Sziasztok!

Nos, tudom, hogy összegyűlt az egy komment, de megmondom őszintén engem is meglepett, ezért nem tettem még fel a részt, ugyanis nem számítottam rá, hogy ilyen hamar meglesz. Lehet, hogy már csak a következő évben  fogom tudni feltenni. Nagyon sajnálom, de tényleg!
Ne haragudjatok!!

17. rész

*Bella szemszöge*

Nicol elég érdekesen beszélt Harryvel. Nem értem, de majd biztos holnapra kialudja.

-Hát ez meg mi volt?-kérdezte értetlen fejjel Harry.

-Nem tudom-tártam szét a karomat.-Amúgy igazad van, nem hozzávaló fiú.

-Csak féltem-mondta bűnbánóan.

-Majd belátja-mondtam biztatóan. Ő csak bólintott. Úgy gondoltam, hogy ez a beszélgetés ennyi volt, így elindultam felfelé, de Harry utánam szólt.

-Hé, Bels!-szólított becenevemen, amit annyira szeretek hallani az Ő mély hangjával.

-Mondd Hazz!-mondom én is az Ő becenevét.

-Csak szólni szerettem volna, hogy csináltam neked megint sonkás szenyót-mondta kedvesen.
-Komolyan?-kérdeztem és a gyomrom egyből megremegett! Nekem csinált vacsorát.

-Komolyan-mosolygott.-Itt is van. Parancsolj-tett elém két nagy sonkás szendót. Ekkor hangosan megkordult a gyomrom. Pedig eddig nem is éreztem, hogy éhes lennék.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá és el is kezdtem elpusztítani a vacsimat. Megmelengette a szívemet, hogy csinált nekem vacsorát.-Köszönöm szépen, nagyon finom volt-mostam el a tányért.
-Egészségedre!-mosolygott.-Figyelj, nincs kedved megnézni egy filmet?-ajálnlotta fel a késő esti programot.
-Háát holnap nem dolgozunk, úgyhogy nem kell izgulnom, hogy holdkóros leszek. Jó nézzünk meg egy filmet-mondtam.
-Mit szeretnél nézni?-kérdezte és elindultunk az emeletre.
-Fogalmam sincs-tártam szét a kezemet tanácstalanul.
-Horror?-kérdezte már a szobájába és a DVD-k között kotorászott.
-Neee-vágtam rá.-Nézzük mondjuk az Igazából szerelmet-vetettem fel, mert megláttam a polcon. Ez az egyik kedvencem.
-Jó legyen-ment bele. Csodálkoztam, így szóltam is, hogy:
-Mért nem veszekszel velem? Ez egy csajos film. Vagy ennyire fáradt vagy, mert akkor nem fárasztalak még inkább.
-Nem, ilyenről szó sincs. Ez az egyik kedvencem. Ciki meg minden, de ez van. A Titanicot is szeretem. Tudom kicsit gáz vagyok-nevetett fel.
-Dehogy vagy gáz!-mondtam.-Csak szimplán lányosabb vagy-nevettem fel. Erre ő az ágyra lökött és felém kerekedve kezdett el csikizni. Halkan sikongattam, nehogy felverjük a ház többi lakóját. Végül már csak felém kerekedve vigyorgott le rám.
-Na most mondd azt, hogy lányos vagyok-vigyorgott továbbra is.
-Akkor is ez lányosabb-nevettem tovább és akkor még nem jutott el a tudatomig, hogy milyen pózban is vagyunk. Aztán szépen lassan leesett.-Harry leszállnál rólam?-kérdeztem remegő hangon. Ő nem szállt le rólam.-Harry így nem nézek veled filmet-mondtam fenyegető hangsúllyal.
-Akkor ne filmezzünk-rántotta meg egyszerűen a vállát.-Akkor aludj velem-kérte úgy, mintha csak egy szeretethiányos kisgyerek kért volna.
-Mért aludnék veled?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Engem senki sem szeret-biggyesztette le látványosan az ajkait.
-Dehogynem szeret! Ott van Nicol, a fiúk, na meg én is itt vagyok-mondtam neki bátorító hangsúllyal.
-A fiúkkal nem jó aludni, Nicollal összevesztem, csak te maradsz-mondta mindent tudóan.
-Ez akkor sem jó ötlet-mondtam.
-Akkor te nem szeretsz engem-mondta szomorúan.
-Harry-sóhajtottam.-Jó oké, de akkor megyek a pizsimért-mentem bele, mert tényleg úgy festett, mint akinek nagy szeretetre van most szüksége.
-Dehogy is!-kiáltott fel.-Majd alszol a pólómban.
-Minden csajnál így próbálkozol be?-kérdeztem kicsit megbántottan.
-Ilyenről szó sincs. Egy kibaszott csaj sem hordta még a ruháimat, még nagyon Nicol se-ismerte be.
-De akkor én mért vehetem fel?-értetlenkedtem.
-Mert te más vagy-suttogta.
-Hogy más?-kérdezősködtem tovább.
-Majd ezt holnap megbeszéljük, oké? Most aludjunk-és végre lemászott felőlem. Gyorsan keresett nekem egy pólót, amit kicsit szégyenlősen de átvettem előtte, igaz melltartó így is volt rajtam, azt utána ügyeskedtem ki a póló alól. Végül bebújtam a jó puha ágyikóba, aminek isteni Harry illata volt. Harry is bebújt és közel csúszott hozzám, így érezhettem, hogy csak egy boxer takarja isteni testét.
-Jó éjt, gyönyörű-suttogta és adott egy puszit az arcom. Végül úgy aludtam el, hogy Harry hátulról átkarolt.

U.i.:kövi részt 1 komi után hozom...

16. rész

*Nicol szemszöge*

Ezt nem hiszem el! Az apám visszatért. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást. Féltem, nagyon féltem. Azt sem tudom elképzelni, hogy, hogy talált meg, hisz 10 éves korom óta nem is látott. Mint egy rossz rémálom komolyan. Bár, ha belegondolok, ez az is. Mindenki körém gyűlt és nyugtatni próbáltak. Elég sok idő után, de kezdtem lenyugodni.

-Nem lesz semmi baj-simította meg az arcomat Niall.

-Félek-suttogtam.

-Nem lesz semmi nyuszikám-mondta Harry komoly hangon.-Sose fogunk szem elől veszteni, egy percre se.

-A mosdóba azért egyedül kimehetek ugye?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Oda talán-mosolygott.

Ezután a nap punnyadással telt. Tv-ztünk, filmeztünk, poénkodtunk és a többiek próbálták elterelni a figyelmemet, hogy ne legyen rossz kedvem. Egész jó nap volt. Bella készülődni indult.

-Bella, hagy menjek én is-kértem nagyon szépen.

-Nem tudom, hogy jó ötlet lenne e ez-húzta el a száját és a többiekre nézett.

-Azt azért lássátok be, hogy nem zárhattok be a négy fel közé-mondtam kicsit felháborodva.

-Végül is emberek között lenne. Nem lehetne semmi baja. Valaki csak észre venné-szólalt fel a védelmemben Niall. Kis aranyos.:) Végül csak rábólintottak erre, hogy dolgozni mehetek. Komolyan, leköteleznek... Mivel már este fele járt, ezért egy hosszú csőfarmert, egy háromnegyedes fekete felsőt és egy farmerkabátot vettem fel, a szokásos fekete conversemmel. Indulásra készen mentem le az emeletről, ahol Bella már lent várt. Minden fiú megszorongatott és indulhattunk is. Az úton sokat beszélgettünk és persze jókat nevettünk. Igazság szerint volt olyan pillanat, mikor nem gondoltam arra, hogy valaki lehet, hogy most is figyel engem. Igaz az út alatt többször hátranéztem, mint szoktam. Mikor beértünk, mindenkinek köszöntünk, felvettük az egyenruhánkat és már kezdhettük is a munkát. A munkaidő jó kedvűen telt. Tom(az egyik munkatársam) rengeteg poént mondott és volt olyan pillanat, amikor szerintem paradicsom piros fejjel röhögtem. A főnök, ma nem volt bent, így nem tartottam attól, hogy leszidna, bár a vendégek nem szóltak, hogy zavarnánk őket. Régen nevettem ennyit, mint most.

-Héé, Nicol!-szólt Tom a munkaidő végén.

-Mondd!-mosolyogtam rá kedvesen.

-Nem lenne kedved eljönni velem bulizni?-kérdezte a szemöldökét húzgálva. Viccesen festett.

-Bocsi, de majd máskor elmegyünk. Fáradt vagyok, nagyon-nevettem fel. Na meg bujkálok az őrült apám elől, aki rám vadászik. Tettem hozzá magamba.

-Akkor legalább haza kísérhetlek?-ajálnlotta fel kedvesen.

-Legyen-mentem bele, mert nem akartam megbántani.

-Szép környéken laktok-mondta már a ház előtt.

-Köszi-adtam két puszit az arcára és Bellával együtt bementem a házba.

-Ki volt ez a ficsúr?-kérdezte köszönés nélkül Harry.

-Neked is szia Harry! És nem ficsúr, hanem Tomnak hívják és jó fej-mondtam, miközben lerúgtam a cipőmet.

-Nem illik hozzád-mondta el a véleményét. Amit senki sem kérdezett.

-Ki kérdezte a véleményedet?-kérdeztem mérgesen és a szobám felé indultam.-Ja és Harry!-fordultam vissza.-Nem is érdekel a véleményed!-mondtam dühösen. Ki ő, hogy beleszóljon, hogy kivel és mit csinálok? Nem az apám! Annyira felhúztam magamat, hogy írtam Tomnak egy sms-t:

,,Szia Tom!:) Áll még az ajálnlat, hogy bulizni menjünk? A holnap jó lenne?:)), xoxo Nicol"

El is küldtem az sms-t. Fél perc múlva jött is a válasz:

,,Szia Nicol!:) Naná, hogy áll!:) A holnap tökéletes:)) Este nyolcra érted megyek. Aludj jól!:), xoxo Tom"

Boldogan aludtam el. Valaki legalább örül a társaságomnak. Szerintem, egy jót fogunk bulizni. Várom a holnap estét.

15. rész

Sziasztok!:) Meghooztam az úúúj részt. Nagyon sajnálom, hogy ritkán vannak rések csak sok a dolgom, a suliba is itthon is szóval ne haragudjatok. Jó olvasást!!:)

U.i.:egy-két kominak örülnék:)

*Bella szemszöge*

-Szóval 10 éves voltam...-kezdte Nicol. Nem sejtettem semmi jót.-10 éves voltam, amikor az apám meg... megakart e.. e... Sajnálom ez nem megy-fakadt sírva.

-Shh. Semmi baj-öleltem át és elkezdtem nyugtatgatni.-Semmi baj-suttogtam.-Harry, hozz egy forró teát-kértem. Amíg Harry megcsinálta a teát addig én Nicolt nyugtatgattam. Nem volt jó őt így látni. Harry meghozta a teát.-Köszi-adtam oda Nicolnak. Ő elkezdte kortyolgatni. Értetlenül néztem Harryre. Csak megrázta a fejét.-Nicol, figyelj késő van. Holnap szólok a főnöknek, hogy lebetegedtél és nem jössz dolgozni. Most viszont gyere aludni-mondtam neki kedvesen. Ő erre csak rázni kezdte a fejét.

-Neem jól vagyok, hidd el. Holnapra minden jó lesz-mondta.-Megyek dolgozni.

-Nem, nem jössz. Nicol! Konkrétan sokkot kaptál. Így nem jöhetsz és amúgy is, már holnap van-mondtam.-Pihenésre van szükséged. Így nem fogsz tudni rendesen koncentrálni, hogy a rémálomra koncentrálsz, ami valószínűleg nem most jött elő először. Úgyhogy nyomás az ágyba és nem jössz dolgozni. Téma lezárva-mondtam.

-Nem akarok aludni-nyafogott.-Megint elő fog jönni az álmom.

-Nem fog-szólt tán először Harry.-Majd velem alszol, régebben ez bejött.

-Hát jó-egyezett bele barátnőm. Megmondom őszintén kicsit féltékeny voltam és egy picikét haragudtam is rájuk, hogy nem mondják el, mi ez a nagyon rossz dolog. De végül nem mondtam semmit, csak csendbe felballagtam a szobámba és nyugovóra tértem.

*Reggel*

Kipihenten ébredtem. Megnéztem mennyi az idő és már 10 óra volt! Így gyorsan megmosakodtam és rohantam le a konyhába. Érdek volt, senki sem volt még lent, így nyugisan palacsintát kezdtem el csinálni. Mikor már pont sütöttem volna, csengettek. Gyorsan kinyitottam az ajtót és egy postás állt ott.

-Jó reggelt! Miben segíthetek?-kérdeztem kedvesen.

-Maga Nicol Black?-kérdezte.

-Nem, a barátnőm az, de még alszik. Miért keresi?

-Csomagot hoztam neki-mondta.

-Átveszem én.

-Rendben. Akkor itt és itt írja alá-mutogatott.-Rendben van, köszönöm! És itt van a csomag.

-Köszönöm! Szép napot!-zártam be az ajtót. A csomagot letettem a nappaliba és mentem palacsintát sütni. Elég hamar meglettem a sütögetéssel, így meg is töltöttem őket. Valamelyiket kakaóval, valamelyik lekvárral vagy nutellával. Mire elkészültem mindenki lejött.-Szép jó reggelt álomszuszékok!-mondtam mosolyogva.-Csináltam reggelit-mutattam a már megterített asztal felé. Mindenki egyből leült és annyi kezdtek. Gyorsan elpusztítottunk mindent.-Nic! Nem is szóltam. Csomagot kaptál.

-Kitől?-kérdezte.

-Nem tudom, a postás hozta. A nappaliba tettem le.

-Ne menjünk nézzük meg!-mondta mosolyogva. Sokkal jobban festett mint tegnap. Télleg, mintha mi sem történt volna. Boldogan szökdelt be a nappaliba és a titokzatos csomag felé vette az irányt. Hamar ki is bontotta. Először egy kék rózsát vett ki. Összeráncolt homlokkal nézett Harryre, aki csak furán méregette a virágot. Ezután egy nagyon régi játékmacit emelt ki a csomagból. Itt már nekem is valami bökte a csőrömet. Már Harry is idegesebben vette a levegőt.

-Haa... Harry ez mi a franc?-kérdezte remegő és ideges hanggal Nicol.

-Nem nem tudom-mondta ő meg-megakadva.

-Nincs benne levél?-kérdeztem.

-De van-vette ki remegő kézzel Nicol. Elkezdte olvasni. Mindenki megdöbbent, egy ember kivételével...-Szerbusz Nicol! Hiányoztam bogaram? Tudom, hogy igen. Te is nekem. Hiányzott, hogy érezzem az illatodat, hogy megérintsem puha hajadat. Hiányzott, hogy puszit nyomj az arcomra, hogy azt mondd, hogy szeretsz-itt már nagyon remegett a keze.-De ne félj, most visszajöttem. Azt hitted, hogy elbújhatsz előlem, itt Londonban? Tévedsz! Minden egyes lépésedet követtem és most, hogy már tudod, itt vagyok, remélem, hogy a kis barátocskád, az a Harry gyerek eltűnik. Te az ENYÉM vagy, senki másé. Úgyhogy mondd meg neki, hogy lekophat. Csókoltatlak!-a végét már sírva olvasta.

-Na jó! Most lett elegem. Ki ez az ember?!-kérdeztem idegesen.-És most mondja el valaki.

-Hát jó-mondta Harry.-Erről még a fiúk sem tudnak, úgyhogy őket is megfogja lepni ez a dolog. Annyit ti tudtok, hogy nem egyszerű gyerekkora volt Nicolnak. A szülei elváltak, ezt is tudjátok, de az nem, hogy miért. Azért mert Nicolt 10 évesen megerőszakolta az apja-mondta ki Harry, azt, amitől tartottam.-Pedig nagyon jó volt a kapcsolatuk, de az apja beteg. Ez egy betegség, és épp ezért elvitték egy klinikára, ahol még ott kéne lennie, így gondolom, hogy megszökött. Tudni kell Nic apjáról, hogy bármire képes, hogy elérje, amit akar-megborzongtam Harry szavaira... Ez képtelenség...

U.i.: Nagyon-nagyon sajnálom ezt a rengeteg csúszást, de a suli. Viszont most, mivel szünet van, ezért úgy tervezem, hogy hozok nektek egy jó pár részt. Hagyjatok magatok után egy-két szót:)

14. rész

Sziasztok! Itt az új rész jó olvasást!:)

*Nicol szemszöge*

Hullafáradtan estünk haza Bellával. Nem csodálom szegény lányt egész nap zaklatták a hülye fanok, de rendeltek is, így nekem is kellett dolgozom. Úgy gondolom, hogy marad ez a felállás, hogy én a pult mögött, ő pedig a pulton kívül. Sokkalta nagyobb a türelme, mint nekem és jó pofát vág mindenhez. Én már rég kettéhasítottam volna a tiniket. Gyorsan ivott egy pohár vizet és már ment is fel Harryhez. Remélem nem vesznek megint össze. Nekem és Niallnak van a legnehezebb dolgunk. Mivel a legjobb barátainkról van szó, így mi két tűz közé kerültünk.
-Hova megy Bella?-kérdezte Niall.
-Fel Harryhez-sóhajtottam.
-Én most mondom pártatlan vagyok-emelte fel védekezően a kezét Liam.
-Én is-szólt Zayn.
-Én sajnos nem maradok pártatlan-mondta Louis.
-Mi? Komolyan? Bella is a családunk tagja fogd már fel!-mondtam mérgesen.-Te nem tudod, hogy min mehetett keresztül, sőt én sem tudom, de nekem legalább van róla egy csepp fogalmam-mondtam.
-Én nem úgy értettem-emelte fel a kezét.-Én mind a kettejük pártját fogom-mondta.-Csak elég ramaty a helyzet, hogy nem bírnak összejönni-mondta fancsali képpel.
-Ebbe igazad van-bólogattam.-De komolyan csak ők lehetnek ilyen szerencsétlenek-röhögtem fel.
-Ja igaz-mondta Zayn.-Ha például neked kellene valaki Nic te megszereznéd rögtön-mondta. Na ezt nem kellett volna... Évek óta nem tudom elérni, hogy Niall belém zúgjon.
-Hát igazából ez nem így van-szaladt ki a számon. A szám elé kaptam a kezem. Ezt nem kellett volna...
-Nocsak, nocsak. A nagy Nicol Black nem tud bepasizni-mondta nevetve Liam. Egy párnát hajítottam felé. El is találta. Büszkén kihúztam magam.
-Nem az, hogy nem tudok, de Harry most fontosabb volt-mondtam égő fejjel. Ha tudnák, hogy kiről beszélek...-Én inkább felmegyek. Fárasztó napom volt. Jó éjt fiúk!-mentem fel a szobába. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Szinte rögtön el is aludtam. Pár óra múlva felriadtam. Izzadtam és ziláltam a rossz álom miatt... Pedig már egy ideje nem jelentkeztek sem a rémálmok sem a pánikrohamok. Ahogy erre gondoltam ismét levert a víz és könnyek kezdtek a szemből potyogni. Nem, nem történhet meg ismét.... Úgy döntöttem, inkább lemegyek és iszok egy pohár vizet. Reméltem, hogy az majd megnyugtat. Ahogy mentem le még a könnyeimtől homályosan láttam, de két alakot ki tudtam venni.
-Hát te?-kérdezte Bella.-Baj van?-ekkor vette észre, hogy könnyes a szemem.
-Nem nincs semmi-hazudtam.
-Nicol!-szólt Harry. A francba! Ő ismer és tudja, hogy van valami.
-Semmi különös nyugi, csak rosszat álmodtam-mondtam teljesen természetesen.
-És mi volt az a rossz álom?-kérdezte.
-Tudod te azt nagyon jól-bőgtem el magam.
-Jajj, Istenem! Gyere ide-tárta ki a karját, amibe készségesen belebújtam.-Nyugi-simogatta a hátam.
-De félek-nyafogtam.
-Ha meglátom azt a barmot max lefejelem-mondta hétköznapian.
-Héé-néztem fel rá.
-Most mi van?-kérdezte nevetve.-Nem örülnél neki?-kérdezte.
-Annak örülnék, ha soha többet nem látnám-mondtam őszintén.
-Hahó! Én is itt vagyok! Mi történt?-kérdezte aggódva Bell.
-Hosszú-sóhajtottam.
-Időm az van-mondta.
-Hát jó-sóhajtottam és kibújtam Harry öleléséből.-Lehet, hogy jobb lesz, ha beszélek róla-mondtam.-Menjünk be a nappaliba-bementünk...-Szóval 10 éves voltam, amikor....


U.i.: Bocsi a késésért, csak nagyon le vagyok terhelve... Egy-két szót hagyjatok magatok után!:)

13. rész

Nos sziasztok! Most egy kicsit pofázok a rész előtt.:) Mivel ez a 13. fejezet és ez nem valami szerencsés szám(legalábbis nekem), ezért úgy döntöttem itt egy kicsit eltérek a megszokottól. Ez nem azt takarja, hogy meghal valamelyik fő szereplő... Annyira gondoltam, mivel gondolom érdekel titeket, hogy mit beszélt Bella és Harry, ezért ezt beszorítom egy plusz résznek. Remélem értékelni fogjátok.:) Örülnék egy-két kominak.:) Szóval jó olvasást!!:)
U.i.:aki nem igazán szereti a csúnya beszédet attól elnézést kérek.

*Bella szemszöge*

-Hallgatlak-mondtam Harrynek.
-Nos, hát öhm. Huhh, na jó figyelj. Én nem akartalak megbántani azzal, hogy kirohantam a kórteremből, csak annyira annyira-nyígott.
-Annyira mi? Harry érthetően beszélj-mondtam feszülten. Rossz előérzetem volt.
-Annyira kibaszottul sebezhető voltál!-csattant fel.-És basszus kurvára nem akarom, hogy sebezhető légy!-morgott mérgesen.
-Ha..Harry nyugi-próbáltam higgadtan beszélni, de a hangom megremegett.
-Már, hogy a faszba nyugodnék meg, mikor tudom, hogy nem tudlak mindentől és mindenkitől megvédeni?-pattant fel az ágyról.
-Már mér kéne megvédeni mindentől?-csattantam fel én is.
-Foggalmam sincs-morgott és visszaült az ágyra.-Kibaszottul nem értem magamat.
-Én meg végképp nem értelek téged-mondtam teljesen őszintén. Rám emelte a tekintetét. Teljesen megdöbbentem. A gyönyörűen csillogó zöld szempár most teljesen sötét volt.-Harry a szemed-makogtam.
-Csak kicsit felhúztam magam-nézett el más irányba.
-De miért?-érdeklődtem. Nem jó a mindig jó kedvű csajozógépet így látni...
-Nem tudom. Egyszerűen csak megszeretnélek védeni. De nem tudlak. Saját magamtól nem-mondta lehajtott fejjel.
-De Harry te nem jelentessz rám veszélyt-simítottam meg a karját.
-De az a baj, hogy én bántalak igazán-mondta elkeseredett hangon.-Jobb lenne, ha távol maradnál tőlem.
-De a francba is Harry! Nem akarok!-csattantam fel most én, amitől kicsit megugrott.
-Hogy mi?-nézett fel döbbenten.
-Nem akarlak elkerülni-mosolyogtam.-Tudom, hogy nem vagy egy tuskó. Látom, ahogy Nicollal bánsz. Soha nem bántanál meg egy bőt sem. Legalábbis szándékosan biztos nem-mondtam.
-Így gondolod?-nézett fel ismét és a szemei is zölden csillogtak.
-Ó, szerinted majd ilyeneket mondok, ha nem így gondolom? Azért ennyire jó színésznő én se vagyok-röhögtem fel.
-Hát, akkor köszönöm ezeket a kedves szavakat-mosolyodott el.-Figyelj én elnézést szeretnék kérni  a bögrés eset miatt-nézett rám bűnbánóan.
-Szerintem inkább nekem kéne elnézést kérnem, amiatt, hogy úgy felbosszantottalak, hogy összetörted a kedvenc bögrédet.
-Honnan tudod, hogy az volt a kedvencem?
-Öhm Nicol mondta.
-Ja. Amúgy meg nem gáz. Le kéne már szoknom erről a nagy banán és majom őrületemről-mondta.
-Dehogy kell! Mindenkinek van valamilyen mániája. Te éppen a majmokat és a banánokat szereted. Én pedig a delfineket. Nincs ebbe semmi rossz. Hidd el, ha látnád a gyerekkori szobámat megdöbbennél, mindenhol valamilyen delfines dolog van-nevettem fel.
-Télleg?-kérdezte meglepve.
-Télleg. Viszont én szerintem megyek pihenni. Hosszú nap volt a mai és még holnap is mennünk kell. Jó éjt Harry!-akartam volna kimenni de a kezét a csuklóm köré fonta. Ismerős érzés fogott el.
-Ne menj még!-könyörgött.-Csináljunk valamit.
-Most ne! Éhes is vagyok, fürdenem is kell és utána már nem lesz erőm semmihez-mondtam őszintén.
-Jó, de akkor együtt eszünk én is éhes vagyok-mutatta meg a gödröcskéit.
-Jó, csak akkor gyere-mondtam és már suhantam is a konyhába.-Kérsz szendvicset?-kérdeztem Harryt.
-Hagyd csak majd én megcsinálom. Te csak pihenj.
-De...
-Semmi de. Milyet kérsz?
-Sonkás jó lesz. Köszi-ültem fel a pultra.
-Egy sonkás szendvics rendelt-vágta magát haptákba. Elég viccesen festett. Mikor már pont mentünk volna a magunk dolgára lejött....

12. rész

*Bella szemszöge*

-Bells kövi vendég a tied-mondta Katy, az egyik munkatársunk. Egy felmutatott hüvelykujjal jeleztem, hogy értettem. És már be is lépett a következő vendég... Harry. Na ne már! Ez hihetetlen! De nem tudtam mit tenni, fel kellett vennem a rendelést... Így hát odatipegtem és úgy kezeltem mint egy vendéget.

-Helo!-mosolyogtam egy amolyan ,,most komolyan téged kell kiszolgálnom?!!" fejjel.-Mit kérsz?

-Öhm szia!-mondta zavartan. Komolyan neki is ciki, nekem is, mért kell ezt csinálnunk.-Figyelj beszélnünk kéne. Ráérsz most?-kérdezte, mintha annyira teljesen természetes lenne.

-Sajnálom de én nem vagyok szupersztár, hogy csak úgy kilibbenjek a munkahelyemről. Mit hozhatok?-kérdeztem kicsit türelmetlenül.

-Héé, nem a vendég az első?-kérdezte.

-Harry! Nézd én elhiszem, hogy megint kötekedni van kedved és erre én vagyok a legalkalmasabb, de amint látod dolgozom és sokan vannak amint látod és nem szeretném ha kidobnának, úgyhogy mit parancsolsz?-kérdeztem és már nagyon ott tartottam, hogy pofán vágom.

-Oké, akkor egy forró csoki lesz-mondta.

-Esetleg valami süteményt hozzá?-kérdeztem, miközben lefirkantottam, hogy mit kér.

-Mondtam volna szerintem-mondta gúnyosan.-Nem azt mondta a kisasszony, hogy sok a dolga? Akkor meg mért szobrozik itt?-ez most komolyan lemagázott?:D Hát jó.

-Sajnálom uram. Nem szoktam meg, hogy szuperbeképzelt sztárokat szolgáljak ki. Máris hozom a rendelését-azzal ott is hagytam.-Nicol gyorsan egy forró csokit Mr. Beképzeltvagyokéslemagázomazismerősömet-nek-mondtam Nic-nek, mire felhúzta a szemöldökét.-Mivan? Lemagázott-röhögtem fel hitetlenül.

-Nem mondod?-közbe csinálta a forrócsokit, persze.

-Jahh-röhögtem fel.-Már várom, hogy egy hétre haza utazzak. Esküszöm ki fogom kapcsolni a mobilomat és szarok a világra.

-Héé, lehetőleg ne borítsd rá-adta a kezembe Harry rendelését.-Bár megérdemelné-morogta. Csak mosolyogtam és odavittem Mr. Szupersztárnak a forró csokit.

-Nem értem, hogy nyáron, hogy eshet jól a forró csoki, de parancsoljon-tettem le elé az innivalót.

-Köszönöm hölgyem! Most már van egy perced?-kérdezte feszülten.

-Harry!-csattantam fel kicsit túl hangosan, mire a tini lányok pusmogni kezdtek, de nem jöttek oda.-Még mindig DOLGOZOM, ha nem zavar-mondtam kicsit indulatosan.

-De basszus, csak elnézést akarok kérni!-csattant fel. Oké, most már az egész üzlet minket bámult.

-Elnézést?-húztam fel a szemöldököm.

-Igen elnézést-mondta.

-És mért pont most? Dolgozom. Nem lehetne, hogy otthon megbeszéljük?-vettem kicsit halkabbra. Nem hiányzik, hogy arról pletykáljanak Harryvel lakom együtt.

-Nem mert mindig hulla fáradtan értek haza és képtelenség veletek normálisan beszélni.

-Jó ígérem beszélünk csak ne itt, olyan kínos-húztam el a szám.

-Oké. Akkor szavadon foglak-kacsintott csibészesen. Ahw...

*Munka után*

Komolyan nem érzem a lábam. Miután Harryvel volt az a ,,jelenet" a tinilányok csak engem faggatnak, meg nem volt jó másik pincérlány csak én. Fantasztikus volt mondhatom.

-Komolyan. Mért pont Harryt kellett kifognom? Miatta egész nap kb. én szolgáltam ki az egész üzletet!-fujtattam Nicolnak, miközbe haza fele sétáltunk.

-Jó nyugi. Nem hiányzik még egy veszekedés-mondta.-Bele se gondoltok, hogy mi ezt hogy éljük meg a többiekkel, hogy ti ,,háborúztok"-mondta idegesen. Igaza van. Lehajtottam fejem. Az út többi részébe a néma csenden kívül nem hallottam nagyon mást. Ahogy hazaértünk gyorsan ittam egy pohár vizet és elindultam fel Harry szobájába. Bekopogtam és bementem. Harry az ágyon feküdt és egy kis labdát dobált.

-Szia! Itt vagyok-mondtam még mindig az ajtóba.

-Gyere beljebb-mondta kedvesen. Így hát leültem az íróasztalához.

-Mondd gyorsan, mert annak köszönhetően, hogy a boltba beszélgettem veled, rám szálltak a tinik-fújtam ki a levegőt.

-Hát jó, akkor a közepébe csapok, de tudd amit mondok, minden szava igaz lesz.

-Hallgatlak...

11. rész

*Nicol szemszöge*
Miután Niallék kiörömködték magukat Bellel megbeszéltem, hogy ma csajos nap.
-Ja amúgy köszi Harry, hogy kivédtél Taylor előtt-mondta Bell megalázkodva. Végre nem kezd veszekedést.
-Nem kivédtelek, csak Tay egy barom-mondta semlegesen Harry. Ez hihetetlen komolyan!
-Na akkor mire várunk?! Nyomás fel készülődni!!-mondtam jó kedvűen. Muszály elterelnem a figyelmét Harryről. Nem kommentálta, csak előre ment.-Niall! Elkérhetem a kocsidat?-egy kocsikulcs volt a válasz.
-Tőlem is elkérhetted volna az enyémet-mondta döbbenten Harry.
-Harry! Komolyan? Taylor?? Te nem vagy normális!! És ezek után még álljak veled szóba? Egy ideig biztos, hogy nem!! Mert oké, hogy azt tűrted, hogy velünk, hogy beszél, de amikor lelotyózta Bellát az már mindennek a teteje volt!! És oké, hogy a végén kiálltál mellette, de el se ismered!! Harry konkrétan megalázkodva kért bocsánatot, azzal a kibaszott köszönömmel. Komolyan mondom lassan undorodom tőled-köptem felé a szavakat. Nem érdekel, ha a fiúk mellé pártolnak, mert mindannyian tudjuk, hogy nekem van igazam... Gyorsan én is elkészültem és átmentem Bellához, hogy kiválasszuk milyen anyag kell.-Nos akkor kezdhetjük a válogatást?-kérdeztem.
-Mivel rájöttem, hogy ma esti műszakba vagyunk beosztva ezért minden anyagot összeírtam, amire szükségem lesz ezekhez-fújta ki a levegőt.-Még jó, hogy anyáék utaltak pénzt a kártyámra, hogy legyen miből élnem. Na meg van egy nyári melóm is, aztán suli, de lehet, hogy a főnök tud állandó esti munkát adni vagy hétvégit. Az is több mint a semmi.
-Igazad van, de tudd, hogy nekem is van egy kis tőkém és szeretnék beszállni, mert én is szeretném ezeket hordani-mondtam szégyellősen.
-Ez alap-mondta kedvesen. Csak megöleltem. Így hát elindultunk vásárolni...
*vásárlás végén, a fodrásznál*
Úú annyi mindent vettünk! Hihetetlen, a flittertől elkezdve, a csillámon át a különböző mintákig amiket rá lehet majd vasalni a pólókra... Egy szóval: MINDENT vettünk.
-Szerinted mi legyen?-kérdezte Bella mire gondolataimat félretettem.
-Uhm. Miről volt szót?-kérdeztem.
-Arról, hogy teljesen kiszőkítsem a hajam? A fodrász azt mondja, ne tegyem.
-Mért akarsz te szőke hajat?-kérdeztem gyanakvóan.
-Csak úúgy megtetszett-füllentett.
-Bella! Mondd el!-parancsoltam.
-Szerinted Harrynek szőkén tetszenék?-kérdezte meg.
-Nehogy Harry miatt kiszőkídtesd magad! Amúgy szerintem csak melírokat kérj bele, azt se nagyon mert nagyon csúcs így is a hajad. Nem kéne tönkretenni-fejetettem ki a véleményemet.
-Ohh, köszi-mondta hálásan. Végül sötétszőke melírcsíkokkal lett díszítve sötét barna haja.
-Nagyon csúcs lett-mondta boldogan barátnőm, majd a karórájára nézett-Basszus el fogunk késni!-riadt meg.-Ki szeretném fizetni-szólt oda a pultosnak. A kezébe nyomtam valamennyi pénzt és mutattam, hogy menjen kifizetni. Így is tett. Én addig felhívatam Harryt, hogy jöjjön el a csomagokért. Na nem csak azért hívtam! Remélem Bell haját is észre veszi.-Gyors voltál!-mondtam neki mosolyogva.-Harry mindjárt itt van a csomagokért-mondtam ahogy kiléptünk az utcára.
-Dee miért pont ő?-kérdezte elkeseredve. Nem tudtam válaszolni mert Harry Range Roverje parkolt be elénk.
-Sziasztok!-szált ki a kocsiból és elvette tőlünk a csomagokat, majd bepakolta a kocsiba.
-Uhm köszi, hogy érte jöttél-mondtam zavartan. Bella mintha megkukult volna, állt ott mint egy szardarab.
-Nincs mit!-mosolygott.-Bella! Új haj?
-Ja. Milyen lett?-kérdezte.
-Jó, de az eredetit már jobban megszoktam. Most mentek dolgozni?-kérdezte.
-Ja-mondtam. Se szó, se beszéd otthagytam Harryt. Ahogy beértünk a munkába Bell elment beszélni a főnökkel, hogy a sulitól kezdve, hogy legyen beosztva. Bolodogan jött ki. Mint kiderült a főnök nagyon rendes volt, megengedte, hogy hétvégén ne dolgozzon-ezáltal nekem se kell, mert mi vagyunk egy ,,duó"-és esti műszakba lesz beosztva, ami annyit tesz, hogy délután 3-tól este 11-ig mi vagyunk meg még ketten. Ahogy beálltunk a munkába Bell sokkal felszabadultabb lett. Sok vendég dícsérte a haját. Helyes fiúk kacsintgattak neki.
-Bells a kövi vendég a tied-szólt Katy az egyik munkatársunk. Bell felmutatott hüvelykujjal jelezte, hogy tudomásul vette. És belépett a következő vendég, aki.... Harry volt. Ajaj...

10. rész

*Bella szemszöge*
Kifejezetten jól aludtam. Lehet, hogy amiatt mert a sírától automatikusan csukódtak le a szemeim, nem tudom. Boldogan szökdeltem le a lépcsőn amíg észre nem vettem, hogy a konyhába ott van Harry. Na jó nézd levegőnek. Á Niall is ott van-hol máshol lenne?-így jó lesz.
-Jó reggelt!-mentem be mosolyogva.
-Jó reggelt!-mondta kórusba a két fiú.
-Nialler! Mikor is kezdődik a suli?-kérdeztem izgatottan. Na legalább van egy téma amibe biztos nem tud beleszólni.
-Szeptember elsején-mondta Harry.
-Kérdezett valaki?-fordultam felé mérgesen.
-Most baj, hogy kedves akarok lenni hozzád?-kérdezte felháborodva.
-Igazából az is baj, hogy lélegzel-mondtam flegmán.
-Most megint mit csináltam, hm?-kérdezte és már érzékelhető volt, hogy fortyog a dühtől.
-Hmm nézük csak-vettem fel a ,,gondolkodó pózt"-levegőt vettél-mondtam a legutálatosabban, ahogy csak tudtam.
-Tudod mi?-pattant fel idegesen.-Hogy ne kelljen a képemet bámulni inkább takarítsd fel ezt!-mondta nagyon mély hangon, fekete szemekkel. Nem értettem de két másodperc múlva értelmet nyert a mondata, ugyanis hozzávágy a földhöz a bögréjét. Ezután felviharzott, gondolom a szobájába.
-Hagyd majd felszedem-mondta Niall.
-Hagyd csak nekem szánta-mondtam nyugodtan és elkezdtem felszedegetni a szilánkokat.
-Milyen bögre volt?-jött be Nicol.
-Öhm, ha jól veszem ki majmos. Miért?-kérdeztem értetlenül.
-Összetörte a kedvenc bögréjét!-mondta hitetlenkedve Nicol.-Azt hiszem jobb ha felmegyek hozzá, nehogy hülyeséget csináljon.
-Nem fogok-mondta gúnyosan Harry. Pilóta fazonú napszemüveg takarta gyönyörű íriszeit.-Most megyek. Nem sokára jövök-azzal már el is tűnt.
-Mért kell nektek jelenetet rendezni?-kérdezte idegesen barátnőm.-Kedves volt hozzád erre te?-folytatta.-Bunkó vagy!! Komolyan mondom rosszabbak vagytok mint nem tudom kik!-ez azért aranyos volt.
-Nem szeretném ha szánalomból lenne kedves. Hidd el meg vagyok a barátsága nélkül is-mondtam lehajtott fejjel és inkább tovább szedtem Harry bögréjének a maradványát. Mikor ez meg volt kidobtam a szemetesbe a szilánkokat és feltöröltem a még most is gőzölgő teát. Mire a csipet-csapat megreggelizett Harry is vissza érkezett... Taylorral.
-Hát ez?-nézte undorodva Loui. Úgy tűnik nem igazán kedvelik a szőke ciklont, mert mind undorodva nézték az összekulcsolt kezüket.
-Tudod kibékültünk-vette oda Louisnak, de Harry semmit sem tett a hangsúly ellen.-Jaj látom te vagy az új csaj-fordult felém.-Taylor Swift na és te?-kérdezte.
-Bella Smith-mondtam és a kezemet nyújtottam felé. Elég furán rázta meg...-Nem vagyok leprás nyugi-mondtam gúnyosan.-Vagy esetleg te terjesztessz valami féle betegséget, mert akkor inkább megmosom a kezemet-húztam vigyorra a számat.
-Ne kötekedj Taylorral-szűrte a fogai között Harry.
-Ja értem, hogy nem akarod, hogy a többiek megtudják, hogy Ms. Hárpiának halálos betegsége van. Igaz ezt én se nagyon közölném senkivel-kacsintottam és indultam volna mosogatni, de ahogy felálltam a többiek elkezdtek tapsolni. Színpadiasan meghajoltam majd betettem a mosogatóba a tányéromat, majd ismét Harryék felé fordultam.-Mondanám, hogy egyél de a szénhidrát ellenes barátnőd nem tudom, hogy mit szólna hozzá, hogy ilyeneket eszel. Igaz ő csak elégetni szereti a zsírt nem bevinni-mosolyogtam tovább. Erre Louis nem bírta úgy elkezdett röhögni, hogy a víz, amit kiköpött telibe talált Taylort. Hát ez van.:D
-Neee!!-sikította Taylor.
-Sajnálom-mondtam.-De nekünk nincs ennyi festékünk Nicollal, hogy megint így ki tudd magadat mázolni-hogy mért mondtam? Taylornak az arcáról csak úgy folyt le a festék. Na igen én ezért szoktam vízállót használni.:D
-Na jó ebből elég! Sajnálom Harry de így nem fog működni. Én ezt még érted se fogom elviselni-mondta színpadiasan.
-Voltál már vidéken?-kérdeztem gúnyosan.-Tudod ott örülnek, ha vizesek lehetnek-nevettem fel.
-Te pedig jól jegyezd meg, hogy egy kis ír lotyó vagy, aki semmire se fogja vinni.
-Ó igen? Mert te aztán sokra vitted. Egy híres kurva lettél. Gratulálok.
-Mit képzelsz te magadról ki vagy?!-pofozott fel mérgébe.
-Igazad van Tay ezt télleg nem kell értem tenned-kezdte el kivezetni Harry cseppet sem kedvesen. Erre elmosolyodtam. Végülis engem védett meg.
-Harry?-szóltam neki. Megállt és rám emelte zöld szemeit.-Kölcsön kenyér vissza jár nem?-kérdeztem vigyorogva. Bólintott. Taylor elé mentem és közel hajoltam hozzá.-Csak, hogy tudd nem fogok lealacsonyodni a szintedre, hogy megüsselek, mert annak lehet, hogy maradandó károsodása lenne-mondtam, mire egy gúnyos vigyort felvéve akart válaszolni, de Niall közbeszólt:
-Taylor hallgas rá. Kilencedikbe betörte az egyik fiú orrát-mondta figyelmeztetően mire Ms. Kurva csak becsukta a száját és elkezdett kitipegni.
-Te kajak betörted egy fiú orrát?-kérdezte Zayn hitetlenkedve.
-Baleset volt-hajtottam le a fejemet.
-De hogy történt?-kíváncsiskodott tovább.
-Annyi történt, hogy hülyeségből birkóztam...
-Velem birkózott és véletlenül behúzott egyet és eltört az orrom-nevetett fel Niall.
-Héé nekem is megrepedt a kézfejem-nevettem fel én is.-Emlékszem nagyon nagy fájdalmaink voltak de csak egymás arcán tudtunk röhögni-mondtam nevetve. Niall csak átölelt.-De nem pártoltál el mellőlem-vigyorogtam fel rá.
-Nem hát-szorított magához még jobban...

9. rész

Sziasztok!:) Most úgy voltam vele, hogy egy kicsit beszélek a rész előtt. Tudjátok nagyon rosszul esik, hogy nem kapok kommenteket, pedig névtelenül is lehetne írni. Nem tudom kedves olvasó, hogy van e blogod, de ha van nagyon jól tudod, hogy akár két szó is mennyire jól esik az írónak, neked/nekem. Szóval ha esetleg talán tudod, hogy milyen érzés, kérlek nagyon szépen egy két szót, mint véleményedet írj a rész alá. Az sem baj, ha negatív, legalább tudnám, hogy min kéne változtatnom. A másik amit kérni szeretnék, hogy tudjátok ELMÉLETILEG vasárnap jön ki a klipp... Minden kedves olvasómat(azokat is akik nem Directionerek) kérek, hogy legalább egyszer nézd meg a klippet és segíts annyival is megdönteni a Vevo rekordot. Nos hát köszi ha elolvastad a kicsit hosszúra sikerült monológomat:). Itt is a rész és ne feledd komizni!!!:)

Csók: Bella xx

*Nicol szemszöge*

Szegény lány... Mindent félreértett. Nagyon sajnálom, de csak nem nekem kéne felvilágosítanom, nem de? Szerintem is. Viszont szólnom kell Harrynek, hogy először a bizalmába kell férkőznie, mert szegénykém nagyon bizalmatlan. Így hát fogtam magam és átvonszoltam a seggemet Harryhez. Bekopogok. Semmi... Még egyszer. Semmi... Na még egyszer!

-Liam! Most nincs kedvem hozzátok-mondja mélabús hangon.

-Harry! Én vagyok az Nicol. Engedj be most azonnal! Fontos! Róla van szó!-mondom erélyesen. Jéé bevált... Hát persze...

-Mi történt? Megsérült? Hova ment el ilyen későn?-zúdított rám mindent és már cipőbe volt.

-Harry! Relax-mondtam higadtan, ami róla cseppet sem volt elmondható.-Nem ment sehova, viszon én szeretnék bemenni a te szobádba, ez nem köztéma-mentem el mellette és lehuppantam az ágyra.

-Jó, hogy jöttél amúgy. Szeretném a segítségedet kérni. Holnap el akarom hívni randizni. Arra gondoltam, hogy elviszem egy étterembe, amit kibérelek kettőnknek. Ott megvacsizunk, majd elviszem várost nézni. Úgy terveztem, hogy fel ülünk a London Eye-ra is, ahol elmondom, hogy tetszik meg minden-sorolta.

-Harry! Állj! Lassíts! Épp erről akartam veled beszélni. Az a baj, hogy teljesen azt hiszi, hogy rondának tartod és attól tartok, hogy ha most hívnád el randizni azt fogja hinni, hogy szánalomból teszed.

-Mi?! De hát ma is elmondtam neki, hogy nem ronda!-mondta felháborodva. Kezdett megint sötétedni a szeme. Ajaj!!

-Harry! Nehogy most jöjjön elő a sötét éned! Épp ez az! Azt hiszi, hogy szánalomból mondtad. Nem rég ment el lefeküdni. Harry nálam bőgött!-mondtam a kelleténél kicsit hangosabban...

-Mi?!-döbbent meg.-De.. de hát... ez lehetetlen!-mondta elkeseredve és arcát a kezébe temette.-De akkor most mi a faszt csináljak?-kérdezte nyígva.

-Szerintem-krákogtam-az a megoldás, hogy férkőzz a bizalmába. Legyél az egyik legjobb barátja. Aztán majd szépen lassan add be neki, hogy bejön neked.

-De addigra talál mást!-mondta totál szétesve. Ilyet is ritkán látni, hogy a neves csupa nagybetűs CSAJOZÓGÉP egy csak miatt padlón van. Ilyennek tán még Carolinenál sem láttam...

-Harry! Nem akartam elmondani, de az érzés kölcsönös, de pont ez a gáz! Miután kirohantál, mint valami dilis fasz, azt hiszi, hogy te még ránézni is alig bírsz!-világosítottam fel. Nem szeretem ezt tenni.... De ha Harry nem ért a szép szóból, akkor durván kell vele beszélni..

-Ezt ő mondta?-kérdezte mélabúsan.

-Mondta, de Harry a mondandóm elejére is figyelj már!!!! Tetszel neki!!!!!!-üvöltöttem.

-De én ezt nem fogom tudni végig csinálni-nyavalygott tovább.

-Harry-fogtam meg a vállánál fogva és minden egyes szónál jól megráncigáltam.-HA SZERETED AKKOR KÜZDJ MÁR ÉRTE AZ ISTEN ÁLDJON MEG!! KOMOLYAN MONDOM ROSSZABBAK VAGYTOK, MINT RÓMEÓ ÉS JÚLIA!!!  TE A NEVES CSAJOZÓGÉP ÍGY LEMONDANÁL EGY CSAJRÓL, AKI LEHET, HOGY NEM IS CSAK EGY CSAJ, HANEM A CSAJ?-kérdeztem ingerülten. Nem érdekel, hogy este van. Jelen pillanatban a legjobb barátomat szedem fel a padlóról és olyan negyed órája majdnem ugyanezt megcsináltam legjobb barátnőmmel csak vele kíméletesen lágyan beszéltem, neki az kellett.

-Igazad lehet. Legalább megpróbálom. Csak tudod mitől félek?-nézett rám. Szemében könnyek csillogtak.

-Na mitől? Megoldjuk-mondtam nyugtatóan.

-Attól, hogy Niall azt fogja hinni, hogy ki akarom túrni a helyéről Bell szívében. Pedig nem-rázta meg kócos haját.

-Nos, lehet hogy most ki fogsz akadni, de nem lehet, hogy el kéne mondani neki?-kérdeztem óvatosan.

-Szerinted hogy reagálna? Én a csajozógép a legjobb barátjára hajtok... Szánalmasnak tartana. Meg akarná akadályozni, mert neki olyan Bells mintha a testvére lenne.

-Harry csak egy valamira válaszolj! Mostanság hány csaj hoztál ide?-kérdeztem.

-Attól függ mennyi időn belül, mert ha egy hónapot veszünk egy be se vagyok biztos. Viszont, ha olyan 3 hónapot veszünk nos akkor vagy 10-et-ismerte el.

-Harry, te egy hónapja nem feküdtél le senkivel?-kérdeztem döbbenten.

-Háát, nem igazán rémlik.

-Te beteg vagy?-nevettem fel.

-Nem. Komolyan mondom. Azóta meg végképp nem, hogy Bella itt van.

-Na ezt gondolom Niall is értékelni fogja. Főképp, ha van barátnője. Gondolom neki is harcolni kellett a csajért-mondtam.

-Nem. Niallnak nincs barátnője-húh erre a válaszra vártam.-Igaz már ráférne egy-mondta Harry.

-Van ötleted?-kérdeztem köröm rágva.

-Nem nincs-mondta.-De kinézetre van-csettintett.

-Na?-kérdeztem.

-Szerintem a szőke haj jó lenne, mert ugyebár van amikor barna és szerintem hozzá nem illik barna hajú csaj vagy más milyen sötét a világos tökéletes-kezdte.-Uhm szerintem nem kéne, hogy egy csontkollekció legyen. Niall attól félne, hogy nem eszik eleget-itt felnevettem.-Hmm szemszín, nos a kékhez nem megy a zöld, viszon két világító kék sem jó. Szerintem vagy mély barna, vagy fekete szem. A csajnak mindenképp szeretnie kell enni. Szerintem Niallhoz nem illik pláza cica csaj nem mutatna jól, mivel azok mindig tűsarkúkat hordanak és akkor magasabb lenne nála. Ez nem mutat jól-érvelt.-Nos talán egy olyasmi csaj mint te-mutatott rám.

-Én?-kérdeztem megdöbbenve.

-Igen egy olyan lány, mint te.

-De az szerinted jó lenne, ha két ugyan olyan személyiségű csaj egy házba. Te állandóan hisztit akarsz hallgatni?-kérdeztem.

-De ha egyszerűen olyan csaj illik hozzá, mint te. Mit tudok tenni. Nem mondhatom azt neked, hogy szeress bele Niallba-lehajtottam a fejemet...-Ne, ugye nem?-kérdezte megdöbbenve.-Neked bejön Niall?-rikoltott.

-Harry! Kuss már! Ciki ez így is, hogy nem tudja-mondtam olyan vörös fejjel, amit a legpirosabb paradicsom is megirigyelne.

-Oszt még te magyaráztál nekem, hogy lépjek-mondta.

-Harry, te fiú vagy!-világítottam a lényegre.

-Nos ez nem is olyan rossz ötlet.

-Mi?-kérdeztem.

-Eljátszhatnád az elhanyagolt legjobb barát szerepét. Ennyi. Niallnak is eleinte biztos rosszul fog neki esni. Neked is. Több időt töltötök együtt, hogy ne legyetek együdül és bum. Niall jobban megismer, beléd szeret és no problem-mondta egyszerűen.

-Ja biztos így lesz...

-Majd minden menni fog, mint a karika csapás-biztatott... 

8. rész

*Bella szemszöge*

Megalázottnak éreztem magamat. Úgy nézett rám Harry, mint a mosott szarra. Ennyire rosszul festenék? Vagy kövér volnék?

-Jól vagy?-jött oda Niall és felsegített.

-Persze. Csak ennyire ronda volnék, hogy kirohan a látványtól?-kérdeztem elszontyolodva.

-Dehogy is! Gyönyörű vagy-simogatta meg a karomat.-Nem tudom, hogy mi ütött Harrybe de majd megbeszélem vele. Öltözz fel meg ne fázz.

-Máris-mosolyogtam rá. Így hát fel is öltöztem gyorsan. Mivel se nem volt hideg se nem volt meleg, ezért egy egyszerű fehér csőfarmert, egy rövidujjú anglia zászló mintás felsőt, a hozzá való fehér kiskabátot, egy piros topánkát és egy divatszemüveget vettem fel.

-Mehetünk?-kérdeztem.

-Ahha. Menjünk keressük meg Hazzékat.

-Hát jó-sóhajtottam. A kert felé indultunk, mert gondoltuk, hogy odamentek. Meg is találtuk őket a kertbe egy padon ülve. Nagyon elmélyülten beszélgettek.

-Srácok!-szólt oda nekik Niall, mert annyira lusta volt az uraság, hogy ő nem volt hajlandó odáig elmenni. Így hát idesétáltak és indultunk is a kocsi felé.

-Jól áll a szemüveg-ölelte át a vállamat Nicol.

-Köszi. Régebben rendes dioptriás is kellett-igazítottam meg a szemcsit.

-Akkor is ilyet hordtál?-kérdezte.

-Nem. Akkor más félét hordtam. 10 évesen még nem a divat volt az első-nevettem fel.

-Óhh-sóhajtott fel.-Régi ,,szép" idők. Ugye Hazz?-lökte vállon a mellette sétáló fiút, aki észrevehetően kerülte a pillantásomat.

-Jahh. Télleg-nevetett fel kínosan. Ezután már a kocsiba nem beszéltünk semmit. A házba érve az összes fiú letámadott.

-Egy hete vagy itt és már kórházba is kerülsz-sipítozta Louis.

-De a kórházba biztos a haját se tudta megigazíntani-naa vajon ki mondta? Mondanom se kell...

-Jaj én a kórházi koszttól féltettem a legjobban-mondta ír hülyém.

-Azt gondoltuk!-mondta mindenki egyszerre.

-Le vagy szavazva-simogattam meg Nialler buksiát.

-Höhh-adott ki valami hangok.

-Biztoos. Én most felmegyek punnyadni-indultam volna el, ha Nicol drága nem húz vissza.

-Nem az volt megbeszélve, hogy debilkedünk?

-Nicool, édesem! Nem te mondtad, hogy pihennem kell? És amúgy is ti nem értenétek. Niall meg én értenénk csak mert ez ír szokás-röhögtem fel.-Meg nincs most kedvem Harry-hez-hajoltam oda a füléhez.

-Jó, oké. Egy feltétellel, én is megyeeeeek!!!!-üvöltött fel.

-Még szeretnék hallani-mondtam durcásan és végre elindulhattam a szobám felé Nicollal a nyomomban.-Nos tádááám itt a szobám, de már láttad. Minek akartál velem jönni?-kérdeztem unottan. Nincs jó kedvem. Hogy mért? Inkább ki miatt. Rosszul esett ez azért Harrytől.

-Most mi bajod van? Harry? Vele ne foglalkozz, rossz napjai vannak-legyintett.

-Nincs egyedül-morogtam.

-Naaa nekem elmondhatod, hogy mi a bajod.

-Áááá semmi.

És kopogtak.

-Gyere!-mondtam, mire Niall dugta be a fejét.

-Beszélhetnénk?-kérdezte bűbájos mosollyal.

-Mondjad-intettem. Így hát bejött, Nicol meg kiment.
-Szóval-kárkogott.-Arról lenne szó, hogy felhívtam egy divattervező sulit-mondta egyszerűen.
-Mi van?-kérdeztem lesokkolódva.
-Jól hallottad-mondta higgadtan, ami rám cseppet sem volt mondható.
-Niall-sóhajtottam.-Lehet, hogy nem volt elég egyértelmű, amit mondtam, de elmondom még egyszer: nincs elég pénzem, csóró vagyok, ja és annyira meg nem vagyok tehetséges, hogy ösztöndíjat kapjak.
-Az igaz, hogy nem vagy az ösztöndíjra jogusult, de-tette fel a mutató ujját-van egy nagyon kedves ember, aki finanszírozná neked a sulit.
-Az lehetetlen-döbbentem le.-Ki az?
-Inkább kik azok?-mosolygott kedvesen.-Beszéltem Harryvel és megbeszéltük, hogy ketten felesbe kifizetnénk neked a sulit. Na nem azért mert én nem tudnám kifizetni, csak Harry jónak látta, amiatt amiért csak úgy kirohant. Nem akart megbántani...
-IMÁDLAAAAAK!!!!-üvöltöttem és a karjába borultam.-De Niall, hogy fogok befizetni a rezsibe?
-Ó, majd szerinted pont veletek lányokkal fogjuk fizettetni a számlákat-mondta nevetve.
-Hát akkor nagyon köszönöm-öleltem meg megint.-Hol van Harry?-toltam el ismét magamtól.
-Gondolom a szobájába van-mondta.
-Akkor átmegyek megköszönöm neki is-mosolyogtam és el is indultam a szobája felé. Be is kopogtam.
-Ki az?-hallottam Harry mély dörmögő hangját.
-Az a ronda csaj, aki ma elzakózott a kórházba-mondtam mosolyogva. Hallottam a zár kattanását, majd Harryt pillantottam meg mackónaciba félmeztelenül(!!!).
-Bella? Hát te?-kérdezte felocsúdva a csodálkozásból.
-Csak megakartam köszönni, hogy állod a tandíjam felét-mosolyogtam pirulva. Az arcára nem tudtam figyelni csak a nyaldosni való hasára...
-Igazán nincs mit. Én pedig szeretnék elnézést kérni, nem akartalak megbántani, csak...
-Csak?-kérdeztem, de nem folytatta.-Nem baj-hajtottam le a fejem.-Megértem, hogy rondának találsz-fordultam el és mentem volna a biztonságot nyújtó szobámba, de kezével óvatosan körbefonta csuklómat és magafelé fordított.
-Nem vagy csúnya-fogta két keze közé az arcomat.
-Hagyjuk-bújtam ki fogásából és egyenesen Nicol szobája fele mentem. Rögtön be is nyitottam, épp tévézett.-Nicol bajban vagyok-dőltem neki az ajtónak.
-Mi történt?-pattant fel.-Már megint mit csinált Niall?-dühöngött.
-Nem Niall a baj-mondtam egy félmosollyal.
-Akkor meg?-telepedett le velem szembe.
-Azt hiszem bejön nekem Harry...-mondtam égő fejjel lehajtva a fejemet.
-De az mér baj?-horkant fel.
-Mert Hazza szerint egy csúfság vagyok.
-Ezt ő mondta?-kérdezte pár oktávval feljebb.
-Nem de hát gondolom gondolta. Most mondtam is neki. Igaz azt mondta, hogy nem vagyok ronda, de szerintem szánalomból mondta csak-és igen legördült az első könnycsepp, amit még sok más hasonló cseppecske követett... Jól kisírtam magamat Nicol vállán, majd úgy döntöttem jobb lesz, ha aludni megyek. Niall már szerencsére nem volt a szobába, így nyugodtan dőlhettem be az ágyba és aludhattam el...

Story of My Life :)

Sziasztok!:) Nem rég tettem ki az új részt remélem tetszett...:) komizni ér:) nos most azért jelentkezem mert most jelent meg pár perce az új daluk aminek szerdán jön ki a klippje.:) Ha esetleg nem láttátok volna a bejegyzés aljába megtaláljátok. Azért csak most teszem ki mert most nyugodtam le valamennyire ugyanis ahogy meghallottam elkezdett folyni a könnyem :') I.M.Á.D.O.M. csak ennyi ez az öt fiú megváltoztatta az életemet:) köszönöm nektek One Direction:) <3
és itt a dal:)

7. rész

*Nicol szemszöge*

-Hagyd már őket-tessékelt ki a szobából Harry és ő is jött velem.

-Most miért?!-szinte már visítottam.-Harry az orvos is megmondta, hogy nyugalomra van szüksége szegény lánynak, erre ideállít ez a pöcsfej és majd jól lerombolja Bells hangulatát-puffogtam.

-Nicol, baba-simított végig a kezemen.-Te igaz nem tudsz róla mivel kiverted a hisztit, de Bella érdeklődött, hogy volt e bent ez az ír hülye. Én mondtam, hogy nem engedted be de láttam rajta, hogy el van szontyolodva. Most gondolj már bele teljesen új város, új környezet, új emberek, új munka ez azért elég sok új minden és neki alkalmazkodnia kell rögtön. Te azt akarod, hogy ne tudjon az egyetlen teljesen biztos pontra támaszkodni, aki nem más mint Niall?-teljesen igaza volt.... Én voltam a hülye, mert télleg nehéz lehet neki, hisz én már egy jó ideje ismerem a fiúkat.

-Igazad van, de Niallnak azért nem kellett volna ennyire durvának lennie vele, hisz ha legjobb barátok tudnia kell, hogy Bella ezt, hogy viseli és kezeli.

-Ebben igazad van. Azért télleg dúrván odaszólt szegény lánynak, de hidd el a fiúk biztos letorkollták, mert már most olyan nekik, mintha a kishúguk lenne-mosolygott, így megmutatva a cuki gödröcskéit, amit annyira de annyira szeretek bökdösni.

-Várj te nem úgy tekintessz rá, mint egy tesó?-kérdeztem meglepetten.-Hisz azt mondtad, hogy nekik, nem nekünk.

-Jaj Nici fáradt vagyok félre beszélek-legyintett idegesen. Itt valami takargatni való van a levegőbe... Nem baj majd otthon kiderítek mindent.

-Oké-mondtam fura hanglejtéssel. Biztosan tudja, hogy ennek még nincs vége.

-Jó napot Ms. Black és Mr. Styles!-jött oda a doktor.

-Jó napot-mondtuk egyszerre Hazzal.

-Meghoztam a zárójelentést Ms. Smith-nek. Gondolom nem baj, ha maguknak adom oda-nyújtott át egy dossziét.

-Nem dehogy! Köszönjük doktorúr a segítséget!-állt fel Harry és kezet fogott a dokival.-Na látod már vihetjük is haza-ölelt át boldogan.-Gyere szóljunk nekik-ölelte át a vállamat és így indultunk meg a kórterem felé. Nálunk ez bevett szokás, hogy így megyünk csak egy ideje leszoktunk róla mert a média ugyebár imád kombinálni. Ahogy a kórterem elé értünk nevetés szűrődött ki, így hát kopogás nélkül bementünk. Niall az ágy szélén ült és valamit félig írül hadolvált Bellának és ezen a lány láthatóan jót derült.

-Mi ez itt debil délelőtt?-kérdeztem nevetve, mire rám kapták a fejüket.-Na ezt szerintem inkább folytassuk otthon a többi debil barátunk társaságába.

-Mi? Haza mehetek?-kérdezte szőkének beillő hanggal Bella.

-Itt van a zárójelentésed úgyhogy már akár indulhatunk ha felöltözöl-mondta kedves mosollyal Harry. De ez a mosoly olyan másnak lágyabbnak tűnt... Így hát debil barátosném elment felöltözni. Egy nagy sikoltást hallotunk egy kis idő múlva így Harry gyorsan berontott a fürdőbe és ott feküdt Bell egy szál fehérneműben.

-Mi történt?-kérdezte aggódva kócos barátunk.

-Csak megcsúsztam egy vizes részen és elzakóztam, de jól vagyok.

-Legközelebb ügyelj jobban-morogta Harry és szélsebesen kiment a kórteremből. Most meg mi baja lett? Soha nem csinált ilyet.

-Én szerintem utána megyek-indultam el a kórház kertjébe, ahol meg is találtam a ,,körözött személyt" egy padon. Nagyok fújtatott a szeme csukva volt.-Harry mi volt ez az egész?-ültem le mellé.

-Menj el innen nincs szükségem senkire-morogta nagyon mély hangon.
-Harold Edward Styles! Ezt most fejezd be de k*rva gyorsan!-ordítottam mérgesen.-Mi a franc bajod van?!-tettem szét a kezem.-Nézz már rám!!!-mondtam félig már könyörgő hangon. Nagy nehezen felemelte kezeibe temetett fejét és én teljesen lesokkolódtam.-Ha...Harry mi... mi történt?-kérdeztem fojtott hangon. A szemei már már feketén csillogtak. Utoljára 15 évesen láttam ezt az oldalát amikor majdnem szétverte azt a srácot aki egy buliba majdnem megerőszakolt.-Mi a baj Hazz?-kérdeztem hisztérikus hangon.-Ennyire min húztad fel magad? Hisz nem lett semmi baja. Hazavihetjük-próbáltam bele lelket önteni, de nem tűnt úgy, mint aki megnyugodott volna.
-De nem az a baj-morogta megint a kezébe.
-Hát akkor mi?-fogtam meg a vállát és legugoltam elé.
-Áhh úg sem értenéd-legyintett.
-De egy próbát megér. Harry gondolj már bele szegény lány úgy volt mint én csak ő nem vágta fel az ereit. Képzeld ők is ungyanolyan különcök voltak mint mi. Csak tudod ő nem ismert titeket, nem tudott senkivel beszélni, csodálom, hogy van hangja-mondtam a mondat végét hitetlenkedő hangnemben.
-Mi?! Hogy-hogy nem voltak barátai? Ő nem olyan bunkó, mint te. Bocsi nem bántásból mondtam, de akkor is. Tudod, hogy igazam van. De pont ez a baj elakarom venni a fájdalmát, de nem tudom-mondta keservesen.
-Tisztára, mint a Dark-ban-nevettem fel. Hát igen szeretek fanfiction-öket olvasni.:)
-Hogy hol?-értetlenkedett.
-Egy internetes sztoriba, ami rólad szól, csak ott nincs megalapulva a banda, de mint haverok a többiek is ott vannak.
-Cool-mondta ismét letörve.
-Nem értelek!!!!-visítottam.-Ha el akarod törölni a fájdalmát, akkor lépjél, oszt cső. Tedd félre azt a baromi nagy becsületedet és lépjél. Egy csomó lánynál sikerült nem?
-De azok mások voltak. Nem is inkább Bells más. Más, mint a többi lány. Őt nem akarom meghúzni. Vagyis csak később, na érted?-fújtatott.
-Persze, hogy értem, de akkor érd el, hogy beléd szeressen. Hisz te vagy a híres-neves Harry Styles!
-Igazad van! El fogom érni, hogy az enyém legyen!-vette fel a diadalittas mosolyát...

6. rész

*Bella szemszöge*

-NEM VAGYOK ROBOT!! TUDOM! DE EGYSZERŰEN ÉN NEM VAGYOK HIPERSZUPER HÍRES, HOGY MINDENT MEGTEGYEK AMIT CSAK AKAROK!!-üvöltöttem magamon kívül és utána minden elsötétült. Nagyon gyengének éreztem magam, de a szívem olyan hevesen vert, hogy biztos voltam benne, még élek.

*2 nap múlva*

Nehezen, de sikerült kinyitni szemeimet. Elsőnek Nicolt pillantottam meg, aki szúnyókált. Akartam neki szólni, hogy felkeltem, de nem jött ki hang a torkomon, teljesen kiszáradt. Mikor erőtlenül hulltam vissza az ágyba (meghiúsult a tervem, hogy felkeljek) Harry lépett be a szobába két kávés pohárral.

-Bella hát ébren vagy?-tette le a két gőzölgő poharat. Csak bólintottam a hangomat inkább nem próbáltam meg használni.-Szólok az orvosnak-szaladt ki a szobából. Jó neki, hogy ilyen fitt. 5 perc sem telt bele és Harry egy 35 év körüli férfival jött vissza.

-Jó napot Ms. Smith!-nézett fel a papírjaiból és egy pohár vizet nyújtott át amit rögtön el is pusztítottam.-És emlékszik valamire?-érdeklődött.

-Hát-szóltam nagyon rekedt hangon.-Csak annyira, hogy ordítok majd elájulok. Sokáig voltam eszméletlen?-most én kérdeztem.

-2 napig volt eszméletlen-most nagyon meglepődtem.
-Komolyan? És nincs semmi komolyabb bajom?-most kicsit megijedtem.
-Nem ez csak a sok stressz és a kevés folyadékkbevitel miatt volt-nyugtaott meg.-Még ma kap infúziót és ha minden rendbe lesz holnap már haza is engedjük.
-Értem köszönöm.
-Nincs mit. Ez a dolgom-mosolygott.-Beszélgessen nyugodtan a beteggel, de még ne sokat elég kimerült-mondta Harrynek az orvos és itthagyott az orvos.
-Harry!-szóltam erőtlen hangon a kócos fiúnak.
-Tessék?-ült le az ágyam mellett lévő székre és érdeklődő szemekkel figyelt. Azok a zöld szemek.. Oké most állok le...
-Niall volt bent?-kérdeztem izgatottan.
-Nem-mondta. Folytatni akarta, de nem engedte.
-Jellemző-dünnyögtem.
-Nem fejeztem be. Nicol nem engedte be, azért mert, hogy őt idézzem egy pöcsfej volt-vigyorgott. Végszóra Nicol is ébredezni kezdett.
-Na mi a helyzet-dörzsölte meg a szemét, még nem látott.-Bella?!-visított fel.-Te ébren?-még mindig pár oktávval magabb hangon beszélt. Időt se hagyott, hogy mondjak valamit Harrynek állt neki.-Te!!-mutogatott felé.-Megígérted, hogy felkeltessz ha felébred-bökdöste a mellkasát, ami elég fájdalmasnak bizonyult, de Harry hősiesen tűrte.-És erre te? Nyugodtan ülsz az ágya mellet és egy kibaszott szót se szólsz!!!-oké megtudtam, hogy Nicolon hogy jön ki a feszültség.
-Egy  ne ordítozz ilyen kibaszott hangosan, mert Bells-nek nyugalomra van szüksége és kettő nem is volt időm szólni, mert ahogy hoztam főként NEKED kávét, akkor ébredt fel és gondoltam szólok annak a rühes orvosnak, hogy minnél előbb hazaengedjék és tudod kérdezett valamit én meg gondoltam nem leszek bunkó és válaszolok!-mondta olyan határozottsággal, hogy tán még a számat is eltátottam, de Nicol is visszalépett.
-Szóval nálatok ilyen egy amolyan LB veszekedés-mondtam bólogatva.-Legalább nálatok nincs ájulás-nevettem fel, rám és Niall-ra utalva.
-Ó, Niall még nem kapta meg a maga részét. Ne félj nem fogom kímélni-mondta Nicol.
-Köszi, de nem kell, majd elintézem és amúgy is-kárkogtam-igaza volt-hajtottam le a fejem és egy kósza könycsepp csorgott le az arcomon.
-Hééé ne sírj-emelte fel Harry a fejemet és letörölte a könnycseppet. Rámosolyogtam.
-Köszi, hogy itt vagytok srácok, de ha nem baj most aludnék, mert nagyon fáradt vagyok.
-Persze aludj csak-mondta Nicol. Így hát elnyomott az álom...

*Másnap reggel*
Már sokkal erősebben ébredtem. Ahogy az ablakon beszűrődő fényekből ítéltem másnap reggel lehetett. Nehézkésen de sikerült felülnöm és körülnéznem a szobába. Az infúzió már nem volt a karomba szúrva, ahogy egy gép sem volt rám kötve. Szerencsére. Harry édesen szuszogott, de Nicol sehol sem  volt. Épp a keresésére indultam volna, mikor kisebb veszekedést hallottam az ajtó másik felélről.
-Nicol! Akkor is bemegyek hozzá!-hallottam Niall hangját. Hát eljött. Ezen muszály volt elmosolyodnom.-Fontos nekem fogd már fel-mondja.
-Nem!-mondja határozottan Nicol.-Miattad van itt, majd otthon megbeszélitek. Most beszéltem az orvossal, ha minden jól megy, már pedig jól fog akkor már ma haza vihetjük.
-De én MOST akarok vele beszélni!-mondja egyre ingerültebben legjobb barátom. Most csak hangos szuszogást hallok, így az ágy szélébe kapaszkodva nehézkésen felállok és az ajtóhoz csoszogok és kinyitom azt.
-Akkor mondd-nyitom ki teljesen az ajtót, hogy betudjanak jönni. Harry is most kezd ébredezni.
-Neked nem szabadott volna felkelni még és főképp nem megerőltetni magad-horkol le Nicol.
-Hagyd már őket!-húzza ki Harry a szobából, kettesben hagyva Niallerrel.
-Hallgatlak-mondtam és visszadőltem a pihe puha ágyikóba.
-Csak annyit szerettem volna, hogy...

5. rész

Hát sziasztok! Régen nem volt rész...tudom. De csak azért, mert nem kommenteltetek. Időközbe kaptam egy díjat amit majd ki is teszek.:) Ezúton is köszönöm Nikolnak a díjat. Jó pár részt megfogok írni előre és csak akkor teszem ki ezt, hogy úgy tudjam kitenni a részeket, ahogy komikat kapok. Jó tovább nem fecsegek. Remélem azért még maradt néhány olvasóm.:) Puszil titeket: Bella

*Nicol szemszöge*

-Akkor most mindent megmutatok maguknak és induljon a próbanap-csapta össze a kezét a leendő főnököm. Fura ezt kimondani. De szimpatikus volt az ember. Így hát megmutatott mindent, hogy-hogy működik, hogy kell használni és ha valamit elrontunk, mivel tudjuk feltakarítani. Bella végül próbának csinált egy jeges caffé mocha-t, én pedig egy jeges vanilia latte-t. Egész jól sikerültek.:) A főnök azt mondta, hogy nem kérdés, hogy felvesz e minket, ugyanis nagyon ügyesnek ígérkezünk. Szupiiii!!! Így hát kezdetét vette az első munkanapunk. Kettes csapatokban kellett dolgoznunk: az egyikünk ,,gyártotta" a kávé ,,csodákat", a másik pedig kiszolgálja a ,,kávéra ehés" vendégeket. Én Bellával kerültem egy ,,csapatba". Én csináltam a kávét, ő pedig felszolgált. Ezt persze naponta cserélni fogjuk. A vendégek pedig csak jöttek és jöttek és jöttek egész álló nap... A nap végére, vagyis délután 4 körül úgy éreztük Bellával, hogy alig élünk.

-Nem érzem a lábam-panaszkodtam, ahogy kiléptünk az üzletből.

-Hidd el én se-nyugtatott meg.-De-tette fel a mutatóujját, hogy még figyeljek egy kicsit, ami elég nehezen ment, de figyeltem.-Menjünk el a mekibe, együk tele magunkat valami finommal és beszélgessünk. Amúgy is itt van a Starbucks mellett egy meki. Jéé itt van egy meki?-lepődött meg saját magán. Oké mostmár tuti, hogy olyan mint én.

-Oké. Menjünk-így hát be is mentünk. Rendeltünk 4 sajtburgert, két nagy krumplit, két nagy kólát és még két jeges kávét is vettünk. És teszem hozzá mindent ő maga fizetett. Na jó lehet hülyeség volt arra gondolni, hogy ki akar túrni a fiúk mellől.-És miről is akartál beszélni?-kíváncsi voltam, de nagyon.

-Hát csak azt szerettem volna tisztázni-itt nyelt egyet, mivel közbe evett-,hogy remélem nem hiszed azt, hogy ki akarlak túrni a helyedről és beférkőzni oda, mert ez eszem ágában sincs-mi? Ez belelát a fejembe?

-Belelátsz a fejembe-nevettem fel.-Nem tagadom felmerült bennem a kérdés, de ez a mai nap megválaszolta a kérdéseimet-mosolyogtam rá kedvesen.

-Ó, akkor ennek örülök-és tovább evett. Evés közbe sokat dumáltunk és megismertük egymást elég alaposan. Szerintem van egy igaz barátnőm. Na ilyen még nem volt.-És akkor holnap szabadok vagyunk ugye?-kérdezte mikor már csak a jeges kávék voltak ,,ép" állapotban.

-Ja-adtam a bő választ.

-Akkor holnap eljövünk vásárolni-mondta egyszerűen.-Teljesen új ruhatárat veszek neked-nevetett. Elég ijedt fejet vághattam mert megsimította a karomat.-Nyugi, nem foglak átszabni. Max a ruháidat kicsit átalakítom, hogy ne kelljen annyit költeni.

-Tudsz varrni?-lepődtem meg. Ezt nem mondta még.

-Ja igen. Szabadidőmbe szeretek ruhákat tervezni és megvarrni őket-a szeme csillogott, ahogy a varrásról beszélt.

-Akkor jobb ötletem van-mondtam mikor már kimentünk és hazafelé tartottunk.

-Na és mi?-kíváncsiskodott.

-Holnap nem veszünk ruhát, csak anyagot és cipőket. És ha lesz időd varrsz kettőnknek ruhákat. Amúgy is egy a méretünk-mondtam egyszerűen.

-Ez nem is olyan rossz ötlet-mondta és már be is fordultunk az utcánkba.-Milyen jó lenne már ha híres divattervező lehetnék...-ábrándozott.

-Én meg a modelled-mondtam epekedve. Mindig is szerettem volna híres és elismert modell lenni. Jó is lenne.

-Figyelj van egy ötletem. Ez nagyon jó, hogy mondtad, hogy modell szeretnél lenni-kezdte.-Egy csomó rajzom van és azokat akkor megvarrhatnám és te pedig bemutathatnád-mosolygott és benyitott.-MEGJÖTTÜNK!!!-ordított.

-Ezt majd még megbeszéljük-mosolyogtam.-Sziasztok skacok-mentünk be a nappaliba.

-Sziasztok-köszöntek egyhangúan. Épp foci ment a tv-be, így Bell-lel nem is zavartunk. Inkább felmentünk a szobájába és előkereste a ,,ruhatervező" füzetét és megmutatta a terveit. Hát mit mondjak baromi jól néztek ki.

-Ezek k*rva jól néznek ki!-képedtem el.

-Dehogy is-szerénykedett.

-Dehogynem!-kontráztam és felemeltem az egyik rajzot.-Ez a kedvencem-mutattam meg neki is.

-Hát azt rajzoltam a legutóbb, mielőtt eljöttem volna Londonba.

-Ez csodás!-öleltem meg.

-Hát öhm köszi-mondta mosolyogva. Ekkor kopogtak.

-Gyere!-mondtuk egyszerre.

-Látom nagy az összhang-dugta be a fejét Harry. Majd be is jött.-Az mi a kezedbe?-mutatott a csodás ruhatervre.

-Ez? Semmi-kapta ki a kezemből Bell és elrejtette maga mögé.

-Az? Valójában egy csodálatos ruhaterv, amit ő tervezett-böktem barátnőm felé. Bella arca lángokba állt.

-Komolyan?-döbbent meg Hazz.-Ruhákat tervezel?-kérdezte kedvesen legjobb fiúbarátom és legugolt Bella elé. Ő csak bólintott. Miért van ennyire zavarba.-Meg is nézhetem?-csak átnyújtotta neki a tervet.-Hisz ez nagyon szép-dícsérte meg.

-Csak a kishölgy nem akarja bevallani, hogy őstehetség.

-Mit nem akar bevallani?-jött be Niall is.

-Hát hogy csodálatos ruhákat tervez-vágtam rá.

-Elhoztad a könyvet?-rohant az ágyhoz és felkapta a könyvet. Már Bells szinte megsemmisült.-Hisz vannak újak is és ki sem kéred a véleményem?-kérdezte pimasz mosollyal Niall.

-Az úgy volt, hogy-mondta, de nyelnie kellett, gondolom kiszáradt a torka.-Ma feljött Nicollal az a téme, hogy szeretek varrni és tervezni és megmutattam a terveket, de bejött Harry, majd te is-hebegett össze vissza.

-Ja csak, hogy tudjátok miért hebeg-krákgott Niall.-Ugyanis csak én tudtam erről a szenvedélyéről, senki más, még a családja sem tud erről-mondta egyszerűen.

-Köszi-suttogta megsemmisülve Bell.

-Nyugii, ezek profi rajzok. Simán befuthatnál vele-mondtam biztatóan.

-Nem. Ne is kérd ezt. Inkább hagyjuk a témát-hirtelen olyan zárkózott lett, de miért?

-De arról volt szó, hogy...

-Mindegy is, hagyjuk-mondta és kikapta Niall kezéből a könyvet, Harry kezéből pedig a rajzot és a szekrénye mélyére süllyesztette.

-Ezek szerint-kezdte Niall.

-Igen-felelte gyorsan a mellettem feszülten üldögélő lány.

-Na jó én most felhívom Megant-indult kifelé Niall.

-Ne!-szólt utána Bella.-Nem kell jó ez így-mondta csendesen.

-MI?! NEKED AZ JÓ, HOGY MEGTILTOTTA, HOGY NE TERVEZZ RUHÁKAT, MERT AZ KÖLTSÉGES?!!-üvöltött magán kívül az ír gyerek. Ennyire még tán soha nem borult ki...

-De Niall te ezt nem érted!-mondta könnyes szemekkel Niall.

-De értem. Az anyád úgy kezel téged mint egy robotot, akit be lehet programozni. Hát tudd, hogy nem vagy robot! És szerintem nagyon tehetséges vagy, de ha nem kérsz a segítségből mert te ,,nem szorulsz rá"-mondta nyávogó hangon-,akkor a barátságomból se kérj!-azzal kiviharzott és jó alaposan bevágta az ajtót. Szegény lány meg sírva fakadt. Harryvel próbáltuk vígasztalni, de nem igazán sikerült. Egyszer csak felállt elment a szoba közepére és teljes erelyéből üvölteni kezdett:

-NEM VAGYOK ROBOT!! TUDOM! DE EGYSZERŰEN ÉN NEM VAGYOK HIPERSZUPER HÍRES, HOGY MINDENT MEGTEGYEK AMIT CSAK AKAROK!!-üvöltötte, majd egyszerűen összeesett.

-Harry kórházba kell vinni-mondtam aggodalmasan.

-Oké viszem már-azzal felkapta egyszerűen és rohant le az emeletről, én meg utána.

-Srácok be kell vinni Bellát a kórházba majd jövünk-szóltam be a fiúknak.

-Szó se lehet róla!-pattantak fel és jöttek volna mind.

-Niall te ne. Eleget segítettél-mondtam neki és megfagyva állt.-Ti viszont jöhettek ha akartok-mondtam és indultunk is a kórházba.


U.i.: 3 komi és kövi rész:)))

4. rész

*Bella szemszöge*

Fúú, de jó! Nicol talált nekünk egy munka lehetőséget! El sem hiszem. Remélem nem érzi úgy, hogy kiakarom túrni az életünkből, mert eszem ágában sincs. Nem baj, majd holnap beülünk valahova beszélgetni. Hullafáradtan dőltem be az ágyba. Reggel pontban 7-kor csörgött az ébresztőm. Fáradtan nyomtam le. Gyorsan lezuhanyoztam, majd fogmosás, fésülködés és a ruhaválasztás, ismét. Végül egy fehér csőgatya, egy piros topp mellett döntöttem, amire rávettem egy barna denevérujjas pólót és egy barna csizmát húztam fel. Sok csörömpölős karkötőt tettem fel a bal csuklómra, egy baglyos nyakláncot tettem a nyakamba, a fülembe egy cuki pandás fülbevalót tettem és a gyűrűsujjamra egy bajuszos gyűrűt hoztam.

Ezután feltettem egy alap sminket, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Ezután megnéztem az időt. Fél nyolc. Ajaj Nicolt negyedkor kellett volna költenem. Így hát gyorsan átszaladtam hozzá és felkeltettem.
-Bocsi, hogy nem keltettelek időbe-mondtam el ismét.
-Semmi baj. Ha megtennéd, hogy kiválasztassz egy ruhát, míg én gyorsan lezuhizok, ezt megköszönném-törölte meg a szemét.
-Ez csak termsézetes. Ha gondolod sminket is csinálok neked-mosolyogtam kedvesen. Rögtön be is ment a fürdőbe. Így hát elkezdtem válogatni. Sok-sok szürke, fekete, fehér ruha volt, semmi izgalmas. Így hát átmentem a szobámba és találtam is egy Nicolhoz nagyon illő ruhát. Át is vittem. Pont kijött a fürdőből és döbbenten nézett rám.
-Ezek nem az én ruháim-mondta golflabda nagyságú szemekkel.
-Tudom, de szerintem majd elmehetnénk vásárolni pár színes cuccot. Nem találtam semmi jót a mai napra a cuccaid közt így hoztam magamtól.
-Hát legyen-rántotta meg a vállát. Így hát felvette a koptatott farmerből, csíkos és mintás felsőből és egy egyszerű kék csukából álló összeállítást, amihez kölcsönadtam az egyik táskámat is.

-Hűű-mondta miután belenézett a tükörbe.-Egész tűrhetően nézek ki-mondta egy fél perc eltelte után.
-Csodálatosan nézel ki édesem!-mondtam kedvesen.-De-tettem fel a kezem jelezve, hogy nem végeztem.-Még kisminkellek és megcsinálom a hajad. Még arra is marad időnk, hogy megreggelizzünk-pillantottam az órára.
-Köszönöm!-hálálkodott. Így hát csináltam egy alap sminket neki, majd haját a jobb vállára söpörtem és meg is voltam.
-Várj. Még ki kell vasalnom. Nem akarom, hogy begöndörödjön.
-Egy baromi jól áll a göndör haj, kettő amúgy is begöndörödik. Londonhoz mélóen párás a levegő.
-Hát akkor kész vagyunk-mondta mosolyogva.
-Én nem vagyok éhes az a helyzet-mondtam mikor már a lépcsőn mentünk lefele.
-Én se, majd veszünk ott a közelbe valamit-mondta egyszerűen.
-Elmehetnénk majd beülni valahova úgyis beszélni szerettem volna veled-mondtam mellékesen.
-Ó! Igen? És mégis miről?-érdeklődött.
-Majd elmondom, de semmi rossz-nyugtattam meg.
-Hát jó-szökdécselt tovább a lépcsőn.
-Esküszöm olyan vagy mint Superman-nevettem.
-Nem is! Én olyan vagyok, mint Superwoman-mondta röhögve.
-Superman?-hallottuk meg a lépcső tetjéről az ismerős hangot.-Ki Superman? Superman csak én lehetek!-jött le felháborodva Louis.
-Tudjuk Lou. Én meg Superwomam vagyok-vigyorgott Nicol.
-Mindjárt jobb. Amúgy hova mentek hajnali nyolckor?-kérdezte kómás fejjel.
-Próbanapra-vágtuk rá Nicollal.
-Mi már nyolc van?-esett le és az órámra kaptam a fejem. NYOLC ÓRA VOLT!!-El fongunk késni!!-kezdtem pánikolni.
-Dehogy. Futunk egy kicsit-húzott ki Nicol az ajtón. Így hát rohanva indultunk a Starbucks felé. Nyolc óra öt percre beestünk az épületbe. Egy kb. negyven éves férfi indult meg felénk.
-Jó napot hölgyeim-köszönt nekünk.
-Jó napot!-mondtuk szinkronba Nic-el.
-Carl Adams vagyok. Maguk pedig...-hagyta függőben a mondatot.
-Bella Smith vagyok-nyújtottam a kezemet.
-Nicol Black-rázott kezet ő is a jövendőbeli főnökünkkel.
-Akkor most mindent megmutatok maguknak és induljon a próbanap!-csapta össze a kezét...