34. rész (II. fejezet)

Sziasztok kedves olvasóim! Nagyon köszönöm a 2800+ oldalmegjelenítést, a 4 pipát és az 1 komit. Borzalmasan jól esnek a visszajelzések. Létrehoztam egy facebook csoportot, ahova mindenkit szívesen látok és remélem, hogy sokan beakartok majd lépni. A linket lejjebb megtaláljátok, de IDE kattintva is megtaláljátok.:) Jó olvasást! És ne feledjétek, komizni, pipálni!:)
*Nicol szemszöge*

Érdekes egy esténk lesz, az egy biztos! Pedig azt hittem, hogy egy kicsit kettesben maradhatok Niallal. Ehelyett pedig színlelhetjük, hogy nincs köztünk semmi, miközben a legjobb barátaink egymást nyalják-falják. Bár, van egy olyan sejtésem, hogy sejtik, hogy eltitkolunk valamit. És az a sejtésem-még-, hogy ki akarják deríteni, hogy mi a dörgés. Ha pedig valamit ki akarnak deríteni, azt ki is fogják. Belláék előttünk sutyorogtak és komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi minek is kellünk ehhez?
-Niall, mi minek vagyunk itt?-suttogtam oda partneremnek.
-Nem tudom-rázta  értetlenül a fejét.-De azt tudom-hajolt hozzám még közelebb, mire nyeltem egyet-,hogy most nagyon megfognám a kezed-fejezte be a mondatot, aminek a végére libabőrös lettem.
-Mit pusmogtok ott hátul fiatalok?-fordult hátra barátnőm.
-Semmit. És ne nevezz fiatalnak. Egy év nem sok-mondtam durcás hangon. Igen, most bevágtam rájuk a durcát.
-Jó bocs, hogy élek-fordult vissza és a hangjából kivettem, hogy megsértettem. De nem érdekel. Egy kínai étterem előtt álltunk meg. Utálom a kínait! És ezt Harry is tudja. Hogy teheti ezt velem? Végül bementünk és helyet foglaltunk egy 4 fős asztalnál. Miután felvették az italrendelésünket Harry-hez fordultam.
-Tudod jól, hogy nem szeretem a kínait-mondtam kicsit sértődötten.
-És? Itt a csodás alkalom, hogy megszeresd-rántotta meg a vállát. Azt hiszem, ő ezzel akarta kifejezni, hogy nem tetszik, ahogyan Bellához szóltam.
-Tényleg nem szereted a kínait?-súgta Niall.
-Nem-súgtam vissza. Teljesen extázisba hozott, hogy úgy susmorogtunk, mintha valami nagy titokról lenne szó.
-Srácok, mivel Nic nem szereti a kínait és én sem kívánom mi elmegyünk valahova máshova. Így ti is kettesben maradtok-dobta fel Niall az ötletet.
-Ahogy gondoljátok-mosolygott Bells.-Csak ne essetek egymás torkának.
-Engem meg végképp nem zavar, ha kettesben hagytok a barátnőmmel-kacsintott Harry. Így felálltunk és kimentünk az étteremből. Olyan boldog vagyok, hogy végre kettesben lehetek Niallal. És így Belláék is romantikázhatnak.
-Köszi, hogy kimentettél. Tényleg nem szeretem a kínait.
-Hidd el, hogy pont jól jött ez-kacsintott és átkarolt. Mindenki minket bámult. Kezdtem magam kínosan érezni.
-Niall, mindenki minket bámul. Lehet, hogy nem kéne.
-Ó, igen bocsi-húzódott el kínosan és megvakarta a tarkóját. Istenem, milyen cuki volt!
-Semmi baj-mosolyogtam rá. Legszívesebben én is ráugrottam volna és agyon csókolgatnám.-És hova menjünk?-kérdeztem, mert már tényleg kezdtem nagyon éhes lenni.
-Szerintem menjünk vissza a szállodába. Ott majd rendelünk valamit és megnézünk egy jó filmet. A laptopomon rengeteg film van-adta az ötletet.
-Nekem jó-mosolyogtam fel rá.
-Akkor gyerünk!-mosolyodott el ő is. Sietősen mentünk a szálloda irányába. Mikor felértünk bevágódtunk Niall szobájába és azon filóztunk, hogy mit is kéne rendelni.
-Én szerintem kérek egy adag rántott sajtot sült krumplival-mondtam végül.
-Jó, akkor én is rendelek azt-mondta és kiment, hogy letelefonáljon. Én addig szétnéztem a szobájába. Mit ne mondjuk elég fiús volt a szoba: mindenhol szétdobált alsók és szennyesek voltak. Megláttam a gitárját és elmosolyodtam. Óvatosan végighúztam az ujjaimat a húrokon.
-Szereted a gitárokat-szólt mögülem egy hang. A hangjára megborzongtam.
-Szeretem igen-fordultam felé és rámosolyogtam.
-Örülök, hogy szereted, mert a gitár a mindennapjaim része-jött oda hozzám és átölelte a derekamat.
-De akkor szeretem igazán ha játszol rajta-hajoltam közel arcához és óvatos puszit nyomtam a szájára.
-Miért nem csókolsz meg?-kérdezte elgyötört hangon.
-Mert kisebb vagyok és nem érlek fel normálisan-nevettem fel, mire ő is. Készségesen lehajolt a megfelelő magasságra és megcsókolt. A csók lassú és mély volt. Kifulladva váltunk el egymástól.
-Sze-kezdte, de ekkor kopogtak.-Megyek-mondta és egy kis puszit nyomott a szám sarkába és kisietett a szobába. De vajon AZT akarta kimondani. Nem túl korai még ez? Vagy lehet, hogy nem? Ezt most összezavart. És Niall vissza is tért két tálcával a kezében.
-Megjött a kaja-vigyorgott és átnyújtotta az egyik tálcát. Mosolyogva vettem el tőle a tálcát, de a gombócot nem tudtam lenyelni a torkomban.
-Nem kéne kimenni enni?-kérdeztem feszengve. Nem szeretnék szemetelni a szobájában.
-Soha nem szoktam kimenni enni. Imádok ágyban enni. Addig legalább kitaláljuk mit is nézzünk-mosolygott és lehuppant az ágyra, a laptopot pedig az ölébe tette.-Gyere ülj le te is-mosolygott és kezével maga felé intett. Így hát gondoltam majd csak elengedem magamat teljesen. Mentem és letelepedtem mellé. A vállához hajoltam, hogy rendesen lássam a képernyőt. Sok film volt tényleg a laptopján. Végül a Másnaposok 3-ra esett a választásunk. Niall elindította a filmet, és elkezdtünk falatozni. Jól estek a finom falatok! Olyannyira jól estek, hogy miután megettem egészen elálmosodtam. Gondolom tudjátok, hogy milyen az az érzés, amikor jól teleeszed magad és utána csak punnyadni szeretnél. Igen, most én is ezt éreztem. Így hát Niall vállára hajtottam a fejemet és szépen lassan hagytam, hogy elnyeljen az alvás. Annyit még érzékeltem, hogy Niall átkarolja a derekamat és utána csak jóleső sötétség.

*Bella szemszöge*
Végül Nicolék elmentek. Megmondom őszintén kissé erőteljesen mordult rám és ez rosszul esett. De nem reagált volna így, ha nem lenne vaj a füle mögött.
-Hát ez fura volt-mondta Harry. Láttam rajta, hogy azért örült, hogy kettesben maradtunk, ahogy én is.
-Az-bólintottam.-De szerintem tuti, hogy összejöttek, vagy, ha nem is, akkor tuti, hogy történt köztük valami-mondtam az ötletemet.
-Igazad lehet. Majd kérdezz már rá, hogyha hazaértünk. Vagyis a hotelbe-vakarta meg a fejét.
-Tudod fura, hogy itt vagyok veled-mosolyogtam rá.-De jó-erre szusszant egyet, mintha megnyugodott volna.
-Én is jól érzem magamat-simogatta meg a kezemet, ami az asztalon pihent.-És sikerült valami újat tervezned?-érdeklődött.
-Hát, most inkább ráálltam a különböző alkatok megrajzolására, mert gondolom annak is mennie kell és nem igazán megy-húztam el a számat.
-Neked minden a legjobban megy-kacsintott.
-Aranyos vagy-pirultam el.-És mondd csak, hogy bírod ezt az őrült életet?-kérdeztem, mert ezt eddig nagyon Nialltól sem kérdeztem.
-Hát, tudod nem egyszerű, de amikor már úgy vagy, hogy jó feladod, mert nem bírod tovább annyira kihajtottad magad, akkor felmész a színpadra és meglátod a rengeteg sikító, síró rajongókat, akik csak azért jönnek el, hogy láthassanak. Ez mindig feltölt, mert egy koncerten annyi szeretetet kapunk, mint amennyit sok  ember soha nem kap meg-mondta áhítattal.
-Nagyon szeretitek a rajongóitokat-mondtam.
-Miattuk tartunk ott, ahol. Egyszerűen pár éve ezt el sem tudtam képzelni. Mindenki cikizett, röhögött rajtam. Most meg...-ámuldozott. Még mindig megtudok lepődni azon, hogy nincsenek elszállva maguktól és a földön járnak.-De ezt te nagyon jól átlátod anélkül, hogy ezt elmondtam volna. A rajongóknak is pont ezt ecsetelted, amikor olyan gyönyörű dolgokat mondtak rád-mondta és az ironia kiérezhető volt a hangjából.
-Mindegy, ami volt, elmúlt-mondtam nyugtatóan. Hihetetlen, hogy mennyire védelmező is tud lenni. Ő jobban kiakadt, mint én. Ennek nem fordítva kéne lennie?
-Igazad van. Töltsük el úgy ezt az estét, hogy senki más nem számít-mondta mosolyogva.
-Nekem megfelel-mosolyogtam vissza. Így hát többet nem hozta fel a rajongós témát és más dolgokról beszélgettünk. Teljese el is felejtettem, hogy egy szupersztárral ülök szembe, csak az emberi énjét láttam és nem érdekelt milyen híres is. Valószínűleg soha nem találkoztam volna vele, ha a banda nem alakul meg, de szerencsés vagyok, hogy így alakult. A napjaimat már nem tudom elképzelni nélkülük. Nekem ők az igazi családom, mert itt rögtön elfogadták, hogy olyan vagyok, amilyen és nem ítélkeztek rögtön. Anyám ezt soha nem fogja elfogadni, hogy híres tervező akarok lenni, szerinte ez kész röhej és, hogy ebből nem lehet megélni. Pedig nem lehet róla elmondani, hogy nem szereti a divatot. De soha nem látott bennem semmit. Szerintem csak azért nevelt fel, mert kötelességének érezte és kellett egy örökös a cégébe. De elhatároztam: nem fogom átvenni tőle. Adja oda másnak.
-... és. Hé, figyelsz!-szólt kedvesen Harry.
-Mi? Tessék? Bocsi, kicsit elkalandoztam-sütöttem le a szememet. Már befejeztük az evést és a számlára vártunk.
-Mind gondolkodtál el ennyire?-kérdezte vigyorogva.
-Csak azon, hogy nekem most már ti vagytok a családom, az életem-mondtam szégyenlősen. És megérkezett a számla.-Felesbe fizetjük?-kérdeztem.
-Dehogy is! Azt hiszed, hogy hagylak fizetni? Hát, akkor nagyon félreismertél-és már ki is fizette. Milyen lovagias!-Na gyere sétáljunk vissza a hotelbe-karolta át a vállamat és kifelé vezetett.
-Azért kíváncsi vagyok, hogy Nicolék végül hova mentek.
-Én is. És azt is remélem, hogy jól kijöttek egymással. Tudod régebben nagyon jóba voltak. Most meg a semmin képesek veszekedni.
-Na azért mi sem vagyunk semmik-nevettem fel. Ő is elröhögte magát és így indultunk vissza a szállásra.
-Tudod arra gondoltam, hogy aludhatnék nálad-vetette fel az ötletet.
-Miért nem nálad alszunk? Csak nem rejtegetsz valamit Styles?-kérdeztem vigyorogva.
-Én? Ugyan mit rejtegetnék?-kérdezte és láttam, hogy zavarba jött. Valamit rejteget. De vajon mit?
-Mondjuk egy guminőt-nevettem fel. Jót röhögtem rajta, de Harrynek nem tetszett a poénom.-Most mi a baj?-kérdeztem lebiggyesztett ajakkal.
-Te tényleg kinézel belőlem ilyet?-kérdezte kicsit sértődötten.
-Harry! Harry, nézz rám!-fordítottam magam felé és a szemébe néztem.-Dehogy nézek ki belőled ilyet. Csak vicceltem. Ne kapd fel a vizet-nyugtattam meg. Kifújta a bent tartott levegőjét, lehunyta a szemét és megcsókolt. Ország, világ előtt. Ebből nagy balhé lesz... De abban a pillanatban ez mit számított? Pontosan, semmit. Szartunk az egészbe és élveztük, hogy egymással vagyunk.
-Megnyugodtam-morogta a számra. Egy fogmutogatós mosolyt küldtem felé.
-Na gyere te nagy gyerek! Menjünk a szállásra-kezdtem el húzni. Direkt nem engedte, hogy húzzam, így jóformán visszacsapódtam neki. Jót nevetett rajtam.-Hééé, gyere már!-mondtam bosszúsan, mégis viccesen. Így hát végre tényleg elindultunk. Már Nicéknek is ott kell lenniük-gondoltam magamban. Hamar visszaértünk. Beszálltunk a liftbe. Nekidőltem a falnak, mert eléggé elfáradtam. Hosszú egy nap volt.
-Te minden nap ilyen hulla vagy?-kérdeztem erőtlenül.
-Á, csak néhanapján-legyintett vigyorogva. Én csak morogtam. A lift ilyen hangot adott ki, amit azt jelentette: megérkeztünk az emeletünkre. Fáradtan kullogtam a szobánk felé.
-Tehát akkor ki alszik kinél?-kérdezte Harry az ajtónál állva.
-Nekem mindegy csak ágy legyen, ahol lehet aludni-mondtam és ásítottam egy nagyot.
-Jó, akkor mindjárt jövök-puszilt homlokon. Így hát én bementem. Fáradtságom egy pillanat alatt elillant! Nicol sehol sem volt! Megnéztem a fürdőbe, a szobájába, az én szobámba is, de mintha a föld nyelte volna el. Csak nem esett semmi bajuk, ugye? Éreztem, hogy lesápadtam. Kopogtak. Rohantam ajtót nyitni.
-Harry! Nincs sehol!-mondtam pánikolva. Ez csak miattam van, hogy nincsenek meg! Miattam mentünk kínaiba, miattam mentek el kettesben.
-Héé, nyugi! Lehet, hogy még sétálnak. Megpróbálom felhívni őket-azzal már elő is kapta a telefontját. Csörgött, csörgött, de senki nem vette fel. Harry is kezdett ideges lenni, de nem nagyon mutatta ki.-Lehet, hogy nem hallják-mondta fesztelen hangon.
-És mi van, ha bajuk esett?-suttogtam kétségbeesve.-A-a-az nem történhet meg-dadogtam és a sírás kerülgetett.
-Hé, nyugodj le, de tényleg-kezdte el simogatni a hátamat.-Lemegyek a portára elkérem Niall szobájának a kártyáját, hátha ott vannak-mondta és már indult is ki.
-Veled megyek!-jelentettem ki és felpattantam. Együtt robogtunk le a lépcsőn. Most valahogy egyikünk se tudott volna nyugton maradni. Szinte rohantunk a recepciós hölgyhöz.
-Elnézést!-kérdezte Harry.
-Igen Mr. Styles?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Elkérhetném Niall mágneskártyáját? Nem találjuk sehol és lehet, hogy fent alszik és nem szeretnénk felkölteni-hadarta.
-Persze. Ez természetes-és már meg is kaptuk.
-Köszönjük!-mondtam és már siettem is Harry után. Ismét a lépcsőt választottuk. Gyorsan szedtük a lábainkat. A szoba előtt gyorsan kifújtuk magunkat és halkan nyitottuk ki az ajtót. A háló felé vettük az irányt és óvatosan besurrantunk. A látványra széles mosolyra húztam a szájamat. Nicol Niallon feküdt és halkan szuszogtak. Harrynek intettem, hogy menjünk. Halkan követett engem. Átmentünk a lakosztályunkba. Vigyorogva fordultam felé.
-Na ezt hogy magyarázzák ki?-kérdeztem.
-Sehogy-vigyorgott vissza.-Gyere menjünk aludni-húzott a szobám felé. Ruhástól vágódtam be az ágyba. Az sem érdekelt, hogy rajtam van az összes ruha. Annyira fáradt voltam. Kis idő után Harry is befészkelte magát mellém és szorosan átölelt. Ő leöltözött. Na igen, én még nem szoktam hozzá ehhez. Ahogy lecsuktam a szemem, szinte rögtön elaludtam...

Facebook csoport:)

Sziasztok! Készül az új rész, hétvégén remélhetőleg felteszem. Arra gondoltam, hogy csinálok egy facebook csoportot, ahol kiteszem, ha felkerült az új rész és esetleg még előzetest is rakok ki. Aki gondolja csatlakozzon, mindenkit szívesen látok.:) Persze nem csak a blogról kell szólnia a csoportnak, bármit megoszthattok a másikkal és-ha szeretnétek- engem is jobban megismerhettek.:) 

És a link

33.rész (II. fejezet)

Sziasztok! Hát úr Isten! Komolyan mondom megkönnyeztem azt, ami ma fogadott a blogon.:') 3+ feliratkozó-el sem hiszem-, 1 komi, 6 pipa (3 jó, 3 kövit), 2600+ oldalmegjelenítés. Most itt bőgök, mint egy hülye, mert annyira jól esik ez az egész.*-* Így hát-mivel megírtam már- hoztam is a részt. Próbálkoztam egy picit hosszabbra írni és nagyon remélem ez a rész is tetszeni fog. Jó olvasást! Puszillak titeket!<3 Love you all!!
*Bella szemszöge*

Boldogan jöttek oda hozzánk. Niall egy-egy öleléssel köszöntötte a nem rég érkezett lányokat, míg Nicol végig kezet rázva bemutatkozott. A szőkeség is adott egy aláírást Clarissának. Ezután a lány elment.

-Na mizu?-pattant mellém Nicol.

-Úr Isten! Ne ijesztgess!-mondtam neki nevetve.-Amúgy meg, mi lenne?-kérdeztem és tetettem a hülyét.

-Hát tudood, te meg Harry. Kibékültetek, összejöttetek-sorolta a lehetőségeket.

-Amit elmondtál az mind igaz-mosolyogtam rá.

-Wííí-visított fel, mire mindenki ránk kapta a tekintetét.

-Csak örül, hogy kibékültem Hazz-zal-legyintettem. A fiúk csak megrántották a vállukat, de a 1D barátnők furán méregettek minket. Hát igen, nem vagyunk teljesen komplettek.-Szóval örülsz. Ez jó-mosolyogtam rá.

-Nagyon is-bólintott.

-Na és mi volt közted meg Niall között?-kezdtem el húzogatni a szemöldökömet.

-Semmi. Mi lett volna?-kérdezett vissza. 

-De miért nem? És azt sem értem, hogy ki tetszhetsz Niallnak-kezdtem el tanakodni.

-Senki nem tetszik neki-vágta rá.-A management mondta azt, hogy mondja ezt-tette hozzá gyorsan. Nekem itt valami bűzlik. Majd még visszatérek erre a témára.

-Értem. Ez azért kicsit gáz, hogy Harrynél nem örülnének, ha becsajozik, de Niallnál meg igen.

-Hát tudod, nem igazán volt komoly kapcsolata.

-Nekem se volt. Sőt, szerintem Harrynek se.

-Mit szólnátok, ha lemennénk a partra és így ruhástól ökörködnénk?-jött oda hozzánk Harry és hátulról átölelt.

-Nekem megfelel-mosolyogtam rá.

-Nekem is-mondta barátnőm.

-Oké, akkor menjünk-kezdett el húzni Harry. Furcsálottam, hogy így elhúzott a többiektől.

-Hova megyünk?

-Megyünk a többiekkel, csak beszélni akartam veled. Furák nekem Niallék. Nagyon is-csapott a közepébe.

-Akkor nem csak nekem tűnt fel-könnyebbültem meg.-De hogy deríthetnénk ki?

-Nekem van egy tervem. Szerintem be fog válni és még élvezni is fogja mindenki-bólintással jeleztem, hogy jó.-Na menjünk és érezzük jól magunk-nyomott puszit a fejem búbjára és a többiek után indultunk. Egy eldugottabb helyre mentünk, hogy senki se zargasson minket.

*Pár órával később*
Már elkezdett besötétedni, de rettentően jól éreztem magamat! Annyit röhögtem, hogy szerintem egy életre is elég lenne. Jobban megismertem a három lányt is. Elenorral is nagyon jól kijövök. Sophia nekem nem annyira szimpatikus, de majd biztos megleszünk egymással. Perrie-t pedig egyenesen imádom! Teljesen egy hullámhosszra kerültünk és szinte azonnal megértettük egymást. A délutánunk napozással és fürdőzéssel telt. Ruhában gázoltunk be a vízbe. A fiúk is nagyon élvezték, hogy egy kicsit kiszabadultak a minden napok pörgéséből. Amíg mi napozni szerettünk volna a 1D-s fiúk szövetkeztek és bedobáltak minket a vízbe. Minden fiú a barátnőjét kapta fel, így Niallnak ,,csak" Nicol maradt.
-Ne haragudj!-kapta fel az ölébe a lányt és rohanni kezdett a vízbe. A többiek-velünk az ölükbe-is Niall után eredtek.
-Na mi lesz haver dobd be-mondta Harry a szőkeségnek és engem simán elengedett. Arra viszont nem számított, hogy én-mint egy kis majom-a nyakába csimpaszkodtam és nem voltam hajlandó elengedni.-Engedj el!-mondta nevetve Harry.
-De nem akarok lemerülni. A víz csípi a szememet-nyávogtam.
-Jó, akkor óvatosan beleengedlek a vízbe-és tényleg óvatosan csinálta. Igaza úriember! Ahogy leért a lábam, hátat fordítottam Harrynek és kemény mellkasának dőltem. Nicolékat kezdtem el nézni. Barátnőm próbálta meggyőzni a ,,tartóját", hogy nem kötelessége elengednie, de Niall mintha meg se hallotta volna, beledobta a vízbe. A következő pillanatban Niall is eltűnt a szemem elől. Egy olyan fél perc múlva nevetve jöttek fel a víz tetejére. Itt is elkezdtek birkózni. Láthatóan jól szórakoztak.
-Ezek tuti, hogy összejöttek-jelentettem ki. Mindenki a saját párjával volt elfoglalva.
-Az biztos. Akarsz a nyakamba ülni?-kérdezte váratlanul szerelmem.
-Tuti, hogy nem bírsz el-mondtam és megfordultam, hogy a gyönyörű smaragd szemekbe nézhessek.
-Tuti, hogy elbírlak-vigyorodott el. A haja most vizesen tapadt a fejére. Egy ázott kutya látványát keltette. Komolyan mondom kész állatkertet lehetne belőlünk nyitni. Felnevettem a gondolatra.-Ne nevess ki, biztos vagyok benne, hogy elbírlak-bizonygatta édesen.
-Nem azon nevettem. De ha annyira akarod, akkor vegyél a nyakadba.
-Jó, egy pillanat-merült el és egy másodperc múlva felbukott, velem a nyakába. Ijedtemben sikítottam egyet, de utána kacagásban törtem ki. Erősen kapaszkodtam a fejébe, nehogy leessek.-Na milyen ott fent?-kérdezte és felnézett rám.
-Baromi jó!-mondtam neki vigyorogva. Elkezdett sétálni. Nagyon szuper élmény volt. Még senki nem vitt a nyakába apán kívül és akkor is öt éves lehettem. Végül minden fiúnak muszáj volt felvennie a barátnőjét. Niall is felvette Nicolt. Mindenki birkózott mindenkivel és ez hatalmas eséseket eredményezett. Mindenki rengeteget röhögött a másikon. A legügyesebb pár talán azok voltak, akik nem is egy pár. Vagyis Nicolék. Nem sokszor kötött ki a vízben, velem ellentétben, én rengeteget estem. És most indulunk vissza a hotelbe. Mindannyiunkból folyik a víz, de senkit sem zavar. Azt hiszem, ha felérek a szobánkba, akkor egy kiadós fürdővel kezdek, amit hajmosással kombinálok. A hotel előterébe belépve mindenki megbámult minket.
-Mr. Styles kérnek törölközőt?-kérdezte a recepciós.
-Nem köszönöm-mosolygott kedvesen a nőre. Gyorsan szálltunk be a liftbe és nyomtuk meg az emeletünk számát. Pár másodpercen belül csilingelés jelezte, hogy megérkeztünk. Mindenki a saját szobája felé vette az irányt.-Este átjössz?-húzott magához Harry.
-Majd még meglátom-mosolyogtam rá.-Együtt megyünk le vacsizni?-kérdeztem.
-Szerintem igen. Majd kopogok-mosolygott. Nyomott a számra egy puszit és ő is ment szárítkozni. Gyorsan mentem be a szobánkba. Nicol már a fürdőbe volt és épp a hajából csavarta a csöpögő vizet.
-Szia-köszöntem mosolyogva és lehámoztam magamról a vizes felsőt, majd a farmert is.
-Szia-köszönt vissza mosolyogva.-Hogy lesz a vacsi? Mert már éhen döglök-és a hatás kedvéért még a gyomra is megkordult. Felnevettem.
-Harry azt mondta, hogy majd kopog. Komolyan mintha Niallt hallanám. Ha itt lenne tuti, hogy ő is ezért nyavalyogna-nevettem fel. Niall említésére mintha kicsit feszültebb lett volna.-Valami rosszat mondtam?-kérdeztem óvatosan.
-Nem, dehogy is. Nincs semmi-próbált fesztelen lenni, de nem sikerült neki.
-Mi a baj?-kérdeztem komolyan és magammal szembe fordítottam. Szemei csillogtak.
-Nincs semmi-mondta. Nem győzött meg. Mintha titkolna valamit. Megmondom őszintén kicsit rosszul esik, hogy nem mondja el. Sőt, nagyon is rosszul esik! De tudok mit tenni? Nem. Így muszáj lesz szemet hunynom e felett.
-Hát jó-mondtam kicsit sértődötten.-Majd elmondod, ha akarok. Most kimennél? Meg szeretnék mosakodni. Utána te is jöhetsz.
-Oké. Már megyek is-ki is ment. Szerintem észre vehette, hogy most nincs kedvem a hülyeségeihez. Gyorsan ledobáltam magamról a maradék ruhákat és beálltam a zuhany alá. Most nem volt kedvem áztatni magam. A zuhany alatt amúgy is sokkal jobban tudok gondolkodni. Olyan 10 percig csak álltam és gondolkodtam. Hogy miről? Erről az egész helyzetről. Gondolkodtam Nicolon, Harryn és saját magamon is. Mit ne mondjak, nem sokra jutottam. Végül úgy döntöttem, hogy inkább lemosom magamról a víz ,,szagát". Gyorsan letusoltam és egy törölközőbe bugyoláltam magamat. Így mentem ki a fürdőből.
-Mehetsz, ha szeretnél-mondtam Nicolnak, aki a nappaliban ücsörgött.
-Haragszol rám?-kérdezte, de nem mozdult meg.
-Már mért ne haragudnék?-csattantam rá.-Már megbocsáss, de megkérdeztem kedvesen, hogy mi van, erre te nem mondod el. És akkor még kérdezed, hogy haragszom e? Vicces vagy, mit ne mondjak-förmedtem rá. Nem akartam megbántani, de már a tököm tele van vele.
-Majd elmondom, ha itt az ideje-mondta lehajtott fejjel.
-És az mikor lesz? Hm? 50 év múlva?-már szerintem füstölgött a fejem.-Na jó, nekem ehhez nincs hangulatom. Majd szólj, ha megint méltónak tartasz arra, hogy beszélj velem-azzal fogtam magam és bementem a szobámba, egyenesen a bőröndömhöz. Magamra kaptam egy farmersortot, egy fekete toppot, amire egy átlátszó zöld ujjatlant húztam. Lábamat egy ilyen bedugós papucsba csúsztattam és kimentem a nappaliba. Hallottam a víz csobogását. Vagyis Nicol fürdik. Elkezdtem ezen az egészen gondolkodni. Lehet, hogy én kaptam fel túlságosan a vizet, de egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hogy mi lehet annyira bizalmas és titkos, hogy még nekem sem mondja el. Sóhajtottam egy nagyot, amikor hallottam, hogy elzáródik a víz. Nicol vizes hajjal sétált ki a fürdőből. Testét csak egy törölköző takarta. Amikor már épp hozzáakartam szólni, kopogtak.
-Majd én-pattantam fel és az ajtóhoz siettem. Műmosollyal nyitottam ki. Az ajtóban Harry és Niall állt.-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.
-Szia!-mondták kórusba és rám villantották hófehér fogaikat. Csoda, hogy nem vakultam meg.
-Jösztök vacsizni?-kérdezte Harry és nyomott egy puszit az arcomra.
-Szerintem igen mindjárt. Csak még Nic elkészül-mondtam és bepillantottam, mintha azzal sokkal többet tudnék mondani nekik.
-Én megvárlak titeket-jelentette ki a szerelmem.
-Hát akkor már én is-nevetett fel ír barátunk. Amúgy vicces, hogy mindig ,,leírezem", amikor én is ír vagyok.
-Oks. Akkor gyertek be-tártam nagyobbra az ajtót. Be is jöttek és helyet foglaltak.-A többiek már lementek?-érdeklődtem.
-Igen. Ők mind kettesben vacsiznak. Tudod fő a szerelem-mondta szarkasztikusan Niall. Erre csak nevetni tudtam.
-Hidd el, ha neked is lenne barátnőd, akkor te is ezt gondolnád-mosolyogtam rá.
-Biztos-morogta kedvtelenül.
-Megjegyzem nekem is ez volt a tervem, csak nem akarlak titeket szarba hagyni-mondta Harry. Hangjába egy csepp dühöt tudtam kivenni.
-Mért hagynál szarba? Nem halnánk bele, ha kettesben maradnánk-válaszolta a szöszke.
-Ja lehet, hogy nem halnátok bele, de a testi épségeteket lehetne félteni-nevetett fel a bongyorka.
-Na jó, ezt most fejezzétek be!-mondtam, mire elhallgattak.-Nem lesz egyikünknek se bajunk, ha nem válunk szét. Felfoghatnánk úgy, hogy ez egy dupla randi-mondtam az ötletet, mert azért Nicol is odalenne.
-Nekem jó-morogta Harry.
-Milyen randiról beszélsz?-kérdezte zavartan Nicol. Épp erre jött ki. Hát fantasztikus! Egy ruhát viselt, ami a mellrészénél fekete volt, a szoknya része pedig fehér volt és az alján fekete pöttyök voltak. Lábait fekete topánkákba rejtette és egy kis borítéktáska volt kezeibe. Nem volt túl elegáns, de épp egy vacsorához volt illő.
-Csak gondoltam, hogy mehetnénk dupla randira. Talán gond lenne? Hisz te is szingli vagy és Niall is. Egy randiba nem haltok bele, ráadásul nem is igazi lenne, hisz mi is ott leszünk-mondtam az ötletet.
-Nekem nem baj-rántotta meg a vállát. Teljesen úgy viselkedett, mint akit nem érdekel ez az egész. Jól csinálta!
-Nekem is jó. Lenne más választásom?-mondta mosolyogva Nialler.
-Nem-nevettem fel. Ezzel fel is álltunk és indulhattunk is. Harry és én mentünk elől, mögöttünk Nicolék.
-Érdekes este lesz-morogta magának barátnőm. Hát ezt jól látja...

32.rész (II. fejezet)

Nos, mit mondjak? Nem vagyok boldog...sőt! Egyenesen bosszús és szomorú vagyok. Ennyire rossz? Mert ha igen, mondjátok meg, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy jobb legyen. Már lentebb nem igazán tudnám vinni a határt, hogy mikor hozom a részeket. Úgyhogy úgy döntöttem, ha nem kapok visszajelzést 40 részes lesz a blog és bezárom. Remélem, hogy vannak még olvasóim azért. Jó olvasást! 
*Bella szemszöge*

-Tényleg hajlandó vagy velem beszélni?-kérdezte döbbenten. Mosolyogva bólintottam.-Azok után, amit tettem?-ismét egy bólintást hallatott.-De miért? És Istenem, köszönöm!

-Harry nyugi!-csillapítottam le.-Komolyan most úgy beszéltél, mintha valami hiper-szuper híres lennék-nevettem fel.

-De olyan hihetetlen, hogy pár órája még látni sem akartál, de most...

-Jó, igaz lehet, hogy az is közre játszott, hogy Nicolék nem engedtek haza, de rájöttem...

-Te haza akartál menni?-vágott a szavamba.

-Haza-bólintottam.

-De miért?

-Pont ettől féltem, hogy majd megkapom, hogy én csak kihasznállak titeket. A sulit se akartam. A tudtom nélkül fizettétek ki.

-Tudom. De a rajongók néha érdekesen viselkednek. Erősnek kell maradnod. Ha megismered Elenort, biztos, hogy mázlistának fogod magadat érezni.

-De miért?

-Tudod neki nem volt ilyen szerencséje, hogy csak szavakkal dobálják. Tojással dobálták meg. De nem érdekelte, mert szereti Louist és még ezeket is elviseli. Már arra a szintre jutottak el, hogy kezdik elfogadni. Veled is ez lenne.

-De én nem vagyok ilyen erős és a management sem akarja, hogy barátnőd legyen-hajtottam le a fejemet.

-Hé ne sírj-kúszott oda hozzám.

-Kibaszottul utálom, hogy ennyire gyenge vagyok.

-Ha sírsz az nem azt jelenti, hogy gyenge vagy. Hanem azt, hogy túl sokáig voltál erős-suttogta. Erre felnevettem.-Most mi van?-kérdezte.
-Ez egy kicsit nyálas volt. Nem gondolod?-kérdeztem és nem bírtam abbahagyni a nevetést.
-Öhm, hát-vakargatta a tarkóját.
-Főként egy ilyen nagy kéz tulajdonosától-fogtam meg egyik-nagyon hosszú-ujját.
-A nagy kezek hasznosak-vigyorodott el.
-Perverz!-csaptam karon nevetve. Ő elkapta a karomat és maga alá gyűrt.
-Nocsak, nocsak! Ilyenkor bezzeg nem olyan nagy a szád-mosolya még szélesebb volt, mint eddig. Ártatlanul pislogtam fel rá, de nem szólaltam meg.-Ne csináld ezt-hajolt közelebb.
-Mit csinálhatnék? Harry, le vagyok fogva-suttogtam.
-De ne nézz így. Ilyen cukin-mondta nagyon rekedt hangon.
-Hát arról már nem tehetek, hogy ilyen ellenállhatatlanul cukira csináltak-mondtam és elmosolyodtam.
-Hát, ja arról nem tehetsz. De ne használd ki.
-Már mér ne használnám ki?-röhögtem el magam, de annyira rázkódtam, hogy a szám Harry szájához ,,csapódott". El akartam kapni a fejem, de Hazza finoman megfogta az orcámat.
-Még ne!-morogta a számra. Finom puszit nyomott ajkaimra, majd még egyet és még egyet. A következőnél már nem bírtam és megcsókoltam. A csók heves volt, mégis érzelmes. Szinte felrobbantam, de muszáj volt elhúzódnom.-Ezt most mért kell-nyöszörgött keservesen.
-Harry, megláthatnak. A management ki fog akadni-suttogtam, mert biztos voltam benne, hogy így lesz. Szerintem már vagy száz fotót csináltak rólunk.
-Szerinted nem leszarom?-nevetett fel.
-De neked a munkád az első. Nem adhatod fel amiatt, mert lehet, hogy szerelmes vagy. Neked a rajongóid az elsők.
-Most már nem-vigyorgott le rám.-De amúgy még mindig nem értem, hogyan védheted a rajongókat azok után, hogy az imént így beszéltek veled.
-Tudod azért, mert átérzem, amit ők éreznek. Egyenesen ti vagytok nekik az istenek és csak ti léteztek számukra. Sokakat ti tartotok életben, miattatok kelnek fel nap, mint nap és tűrik el, hogy bántják őket, csak azért, mert tudják, hogy ti is átmentetek ezen és ilyen nagyszerű ember lett belőletek-nyíltam meg neki teljesen.
-Tényleg úgy gondolod, hogy nagyszerű vagyok?-kérdezte.
-Neked csak ez ragadt meg?-nevettem fel.
-Nem, de ez a része tetszik a legjobban-vigyorodott el.
-Ezért nem mondok én ilyeneket neked. Mert elszállsz magadtól-csaptam karon játékosan.-Leszállnál rólam? Nehéz vagy.
-Ó, persze-azonnal lepattant rólam és segített felállni nekem is. Leporoltam magamról a homokot és Harryre néztem.
-Én szerintem visszamegyek a hotelbe-mondtam neki.
-Megyek én is-mondta rögtön.
-Nem kell pincsi kutyának lenni. Menj nyugodtan, biztos van elég dolgod-mondtam neki őszintén, de azért jól esett ez tőle.
-Nem vagyok pincsi kutya. Szívesen töltöm veled az időmet-mosolygott le rám.
-Hát, akkor jó-mosolyogtam fel rá. Csendben sétáltunk a hotel felé. Mindig közelebb és közelebb jött, végül félénken, de megfogta a kezem.
-Nem bánod?-suttogta a fülembe. Nemlegesen ráztam a fejemet. Pont ott tartottunk, ahol azt a sok szar dolgot mondták rám, amikor a rikácsoló szőke megállított minket.-Mit akarsz? Megint bántani szegény lányt, csak azért, mert fogja a kezem?-förmedt rá Harry.
-Harry, hagyd már. Nem látod, hogy egyedül van?-most rajtam volt a sor, hogy pufogjak.-Mit szeretnél?-kérdeztem kedvesen. Nem érdekel, hogy miket mondott. Hogy is van a mondás? Ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel. Azt hiszem, hogy valahogy így.
-Elnézést szeretnék kérni. Igaza volt Harrynek, hogy ok nélkül bántottunk. Nem volt szép dolog.
-Fátylat rá-mosolyogtam rá.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Mi borzalmasan undorítóak voltunk-mondta és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Azért nagy bátorság kellett hozzá, hogy ide merjen jönni.
-Hogy miért? Magam sem tudom. Abba viszont biztos vagyok, hogy kellett erő, hogy ide merj jönni. Ezért pedig tisztellek.
-Ó, értem. Nem is zavarok csak ezt szerettem volna. Érezzétek jól magatokat-mosolygott és már menni akart.
-Várj!-szóltam utána.
-Igen?-fordult vissza.
-Szerettél volna egy autogramot Harrytől. Biztos lesz olyan rendes, hogy aláír neked valamit-erre Harry nyögött egyet.-Hé, nem azt mondtad, hogy szereted velem tölteni az időt? Akkor tedd ezt meg értem-fordultam hozzá kiskutyaszemekkel.
-Jó-mondta és a lányhoz ment, hogy aláírjon valamit. Pont mikor már firkantotta volna az aláírást, megcsörrent a telefonja.-Egy pillanat-vette fel a telefont.-Helo haver! Aha, minden oké. Lent vagyunk a hotel mögött. Lejösztök? Szuper! Itt vannak Perieék is? Az még jobb. Szólsz te Nialléknek? Oké. Akkor majd gyertek. Cső cső-azzal le is tette.-Nem baj, ha Zaynék is lejönnek?-nézett rám.
-Dehogy. De akkor már ők is aláírhatnák neki-mutattam a lányra, mert nem tudtam a nevét.
-Amúgy Clarissa vagyok-mondta.
-Szép név.
-Köszönöm-mosolygott.-És rettentően szégyellem magamat.
-Mondtam, hogy felejtsük el.

*Nicol szemszöge*
-Igen úgy, ahogy gondolod...-mondta tagoltan, hogy biztosan felfogjam.
-Hát akkor gyere be-vigyorogtam rá. Bejött és leült az egyik fotelbe, én a másikba.
-Na, akkor meg kéne ezt beszélni-vakargatta a tarkóját.
-Tudom Niall, tudtam! De miért kellett azt hazudnod, hogy tetszik valaki? A management kérte? Vagy miért?-kérdeztem izgatottan.
-Te miről beszélsz Nic?-kérdezte szemöldök ráncolva.
-Hát, hogy nem tetszik senki. Azt mondtad, hogy betartottad a kérésemet. De itt vagy, ami azt jelenti, hogy...
-Te jössz be nekem-vágott a szavamba.
-Hogy mi?-visítottam fel.
-Tudtam, hogy nem kéne neked elmondanom-hajtotta le a fejét.-De jobb, ha tudod. Egy percig elhittem, hogy te is viszonzod az érzéseimet, de látom tévedtem. Csak felejtsd el, hogy elmondtam neked és legalább had legyek a haverod-nézett fel és szemeiben szomorúság csillogott.
-De hiszen... Te ezt komolyan mondod?-kérdeztem ledöbbenve. El sem hiszem, hogy hú...
-Komolyan, de miért...-nem tudta folytatni ugyanis az ölébe ugrottam és szorosan magamhoz rántottam.-Ezek szerint nem vagy kiakadva?-kérdezte rekedt hangon.
-Úgy nézek ki, mint aki ki van akadva?-visítottam örömömben.-Tudod, hogy mióta vágytam erre?
-Nem?-kérdezett vissza nevetve. Közel hajoltam hozzá. Már épp megcsókolni készültem, amikor kopogtak.
-Hát ezt nem hiszem el!-visítottam.-Megyek!-és már mentem is ajtót nyitni. Az ajtó túloldalán a három pár volt.-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Szia!-köszönt mosolyogva Zayn.-Niall?
-Itt van. Mit szeretnél?
-Lejösztök a partra? Ott van Harry is meg Bell is.
-Mármint együtt vannak lent?-döbbentem meg.
-Aha.
-De, akkor ezek szerint kibékültek?
-Nem tudom, majd lent kiderül-rántotta meg a vállát.-Majd gyertek. Gondolom még el kell készülnöd. Pezza-nak sem volt egyszerű-sandított barátnőjére.
-Kikérem magamnak-mondta nevetve.-Majd lent letudjuk a bemutatkozást-mosolygott rám kedvesen.
-Rendben. Zayn 5 perc. Mérd le-kacsintottam rá és bezártam az ajtót.-Niall van kedved lemenni a partra?-mentem be a szőkéhez.
-Igen, de előtte kérek valamit, amit már meg kellett volna kapnom-kacsintott és közelebb jött. Kezét derekamra csúsztatta, majd kicsit lejjebb hajolt. Én kezeimet nyaka köré tekertem. És végre megcsókolt! Istenem! Azok a puha ajkak, amik annyira egyszerre mozogtak az én ajkaimmal. Nem tudom meddig álltunk ott, de az biztos, hogy nem egy csók csattant el. Nehezen váltunk el egymástól.-Akkor mi most...
-Együtt vagyunk-fejeztem be a mondatát.-De még ne mondjuk el a többieknek, se senkinek. Elég lesz az is, ha az kibukik most, hogy Belláék összejöttek.
-Persze, igazad van.
-Mi vegyek fel?-kérdeztem tőle.
-Valami csajosat-kacsintott és egy picit rácsapott a fenekemre.
-Hát jó-morogtam és kutakodni kezdtem. Végül egy ruhára esett a választásom, aminek a mellrésze fehér, a szoknya rész pedig virágmintás. Egy egyszerű testszínű topánkát húztam fel hozzá és egy masnis gyűrűvel koronáztam meg az összeállításomat. Egy masnis táskába süllyesztettem a fontosabb dolgaimat. Egy kis szájfényt vittem fel a számra, majd késznek nyilvánítottam magamat.

-Hűű-mondta Niall ahogy kiléptem az ideiglenes szobámból.-Ez tényleg csajos-jött oda és nyomott puszit a homlokomra.
-Köszi-mosolyogtam rá.
-Nem is mondtam, hogy milyen szexi lettél-vigyorodott el.
-Te sem panaszkodhatsz-kacsintottam rá.-Menjünk-kaptam fel a szoba kártyáját és már mehettünk is.

*Bella szemszöge*
Most jönnek felénk Zaynék, de Niallt és Nicolt nem látom sehol. Hol lehetnek? Clarissa nagyon kedves lány amúgy.
-Sziasztok!-értek oda a gerle párok.
-Hol vannak Niallék?-kérdeztem köszönés nélkül. Kicsit feszült vagyok, hogy nincs itt Nicol. Ő az egyedüli lány, akit ismerek a ,,csapatból".
-5 perc és itt vannak-mondta Zayn.-Hát ő kicsoda? Egy rajongó.
-Aha. Adnátok neki aláírást?-kérdeztem kölyökkutya szemekkel.
-Persze!-mondta a három srác. Elléptek barátnőik mellől és a lányhoz léptek.
-Szia! Perrie Edwards-jött oda Zayn barátnője.
-Szia! Bella Smith-mosolyogtam rá. Ő tűnik a legkedvesebbnek.
-Már vártam, hogy megismerjelek. sok jót hallottam rólad.
-Ja annyira, hogy ismeretlenül is neked adott igazat a Harrys veszekedésbe-jött oda Zayn és hátulról átölelte a szőkeséget.
-Legalább mi lányok tartsunk össze-nevetett fel. Meg kell hagyni: gyönyörű lány. Az alakja tökéletes, kedves, jó humorú és az arca is nagyon bájos.
-Nagyon kedvesnek tűnsz-mosolyogtam rá.
-Hidd el az is vagyok-erre mind a ketten felnevettünk.-Szerintem jól kifogunk jönni. Főként, hogy hallom, ruhákat is tervezel. Imádom a divatot.
-Na jó én szerintem most megyek a fiúkhoz-engedte el Zayn a barátnőjét.
-Zayn nem igazán szereti követni a divatot-mondta miután barátja távozott köreinkből.-Majd ha visszamegyünk Londonba, muszáj lesz megmutatni a terveidet. Olyan kíváncsi vagyok!-örvendezett.
-Már vannak olyan ruhák is, amiket meg is varrtam.
-Na, nee!
-De-mosolyogtam rá.-Egyről tudok is képet mutatni-így gyorsan felmentem twiterre és megkerestem a képet Nic-ről.
-Hú, de király. Hétköznapi és nagyon jól néz ki. Ő Nicol a képen. Bájos lánynak tűnik.
-Eleinte készülj fel, hogy nem lesz a legjobb a modora, de idővel biztos nektek is meg fog nyílni. De ő ilyen. Nem volt könnyű gyermekkora ahogy nekem se. Csak őt rosszabbul érintette.
-Értem. Köszi a figyelmeztetést-mosolygott rám bájosan. És Nicolék is megjelentek. De nem úgy tűnt, mint akik összejöttek... Pedig reménykedtem....

31. rész (II. fejezet)

Sziasztok! Meghoztam az új részt, de nem boldogan. Nem kaptam EGY pipát sem. Viszont a 2300+ oldalmegjelenítést köszönöm! Következő héten csak úgy hozok részt, hogyha legalább 2 pipát kapok. Jó olvasást! U.i.: egy-két komit is szívesen olvasnék.
*Bella szemszöge*

-Nem, nem fogsz-mondtam dühösen és berohantam a szobámba. Az ajtót hangosan csaptam be, hogy még hatásosabb legyek. Mit képzel ez magáról? Azt hiszi, hogy ő szarta a spanyol viaszt? Hát, akkor nagyon téved! Erőteljesen dobáltam a nem rég kipakolt ruháimat a bőröndömbe. Arcomon lefolyó könnyeim kicsit akadályoztak a látásban, de nem foglalkoztam vele. Egy dolog járt a fejemben: minél előbb haza akarok jutni. És itt nem Londonra gondolok. Mullingarbe megyek haza és soha többet be sem teszem a lábamat Londonba. Csak távol akarok lenni Tőle. Egész hamar meglettem a pakolással. Óvatosan nyitottam ki az ajtót. Végül is egy ajtó nem tehet semmiről.-Haza megyek!-jelentettem ki, ahogy kiléptem. A nappali szerű helyiségben csak ketten voltak: Nicol és Niall.-Hát a többiek?-kérdeztem meglepődve.

-Lent vannak-mondta zavartan Nic.-De te mért akarsz elmenni?

-Mert esetleg elegem van, hogy, az az ember, akibe szerelmes vagyok, le sem szar és annyit nem mond, hogy kalap kabát. Én pedig már belefáradtam abba, hogy miatta érezzem magam szarul és miatta szenvedjek. Mostantól kiiktatom az életemből-mondtam teljesen őszintén.

-Hogy iktatnád ki, amikor ugyan ott laktok?-húzta fel a szemöldökét.

-Mullingarbe megyek és messziről elkerülöm Londont. És még mielőtt felhoznád a suli témát. Majd felhívom a sulit és megmondom, hogy utalják vissza mind a kettejüknek a pénzt és le van tudva.

-És, ha soha többet nem teheted majd meg, hogy ilyen iskolába menj?

-Akkor majd átveszem anyám cégét és kész-rántottam meg a vállam.

-Hisz akkor nem lennél boldog!-szólalt meg Niall. Ő ismer a legjobban és tudja, hogy utálnám azt csinálni.

-Most sem vagyok boldogabb. Na én nem is zavarlak titeket. Örülök, hogy kibékültetek. Sziasztok!

-Egy: nem mész sehova, kettő: tudtommal nem békültem ki Niallal, de jó tudni, hogy rosszban is vagyunk.

-Hát, de jó formán olyan, mintha szarba lennétek. Nem fogtok elengedni mi?-sóhajtottam, mert már kezdett zavarni ez az egész szituáció.

-Nem hát!-vágták rá egyszerre.

-Jó, maradok, mert már elegem van ebből. Viszont én most lemegyek egy picit sétálni. Jól fog esni egy kis egyedüllét.

-Biztos?-kérdezte túl aggódva legjobb barátnőm.

-Persze-villantottam rá egy mosolyt. Gyorsan visszavittem a bőröndömet és már a liftben is voltam. Boldogan mentem ki a napsütésbe. Nagyon jól esetek a  melengető napsugarak. A szálloda mögé mentem, mivel ott volt a homokos part. Lekaptam magamról a cipőmet, mivel imádom, ha érzem a homokot a talpam alatt. Örömöm nem tartott sokáig, ugyanis egy 10-15 fős lánycsoport megállított.

-Te Bella Smith vagy?-kérdezte az egyik lány. Ha akartam volna sem tudtam volna elmenni, ugyanis elállták az utamat.

-Igen én vagyok. Segíthetek valamiben?-kérdeztem kedvesen, még ha éreztem is, hogy semmi jó nem fog ebből kisülni.

-Segíthetnél azzal, hogy leszállsz Niallról! Tudjuk, hogy beléd van esve és te vagy a kiszemeltje. Nem vagy hozzá való és még szép se vagy.

-Nem tudom, hogy honnan szültétek ezt, de ebből semmi sem igaz-rosszul estek a szavak, nagyon. Főként, hogy tudtam: ebből semmi sem igaz.

-Nem vagyunk vakok!-üvöltötte az egyik lány.

-Azért mentél Londonba, hogy a fiúkon felkapaszkodhass!

-Ez nem igaz!-mondtam elcsukló hangon. Közel álltam a síráshoz.

-Ráadásul olyan ronda vagy. Nem értem, hogy Niall, hogy barátkozhat veled egyáltalán. Néztél már tükörbe? Milyen alakod van?

-Ezt lehet alaknak nevezni?-kérdezte röhögve egy másik.

-Hagyjátok abba kérlek!-kértem és a könnyek lefolytak az arcomon.

-Mért tán fáj az igazság?-kérdezte egy szőke lány rikácsoló hangon.

-Valami problémátok van Bellsel?-kérdezte egy rekedt hang.

-Harry!-visították a lányok.-Kaphatnánk egy autogramot? És egy képet?-kérdezte egyből mindegyik lány és én feledésbe is kerültem. Már épp elakartam menni, mikor egy kéz fonódott az egyik csuklómra és szembe fordított magával.

-Mi a baj?-kérdezte és letörölte a könnyeimet. Mindegyik lány meghökkent és szerintem tartottak attól, hogy beköpöm őket, de én nem ilyen vagyok.

-Nincs semmi. Menj és adj autogramot a lányoknak-mosolyogtam rá.

-Ne röhögtess! Lányok mit mondtatok neki?-mutatott rám.

-Mi semmit!-kezdtek el egyből mentegetőzni.

-Tényleg nem volt semmi. Menj és élvezd a szabad napod-mondtam neki erőtlenül.

-Mindegyikőtök ilyen hülyének néz? Itt állok már vagy öt perce és azt hallgatom, hogyan ócsárolnak és te nem szólsz érte semmit. Ti pedig annyira bántottátok szegény lányt, hogy észre sem vettétek, hogy mindenki megbámult titeket. Ó és miért is bántjátok? Mert nem mondja el senkinek?

-Harry hagyd-mondtam rekedten.

-Nem hagyom! És elmondom az igazat is! Niallnak nem ő tetszik képzeljétek. Hanem nekem tetszik! És igen szeretem is! Basszus miattatok vesztem vele össze, mert a management félt, hogy mit szólnának hozzá a rajongók, hogy szerelmes vagyok. Tudjátok mit! Most már leszarom! És ha szeretem? Mi rossz van abban? Attól, mert híres vagyok nekem is jogom van szerelmesnek lenni. És az is vagyok. Tudjátok az hittem, hogy a Directionerek sokkal kedvesebbek és megértőbbek, de lehet, hogy tévedtem. Reménykedem, hogy csak néhányan vagytok ennyire kattantak-hű hát most meglepődtem.-Ha megbocsájtotok most elviszem a hölgyet és megbeszéljük ezt négyszemközt-azzal a lendülettel elhúzott a rajongóktól és egy sokkal nyugodtabb helyre vitt.-Jobban vagy?-kérdezte ahogy letelepedtünk a homokba.

-Köszönöm, hogy kiálltál mellettem.

-Természetes. Nem volt szép, amiket mondtak.

-De volt benne igazság. Néz rám! Rossz rám nézni. Úgy nézek ki mint akit kétszer elütött egy busz és utána átmentek rajta úthengerrel.

-Csodásan nézel ki. Ha mindenki így nézne ki azután, hogy elütik, akkor sokan ütetnék el magukat-erre elmosolyodtam.

-Amúgy hogy-hogy megtaláltál?

-Utánad indultam, mert beszélni akartam veled-hajtotta le a fejét szégyenlősen. Ez nagyon aranyos.

-Igazán?-néztem rá nagy szemekkel.

-Igen. Mert egy barom vagyok-nevetett fel.

-Na akkor beszélgessünk-mosolyogtam rá. Remélem minden rendben lesz.

*Nicol szemszöge*

-Na ez fura volt-mondta Niall, amikor Bell lement sétálni.

-Hát ja-értettem egyet.-Amúgy mi most tényleg fasírtba vagyunk?-kérdeztem, mert ezt meg kell beszélnünk.

-Szerintem nem.

-Akkor meg miért nem viselkedsz úgy, mint régen?-kérdeztem értetlenül.

-Gondolkodnom kellett azon a majdnem csókon-sóhajtotta.-És arra jutottam, hogy ha Bella nem jön be, akkor megcsókoltalak volna. És ha megcsókollak, akkor elbasztam volna a barátságunkat és ezt nem szeretném.

-Nekem is pillanatnyi gyengeség volt-hazudtam. Szívem millió darabra tört, ismét.-Amúgy is mit baszakszol itt? Menj a kiszemeltedhez. Biztos örülni fog-kezdtem el kitolni az ajtón. Most egy kiadós sírásra van szükségem.

-De...

-Semmi de! Menj és érezd jól magad-csuktam be az ajtót és lecsúsztam a mentén. Nem engedtem utat a könnyeimnek, mert akkor megint lecsúszok, de nem soha többet nem akarok úgy lenni, mint néhány hete. Pár perc után kopogtak. Feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót.-Hát te? Nem azt mondtam, hogy menj nyugodtan ahhoz, aki tetszik neked?
-Szerinted nem tartottam be a kérésed?-mosolygott édesen.
-De, akkor...
-Igen. Úgy ahogy gondolod...

*Zayn szemszöge*
Louis-szal és Liam-mel boldogan mentünk le a szálloda előterébe, ahol a barátnőink vártak. Odasprinteltem Perrie-hez és szorosan megöleltem.
-Hiányoztál-suttogtam a nyakába.
-Te is nekem!-bújt a mellkasomhoz. Egy csókot váltottunk.-Na, akkor bemutatsz a másik két lánynak?-kérdezte izgatottan. Nagyon várta, hogy találkozzon Nicollal és Bellával.
-Most nem a legalkalmasabb. Harry és Bella fasírtban vannak, Niallék pedig szerintem épp békülnek, vagy összevesznek. Én már néha nem értem, hogy mi történik-mondtam és még egyszer megcsókoltam.
-Rendben. Akkor vigyük fel a cuccaimat a szobádba-mosolygott és megfogta a bőröndjét.
-Majd szerinted engedni fogom, hogy te cipekedj?-kérdeztem és rögtön kikaptam a kezéből a-nagyon nehéz-bőröndöt.-Baby, követ cipelsz magaddal?-kérdeztem játékosan.
-Ezek szükséges dolgok-mentegetőzött már a liftben.
-Aha. Biztos.
Hamar felértünk a mi emeletünkre. Liaméket már sehol sem láttam. Gondolom ők rögtön feljöttek. Elővettem a szobám kártyáját és lehúztam, hogy kinyíljon az ajtó és bemehessünk. Gyorsan dobtam le a bőröndöt. Nem vagyok egy nyámnyila típus, de ez tényleg borzalmasan nehéz volt.
-Már nagyon kíváncsi vagyok a két lányra-sétált ki Pezza a fürdőből. Persze, hogy a sminkjét igazította meg. Mi férfiak ezt nem értjük.
-Én is kíváncsi vagyok, hogy mi történhet odaát. Remélem, hogy Harry nem bassza el ezt az egészet.
-Én is. Igaz nem ismerem Bellát, de tuti, hogy neki van igaza.
-Ez azért nem szép. Egy ismeretlen csajnak adsz igazat, a barátod haverja helyett-mondtam ,,bosszúsan".
-Hát ez van-nevetett fel.
-Gyere ide-hívtam magamhoz. Beleült az ölembe. Közel hajoltam hozzá.-Valamit már nagyon rég csináltunk-morogtam a szájára. Ezután hevesen megcsókoltam. Innen nem részletezném, hogy mit csináltunk. Egy biztos: nagyon élveztük!

30. rész(II. fejezet)

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy a munka ünnepén én is dolgozom egy picit.:) Elérkeztünk a második fejezet közepéhez. Remélem, hogy tetszeni fog a rész, bár szerintem nem a legjobb részem lett. Nagyon sajnálom. Ez amolyan átvezetés szerűség. Köszönöm szépen a 2 pipát jól estek és a 28. részhez is jól esett a koment. A következő részt 3 pipa után hozom. Jó olvasást!:)
*Nicol szemszöge*

Hát, amit Harry mondott az engem is fejbe kólintott. Még, hogy nem akar kapcsolatot? Ch, szánalmas. Hiszen már van neki! Szegény Bella csak ült és bámult ki a fejéből. Én a helyében már bömbölve rohantam volna ki. Persze csak azután, hogy felpofozom Harry-t.
-Nos, ha nem bánod Niall most tőled kérdeznék-fordult Patricia a szőkeség felé.
-Mondd nyugodtan-villantott a szőkeségre egy mosolyt. Ó, te jó ég! Milyen rég láttam ezt a tökéletes mosolyt, és milyen rég melengette meg a szívemet! El sem hiszem, hogy ennyire hiányzott. Egy mosoly elég volt és-az erősnek hitt- falam elkezdett leperegni. Nem tudok mit tenni, szerelmes vagyok Niall-ba!
-Szóval, rólad is keringenek olyan pletykák, hogy Demi Lovato-val randizgatsz-mondta mosolyogva.-Ebből mi igaz?
-Hát, az tényleg igaz, hogy szoktam vele találkozni, de csakis kizárólag barátilag. Jól kijövünk, meg minden, de nekem Demi inkább olyan, mint egy édes testvér-mondta az ír akcentusával.
-Ó, értem-nem firtatta tovább ezt a témát. Gondolom tartott attól, hogy ugyanúgy reagálna, mint Hazz.-És esetleg kiszemelted van? Vagy esetleg egy alakuló kapcsolat?
-Igen, van kiszemeltem. Viszont nem híres, szóval egyenlőre az az én titkom marad, hogy ki is ő-mondta vigyorogva. Nem tudom, hogy most örüljek-e vagy sem? Mivel Demivel nincs együtt, de van kiszemeltje. Aki nem én vagyok.. Nehéz volt felállnom a padlóról, és most félő, hogy ismét visszakerülök, ha összejön azzal a bizonyos lánnyal. Hisz ki ne akarná, hogy Niall Horan a barátja legyen? Hát, ja senki nincs aki nemet mondana.
-Egy biztos, szerencsés a lány-mondta mosolyogva a nő. Ezután hamar véget ért az adás és mi hátra mehettünk a fiúkhoz.
-Én most inkább kimegyek a levegőre-suttogta erőtlenül Bella.
-Veled menjek?-kérdeztem aggódva.
-Nem, dehogy is. Szólj a fiúknak, hogy itt vagyunk. A kocsinál megvárlak. Ígérem!-tette hozzá.
-Hát jó!-sóhajtottam és megindultam a színfalak mögé. Közben Paul is csatlakozott hozzám.
-Odaadtam Bells-nek a kocsikulcsot-mondta bizonytalanul.
-Rendben!-sóhajtottam. Már a fiúk öltözője előtt is voltunk.
-Menj egyedül, innen kitalálsz a fiúkkal is. Aggódom Bella miatt-mondta Paul.
-Köszönöm, hogy nézel rá-hálálkodtam.
-Ez a dolgom-és már ott se volt. Kopogtam egyet-kettőt és benyitottam.
-Sziasztok!-mondtam vigyorogva, mire mind ijedten kapták rám a fejüket. Végül kapcsoltak és mind odarohantak hozzám, hogy üdvözöljenek, kivétel egy személy. Már megszoktam.
-Hol van Bella?-forgatta Harry a fejét.
-A kocsinál-adtam a ,,bő" választ.-Még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért, azért, mert végig itt voltunk az interjún és hát hogy is mondjam, ez kicsit nekem is rosszul esett-néztem rá szúrósan.
-Nem tudtam mit tenni, Nic! Ezt akarja hallani a sajtó, így vagyunk kapósak-mentegetőzött.
-Igazán Harry? A karriered fontosabb, mint lehet, hogy életed szerelme? Te megőrültél? Mert egy biztos: nem az a Harry vagy, akit én megismertem és tiszteltem. Undorító, amit leművelsz! És mi lesz, ha a management arra kér, hogy vigyél fel magadhoz lányokat? Akkor megteszed és meg is baszod őket? Hát, gratulálok. Kint leszek a kocsinál-fordultam ki. Hányom kell ettől az embertől! Ez nem az a pajkos, örök gyerek, akit én megismertem. Idegességemben egy kósza könnycsepp hagyta el a szememet, amit gyorsan le is töröltem. Egyenesen a kocsihoz rohantam.
-Mi történt?-kérdezte Paul rögtön, Bell már bent ült és-ha jól láttam-teljesen szétesett.
-Kiosztottam. Ő mindezt arra fogja, hogy majd így jobban fog menni a bandának, ha azt hiszik, hogy még mindig eladó. Bár szerintem most már tényleg az-hadartam.
-Aha. Értem-mondta.-Külön kocsival mentek, mert ennyien nem fértek be egybe.
-Amúgy sem szálltam volna be egy olyan kocsiba, ahol az a hülye is ül-morogtam.
-Jó, nyugi! Csak le kéne nyugodnotok és felnőtt emberek módjára megbeszélni, mert ez egyikőtöknek sem jó!-csattant Paul. Megmondom őszintén kicsit megijedtem tőle, de nem mutattam ki.
-De Paul! Vele nem lehet normálisan beszélni!-most rajtam volt a sor, hogy csattanjak.
-Jó, hagyjuk. Ezt majd a hotelben megbeszéljük-és végszóra kiléptek a fiúk. Mindenhonnan őrült rajongók rohantak elő, így Paul egy szó nélkül ott hagyott és ment segíteni, hogy az 5 srác eljusson a kocsiba. Gyorsan én is bapattantam a kocsiba, nehogy valamelyik őrült megtaláljon és sértegetni kezdjen. Ahogy megfordultam, hogy Bellre nézzek, csak annyit láttam, hogy rettenetesen rázkódik a válla annyira sír.
-Hey, babe!-szólítottam meg.-Ne sírj hallod-simogattam meg a vállát és magamhoz öleltem.
-De annyira rosszul esik-zokogta.
-Tudom, de egy paraszt. Nem érdemes vele foglalkozni. Csak szard le-sóhajtottam. Soha nem hittem volna, hogy így Harry ellen fogok beszélni. Legalább azt mondhatta volna, hogy van kiszemeltje. De nem ő nem akar kapcsolatot. Tenni fogok érte, hogy igaza legyen! Paul hirtelen pattant be a vezető ülésbe és a rögtön a gázba taposott. Hamar visszaértünk a hotelhez. Kihúztam magammal Bellát a kocsiból és szinte sprinteltem a lifthez, nehogy a fiúkkal kelljen mennem. A tervem sikeres volt: pont az orruk előtt csukódott be az ajtó. Ahogy visszaértünk a szobánkba szinte rögtön kopogtak is. Bells a nappaliba hagytam és mentem kinyitni az ajtót. Lustán nyitottam ki. 5 elég dühösen néző fiúval találtam magam szembe.
-Mért nem lehetett megvárni minket a liftnél?-kérdezte dühösen Liam.
-Nyugi Liam! Nem miattad van ez az egész, hanem a fürtös miatt-böktem a fejemmel Harry felé, akinek meglepettségében eltátotta a száját.
-Most már megint mit csináltam?-ocsúdott fel a döbbenetből.
-Nagyon, de nagyon megbántottad Bellát. Nem egy hamar fog neked megbocsájtani.
-De ezt nem itt kell megbeszélni-mondta Zayn és mindenkit betolt a szobába.
-Hol van Bella?-kérdezte Hazz.
-A nappaliba-sóhajtottam és elindultam a nappali fele, ahol nem volt ott Bella.-Bella! Hol vagy?-kérdeztem kicsit hangosabban, hogy meghallja.
-Itt vagyok, csak kibontottam a hajamat. Ki volt..-hagyta abba a mondatot, mert bejött a szobába. A szemei enyhén pirosak volt és sápadt is volt. Mintha magamat látnám pár héttel ezelőtt.-Sziasztok fiúk!-mosolygott rájuk hamiskásan.-Harry!-biccentett a fiú felé.
-Beszélhetnék?-kérdezte könyörgő hangon.
-Miről? Szerintem semmiről nem kell beszélnünk. Megbeszélted te ezt azzal a Patricia-val. Úgyhogy, ha ezért jöttél mehetsz is-mondta flegmán.
-Márpedig én beszélni fogok veled most-jelentette ki Harry.
-Nem, nem fogsz-mondta dühösen barátnőm és berohant a szobába. Az ajtót hangosan csapta be maga után.
-Gratulálok!-tapsoltam meg szarkasztikusan.-Szerintem mehetsz is-mutattam az ajtóra.
-De...
-Semmi de. Most!-mondtam kicsit erélyesebben.
-Ha lenyugodott szólj kérlek-mondta csendesen és távozott.
-Hű-mondta mindegyik fiú.
-Jó, tudom. Kicsit nagyon bunkó voltam vele.
-Ez nem csak annak szólt-mondta mosolyogva Liam.-Csodásan nézel ki!-dicsért meg.
-Ó, hát köszönöm.
-Nagyon csajos lettél-pörgetett meg Zayn.-És könnyű-állapította meg, ahogy letett.
-Nem is lettem annyira más-mosolyogtam szégyenlősen.-Amúgy Zayn! Tudsz egy jó tetkószalont a környéken?-kérdeztem.
-Aha. Tetkót akarsz?-kérdezte mosolyogva és kényelembe helyezte magát.
-Igen, most szántam rá magam.
-Már tudod, hogy milyet szeretnél?-kérdezte és teljesen beleélte magát. Hát igen, ha tetkóról van szó Zayn-hez kell fordulni.
-Igen. Egy ,,hope" feliratot szeretnék valamelyik csuklómra.
-Ó, az jól fog mutatni. Akár holnap el is mehetünk. Még az is lehet, hogy megengedik, hogy én csináljam meg neked.
-Ú, az szuper lenne!-mosolyogtam rá. Ebben a pillanatban megcsörrent Zayn telója. Mosolyogva vette fel.
-Szia szívem!-csiripelte.-Itt vagytok? Lemenjünk elétek? Aha, oké. Mindjárt ott vagyunk-azzal le is tette.-Srácok! Itt vannak a csajok, gyertek!-azzal felpattant, majd utána Louis és Liam is. Niall nem mozdult, bár úgy tűnt, elég kellemetlenül érzi magát. Hát, nem vagy egyedül Horan.-Mindjárt jövünk.
-Tényleg tetkót szeretnél?-törte meg a pár perces kínos csöndet.
-Aha-mosolyogtam rá. Nem lepleződhetek le.-Kérsz valamit? Bár nem vagyok biztos benne, hogy van fent akármi is-nevettem fel.
-Nekünk tele volt a hűtő innivalókkal. Nálatok nem tudom, mi a helyzet-nevetett fel ő is. Így hát belekukkantottam a hűtőbe, ami telis-tele volt jobbnál-jobb üdítőkkel.
-Hát ez tele van-mondtam meglepődve. Niall elvigyorodott.
-Akkor egy vizet kérnék-mondta udvariasan. Gyorsan kikaptam egy palackos vizet és odaadtam Niall-nak.
-Köszi-vette el és rögtön ivott is belőle. Aztán megint beállt a kínos csend. Magamban imádkoztam, hogy jöjjön valaki éés imáimat valaki meghallgatta, ugyanis Bella jött ki egy bőröndöddel(?).
-Haza megyek-jelentette ki. Hát, nem ezt vártam....