29. rész(II. fejezet)

Sziasztok kedves olvasóim! Hétvége van, úgyhogy gondoltam, hozok nektek egy részt. Most egy kicsit ugrunk a történetben, de nem olyan nagyot. Remélem tetszeni fog és hagytok magatok után egy icike-picike nyomot. Gondolok itt egy-két szóra, vagy egy-egy pipára. A negatív véleményt is szívesen olvasom, mert tudom, hogy nem az enyém a legjobb történet. Jó olvasást és jó hétvégét mindenkinek!:)<3 
*1 hónappal később, Bella szemszöge*

Nem sok minden történt velünk ebben az 1 hónapban. Már csak fél hónap van a ,,nyári szünetemből". Nicollal rendszeresen munka után általában ruhákat készítünk. Ő is egész jól belerázódott a varrásba. Rettenetesen hiányoznak a fiúk, egytől-egyig. Ma fogunk odarepülni hozzájuk Los Angelesbe. Két hétig leszünk velük, mivel nekem utána suli. Ott lesznek a 1D barátnők is. Még személyesen egyikükkel sem találkoztam. Várom, hogy láthassam Harryt. A rajongók még mit sem sejtenek arról, hogy a kócos rossz fiúnak barátnője van. Nos, Niall még mindig nem hajlandó Nic-kel kommunikálni, ezért kicsit össze is kaptam vele.
-Mehetünk?!-kiabált fel barátnőm a földszintről.
-Mehetünk-mentem le a lépcsőn a csomagjaimmal. A taxink is megérkezett, így hát beszálltunk és a reptér fele is suhantunk. A reptéren olyan 10-12 Directioner várt minket. De vajon miért? A fiúk itt sincsenek.-Miért van itt rajongó? Hisz nem a fiúkkal vagyunk!-súgtam oda Nicolnak.
-Nem tudom-súgta vissza és hangjából egy kis félelmet és izgatottságot hallottam. Kifizettem a taxit és megindultam volna befelé. De a rajongók megállítottak mind a kettőnket és aláírást(!!) meg képet kértek. Egy kis ideig ott maradtunk velük beszélgetni, de a gépet nem késhettük le. Nagyon megértőek és kedvesek voltak. Elköszöntünk és már mehettünk is becsekkolni. Hamar a gépen voltunk és már repülhettünk is Los Angelesbe.  Az úton megpróbálok pihenni, mivel ma mi is megnézzük a fiúk interjúját. Persze ők ezt nem tudják, meglepetés lesz, hogy mi is ott leszünk. Biztos, hogy szóba fog jönni Kendall is. Persze, hogy tudom ki is ő! És zavar is, de nem tilthatom el Harrytől. Aztán még ott vannak a Demivel és Niallal kapcsolatos híresztelések is.. Amint Nicol meghallotta őket jóformán összeomlott. Nehéz volt felszedni szegényt a padlóról, de sikerült. Annyit változott! Más lett a haja, a ruhatárát lecserélte, sokat edzett, így bomba alakja van. Igaz a modora mit sem változott, de kívülről nagyon nőies lett. Niall megláthatja mit is vesztett.

*Leszálláskor*

Boldogan lépkedtem le a repülőről. Szinte azonnal megpillantottam Pault egy táblával a kezében. Csak mosolyogni tudtam, hogy egy akkora ember, mint Paul egy ,,Isten hozott csajok!:)" táblával áll. Odasiettünk hozzá.

-Szia!-öleltem meg, majd Nicol is.

-Gyertek menjünk a szállásra-elvette a csomagjaink nagy részét és a kocsihoz vezetett minket. A kocsiban ülve bántam meg, hogy hosszú nadrágot vettem fel. Nicol bezzeg szoknyát vett, így ő nem sült meg. Fél óra múlva megérkeztünk a hotel hátsó bejáratához.  A hotel hatalmas volt és csupa luxus! Kondi terem, úszó medence, háromféle étterem és még sorolhatnám! Komolyan mondom már lassan a WC-t is helyettem fogják lehúzni.

-Remélem nem gond, hogy ketten kaptok egy lakosztályt-mondta Paul, nekem meg leesett az állam. Én egy szobával is beértem volna egy ággyal. Csak egy kis bökkenő volt...

-Mondd csak, honnan fogjuk mi ezt kifizetni?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel a testőrtől.

-A főnökség nektek is állja-rántotta meg a vállát, mintha ez oly természetes lenne.

-Hű!-csak ennyit tudtam kibökni. A lift megállt és mi kiszállhattunk. 

-A 17-es lakosztály a tietek, a 19-es a Harry-é és felfelé így tovább. Az enyém a 18-as. Ha bármi gond van szóljatok-mosolygott ránk Paul és bement a saját lakosztályába. Mi is bementünk a miénkbe. A mágneskártyát letettük az előszoba szerűségbe. A csomagjaink a nappalinak berendezett helyiségben voltam, melyből három ajtó vezetett tovább. Az egyik ajtó egy luxus fürdőt rejtett, a másik kettőben ízlésesen berendezett szobák ,,bújtak meg". Egy erkély is tartozott a lakosztályhoz, melyből a strandra lehetett lelátni. Gyönyörű volt! Paul szólt, hogy lassacskán készüljünk el, mert megyünk a fiúk interjújára. A srácok már ott voltak és mit sem sejtettek arról, hogy lassan mi is ott vagyunk. Így hát gyorsan magamra kaptam egy egyszerű elég rövid nadrágot, egy amerikai zászlós rövid ujjút, melyhez egy szintén amerikai zászlós cipőt vettem fel. A telefon tokom is lecseréltem. Fő a divatosság! Kiegészítőnek egy egyszerű szív alakú fülbevalót tettem fel, amelynek a mintája az államok zászlójára hajazott.

Nicol nem öltözött át, mivel ő jó volt úgy, ahogy volt. Egy kis táskába még bepakoltam a fontosabb dolgaimat, feltettem a pilóta fazonú napszemüvegemet és már mehettünk is. 10 perc múlva már a legelső sorban ültünk, és izgatottan vártuk, hogy kezdődjön az interjú. 

-3, 2, 1! Adás!-ordította valaki.

-Jó napot! Sziasztok! Patricia Darlin vagyok és ez a Sztársarok!-kezdte a középkorú nő.-Ma egy bandát fogok kifaggatni és remélhetőleg új információkat is megtudunk-kacsintott izgatottan.-Gondolom nagyon várjátok őket, úgyhogy nem is húzom az időt. Köszöntsétek szeretettel a One Directiont!-a stúdióban őrület tört ki, amikor a fiúk beléptek. Jó pár percig meg sem lehetett szólalni.-Sziasztok fiúk!-köszönt végül a műsorvezető.

-Helo!-köszöntek egyszerre mosolyogva a fiúk.

-Mi újság, hogy vagytok?-kezdte a faggatást.

-Jól vagyunk, köszönjük-válaszolt Liam.

-Hogy érzitek magatokat Amerikában? Milyen a turné?-folytatta ezzel a két kérdéssel Patricia.

-Remek a turné!-felelte Louis.

-Az amerikai rajongók pedig egytől-egyig csodálatosak!-kapcsolódott be Zayn is a beszélgetésbe.

-És őrültek!-tette hozzá nevetve Harry. A haja tökéletesen be volt lőve, a szerelése pedig csodálatos volt.

-Ó, Harry, hogyha megszólaltál, akkor először tőled kérdezek. Mi van közted és Kendall Jannerrel?-ó, édes Istenem!

-Barátok vagyunk, ennyi az egész-rántotta meg a vállát. Szaggatottan fújtam ki a bent tartott levegőmet.

-Pedig a képek nem erről adnak tanúbizonyságot-mondta a bestia és a képernyőn egy kép jelent meg, amin Harry és a fiatalabbik Janner lány egy autóban ülnek és elég bájosan néznek egymásra.

-De Istenem!-csattant a nőre hirtelen.-Kendall és csakis BARÁTOK vagyunk! Fel tudja ezt fogni?-már szinte fortyogott a dühtől.

-Jó, elnézést!-sziszegte a nő.

-Hagyjuk!-legyintett.-Most egy ideig nem szeretnék kapcsolatot-mondta teljesen komolyan, nekem meg mintha egy tőrt döftek volna a szívembe. Nem rohantam ki-pedig kiakartam. Ezek után nem is igazán figyeltem az interjúra, csak azon gondolkodtam, hogyan is juthatnék a leggyorsabban haza...

28. rész(II. fejezet)

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Köszönöm a két pipát és az oldalmegjelenítéseket, nagyon jól estek. A következő részt 1 komi után hozom (már meg is van írva). Puszillak titeket:)<3
*Bella szemszöge*

Benyitottam. A látvány meglepett, de nem hidaltam le. Nicol a konyhapulton ült, Niall a lábai között és jóformán becsomagolta a barátnőmet. Csak krákogtam. Egy másodperc alatt szétrebbentek és Nic vörös fejjel ugrott le a konyhapultról.

-Bella, ez nem az aminek látszik!-kezdett el mentegetőzni. Én a hűtőhöz sétáltam és kivettem egy üveg vizet.

-Bármi is volt ez-mutogattam kettejük között-, de tetszik-kacsintottam és kimentem a többiekhez ökörködni..

*Nicol szemszöge*

-Hát ez gáz volt-fújtam ki a bent tartott levegőmet.

-Végül is nem annyira-mondta Niall.-Hiszen ő meg összejött a legjobb barátoddal.

-Ezt meg honnan veszed?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Hiszen együtt aludtak és tegnap is mondtam, hogy elég érdekesen festettek, amikor bementem Bellshez.

-Jó, de ez még nem hivatalos.

-Végül is de-jött be Harry és ő is egy üveg vizet vett ki a hűtőből.

-MI?!-visítottam fel.

-Tegnap megbeszéltük, hogy ez van és hát na érted-motyogta.-De még senki sem tudta. Ti ketten jöttetek rá először. Nem tudtuk, hogy mikor mondjuk el, de így már tök mindegy megyek és szólok Bellnek-és ki is ment. Hát ez gyors volt. De örülök, mert végre remélhetőleg nem fognak annyit veszekedni.

-Látod, én mondtam. Úgyhogy ne érzed magad kellemetlenül-rántotta meg a vállát a szőkeség. Bírom, meg minden, de akkor sem fogja fel, hogy mi a bajom és ez felhúz.

-De akkor is!-csattanok rá.

-Hagyjuk most ez-mondja.-Menjünk, ki mert nem sokára megyünk és legalább ezt a pár órát élvezzük ki-indult kifelé, én meg követtem. Kint őrültek háza volt. Rengeteget röhögtünk, de én nem oldódtam fel teljesen. Hogy miért? Niallon és rajtam gondolkodtam. Nem tudom, hogy mi van velünk, mert a konyhában jóformán letepert, most meg le se szar. Nagyon jó érzés, mondhatom. De ne akarjátok megtudni, hogy milyen az az érzés, amikor jó pár éve ismered az illetőt, kezdettől bele vagy esve és ő mintha vak lenne észre se veszi a nyilvánvalót és huuu...most kell lenyugodnom. Biztos csak én reagálom túl, igaz? Hamar eltelt ez a pár óra és már azon kaptuk magunkat, hogy búcsúzkodnunk kell. Niall kivételével minden fiú össze-vissza szorongatott. Viszont sokkal többet jelentett volna, ha Nialltól kapok egy Horan ölelést, de nem kaptam. Hát, ez van. Ilyen szerencsétlen vagyok én. Harrytől egy egyszerű ,,Nem megcsalni, különben kiheréllek!" mondattal köszöntem el. Vártam, hogy Niall is elköszönjön tőlem, de nem tette, még annyit se mondott, hogy ,,Csá, b*zd meg!". Ez elég rosszul esett, mert szerintem nem mondtam semmi rosszat. Majdnem mondenki észrevette ezt és mérgesen méregették Niall-t, de az ír gyerek úgy csinált, mintha mi sem történt volna.  A két személy, aki ezt észre se vette, az Bella és Harry volt, ugyanis egymás szájával voltak elfoglalva, túl mélyen.. Alig bírtak elszakadni egymástól, de aztán csak sikerült. Remélem, hogy Harry nem rontja el ezt a kapcsolatát is, mint sok másikat. Bár, lehet, hogy Bella nem fogja bírni ép idegekkel a rajongók miatt. Ahogy a fiúk elmentek én rögtön a szobám felé vettem az irányt és bezárkóztam. Lehet, hogy most épp szar barátnő vagyok, de nincs hangulatom Bell fecsegését hallgatnom. Csak egy kis egyedüllétre volt szükségem. Úgy látszik ezt Bells is felfogta, mivel nem dörömbölt az ajtómon, csupán egyszer kopogott és utána nem zargatott. Este hét fele járt az idő, amikor kopogott. Már nem voltam világfájdalmas hangulatban, így beengedtem.
-Csak valamit szeretnék mutatni!-mondta izgatottan és a vigyort le sem lehetett törölni az arcáról. Olyan volt, mintha be lenne lőve.
-Na és mit?-kérdeztem és egy mosolyt küldtem felé.
-Gyere!-kezdett el húzni a szobájába, ahol két csodálatod, de mégis hétköznapi ruha díszelgett az ágyon.-Na milyenek?-kérdezte továbbra is vigyorogva.
-Szuperek! Most csináltad őket?-kérdeztem érdeklődve.
-Hát, már tegnap félig megvoltak, de ma mivel unatkoztam ma befejeztem-rántotta meg a vállát.-Na gyerünk, vedd fel az egyik ruhát, én lefotózlak és megy fel twiterre.
-Biztos vagy te ebben?-kérdeztem.-Elég gázul festek-állapítottam meg.
-És mire való a smink?-nevetett fel. Így hát felvettem az egyik rucit, egy kis sminket tettem fel, majd a hajamat is megcsináltam és a fotó már el is készült. Bell fel is töltötte.

@Bell_Smith egy kis unalom;)

@Nicole94 remélem tetszik!<3

-Úr Isten mennyi követőd van!-lepődtem meg.

-Ja, amióta tudják, hogy ki vagyok!-nevetett fel. A képet rengetegen bekedvelték és retweetelték. Sokan kérdezték, hogy hol lehet ilyen jó szerelést kapni. Hát ilyet MÉG nem lehet sehol. MÉG. De ennél is több volt az olyan tweet, mint pl.:,,Kövess be!!<3", vagy: ,,Jaj, de cukik lennétek Niallal!^^", meg hasonlók. Bell hamar lelépett és felé fordult.

-Mért került Niall egész nap?-kérdezte.

-Őszintén? Fogalmam sincsen. A majdnem csók után rám sem hederített. 

-Majdnem? Bocsi amúgy, hogy benyitottam-sütötte le a szemét. Lehet, ha nem nyit be.. de..

-Ez nem a te hibád. Niall került, nem te.

-Ne haragudj, tényleg-mentegetőzött.

-Nincs semmi gond, tényleg-mosolyogtam rá biztatóan. Ő csak szorosan megölelt.

-Amúgy hallottam, hogyan köszöntél el Harrytől-nevetett fel.-És örülök, hogy nem akadtál ki, hogy összejöttem a legjobb barátoddal.

-Te is az egyik legjobb barátom vagy-mosolyogtam rá. 

27. rész (II.fejezet)

Sziasztok! Csak annyit a rész előtt, hogy alul lesz egy kis szöveg. Kérlek olvassátok el! Köszi és jó olvasást!:)

*Bella szemszöge*

Reggel kipihenten ébredtem. Már épp másztam volna ki az ágyból, amikor valaki magához préselt hátulról.

-Jó reggelt!-suttogta a nyakamba, mire kirázott a hideg. És akkor kezdtek el a tegnapi képek beugrani. Harry.. én ... a csók... Niall... a turné.-Várj! Nektek nem turnén kéne lennetek?-kérdeztem.

-Csak délután indulunk-morogta Harry. Nem rég kelhetett ő sem.

-Akkor jó!-megfordultam és amennyire csak lehetséges volt hozzábújtam. Ő puszit nyomott a fejem búbjára. Az idillikus pillanatnak nagy csörömpölés vetett véget.-Mi a franc?-kérdeztem kicsit bosszúsan.

-Ki akarja reggel feltúrni a házatokat?-morogta Harry is. Végül kikászálódtunk az ágyból és az ajtóhoz siettem. Az ajtót egyszerre nyitottam ki a két vendégszoba ajtajával.

-Mi történt?-nyöszörögte mindenki.

-Nem tudom-mondtam és megdörzsöltem a szememet, majd körbenéztem a társaságon. Nicol és én bő pólót viseltünk, míg a fiúk mind boxerbe voltak.-Várjunk csak! Hol van Louis?-kérdeztem gyanakvóan, ugyanis a répafiú sehol sem volt.
-Én sejtem-morogta Liam és a lépcső felé vette az irányt. Mi is követtük. Liam sejtése beigazolódott: Louis a konyhában egy nagy kupac edénnyel volt.
-Mi a jó Istent csinálsz?!-kérdeztem kicsit bosszúsan.
-Palacsintát akartam csinálni, de a megfelelő edény legalul volt, és véletlenül lerántottam mindent-mondta bűnbánóan.
-Istenem, nem esett bajod?!-kérdeztem ijedten.
-Azt leszámítva, hogy felkeltettelek titeket nem lett bajom-mosolygott rám melegen, mivel a társaságunk többi tagja mind gyilkos pillantásokkal díjazta.
-Ettől még egy halott ember is felkelt volna-mondta durcásan Zayn.
-Nem szándékosan tette-védtem meg rögtön Lou-t. Ő csak rám vigyorgott és folytatta a pakolást. Mivel már egyikőnk sem tudott volna visszaaludni, ezért úgy döntöttünk, nem hagyjuk egyedül és együtt pakoltunk el. Miután a pakolással megvoltunk Nicollal kisütöttük a finomságokat, a fiúk pedig megtöltötték őket. Párat félretettem anyuéknak, akik nem voltak(?) otthon. A reggelit bepusziltuk, majd mentünk felöltözni. Mivel jó idő volt, ami ritkán fordul elő Írországban, ezért egy rózsaszín spagettipántos felsőt, egy mini sortot és sarut vettem magamra. Lementem az emeletről és-mivel még nem volt lent senki-úgy döntöttem, hogy csinálok limonádét. Előkészítettem mindent és akkor döbbentem rá, hogy nincs itthon egy gramm citrom sem.
-Ahj!-sóhajtottam fel.
-Mi a baj szerelmem?-jött le Hazz a lépcsőn.
-Áá, csak nincs itthon citrom, pedig limonádét akartam csinálni-csaptam mérgemben a pultra.
-Hé, kiscicám ne csapkodj, a kezedet majd másra is használnod kellesz-kacsintott perverzen. Fúj!-Amúgy meg menjünk el a boltba. Ha gondolod ki is fizetem-ajálnlotta fel lovagiasan. Bár amennyi pénze van egész Univerzumnak elég citromot tudna venni..
-Nem kell kifizetni, de eljönnél velem?-pislogtam fel rá ártatlanul.
-Még szép, hogy elmegyek veled!-vágta rá.-De ne pislogj ilyen ártatlanul, mert akkor mást fogunk csinálni-nézett le rám és szemeiben láttam valami mást. Vágyat? Lehet. Átölelte a vállamat és így indultunk el Mullingar utcáin. Hamar odaértünk a kisboltba, ahol gyorsan elvettem a szükséges mennyiségű citromot és a kasszához siettem. Igaz azt nem tudtam, hogy hova sietek. Közbe Harryt elhagytam valahol, de úgy gondoltam, majd megtalál. Hamar sorra kerültem. A kasszát egy velem egyidős srác kezelte.
-Miért kell ennyi citrom egy ilyen édes lánynak? Talán túl édes vagy?-mosolygott rám sármosan. De engem nem igazán hatott meg. Amikor Harry mosolyog rám sokkal másabbul, jobban érzem magam. Azért egy mosolyt villantott rám. Beütötte a citrom árát, én fizettem és menni akartam, amikor megszólított.-És, hogy hívnak tündérlány?-kérdezte 1000 wattos vigyorral. Ekkor megéreztem, hogy valaki szorosan mögém állt. Egy pillanatig elakadt a lélegzetem, de végül is megéreztem a jellegzetes parfümöt és megnyugodtam.
-Ó, én is had mutatkozzak be-mondta félelmetesen mély hangon.-Én volnék a tündérsrác-vicsorgott rá az eladó fiúcskára és hátulról átkarolta a derekamat, amolyan ,,Akadj le a csajomról!" nézéssel. Az eladó jobbnak látta, ha visszavonul. Vissza sem néztem rá, csak összefontam az ujjaimat a ,,tündérsráccal" és felmosolyogtam rá. Örültem, hogy időbe megjött, mert nem akartam nagyon bunkó lenni, de Harry lerendezte.
-Mehetünk?-kérdeztem. Lassan sétáltunk ki a boltból. Ahogy kiértünk Harry rögtön elvette tőlem a szatyrot, amibe a citrom lapult.-Köszi, tündérsrác!-nevettem fel.
-Nem vagy vicces, Bell-morogta Hazza.
-Hogy te mennyit morogsz!-mondtam csodálkozva. Erre ő is elmosolyodott, de ugyanúgy visszaváltott a ,,mérges" arckifejezésbe, ami annyira édesen áll neki.
-De most komolyan az a srác tapadósabb volt, mint egy kibaszott pióca-mondta halkan.
-Jó, de én meg pont leszarom!-legyintettem. Közel húzott magához és szájon puszilt hosszan, jó hosszan.-Harry megláthatnak-leheltem.
-Jó, de én meg pont leszarom!-mondta az én előző mondatomat, ez megmosolyogtatott. Ez után nem beszéltünk. Halkan mentünk be a házba, a többiek hangját a kertből halottam, de a konyhából pusmogás hallatszott, így Harryvel odamentünk hallgatózni.
-Tedd meg!-nyögte(??!) Nicol.
-Tedd meg te!-nyögte vissza Niall. A kíváncsiságom nagyobb volt, mint az épp eszem, így benyitottam.

U.i.:az egyik rész az egyik kedvenc könyvem részére hasonlít.:)
Nos, hát sziasztok, ismét! Tudom, nagyon rég volt rész és biztos, hogy sok olvasót vesztettem(már, ha egyáltalán volt). Rettentően sajnálom, de le voltam terhelve. Most már heti 1 rész biztos, hogy lesz, ugyanis tegnap lement a gála. Akit érdekel szuperül sikerült és nagyon élveztem! Már örülök, hogy attól megszabadultam, de majd most következik a ballagás, de azt hiszem azzal könnyebben meg fogok birkózni.:) Lehet, hogy egyszer-kétszer lesznek csúszások, de ígérem, hogy akkor kárpótolva lesztek. Hát, mi van még? Ó, igen! Most több, mint valószínű, hogy ezen az egy héten több részt is kaptok-persze, ha én is kapok visszajelzést. Igen, a visszajelzések. Ez is nagyon aggaszt. Nekem akár egy pipával is örömet tudtok okozni. Ha telefonról olvastok, akkor kommenteljetek, nem szükséges, hogy névvel. Névtelenül is. Jöhet hideg-meleg is csak ha építő kritikát írsz annyit kérek, hogy ne lealacsonyítóan írd meg, mert az rosszul esne. Nos, hát ennyi lenne. Visszatértem!:)