*másnap*
Furcsa volt úgy felébredni, hogy csak én vagyok a lakosztályba. Niall valószínűleg későn ért haza a koncertről és már nem jött át. És Bella pedig elment. Hát igen. Mérges vagyok rá, de leginkább magamra. Én és a lepcses szám. Nem tudok már mit tenni. Mondjuk, ha jobban belegondolok, ez mind Harry hibája. Ha nem csókolja meg azt a lányt, ha nem hazudik Bellsnek, ha nem dönti meg, talán még barátnőm is itt lenne és most éppen valamin nevetnénk. Hiányzik, már most. Ezen elmélkedtem, miközben kikászálódtam az ágyból. Utam a fürdőbe vezetett, ahol egy frissítő zuhany után, rendbe szedtem magam és egy hétköznapi szettet kezdtem el keresni a bőröndömben. A választásom végül egy egyszerű pánt nélküli fekete toppra, egy kék csőnadrágra, egy hasonló árnyalatú mellénykére és egy fekete magassarkúra esett. A fülembe egy szép kék fülbevalót tettem, gyűrűsujjamra pedig egy szintén kék egyszerű gyűrűt húztam. Igen, ezek Bella színei. Ezzel őt akarom valamelyest pótolni. De ezt pár ruhadarabbal képtelenség. Megráztam a fejemet és inkább megfésülködtem, hogy eltereljem a gondolataimat, ami mit ne mondjak nem sikerült. Sminkelésre most nem volt kedvem.
Éppen leülni készültem, mikor kettőt koppantottak az ajtón.
-Megyek!-indultam meg a fadarab felé és szélesre tártam azt.-Szia!-kezdtem el vigyorogni, amikor megláttam, hogy az én szőke hercegem az.
-Szia!-vigyorgott le rám. Én pipiskedni kezdtem, jelezve, hogy megcsókolhatna. Nem is tökölt, gyorsan lehajolt és hosszan megcsókolt, ott a folyosón.-Miújság?-szólt, mikor elváltunk és betessékeltem.
-Nem olyan rég keltem. Pont most lettem kész. Milyen volt a koncert?-épp válaszolt volna, ha nem szakítja meg a gyomrunk korgása. Na igen mind a ketten imádunk enni.
-Na jó, ez azért fura volt-nevetett fel.-Amúgy ma együtt reggelizünk a csapattal, szóval azért jöttem, hogy lent találkozunk velük a kajáldába.
-Hát akkor mire várunk? Nyomás-indultam meg. Ő pedig követett.
-Amúgy a koncert elment. Hazza nem volt valami aktív-húzta el tökéletes ajkait.
-Azt gondoltam. De akkor is ő baszta el-ecseteltem, miközben beszálltunk a liftbe.
-Tudom. Csak hát ez így egyikünknek se lesz jó. A rajongók se tomboltak olyan hangosan. Észre vették, hogy valami nincs rendbe. Attól tartok, hogy ráfog menni a banda erre az egészre.
-Ne butáskodj! Ti egy baromi erős csapat vagytok és még 90 évesen is együtt fogtok zenélni a családotok körében-mondtam biztatóan.
-Imádom, mikor ilyen vagy-csókolt meg. A lift ajtó kinyílt. Így hát az étkezde felé vettük az irányt. Társalogva léptünk az étkező helyiségbe. Azonnal kiszúrtuk a többieket egy nagy asztalnál. Odasiettünk hozzájuk.
-Sziasztok!-mondtuk egyszerre ír barátommal. Köszönésképp még megöleltem El-t és Harry mellett foglaltam helyet. Mellém Niall telepedett le és rögtön falatozni kezdett. Én is ezt tettem volna, ha nem figyelem, ahogy Harry csak turkál az ételbe.
-Hogy vagy?-simítottam meg óvatosan a kezét. Választ nem kaptam.
-Ilyen mióta véget ért a koncert-mondta Liam. Bólintás képen jeleztem, hogy értettem. Körbenéztem a társaságon és valami hiányzott...
-Hol van Zayn és Perrie?-világosodtam meg.
-Pezzának valami dolga volt és Zayn meg elkísérte. Addig is együtt lehetnek.
-Ja értem-ezután én is elkezdtem enni. Nem sokkal később Harry felpattant és se szó, se beszéd kiviharzott az étkezdéből. Rosszallóan megráztam a fejem és még bekaptam két falatot. Ezután felálltam és utána iramodtam a bongyorkának. Azért mégiscsak a legjobb barátomról van szó, nem de? Most is a liftet választottam. Mikor felértem az emeletre egyenesen a szobája felé vettem az irányt. Kettőt koppintottam az ajtón. Semmi válasz. Gitárszót hallottam meg. Megpróbáltam kinyitni, ami persze, hogy nem sikerült.
-Hazz nyisd ki kérlek!-könyörögtem és szó szerint dörömbölni kezdtem. Semmi válasz nem érkezett. így dühösen trappoltam le folytatni a reggelimet.-Bezárkózott és nem nyitja ki. Csak gitározik-huppantam le a társaságba és folytattam Harry miatt félbehagyott reggelimet.
-Amúgy lassan pakolj, megyünk tovább San Diegoba-mondta Louis miután felálltunk az asztalunktól.
-Rendben akkor megyek is-mosolyogtam rá és felfelé vettem az irányt. Miután felértem gyorsan összepakoltam azokat a dolgokat, amiket már nem fogok használni, kiválasztottam az utazásos cuccomat és a fürdőből is minden kacatot bedobáltam. Még gyorsan letusoltam, kisminkeltem magam és magamra kaptam egy fehér csőtoppot, amit belehúztam egy hózentrógeres szoknyába, ehhez pedig egy fekete converse cipőt párosítottam és egy hosszabb nyakláncot. Lazára vettem, mert nagy tűsarkúkba még utazni sem lehet kényelmesen. Miután az öltözéssel meglettem, elpakoltam a maradék cuccomat is és behúztam a bőröndömet. Felkaptam a mágneskártyámat, és a bőröndömmel együtt megindultam a recepció felé. Ott kijelentkeztem és elköszöntem a recepcióstól, aki műmosollyal mosolygott rám. Hát persze. Paul sietett felém.
-A hátsó kijáraton megyünk. Rengeteg a fotós.
-Oké-követtem. Jó sok folyosón mentünk át és annál is több ajtón. Végül mikor már azt hittem, hogy eltévedtünk kinyílt egy ajtó, amin napfény szűrődött be.
-Körülbelül 2 és fél óra lesz az út. Kocsival, vagyis kisbusszal mentek ti, mi pedig kocsival utánatok. Niallék már bent ülnek, csak te hiányzol. A csomagjaidat elrendezem-adta ki a ,,parancsot" Paul.
-Köszi-motyogtam és beszálltam a kisbuszba. Nyomtam egy puszit barátom szájára és kényelembe helyeztem magamat.-Ma is lesz koncert?-törtem meg a csendet, ami elég szokatlan volt.
-Nem ma csak egy rádióhoz megyünk interjút adni. Laza nap lesz-tájékoztatott Louis.
-Zayn elméletileg picit késni fog-nézett fel a telefonjából Liam. Harry elől ült és füles volt a fülébe. Ő így jelzi, ha nem akar senkivel beszélni. Még néhány percet vártunk, majd a kocsi elindult alattunk és indultunk San Diegoba...
*Bella szemszöge*
2 órányi pakolgatás után késznek nyilvánítottam a szobám, így a bőröndjeimet betoltam a hatalmas franciaágy alá. A hasam korogni kezdett, így úgy döntöttem, hogy lemegyek és eszek valamit. Lent sehol nem találtam Perriet, így otthon érezve magam, szétnéztem a konyhába. A hűtőbe nem sok minden volt, de találtam nutellát és kenyeret. Csináltam két szelet pirítóst, amit jó vastagon kentem meg a csokis csodával. Mivel nem volt tej, ezért egy pohár narancslevet öntöttem folyadéknak és visszamentem a szobámba. Már most imádom. Igazi művész szoba, ami illik hozzám. A kaját és az innivalót letettem a dohányzó asztalra, én pedig a kanapén foglaltam helyet. Komótosan rágcsáltam a finomságot és kortyolgattam az igen finom gyümölcslevet. Miután befejeztem levittem a mosatlant, elmosogattam és visszamentem a birodalmamba. Mivel már esteledni kezdett, így nem kezdtem el újabb ruhákat firkálgatni, Helyette ölembe vettem laptopomat, amit beüzemeltem és az iskola honlapjára ,,vándoroltam". Jól is tettem, ugyanis néhány napja volt frissítve.
Kedves Diákok!
Az évnyitó ünnepséget szeptember 1.-én (hétfőn) tartjuk. Az új diákoknak is kötelező az ünneplő ruha (fiúknak fekete nadrág és ing, lányoknak fekete szoknya vagy nadrág és ing). Ezen a napon csak egy kisebb ünnepély és 4 osztályfőnöki óra lesz megtartva, ahol minden fontos információt megtudnak (órarend, csengetési rend, házi rend stb.). Az új osztályok terembeosztásai:
9.a: 6-os terem
9.f: 15-ös terem
9.ny: 10-es terem
divattervező-osztály: 3-as terem
fotográfus-osztály: 22-es terem
modell osztály: 5-ös terem
További szép szünetet!
Jó, hogy feljöttem a honlapra. Szóval lesz egy modell osztály is lesz. Akkor biztos lesznek pláza picsák is, És gyönyörű lányok is, akik mellett elbújhatok. Ezen kár rágódnom. Kiléptem az oldalról és felnéztem twiterre. A követőim száma nőtt, de nem nagyon. Kikövettem Harryt és a többi fiút is, hogy tényleg ne tudjanak figyelemmel követni. Nem szoktam sok mindent kiírni, de most úgy döntöttem, hogy kiöntöm a szívemet. Teszek rá, hogy mit fognak gondolni a Directionerek, vagy Harry.
,,Azt hittem, hogy mi mások vagyunk... Úgy tűnik tévedtem.:("
Ezt írtam ki elsőnek. Persze rögtön jöttek a faggatózások, de ezekkel nem foglalkozva még tweeteltem párat.
,,Már nem fáj annyira. Ha belegondolok, jobb, hogy most kiderült, hogy nem passzolunk. Később még inkább fájt volna."
,,Tudod valamit megtanítottál. Azt pedig az, hogy hogyan kell szeretni. És ezt köszönöm neked.:)"
,,Én nem vagyok Taylor, hogy írjak egy rakat dalt, mert nincs hozzá tehetségem, de ha lenne megtenném és egy gyönyörű dal születne.;)"
Többet már nem írtam ki. Úgysem nézi meg. Ezután inkább kikapcsoltam a gépezetet és elmentem lefürödni. Jól estek a forró vízcseppek bőrömnek. Nem sokáig folyattam a vizet. A csapot elzártam és kiléptem a zuhanykabinból. Magam köré tekertem egy törölközőt és így léptem ki a fürdőből. A szekrényemhez ballagtam és kivettem egy sortot és egy topot, na meg a fehérneműimet és gyorsan felkapkodtam őket. Hajam a vállamra omlott, kicsit begöndörödött. Párszor végigszántottam rajta, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Mivel már eléggé késő volt és a napom is fárasztó volt, szóval úgy döntöttem, lefekszem. Bevetődtem az ágyba és szinte azonnal lecsukódtak szemeim. Ismét a megcsalós álom jött szemeim elé. Zilálva és könnyes szemmel ébredtem. Csodálkoztam, hogy ismét azt álmodtam. Ez most már mindig így lesz? Remélem nem. Azt nem bírnám ki. El akarom felejteni az Isten szerelmére! Fájdalmat okozott! Akkor is szereted!-mondta belső énem. Megráztam fejem, mert már kezdett sok lenni gondolataim harca. Visszadőltem a puha párnák közé-és mivel nem tudtam visszaludni-,gondolkodni kezdtem. Valaha megtudnék neki bocsájtani? Valószínű. De akkorra márt biztos, hogy feledésbe kerülök. Már más lányt fog ölelni, csókolni, úgy, ahogy régen velem tette. A gondolatra könnyek gyűltek ismét szemeimbe. Túlságosan is szeretem, hogy elfelejtsem. De én magam csináltam, vissza már nem sétálhatok. Biztos egy hisztis picsának hisz, aki azt se tudja mennyi 2×2. Vettem egy nagy levegőt és a fürdőmbe sétáltam. Hideg vízzel mostam meg arcomat. Aztán, derült égből villámcsapásként ért az ötlet. Valamire szükségem van. Amivel büntethetem magam, hogy elcsesztem az életem. Mindent elrontottam. A konyhábe siettem, s egy éles késsel tértem vissza új szobámba. Kimentem az erkélyre, s leültem a kis hintaágyra ami oda volt téve. Kicsit meglöktem magam. Néhány percet így ültem, s nem meglepően gondolkodtam. Képes vagyok megtenni? Nem, nem vagy képes, túl gyenge vagy!-üvöltötte belső énem. Nem vagyok gyenge!-gondoltam magamban, s csuklómhoz emeltem a kést. Óvatosan szántottam végig a vékony bőrön, amin kis vágásnyom keletkezett. Csípett és fájt is, de ezzel nem törődve még néhány sebet ejtettem magamon.
-Sziasztok!-mondtuk egyszerre ír barátommal. Köszönésképp még megöleltem El-t és Harry mellett foglaltam helyet. Mellém Niall telepedett le és rögtön falatozni kezdett. Én is ezt tettem volna, ha nem figyelem, ahogy Harry csak turkál az ételbe.
-Hogy vagy?-simítottam meg óvatosan a kezét. Választ nem kaptam.
-Ilyen mióta véget ért a koncert-mondta Liam. Bólintás képen jeleztem, hogy értettem. Körbenéztem a társaságon és valami hiányzott...
-Hol van Zayn és Perrie?-világosodtam meg.
-Pezzának valami dolga volt és Zayn meg elkísérte. Addig is együtt lehetnek.
-Ja értem-ezután én is elkezdtem enni. Nem sokkal később Harry felpattant és se szó, se beszéd kiviharzott az étkezdéből. Rosszallóan megráztam a fejem és még bekaptam két falatot. Ezután felálltam és utána iramodtam a bongyorkának. Azért mégiscsak a legjobb barátomról van szó, nem de? Most is a liftet választottam. Mikor felértem az emeletre egyenesen a szobája felé vettem az irányt. Kettőt koppintottam az ajtón. Semmi válasz. Gitárszót hallottam meg. Megpróbáltam kinyitni, ami persze, hogy nem sikerült.
-Hazz nyisd ki kérlek!-könyörögtem és szó szerint dörömbölni kezdtem. Semmi válasz nem érkezett. így dühösen trappoltam le folytatni a reggelimet.-Bezárkózott és nem nyitja ki. Csak gitározik-huppantam le a társaságba és folytattam Harry miatt félbehagyott reggelimet.
-Amúgy lassan pakolj, megyünk tovább San Diegoba-mondta Louis miután felálltunk az asztalunktól.
-Rendben akkor megyek is-mosolyogtam rá és felfelé vettem az irányt. Miután felértem gyorsan összepakoltam azokat a dolgokat, amiket már nem fogok használni, kiválasztottam az utazásos cuccomat és a fürdőből is minden kacatot bedobáltam. Még gyorsan letusoltam, kisminkeltem magam és magamra kaptam egy fehér csőtoppot, amit belehúztam egy hózentrógeres szoknyába, ehhez pedig egy fekete converse cipőt párosítottam és egy hosszabb nyakláncot. Lazára vettem, mert nagy tűsarkúkba még utazni sem lehet kényelmesen. Miután az öltözéssel meglettem, elpakoltam a maradék cuccomat is és behúztam a bőröndömet. Felkaptam a mágneskártyámat, és a bőröndömmel együtt megindultam a recepció felé. Ott kijelentkeztem és elköszöntem a recepcióstól, aki műmosollyal mosolygott rám. Hát persze. Paul sietett felém.
-A hátsó kijáraton megyünk. Rengeteg a fotós.
-Oké-követtem. Jó sok folyosón mentünk át és annál is több ajtón. Végül mikor már azt hittem, hogy eltévedtünk kinyílt egy ajtó, amin napfény szűrődött be.
-Körülbelül 2 és fél óra lesz az út. Kocsival, vagyis kisbusszal mentek ti, mi pedig kocsival utánatok. Niallék már bent ülnek, csak te hiányzol. A csomagjaidat elrendezem-adta ki a ,,parancsot" Paul.
-Köszi-motyogtam és beszálltam a kisbuszba. Nyomtam egy puszit barátom szájára és kényelembe helyeztem magamat.-Ma is lesz koncert?-törtem meg a csendet, ami elég szokatlan volt.
-Nem ma csak egy rádióhoz megyünk interjút adni. Laza nap lesz-tájékoztatott Louis.
-Zayn elméletileg picit késni fog-nézett fel a telefonjából Liam. Harry elől ült és füles volt a fülébe. Ő így jelzi, ha nem akar senkivel beszélni. Még néhány percet vártunk, majd a kocsi elindult alattunk és indultunk San Diegoba...
*Bella szemszöge*
2 órányi pakolgatás után késznek nyilvánítottam a szobám, így a bőröndjeimet betoltam a hatalmas franciaágy alá. A hasam korogni kezdett, így úgy döntöttem, hogy lemegyek és eszek valamit. Lent sehol nem találtam Perriet, így otthon érezve magam, szétnéztem a konyhába. A hűtőbe nem sok minden volt, de találtam nutellát és kenyeret. Csináltam két szelet pirítóst, amit jó vastagon kentem meg a csokis csodával. Mivel nem volt tej, ezért egy pohár narancslevet öntöttem folyadéknak és visszamentem a szobámba. Már most imádom. Igazi művész szoba, ami illik hozzám. A kaját és az innivalót letettem a dohányzó asztalra, én pedig a kanapén foglaltam helyet. Komótosan rágcsáltam a finomságot és kortyolgattam az igen finom gyümölcslevet. Miután befejeztem levittem a mosatlant, elmosogattam és visszamentem a birodalmamba. Mivel már esteledni kezdett, így nem kezdtem el újabb ruhákat firkálgatni, Helyette ölembe vettem laptopomat, amit beüzemeltem és az iskola honlapjára ,,vándoroltam". Jól is tettem, ugyanis néhány napja volt frissítve.
Kedves Diákok!
Az évnyitó ünnepséget szeptember 1.-én (hétfőn) tartjuk. Az új diákoknak is kötelező az ünneplő ruha (fiúknak fekete nadrág és ing, lányoknak fekete szoknya vagy nadrág és ing). Ezen a napon csak egy kisebb ünnepély és 4 osztályfőnöki óra lesz megtartva, ahol minden fontos információt megtudnak (órarend, csengetési rend, házi rend stb.). Az új osztályok terembeosztásai:
9.a: 6-os terem
9.f: 15-ös terem
9.ny: 10-es terem
divattervező-osztály: 3-as terem
fotográfus-osztály: 22-es terem
modell osztály: 5-ös terem
További szép szünetet!
Jó, hogy feljöttem a honlapra. Szóval lesz egy modell osztály is lesz. Akkor biztos lesznek pláza picsák is, És gyönyörű lányok is, akik mellett elbújhatok. Ezen kár rágódnom. Kiléptem az oldalról és felnéztem twiterre. A követőim száma nőtt, de nem nagyon. Kikövettem Harryt és a többi fiút is, hogy tényleg ne tudjanak figyelemmel követni. Nem szoktam sok mindent kiírni, de most úgy döntöttem, hogy kiöntöm a szívemet. Teszek rá, hogy mit fognak gondolni a Directionerek, vagy Harry.
,,Azt hittem, hogy mi mások vagyunk... Úgy tűnik tévedtem.:("
Ezt írtam ki elsőnek. Persze rögtön jöttek a faggatózások, de ezekkel nem foglalkozva még tweeteltem párat.
,,Már nem fáj annyira. Ha belegondolok, jobb, hogy most kiderült, hogy nem passzolunk. Később még inkább fájt volna."
,,Tudod valamit megtanítottál. Azt pedig az, hogy hogyan kell szeretni. És ezt köszönöm neked.:)"
,,Én nem vagyok Taylor, hogy írjak egy rakat dalt, mert nincs hozzá tehetségem, de ha lenne megtenném és egy gyönyörű dal születne.;)"
A vér csordogálni kezdett csuklómon. Megkönnyebülést éreztem. Hogy miért azt nem tudom. Visszamentem a szobába, s éjjeli szekrényemre pillantottam. 4:54. Nem sokára felkel a nap. A fürdőbe mentem, letisztítottam a kést, s lemostam kezeimről a véremet. Visszamentem a konyhába, a kést eltettem a helyére, s ködszereket kezdtem keresni. Találtam is. Visszamentem ismételten a hálóba. Mennyit lépcsőzök! Ott gondosan bekötöttem kezemet. Egy ideig csak hosszú ujjút hordhatok. Bár Londonban vagyok, itt ez természetes. Mivel nem tudtam aludni, ezért felkaptam a rajztömbömet és néhány ceruzát és radírt. Átsétáltam a dolgozó szobába. A falak halványbarnák voltak és egy asztal és szék kapott helyet a szobában és persze egy lámpa. Letelepedtem a székre, s gondolkodni kezdtem. Valami újat szeretnék alkotni. Valami olyat, ami mindenkinek tetszik. Mind a nőknek, mind a férfiaknak. Úgy döntöttem estélyit kezdek el ,,firkálgatni". A fekete színek lettek az uralkodók. Hisz a tervező is hangulataiból merít ihletet, nem de? Aha, szerintem pántja volt, ami egy rózsát formált meg. Hátul mélyen kivágott, ,,hátmutogatós" volt. Ezután egy minibb ruhácskát vetettem papírra. Ezen semmi különös nem volt. Alul fodros, habos-babos, felül egyszerű szívalakú dekoltázs. Ez olyan 2-3 órába telhetett. Miután késznek nyilvánítottam a ruhadarabokat, összepakoltam a dolgaimat és visszavonultam biztonságot nyújtó ,,menedékembe". Hajamat lófarokba kötöttem, s elvégeztem szokásos reggeli teendőimet. Miután a pipere dolgokkal megvoltam, kerestem egy kényelmes, bővebb hosszú ujjút, s felkaptam, hozzá pedig egy egyszerű cicanadrágok párosítottam. Dudorászva mentem le, ma már sokadjára. A nappaliban Perrie ücsörgött és kávét szürcsölgetett.
-Jó reggelt!-köszöntött fülig érő vigyorral.
-Neked is!-mosolyogtam rá szelíden. Azért mégiscsak meg kell szoknom, hogy nem 5 idiótával és egy lánnyal lakok, hanem egy teljesen normális felnőtt nővel.
-Jól aludtál? Kényelmes volt az ágy? Ha nem, akkor kicseréljük-kezdett el aggódóvá válni.
-Nyugi, Pezz! Az ágy fantasztikus! És felfedeztem a dolgozó szobát. Mesés! Nem kell rajta semmit változtatni. Annyi, hogy, ha nem baj, akkor festenék néhány mintát a falra, hogy ne legyen olyan egyhangú-kezdtem el fecsegni.
-Persze, hogy nem baj!-rikkantott egyet.-Az már a te tervező szobád. Olyanra szabod át, amilyenre csak akarod-felnevettem.-Min mulatsz ilyen jót?-kérdezte és ő is a nevetés szélén állt.
-Tudod fura, hogy az átszabni szót használtad. Mármint érted divattervező leszek és szabni fogok-mondtam kacagva. Ő is felnevetett.
-Tudod jó látni, hogy már jobban vagy a történtek után-mondta kedvesen. Amint kimondta láttam, hogy meg is bánta, ugyanis arcom elkomorult és egy könnycsepp simult végig meggyötört arcomon.-Jaj, ne haragudj!-ült közelebb.-É-én nem akartam felhozni, cs-csak úgy kicsúszott. Ne haragudj!-simogatta nyugtatóan hátam.
-Semmi baj, csak még fáj. Eltudtad volna képzelni ezt Harryről?-kérdeztem és keserves zokogásba kezdtem.
-Shh, semmi baj nincs. Minden jobb lesz hidd el-ölelt meg szorosan. Remélem igaza lesz...
Sziasztok édeseim! Rengeteget késtem...nagyon jól tudom, de egyszerűen vagy időm nem volt írni, vagy erőm. De nem kezdek el szabadkozni, mert valahogy meg kellett volna oldanom. Szégyenlem magam és félve teszem ki a részt, hogy vajon hány olvasót vesztettem? Biztos sokat. Amint látjátok ez a II. fejezet befejező része volt, ami annyit tesz, hogy vége van a fejezetnek. Köszönöm szépen az előző részhez a kedves szavakat, igazán boldog voltam.:') A díj alatt is volt egy kíváncsi hozzászólás, ami a ,,bátyámról" kérdezett. Nos, az a helyzet, hogy meghalt. Azért írom le, mert a drága olvasó kérdezte és én meg könnyedén írom le mondhatni, ugyanis nem ismertem... Szóval remélem emiatt nem fogtok savazni, hogy ha nem ismertem minek írom le.:) A rész remélem tetszett. Ha igen, ha nem írj hozzászólást, pipálj, írj a chatbe, vagy csatlakozz a facebook-csoporthoz, amibe igen kevesen vagyunk....(velem együtt 3-an) Szívesen megismerném az olvasóimat.:) Szóval csak bátran, nem harapok!:) Az utolsó dolog, hogy a következő részt megpróbálom jövőhéten hozni, de legkésőbb az őszi szünetbe hozok egy-vagy több- részt. Puszillak titeket.:)
