lehet kezelni, és kerülni kell a stresszes dolgokat.
-És ettől lehet hányni?-kérdeztem.
-Nem. Maga hányt is?-kérdezte érdeklődve és jegyzetelni kezdett.
-Igen. Igaz, hogy repültem és azért. Tegnap este-mondtam el mindent.
-Értem. Lehetséges, hogy gyomorrontást kapott. Ezzel nem kell különösebben foglalkozni, főleg, hogy repült is. Ma még pár órára bent tartjuk megfigyelésre és, ha minden rendben lesz, akár haza is mehet-mosolygott rám.
-A gyógyszereket mikortól kellesz szednem?-szóltam még utána.
-Természetesen ma még itt megkapja őket, és most hozok receptet, amit ki kell váltani és szedni mindig a gyógyszereket 1 hónapon keresztül, utána pedig kontrolra bejön és, ha már nem szükséges nem írok fel több gyógyszert. Nagyon erősek ezek a szerek, így nem szeretném, ha huzamosabb ideig szedné-mondta és kiment.
-Istenem!-dőltem be a párnák közé.
-Nem lesz semmi baj-nyugtatott Perrie.-Akkor ma elmegyünk a 1D házba és Zaynnel átcuccolunk te csak mutogatsz, hogy mi kell.
-Nem kell Zaynnek miattam cipekednie. Majd én megoldom-ellenkeztem.
-Az, hogy megint rosszul légy-szólt közbe Zayn.-Még van annyi időm, hogy segítsek. Ügy lezárva-mondta kicsit erélyesebben. Bólintottam.
-Köszönöm, hogy ennyi mindent megtesztek értem.
-Nincs mit, kicsilány-simogatta meg a kezemet barátnőm.-Egy valamit viszont nem értek: miért engem hívtál?
-Úgy éreztem jónak. Igazából nem tudom. Szerintem Nic elmondta volna mindenkinek. Én pedig azt szeretném, ha soha többet nem hallanának felőlem-rántottam meg a vállamat.
-Ugye tudod, hogy erre Harry és te is rá fogtok menni?-kérdezte Malik.
-Nem tehetek róla, hogy megcsókolta azt a lányt. És ő igazán örülhet, hisz még engem is megtudott dönteni, szóval...-kezdtem felhúzni magam.
-Tudom, hogy hülyeség, amit csinált, le is korholtuk a fiúkkal, de nem kéne kilépned az életéből.
-Én így látom jónak. Lehet, hogy megtudok majd bocsátani neki, de annak még nincs itt az ideje-már épp hozzáfűzni készült valamit, amikor az orvos lépett be az ajtón és átnyújtotta a zárójelentésemet, meg a recepteket és további szép napot kívánt, majd kiment. Pezzáék hoztak be nekem tiszta ruhákat, így nem a tegnapi cuccaimat kellett felvennem. Míg átöltöztem, ők kimentek. Miután elkészültem kocsiba pattantunk és először a Direction ház felé vettük az irányt. Hárman összepakoltuk az összes cuccomat és begyömöszöltük valahogy a kocsiba. A volt szobám olyan volt, mintha soha nem is laktak volna benne. Egy utolsó pillantás után beszálltam a kocsiba és-remélhetőleg nem örökre-búcsút vettem a háztól. Szívemet üresnek éreztem. Még ha akarnám se tudnám kitörölni ezt a néhány hónap emlékét az emlékezetemből. Annyi szép és kevésbe szép dolog történt itt velem Londonban. Megtaláltam életem szerelmét, akit most talán örökre elvesztettem. De ugyanakkor kaptam egy óriási lehetőséget a divattervező-iskolával. Remélem, hogy majd megélhetem az álmaimat és tehetségesnek fognak találni, nem csak Londonban, de a világ sok pontján.
-Édesem, megérkeztünk-nyitotta ki az ajtót leendő lakótársam.
-Hű, szép helyen laksz-néztem körül. A lakás az ikerháznak az egyik fele volt. A legjobb helyen volt, közel London központjához. Perrie mondta, hogy sétálva is csak 10 perc a nyüzsgősebb rész. A ház kívülről halvány sárga volt, a tetőcserepek sötét színűek voltak. Ez a két ellentétes dolog nagyon jól mutatott együtt. Már kintről lehetett látni, hogy tényleg hatalmas házról van szó. De őszintén szólva tetszett. Zayn cipelte a cuccaimat, így nekem csak szájtátva kellett besétálnom az új otthonomba. Ahogy beléptünk a sötétbarna ajtón, egy tágas előtérbe érkeztünk. Nem sok minden volt benne, de nagyon jól mutatott. A falon volt egy egész alakos tükör, továbbá volt még a helyiségben egy nagy cipőtároló szekrény, ami tömve volt cipőkkel. Hogy ezt honnan tudtam? Onnan, hogy az ajtaja ki volt nyitódva és egy fél pár magassarkú pottyant ki.
-Hupsz-mondta Perrie és visszagyömöszölte a cipellőt.-Majd neked is beszerzünk egyet-mosolygott rám. A kardigánomat az egyik falra felszerelt akasztóra tettem. Az előszobából a nappaliba vezetett a szerelmes pár, amely egyszerűen de nagyon modernül volt berendezve. A szoba központjában egy bőrkanapé állt, melytől nem messze egy kis dohányzóasztal pihent. A kanapéval szemben a falra volt felszerelve egy lapos képernyőjű tévé. Egy teraszajtó is helyet kapott a szobában. E mellett pedig egy óriási könvesszekrényt pillantottam meg, amely roskadozott a rengeteg könyvtől. A szemeim felcsillantak.
-Szeretek olvasni-fordultam vigyorogva Pezza felé.
-Én is. Amint látod-nevetett fel.-Amúgy a kertet közösen használjuk az ikerház másik felében lakó emberekkel. Van kint egy medence, amit, ha egy picikét jobb az idő, használni szoktunk. Van kint grill is és néhány napozóágy is van kihelyezve. Közösen tartjuk rendbe, amibe neked is be kellesz segíteni, mivel már itt laksz-nézett rám szelíden.
-Ez csak természetes-bólintottam.-Kertészkedni is lehet? Mert szeretek virágokat gondozni.
-Hát, nincs, de lehet.
-Azt mondjuk kifelejtettem a sztoriból, hogy minden növény kipusztul a közelembe-kezdtem el nevetni.
-Ja értem. Akkor még jó, hogy nincs egy se. Nincs időm őket gondozni, így felesleges lenne-rántotta meg a vállát.-Na, gyere megmutatom a ház többi részét is. Zayn addig hurcolkodj már fel Bells új szobájába. Köszi-adott egy puszit az arcára. Sajnáltam szegény Zaynt. Én is át tudnám hozni a kocsiból a házba a cuccaimat.-Eszedbe se jusson-szólt közbe Pezz. Mintha a fejembe látna. Vállránta követtem a szőke ciklont, aki a nappalival egybenyitott étkezőbe, majd tágas konyhába vezetett. Az étkező rész nagynak volt mondható, mivel egy óriási, hosszú mahgóni asztal kapott helyet, körülvéve igen kényelmesnek kinéző székekkel.-Nem nagyon szoktam használni, csak ha átjön a Little Mix többi tagja, vagy esetleg együtt ünnepelünk valami nagy eseményt a családdal-hadarta gyorsan. Bólintással jeleztem, hogy felfogtam. Miközben végigsimítottam az asztalon átpillantottam a konyhába is. Egy márvány pultot pillantottam meg elsőnek, aztán a rengeteg modern, rozsdamentes acél hátartási gépet. Az egyik pult úgy volt elhelyezve, hogy kényelmesen enni lehessen róla. A tűzhely a sarokban kapott helyet, a kétajtós hűtő a dolgozófelület másik végén pihent. Úgy láttam mosogatógép is volt beszerelve, ennek ellenére egy csap is helyet kapott mégpedig az ablak alatt, így csodás kilátás nyílt a hátsó kertre. A tárolás a pult felé szerelt szekrényekkel lett megoldva.
-Gyönyörű ez a konyha-ámuldoztam.
-Ha 5-ször használtam sokat mondok-nevetett fel lakótársam.
-Akkor majd én használatba veszem-kacsintottam rá. Ebben a pillanatban Zayn ölelte át hátulról szerelmét.
-Kicsim én megyek-adott puszit a szájára.-Majd beszélünk. Bells gyere ide-vont szoros ölelésbe.-Aztán még hallani szeretnék rólad-kócolta össze amúgy is szénakazal hajamat.
-Nehéz lesz nem hallani rólam, mikor a barátnődnél lakok-mosolyodtam el szélesen.-De ígérd meg, hogy Harrynek egy szót sem szólsz.
-Ígérem, de ha ezt megtudja engem kiherél. Szia Pici lány-adott egy búcsú puszit.-Szeretlek Babe-adott érzelmes csókot Perrienek.
-Én is-mondta miután elváltak ajkaik. Ezután az arab srác távozott.-Van a földszinten egy kisebb fürdő, amit nem igazán szoktam használni, csak ha medencézek-ment el balra a konyhából, én pedig követtem. A kis folyosó végén egyetlen ajtó volt, amin benyitott és felkapcsolta a lámpát. Hát most mit mondjak? Hogy eltátottam a számat? Az nem kifejezés! Neki ez a pici fürdő? Khm! Az ,,apróságban" volt egy kád, amiben hárman id kényelmesen elférnek, egy elég tágas zuhanykabin, egy két csészés mosdókagyló, és egy WC. Hát jó, ez tényleg nem.olyan nagy... Á, dehogy! Csak körülbelül rosszabb van egy 4 csillagos szállodában... Semmiség.
-Hű!-Nyögtem ki nehezen.
-Gyere megmutatom a szobád-húzott ki a csempézett helyiségből és mondhatni felvonszolt az emeletre. Ott egy folyosón kötöttünk ki. Mindkét oldalon 3-3 ajtó díszelgett.-Ez az ajtó az én szobámat takarja, de rájöhettél abból, hogy rajta van a nevem-mondta szórakozottan.-A mellette lévő ajtó a fürdőm, de ez csak nagyon ritkán van nyitva. Így lesz ez a te fürdőddel is. Ennyi magánélet jár. A szobámmal szemben van a volt vendég szoba, amibe mostmár te költözöl és a mellette lévő ajtó a te fürdődet rejti. Az én oldalamon van a zene szoba, ahol a csajokkal próbálni szoktunk. Ez hangszigetelt is, ahogy a két háló is, ne zavarjon senki, senkit. A te oldalodon van a dolgozó szoba, amit igazából nem igen használok, mert minek? Ezért úgy gondoltam, hogy majd a tied lehetne, mint egy tervező szoba. Nagyon jól át lehetne alakítani a célnak megfelelően-hogy mennyit bír beszélni! Igaz ez sosem baj.
-És mondd csak Pezz! Ezen te mikor gondolkoztál?
-A repülő úton. Tudod nem a legrövidebb. Na de menj vedd birtokba a birodalmad-lökött be az ajtón. A szoba csodálatos volt. A falak halvány kék színűek voltak és sötétebb árnyalatú kékkel néhány dolog volt ráfestve, mintha London árnyéka lenne. Nagyon tetszett. Lehetett venni a Big Ben körvonala, továbbá a London Eye és a Parlament is hasonló formában volt megörökítve. Igazi művész szoba. A szoba közepét egy hatalmas-nagyon puhának tűnő szőnyeg foglalta el, melynek közepén egy dohányzóasztal kapott helyet, amivel párhuzamosan egy kanapé is húzódott. A szoba egyik falához egy óriási franciaágy volt tolva, ami szépén be volt vetve és szinte csalogatott, hogy ráugorj. Mindkét oldalán éjjeli szekrényt pihent. A szoba távolabbik szemben lévő falánál egy erkélyajtó ,,terpeszkedett". Fura lehet, hogy ezt a szót használtam, de óriási volt, és rengeteg fényt engedett az amúgy nem kicsi szobába. Az ajtót szélesre tártam és kisétáltam a saját erkélyemre. Magam mögött nem zártam be az ajtót, hagy menjen be egy kis friss levegő. Ahhoz képest, hogy ennyire közel voltunk a belváros nyüzsgéséhez, nagyon jó levegő volt. A kilátás egyszerűen mesés. Lehet látni a London Eyet, a Big Bent, de még a Parlamentet is. És ezt mind egy ikerhá erkélyéről. Csodálatos! Ki kellene pakolni-gondoltam magamban és beindultam a már lassan hülő kinti időből....

Sziasztok drága olvasóim! Förtelmesrn sok késéssel, de megérkezett az új rész. Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentet és az Észre vételt a chatben:) Remélem kedves olvasó nem okoztam csalódást neked, ugyanis , mint kiderült Bella nem terhes. Igaz, most is minden gyorsan történt, de próbáltam több leírást is beletenni. Lehet, hogy lesznek benne hibák, azért elnézést, de késő van, én fáradt vagyok és semmi erőm nincs átnézni, plusz telóról írtam a véget, aminèl valószínűbb, hogy félre ütök valamit. Más: a blog megkapta az első díját, amit hálásan köszönök Nikolnak, akinek majd kiteszem a blogját, ha a díjat is, amit remélhetőleg ez után összeszerkesztek. Nem kaptam ismét egy pipát sem, de úgy tűnik ti nem igazán kedvelitek a pipálást, vagy telefonról vagytok, akárcsak én. Remélem tetszett a rész. Ha igen vagy, ha nem hagyjatok magatok után nyomot, komizzatok, pipáljatok, írjatok a chatbe, lépjetek be a facebook-csopiba.
Milliószor puszil titeket: Ági♡♡

38. rész (II. fejezet)

*Nicol szemszöge*

-Nem ismerted félre csak...
-Semmi csak. Nem érdekel. Hazudott, nem egyszer. És ezek után, hogy bízzak benne? Ne is próbálj visszafogni. Hazamegyek. Valahol keresnem kell egy albérletet-gondolkodott hangosan és már a bőröndjét vette elő. Ez így nem lesz jó. Nem szóltam semmit csak kisiettem a szobából. Hangosabban csaptam be az ajtót, hogy tudja: elmentem. Siettem Harry szobája felé. Türelmetlenül kopogtam, mire végre kinyitotta.
-Mit szeretnél? Nem sokára mennem kell a koncertre. Neked sem ártana készülnöd-mondta, miközben az övével bajlódott.
-El akar menni-mondtam keservesen.
-Ki akar elmenni? Beszélj érthetően-mondta kicsit idegesen.
-Bella. Bella elmegy-mondtam és remegni kezdtem az idegtől.
-Nyugii. Hallod? Gyere be és nyugodj le-húzott be és leültetett. Várt pár percet, míg már nem remegtem annyira.-Na, tehát, akkor most mondd, hogy mi van-nézett rám kíváncsian.
-Huh-fújtam ki a levegőt.-Tehát, Bella visszajött a szobába. Kérdeztem, hogy hogyan sikerült a békülés, ő mondta, hogy jól. Kérdeztem, hogy megértett-e téged. Ő meg erre mondta, hogy ez természetes, férfi dolog. Én meg azt hittem, hogy a csókra gondol, így elmondtam a véleményemet. De ő nem tudott róla! És még meg is döntötted!-mondtam idegesen.-És és most el akar menni-dadogtam.
-Meg kell állítanunk-pattant fel és visszahúzott a mi szobánkba. A Bella ajtaja résnyire volt nyitva.-Megyek és beszélek vele-indult el Harry.-Ne menj el-ment be Harry és bezárta az ajtót. Ezután csak hangfoszlányokat hallottam, majd egy csattanást. Ezután nyitódott az ajtó és Bella viharzott ki. Rám sem nézett úgy sietett ki. Utána néztem, szinte futott a lifthez. Hát, akkor ennyi. Ő is itt hagyott. Fantörpikus! Lehajtott fejjel mentem vissza és utat engedtem könnyeimnek. Lerogytam az egyik fotelbe és csak sírtam. Harry lesokkoltan jött ki.
-Elment?-kérdezte keservesen. Bólintottam és felnéztem rá. Egyik orcáján piros kézfolt díszelgett. Összehúzott szemöldökkel néztem.-Megpofozott-rántotta meg a vállát.-Megérdemeltem. Mindent elcsesztem!-mondta idegesen és egyet a falba csapott. Összerezzentem.
-Ha...Harry nyugodj le. Menj vissza a szobádba, készülj el és menj a koncertedre. Én azt hiszem, hogy ezt a koncertet kihagyom-mondtam.
-Ez természetes. Maradj itt. Biztos valamelyik lány is szívesen veled marad-simította meg arcomat. Kopogtak.-Majd én-és már nyitotta is az ajtót.
-Hát itt vagy haver! Mindenhol kerestünk. Nicol, Bella? Mi történt az arcoddal?-hallottam Niall hangját.
-Szerintem jobb, ha bejössz-mondta Harry és kitárta az ajtót. Nem csak Niall, de az egész banda becsődült, a barátnőkkel együtt.
-Mi történt Nicol?-sietett oda hozzám Niall és átölelt. Csak megráztam a fejemet. Nem bírtam beszélni. Hiszen most vesztettem el az egyetlen és legjobb barátnőmet. Ráadásul biztos Harry is haragszik rám, mert elkotyogtam a csókot. Ismét ömleni kezdtek a könnyek a szememből. Niall próbált nyugtatni kevés sikerrel.
-Bella elment-jelentette be Harry.
-Mi?-kérdezte hisztérikusan Perrie. Ez kicsit meglepett.
-Jól hallottad elment. Miattam. Megcsókoltam Abbyt és ő megtudta. És hát elment. Vissza Londonba. Gondolom el fog költözni.
-Elüldözted a legjobb barátomat-rontott neki Niall és épp behúzni akart Harrynek, de én megfogtam a kezét.
-Már kapott Bellától-mondtam nyugtatóan.
-Behúzott egyet Harrynek?-kérdezte Zayn.
-Csak felpofozta-rántottam meg a vállam.-Viszont nektek most mennetek kell a koncertre. Egy, kettő. Én most kihagyom, de érezzétek jól magatokat-mosolyogtam rájuk erőltetetten.
-Nem haragszol, ha maradok?-kérdezte kedvesen Elenor.
-Ha szeretnél, nyugodtam- eresztettem felé egy mosolyt.
-Akkor maradok-bólintott mosolyogva. A többiek elmentek, Nialltól kaptam egy csókot, míg El Louistól kapott egy hosszú puszit.
-Gyere ülj le-szóltam, mikor becsukódott az ajtó. Helyet foglalt az egyik fotelben.-Kérsz valamit inni, enni?-kérdeztem kedvesen.
-Megmondom őszintén most egy kávé jól esne. Van a közelben egy Starbucks, elmegyünk?-kérdezte barátságosan.
-Lehet, hogy jót tenne a kimozdulás. Felőlem mehetünk-mosolyogtam rá.
-Oké. Akkor készülj el és indulhatunk is.
Így hát felálltam és a fürdőbe vettem az irányt. Megmostam jéghideg vízzel az arcomat, hogy valamennyire enyhítsem a sírás nyomait. Tettem fel egy kis alapozót és a szempilláimon is átmentem néhányszor a szempillaspirállal. A sminkkel meg is voltam. A bőröndömhöz siettem és egy köldökig érő I <3 sleep feliratú pólót, egy rövidnadrágot és egy piros kockás inget kaptam ki. Ezeket gyorsan felvettem magamra, az inget a csípőmre kötöttem. Ezután a hajamat bedugtam az egyik kedvenc egyszerű sötétkék sapkám alá. Gyorsan csináltam egy képet.

-Kész vagyok-sétáltam ki a fürdőből Elhez.

-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva.

-Persze-mosolyogtam vissza. Így hát elhagytuk a lakosztályt és a Starbucks felé vettük az irányt.

-Sajnálom, hogy elment Bella-hajtotta le a fejét és sajnálatot éreztem ki a hangjából.

-Ne tedd. Ezt csakis ő érezheti, hogy jól tette-e. Az a helyzet, hogy megértem, ugyanis Harry egy tuskó-mondtam és egy enyhe kuncogás szakadt fel belőlem.

-Tudom. Igaz, hogy neki köszönhetem Louist, így nem kellene becsmérelnem-nevetett ő is. Kész csoda, hogy eddig a rajongók még nem támadtak le.-Figyelsz?-kérdezte mosolyogva Elenor.

-Bocsi. Mit mondtál?-ráztam meg a fejem és felé fordultam.

-Nem lényeges. Min gondolkodtál el ennyire?-kérdezte kíváncsian.

-Csak fura, hogy még nem támadtam le a Directionerek-rántottam meg a vállam. 

-Tudod, egy ideje megbékéltek velem egészen normálisak velem. Rólad pedig nem tudják, hogy Niall barátnője vagy, nem de?-suttogta a második mondatot vigyorogva.

-De-tűrtem szégyenlősen az egyik tincsemet a fülem mögé.

-Nem akartalak zavarba hozni-szabadkozott.

-Semmiség-mosolyogtam rá és megálltam a Starbucks előtt. Az ajtó felé helyezett csengő csilingelve jelezte, hogy betértünk az üzletbe.

-Mit szeretnél?-kérdezte Elenor, miközben beálltunk a sorba.

-Azt hiszem egy sima Frappuccino-t kérek-mosolyogtam rá.

-Én pedig egy csokisat akkor-és már ránk is került a sor. Elenor gyorsan leadta a rendelést és megmondta, hogy milyen névre kérjük őket. Kerestünk egy szabad kétszemélyes asztalt és helyet foglaltunk.-És amúgy eddig hogy tetszik, hogy a középpontban vagy?-kérdezte.

-Nem igazán tetszik. Főleg, hogy annyit hazudoznak az újságokban, hogy az már fájdalmas. Mert szerintem te is tudod, hogy csoda, ha egyáltalán valami igaz abba a szennylapokban. 

-Sajnos tudom. Belőlem már ha jól tudom 3 is van-nevetett fel.

-Tudom olvastam. Mondjuk én szerencsésnek vagyok mondható, mert a dolgok mögé látok. Egészen pici koromtól ismerem Harryt és néha én érzem magam rosszul a pletykák miatt.

-Én néha már félek a rajongóiktól. Rengeteg rendes és megértő lány van, de van néhány már-már beteges fan-mondta és elhúzta a száját.

-Elenor és Nicol rendelése-mondta egy igencsak helyes fiú és két poharat tartott fel.

-Majd én-álltam fel és a fiúhoz siettem.-Köszi-vettem el és egy kis borravalóval ki is fizettem.

-Köszi a borravalót-mosolygott sármosan a fiú.

-Nincs mit-mosolyogtam rá kedvesen.

-És, hogy-hogy két ilyen szép lány egyedül ücsörög.

-A barátaink épp nagyon elfoglaltak-rántottam meg a vállam.

-Ó, értem. Egészségetekre-biccentett és figyelmét a többi vásárlóra irányította. Lassan sétáltam vissza Elenorhoz.

-Tessék-tettem le elé a frappiccinoját.

-Köszi. Mennyivel tartozok?-kérdezte miközben az italát pásztázta.

-Semmennyivel. Ennyivel én tartoztam neked, hogy nem hagytál magamra-mosolyogtam rá. Mi van velem? Soha nem voltam ennyire könnyen megnyílós, de El más. Úgy érzem benne legalább annyira bízhatok, mint Bellában.

-Oh, hát akkor köszi. Lefényképezhetem?-kérdezte kislányos vigyorral.

-Persze-és már kattintotta is a képet.-Jó lett-bólintottam, ahogy megmutatta.

-Feltehetem twiterre?

-Fel. Be is követsz?-kérdeztem vigyorogva.

-Be hát. Mondd a neved.

-Nicol Black.

-A twitter nevedet kérdeztem-nevetett fel.

-Én meg azt mondtam-röhögtem el magam.

-Ja. Oké. A @-os neved Nicole94 ugye?-kérdezte miközben nyomkodta a telefonját.

-Aha.

-Be vagy követve-nézett fel a telójából. Az enyém pedig csipogni kezdett. Gyorsan visszakövettem El-t és a kép már kint is volt.

@Elenor_Calder A nap megkoronázása

@Nicole94 Köszönöm a meghívást;)

Rengetegen kedvencnek jelölték és írtak is alá. Mondjuk az utálkozó megjegyzéseket nem nagyon kellett keresni. Több volt abból, mint a jóból. Az egyik kiváltképp felhúzott.

"@Elenor_Calder @Nicole94 Még, hogy ő hívott meg téged? Ez is a fiúk pénze, mert csak ehhez értetek. Kihasználni a fiúk jó indulatát."

-Na jó ebből most lett elegem-kaptam elő a telefonom és már pötyögtem is.

"@Jackie1D Már bocs, de mit képzelsz magadról? Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyet feltételezz?! Csak, hogy tudd: nem a fiúk pénzéből élek! Képzeld el mind a ketten tudjuk El-el, hogy mi az a munka. Mert, hogy Ő is és Én is dolgozunk! Úgyhogy elmehetsz a ******-ba;)"

Lehet, hogy durván fogalmaztam, de honnan veszi a jogot, hogy így ócsároljon? Inkább le is léptem. Egyen így felhúztam magam, mi lenne, ha az összeset elolvasnám?

-Köszi, hogy kivédtél-mosolygott rám kedvesen újdonsült barátnőm.

-Ez csak természetes-ittam bele a kávémba. 

-Tudod ez még nem is annyira durva. Engem tojással dobáltak meg-ivott ő is az italából. Eltátottam a számat.

-Az ilyenek nem igazi rajongók-ráztam a fejemet.

-Tudom. De szeretem Lou-t, szóval nem tudnak eltántorítani attól, hogy együtt legyek vele-rántotta meg a vállát.

-Tudod, engem nem igazán kedvelnek a fanok, mert ugyebár Harry jó barátja vagyok és nem akarok nekik megfelelni. Nem értem attól, hogy a fiúk ismertek lettek, attól még nem kell minden ismerősüknek tökéletesnek lenni-ráztam rosszallóan a fejemet. Ezután olyat tett, amin meglepődtem. Ugyanis megölelt. A következő cselekedetemre meg végképp nem lehetett rám ismerni, ugyanis visszaöleltem.

-Örülök, hogy nem mentem el a koncertre-mondta, miután elengedett.

-Mit mondhatnék? Én is-nevettem fel.-Mehetünk?-kérdeztem miután már mindkettőnk pohara üres volt.

-Persze-mosolygott. Felkapta a táskáját és már indultunk is.-Hova menjünk? Szeretnél a hotelbe, vagy valahova máshova?-kérdezte, miközben felcsapta a napszemüvegét.

-Nem szeretnék visszamenni ilyen szép időbe. Bent kuksolni a legrosszabb. Menjünk le a partra-adtam az ötletet.

-Jó, gyere-indult el, én meg követtem. Már egy eldugottabb részen, amikor El hirtelen megállt.

-Baj van?-kérdeztem és én is megtorpantam.

-Tudod azzal maradtam itt veled, hogy elmondjam a rólad alkotott véleményemet, de úgy tűnik, hogy elhamarkodtam a megismerésedet. Rájöttem, hogy tévedtem-hajtotta le a fejét.

-Mi?-kérdeztem értetlenül.

-Tudod, Louis kért rá, hogy viselkedjek veled normálisan, mert nekem nagyon nem voltál szimpi-ült le a homokba.-Azt hittem, hogy egy nagyképű, elkényeztetett liba vagy, aki lenéz minket. Nem tudom miért. Egyszerűen nem tetszett nekem, hogy nem fogadtál barátságosan. Oké, megértem, hogy sok mindent hallottál rólunk a médiából, de nem ártottunk/ártottam neked semmit. Akkor így gondolkoztam és Tommo mondta is, hogy majd megkedvellek. Gondoltam, hogy majd, ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor se. De, hogy itt maradtam veled, teljesen megváltozott a véleményem rólad. Kedves lány vagy, különbözünk, de mégse. Figyelj ezt el kellett mondanom, mert lelkiismeret-furdalásom lett volna. Sajnálom, hogy úgy ítéltelek meg, hogy nem is ismertelek meg előtte-nézett rám szomorúan.

-Ez most meglepett-fújtam ki szaggatottan a levegőt.-Tudod én is nagyon ilyen vagyok-ültem le mellé.

-Hogy érted?-nézett rám értetlenül.

-Én is úgy ítélkezem, hogy nem adok esélyt az embereknek. De meg van rá az okom. Hidd el nagyon is átérzem, hogy mit művelnek veled, mert engem 4 éven keresztül folyamatosan szekáltak a középsuliba és miután Harry elment, meg végképp egyedül maradtam. Teljesen magamba zárkóztam és csak az 5 idióta fiút engedtem közel magamhoz. Nem voltak barátnőim és most is csak kettő lányt mondhatok annak. Az egyik itt hagyott, a másik meg most mondta el, hogy a barátja kérésére nem fojt meg egy kanál vízben-nevettem fel. Ő is értette a célzást.-Nem haragszok. Tudod neked még hamar meg is nyíltam. Bellával eleinte nem akartam kedves lenni. Harry rám kényszerítette, de megérte-mosolyodtam el az emlékekre.

-Mostmár nem gondolom úgy, hogy lenézel minket. Ahogy megismertelek, már amennyire egy nap alatt meglehet-nevetett fel-,de megkedveltelek. Nagyon jól esett az is, hogy kivédtél, de tényleg. Úgyhogy még egyszer bocsi. Remélem, hogy még mindig látsz arra esélyt, hogy barátok legyünk-mosolygott rám.

-Persze, hogy látok!-vágtam rá vigyorogva és megöleltem.-Na gyere toljuk vissza a seggünket a hotelbe. Elfáradtam-ásítottam egy nagyot. Így, hát nevetgélve indultunk vissza szálláshelyünkre...

*Sziasztok kedves olvasóim! Tudom nagyon rég nem volt rész, de rengeteg dolog történt velem. Főleg rossz és nem jó. Holnap megyek a Balatonra, de ígérem, hogy telefonról írni fogok egy részt. A másik pedig amiért nem érkezett rész: van 6 rendszeres olvasóm-amiért nagyon-nagyon hálás vagyok-, de 2 komit kapok és 1 pipát sem? Ennyire rossz, amit csinálok? Mert, akkor nem vesződök vele, megírok még két részt és 2 fejezetes lesz az egész blog. A chatet sem használjál, a facebook csoportban is 3-an vagyunk velem együtt. Ez szíven ütött. Rengeteg bajom van és, ha ennyire nem érdekel titeket, amit csinálok, akkor ezen még pluszba minek idegeskedjek? Tudom az igazi író nem azért csinálja, hogy elismerjék, hanem azért mert szeret írni. De amikor van +3600 oldalmegjelenítésem, akkor nem értem, hogy miért nem lehet egy annyit csinálni, hogy rákattintok, hogy jó vagy rossz-e, amit összehoztam nektek. Attól remélem, hogy tetszett a rész, jöhet akár rossz kritika is, bírom és attól csak jobb leszek, ha valaki leírja, hogy mi a rossz abba, amit csinálok. Puszillak titeket.*

37. rész (II. fejezet)

Sziasztok kedves olvasóim!:) Köszönöm szépen a 4 komit, ami alapján azt szavaztátok meg, hogy legyen +18-as rész, tehát meg is hoztam. FIGYELEM +18-AS RÉSZ. A ------ig tart, vagyis utána az is nyugodtan olvashatja, aki nem igazán kedveli az ilyen részeket. Remélem nem fogtok nagyon utálni azért, ahogy befejeztem ezt a részt, de igyekszem a következő résszel.:) Have fun! Kommenteljetek, pipáljatok, lépjetek be a facebook csoportba amit oldalra kiteszek az elérhetőségek részre.

*Bella szemszöge*

Hamar kapcsolt és az ágya felé kezdett el húzni. Közben persze a csókot nem szakítottuk meg.

-Gyönyörű vagy!-suttogta miközben óvatosan eldöntött az ágyon. Közel húztam magamhoz.

-Szerintem rajtad sok a ruha-suttogtam és próbáltam szexin kigombolni az ingét. Nem akarok nagyképűen hangzani, de valamit jól csináltam, ugyanis lent a dudor kezdett egyre nagyobb lenni. Az övével bajlódtam, miközben a rakoncátlan tincseimet próbáltam eltűrni az útból. Feszültségem érezhető volt. Végül segített és megszabadult a csinos kis csőnadrágjától.

-Még megállhatunk, ha szeretnéd-mondta és homlokon csókolt.

-Nem. Szeretném. Itt és most-fújtam ki szaggatottan a levegőt. Ő reagálás képen nyakamat kezdte el behinteni csókokkal. Engedelmesen hátradöntöttem fejemet, hogy jobban hozzáférjen az érzékeny területhez. Fülemhez hajolt és édes dolgokat suttogott, majd szívni kezdte a nyakamat. Ennek nyoma lesz Auch. Eleinte kellemetlen érzés volt-gondolom kitaláltátok, hogy még soha nem szívták ki a nyakamat-,de utána egyre jobban kezdtem élvezni. Miután befejezte a tevékenységét, végignyalta a kiszívott pontot. Ezután a fehérneműm felső részével kezdett foglalkozni. Lassan és óvatosan húzta le rólam. Annyira koncentrált, hogy édes nyelvét is kidugta. Amint lekerült a textil, megcsapott a hűvös levegő és libabőrös lettem.

-Fázol édesem?-kérdezte és ránk húzta a takarót. Testével védelmezően betakart. Máris kellemesebb lett a hőmérséklet.Oldalamon húzta végig kezét, amitől libabőrös lettem. Lassan vezette fel kezeit a melleimhez, amiket finoman meg is markolt. Halk nyögés hagyta el számat. Lehajolt és nedves csókokat hagyott mellkasom egész területén. Miután egy kicsit alább hagyott a vágy, hogy most azonnal leteperjem, megállítottam és most én kezdtem el nyakát csókokkal behinteni.
-Izé, én nem tudom kiszívni a nyakadat. Nem tudom, hogy kell és nem akarok fájdalmat okozni-dadogtam.
-Semmi baj, majd elmagyarázom-kuncogott és számon éreztem hangszálai rezgéseit. Jól eső érzés fogott el. Biztonságban éreztem magamat. Folytattam Harry felsőtestének puszilgatását. Aranyosan dörmögött cselekedetemre. Kezemet levezettem az oldalán és alsója szegélyénél megálltam. Lassan kezdtem el letolni az anyagot. Mikor a térdéig letoltam, segített és lerugdosta magáról. Már épp megfogtam volna hosszát, amikor megállított.
-Nincs rá szükség-suttogta megnyugtatóan. Bólintottam és felnéztem rá. Szemei még jobban csillogtak, mint általában.
-Szeretlek-suttogtam és megcsókoltam. Nem kell kimondani 1000-szer, elég ha éreztetjük a másikkal. Még csókolóztunk, Ő megszabadított a fehérnemű alsó részétől is. Lágyan cirógatott ott lent. Éreztem, hogy készen állok.
-Harry, készen állok-mondtam és eltoltam kezét. Az éjjeli szekrényben kezdett el kutakodni.-Ne! Most az egyszer ne! Kérlek-néztem rá könyörgően.
-Biztos vagy benne? Nehogy...
-Nem fogok teherbe esni ne félj!-suttogtam.
-Nekem mindegy, én csak rád akartam ezzel vigyázni-csókolt hosszan homlokon.-Kész vagy?-kérdezte, mikor bepozicionálta magát. Bólintottam. Így hát megtette. Nem voltam szűz, de fájt. Hogy ne fájt volna, hiszen óriási volt. Megrekedt bennem a levegő. Egy könnycsepp simult végig arcomon.
-Sajnálom-állt meg Harry és nem mozdult. Igazán hálás voltam neki, hogy ennyire figyelt rám és visszafogta magát. Lecsókolta a kósza könnycseppet és hosszan megcsókolt. Ezzel egy időben megmozdult, ami nem volt annyira kellemetlen, mint hittem.
-Már jobb Harry. Mozogj-kértem csendesen. Engedelmeskedett, de eleinte csak nagyon lassan tolt. Időről időre növelte a tempót én pedig már csillagokat láttam. Nem tudom mennyi idő múlva, de egyszerre hullottunk darabokra. Jó volt látni, ahogyan arcán átsuhan az élvezet és ezt én okoztam neki.
-Szeretlek-dőlt rám fáradtan. Ennyit arról, hogy én ma napozni fogok.
-Én is-simogattam csapzott tincseit egyet-egyet ujjaim köré csavartam. Kihúzódott belőlem, ami miatt hiányérzetem lett.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kiszállt az ágyból és felkapta az alsóját. Hátán az izmok megfeszültek, ami igencsak szexi volt.
-Kérsz valamit, amiben aludhatsz?-fordult felém. Bólintottam, mert hangomban nem voltam teljesen biztos. A szekrényéhez sietett és kikapott egy alsót, meg egy pólót. Letette mellém az ágyneműre és befészkelte magát mellém. Gyorsan kaptam fel a ruhadarabokat. Közel húzott magához. Arcomat mellkasába nyomtam és szinte azonnal mély álomba merültem. Nem bántam meg, hogy megtettük, mert szeretem Harryt és ez ellen senki semmit nem tud tenni. Álmomban egy ismeretlen házban sétáltam. Nem akkora volt, mint a Direction ház, de ez is igazán otthonos és ízléses volt. Ha jól vettem ki az emeleten voltam. A falon gyermekrajzok díszelegtek ahogy végigmentem a folyosón sejtésem beigazolódott, ugyanis egy lépcsővel találtam szembe magamat. Lenről gyerekkacajt hallottam. Lefelé vettem az irányt. A földszinten egy körülbelül 3 éves kislány futott felém.
-Csak hogy felkeltél Anyu!-mondta boldogan és átölelte az egyik lábamat. Tehát ő a lányom? Felkaptam az ölembe. Egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcomra. Meg kell hagyni, hogy elbűvölő kislány volt: óriási zöld szemek, hosszú barna göndör hajzuhatag.-Itt van Abby néni is-mondta mosolyogva.-A konyhában vannak Apuval-így hát a szerintem konyha felé vettem az irányt. Egy ajtóval kerültem szembe. Hamar bementem rajta. És tényleg a konyha volt. A látványra viszont nem számítottam... A lány a próbáról és Harry csókolóztak! Szívem millió darabra tört..
-Harry?-kérdeztem elkeseredetten és hangom megtört.
-Szívem ez nem az, aminek látszik..
-Tűnj el az életemből-üvöltöttem zokogva és felébredtem. Szerencsére! Arcom könnyáztatta volt és Harry aggódóan figyelt.
-Minden rendben Édes?-ölelt magához.
-Csak egy rossz álom-suttogtam.
-Figyelj nem szeretnélek elküldeni, de a koncert 3 óra múlva kezdődik és nekem másfél órával a kezdés előtt ott kellene lennem...
-Persze, megértem már megyek is-mosolyogtam és kikászálódtam az ágyból.
-Héé, de ott leszel ugye?-sietett elém.
-Persze-mosolyogtam rá.
-Oké. Akkor majd látlak-csókolt meg. Ezután visszavonultam a lakosztályunkba készülődni. Vigyorogva nyitottam be a szobába.
-Úgy látom jól sikerült a békülés-mondta nevetve Nicol.
-De még mennyire-dobtam le magam az egyik fotelbe.
-Mesélj-ült le velem szembe és kíváncsi szemekkel pásztázott.
-Hát elmondta, hogy mi történt és miért volt ilyen.
-És megértetted?-kérdezte.
-Persze. Ez egy férfinál természetes.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét.
-Persze-bólintottam.
-Nem tudom. Én nem lennék ennyire elnéző Niallal, ha lesmárolt.volna egy másik lányt-rántotta meg a vállát. Micsoda??!
-Mit mondtál?-kérdeztem meglepődve.
-Hát Hazz elmondta hogy smárolt.azzal a csajjal, nem?-húzta el a száját.
-Hát nem! Hazudott nekem!-pattantam fel mérgemben.-És képes volt így megdönteni?-kérdeztem fájdalmasan.-Ne mondj semmit. Azt hiszem félreismertem.
-Nem ismerted félre csak...
-Semmi csak. Nem érdekel. Hazudott nem egyszer. És ezek után hogy bízzak benne? Ne.is próbálj visszafogni. Hazamegyek. Valahol keresnem kell egy albérletet-gondolkodtam hangosan és már a bőröndömet vettem elő. Felkaptam egy fehér hosszú nadrágot és egy ujjatlan felsőt. A hajamat megigazítottam és pakolni kezdtem. Ajtó csapódást hallottam. Ezután csend következett. Gondolom Nicol elment. Egy olyan 10 perc múlva ismét nyitódott az ajtó. Már majdnem végeztem. Minél hamarabb Londoba akartam tudni magam. Ne menj el-jött be Harry. Nee, csak őt ne.
-De elmegyek-rá se nézve mondtam ki a szavakat. Kész is vagyok.-Most pedig ha megtennéd takarodj el innen-néztem rá.
-Nem, nem takarodok!-mondta erélyesen.
-Igazad van én takarodok el innen-mentem volna ki az ajtón, de nem engedett.-Engedj el!-szűrtem fogaim között. Nem mozdult így fogtam magam és pofon vágtam. A kezem égett az ütés erejétől, de nem csak nekem fájt a pofon, hanem Harrynek is, mivel elfordította a fejét az ütés erejétől. Én kihasználtam az alkalmat és félrelöktem, majd kisiettem az ajtón. Vissza se néztem úgy rohantam a lifthez és mentem le a földszintre. Lent fogtam egy taxit. A sofőr segítségével betettem a bőröndömet a csomagtartóba, majd az anyósülésen foglaltam helyet.
-A reptérre legyen szíves-mondtam kedvesen. A taxis bólintott és már hajtottunk is a reptér felé. 20 perc alatt oda is értünk. Megköszöntem, kifizettem és a nagy csarnokba vettem az irányt. Megvettem a repülőjegyemet Londonba és felszálltam a gépre. Negyed óra múlva már a felhőkkel voltam egy szinten. Most még a Direction házba megyek, de minél előbb elköltözöm onnan. Szemeimből potyogni kezdtek a könnyek. Fantasztikus! Nagy nehezen megnyugodtam és egy kicsit pihenni próbáltam.

*Leszállás után*

Lustán szálltam le a gépről és indultam megkeresni a csomagjaimat. Nem vár semmi és senki. Miután minden csomagam megkerült, fogtam egy taxit és hazafuvaroztattam magamat. Mindig csak Harryn járt az eszem. Hogy volt képes ezt tenni? Nem is az fáj a lejkobban, hogy megcsókolta azt a csajt. A legrosszab tán az, hogy nem mondta el és még meg is fektetett.
-Kisasszon, megérkeztünk-mondta kedvesen a sofőr.
-Ó, köszönöm-mosolyogtam rá halványan. Gyorsan kifizettem az utat és már be is vonszoltam a csomagjaimat. Ahogy mindent lepakoltam émelyegni kezdtem. Biztos a repülőúttól-gondoltam magamban. Nem foglalkoztam a cuccaim kipakolásával, úgyis össze kellene pakolni nem sokára. Felvonszoltam magam az emeletre és bedőltem az ágyamba. Hamar nyugovóta tértem. Álmomban ismét a-mostmár-ismerős házban jártam. A kislány, a lány a próbáról és Harry. Vajon akkor is így néztek ki? Ismét sikítva ébredtem. Ez így nem lesz jó. Lecsoszogtam a konyhába és töltöttem egy pohár hideg vizet, amit egybe lehúztam. Ismét szédülni kezdtem és most erőteljesebben kapott el a hányinger. A lenti fürdőbe rohantam, ahol kiadtam magamból a még Los Angelesben elfogyasztott ételt. Lehet, hogy ételmérgezést kaptam. Ezért hányok és talán emiatt vannak a rémálmaim. Mivel semmi erőm nem volt visszamenni az ágyba és álmosnak sem éreztem magam, így a nappaliba mentem. Kényelmesen elhelyezkedtem és ölembe vettem a laptopot, melyet nem olyan rég kapcsoltam be. Böngészni kezdtem az albérletek között és jó párat ki is írtam. Majd holnap felhívogatom őket. Egyszer csak szemhéjaim elnehezültek és lecsukódtak, vagyis mély álomba merültem.

36. rész (II. fejezet)

Sziasztok kedves olvasóim! Egy plusz feliratkozó és két komment. Nagyon szépen köszönöm!<3 Igaz, hogy pipát nem kaptam, de ezeknek is rettenetesen örülök! Nos, azt szeretném kérdezni, hogy legyen-e +18-as rész? Ez a rész kicsit rövid lett, de csak azért mert nem tudom, hogy szeretnétek-e +18-as részt vagy sem. Komiba és a chatbe várom a válaszokat, de a facebook csoporban is megoszthatjátok véleményeteket. Jó olvasást!:)
*Nicole szemszöge*

Még tán a számat is eltátottam. Harry a falnak szorította a szőkeséget és vadul csókolta. Nagyon úgy nézett ki, hogy nem a lány kezdeményezte ezt az egészet.

Ezt nem hagyhattam annyiban.

-Mi a francot képzelsz magadról?-rohantam oda hozzájuk. Hamar szétváltak. Mind a ketten csak némán bámultak.-Ha?? Kérdeztem valamit!-üvöltöttem és elé álltam. Egyenesen a szemébe bámultam.-Neked barátnőd van! Hogy a jó büdös francba képzelted ezt?-nagyon nagy önuralom kellett, hogy ne pofozzam meg. Még jó, hogy Bella nincs itt.

-Várj! Neked barátnőd van?-kérdezte a lány.

-Nem olvasol újságot?-kérdeztem szarkasztikusan.-Minden ezzel van tele, hogy Haroldnak barátnője van.

-De nekem azt mondta, hogy szakítottak.

-Hogy mi?-kérdeztem és kimásztam volt legjobb barátom képéből.

-Nem hazudok. Nekem aztán már édes mindegy lenne, hogy mit mondok, de tényleg így volt. Minek hazudnék?-kérdezte.-Amúgy Abby Freelove vagyok-nyújtotta a kezét.

-Nicol Black-ráztam meg.

-Szerintem én jobb, hogyha megyek. Te Harry pedig többet hallani sem akarok rólad. Undorító ember vagy-sétált el.

-Gratulálok-tapsoltam meg és legszívesebben leköptem volna.-Na most szépen kimész és elmondod. Mert, ha nem, én teszem meg.

-Ne kérlek!-nézett rám könyörgően.-Én nagyon szeretem csak vágytam egy kis kalandra-hajtotta le a fejét.

-És majd, ha gyereketek lesz akkor is vágyni fogsz egy kalandra és otthagyod?-kérdeztem mérgesen.

-Ez csak egyszeri alkalom volt és már hiányzott-mentegetőzött.-Mert tudod mi még nem...

-Úr Isten! Ezt mért nekem ecseteled? Ezt neki kéne elmondanod és hidd el, hogy nem hagyná figyelmen kívül.

-De te vagy a legjobb barátom, veled mindig megtudom beszélni az ilyet.

-Nekem is te vagy, de ez nem te vagy. Azért régen mindig az volt, hogy szóltál vagy nekem vagy a barátnődnek, nem próbáltad ,,megoldani" a problémát-mutogattam az idézőjeleket.

-Hülye voltam. De ezt nem tudhatja meg, mert akkor biztos, hogy elmegy-szemében könnyek gyűltek.

-Erre előbb kellett volna gondolnod. De nem mondom el, most az egyszer, de ha hazaértünk mondd el neki, hidd el jobban fog neki esni-öleltem meg.-Na gyere, próbálnotok kell-kezdtem el húzni a színpad felé.

*Bella szemszöge*

Hát, mit mondjak nem esik jól, hogy Harry ennyire leszar. Mindenkihez idejött a barátja csevegni és poénkodni, Harry meg hátravonult azzal a szőke ribanccal... Fantasztikus! És most Nicol is hátra ment. Teljesen egyedül érzem magamat... Niall sétált oda hozzám.

-Tetszik a próba?-kérdezte mosolyogva. A feszültség csak úgy áradt belőle.

-Addig tetszett, amíg az a liba meg nem jelent-mondtam 0 életkedvvel.

-Hé, nyugi! Nincs semmi közte és Harry között.

-És ezt higgyem is el?-kérdeztem felháborodva.-Amikor inkább vele ment hátra, minthogy lejöjjön hozzám? Ne nézz hülyének!

-Nem nézlek! Csak egyszerűen nem jó, hogy emiatt vagy teljesen idegbeteg.

-Miért te nem lennél?-kérdeztem elkeseredetten. Szorosan vont magához és nyugtatóan köröket rajzolt a hátamra.-Annyira elcseszett ez az egész-suttogtam. Nevetést hallottam. Felemeltem a fejem legjobb barátom mellkasáról. Nicol és Harry közeledtek felénk.

-Minden rendben?-kérdezte mosolyogva barátnőm.

-Ezt ne tőlem kérdezd-mondtam és amennyire csak tudtam csúnyán néztem barátomra.

-Megbeszélhetnénk ezt a szállodába?-kérdezte rekedt hangon. Csak bólintottam. Ezután folytatódott a próba, amit egészen élveztem. Ezután a fiúk még hátra mentek, hogy átöltözzenek, ugyanis egy kicsikét megizzadtak, pfuj. Negyed óra múlva üdén és frissen jöttek ki a színpad mögül.

-Mehetünk?-kérdezte Louis miközben egy répát rágcsált. Hát, igen ez tipikus Louis. Mind bólintottunk, így a kocsik felé vettük az irányt. A felállás nem voltozott: a kisbuszban Sophia, Elenor, Perrie, Liam, Louis és Zany foglaltak helyet, még Harry kocsijában Nicol, Niall, Harry és én fészkeltük be magunkat. Ismét nem terveztem előre ülni és ez így is lett. Kíváncsi vagyok, hogy miről akar velem beszélni a fürtös, aki éppen az útra koncentrál. Most akarná elmondani, hogy megcsalt és kidob? Lehet-mondta belső énem. Próbáltam elterelni a figyelmemet.

-Niall, bekapcsolnád a rádiót?-kérdeztem és egy kicsit előre dugtam a fejem.

-Persze-mosolygott hátra rám és már be is nyomta a rádiót. A rádióban pont az ő számuk ment, a Little Things. Harry elkezdte dúdolni. Ha nem haragudnék rá, akkor még el is olvadtam volna ettől, de most mérges vagyok. Vajon ki járhat a fejében? Hátradőltem az ülésben és csendben élveztem a rádióból áramló hangokat. Harry szólójához érkezett a dal, engem pedig kirázott a hideg. Mai napig nem értem, hogyan lehet ennyire hatással rám a hangja. Nagy ábrándozásom közben a dal elhallgatott, mi pedig megérkeztünk. Gyorsan pattantam ki a kocsiból. A nap sugarai simogatták bőrömet. Szerintem a beszélgetés után lejövök napozni. Hiszen pihenni jöttünk ide, nem de? Felfelé az utat csendben tettük meg. A szobában Nicol megigazította a haját és felém fordult.

-Én most átmegyek Niallhoz. Ha szükség van rám, hogy jól leápoljam Harryt, csak csörögj-kacsintott és távozott a szobából.

-Köszi-suttogtam a semmibe. Kopogtak. Vettem egy nagy levegőt, amit lassan fújtam ki. Kinyitottam az ajtót, melynek túloldalán a göndör tartózkodott.-Gyere be-tártam ki az ajtót, de a mosoly hiányzott az arcomról. A feszültség tapintható volt kettőnk között. Az egyik fotelben foglalt helyet, még én a másikban.-Csak egy valamire válaszolj nekem. Megbántottalak?-kérdeztem és a szemébe néztem. Azokba a gyönyörű smaragdzöld szemekbe...

-Dehogy is!-mondta.-Csak egy kis időre volt szükségem, hogy képes legyek elmondani ezt neked-fújta ki hosszan a levegőjét. Szóval ő is ideges, király.

-Mit is kell elmondanod? Mert, ha azt, hogy megcsaltál, ne húzd az időt. Ki sem kell mondanod csak takarod el.

-De ez nincs így!-tiltakozott.-Soha nem lennék képes megcsalni téged!

-Akkor meg mi az, amit nem mersz elmondani nekem?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Nem tartom magamat egy házi sárkánynak.

-Csak tudod nekem hiányzik már AZ-hangsúlyozta ki az utolsó szót. Aztán megvilágosodtam.

-Miért nem szóltál? Ha szólsz, akkor izé csinálhattuk volna-vakartam meg a tarkómat kínomban. Nem olyan üdítő erről beszélgetni.

-Nem akartalak siettetni, mert azt hittem, hogy még nem vagy rá készen esetleg nem akarsz velem lefeküdni-mondta és arca kicsit kipirosodott.

-Ez hülyeség! Nagyon is szeretnék, csak vártam, hogy te kezdeményezz. Ez mégis csak a fiú dolga-mondtam és áthajoltam, hogy megpusziljam az arcát.-Reméltem, hogy nem csaltál meg, mert nagyon fontos vagy nekem-suttogtam és még egy puszit adtam neki.

-Te is nekem-dörgölőzött hozzám arcával.

-Ha most elküldenélek, akkor megsértődnél?-kérdeztem óvatosan.

-Értem. Időre van szükséged. Már itt sem vagyok-állt fel.

-Hé-kaptam el kezét és magamhoz rántottam egy csókra.-Szeretlek-doromboltam neki.

-Én is. Azt hiszem-mondta és kiment. Készülődni kezdtem. Elmentem zuhanyozni, leborotváltam a lábamat, kimostam a hajamat, amit nem sokkal utána megszárítottam. Egy kis alapozót vittem fel és utána a hajam göndörítésével kezdtem el foglalkozni. Nem fogtam össze, hagytam, hogy szétterüljön vállamon. A bőröndömhöz vettem az irányt és kivettem a különleges darabot. Soha nem volt még rajtam, csak erre az alkalomra vettem. Éreztem hogy el kell hoznom. A meglepetésdarab egy fekete fehérneműszett, mely egy igen kicsit bugyi résszel lett tervezve. Gyorsan felkaptam magamra, megigazítottam a hajamat, írtam Nicolnak egy cetlit, hogy hol vagyok. Ezután már csak egy köntöst kaptam magamra és kimentem a lakosztályunkból. Harry szobájának ajtaján kopogtam kettőt és ki is nyitotta.

-Hát te?-kérdezte meglepetten.

-Meglepetés! Bemehetek-toltam be és megcsókoltam vadul, szenvedélyesen.

-Mire készülsz?-kérdezte vigyorogva.

-Megteszem azt, amit hiányoltál-csókoltam meg újból....