37. rész (II. fejezet)

Sziasztok kedves olvasóim!:) Köszönöm szépen a 4 komit, ami alapján azt szavaztátok meg, hogy legyen +18-as rész, tehát meg is hoztam. FIGYELEM +18-AS RÉSZ. A ------ig tart, vagyis utána az is nyugodtan olvashatja, aki nem igazán kedveli az ilyen részeket. Remélem nem fogtok nagyon utálni azért, ahogy befejeztem ezt a részt, de igyekszem a következő résszel.:) Have fun! Kommenteljetek, pipáljatok, lépjetek be a facebook csoportba amit oldalra kiteszek az elérhetőségek részre.

*Bella szemszöge*

Hamar kapcsolt és az ágya felé kezdett el húzni. Közben persze a csókot nem szakítottuk meg.

-Gyönyörű vagy!-suttogta miközben óvatosan eldöntött az ágyon. Közel húztam magamhoz.

-Szerintem rajtad sok a ruha-suttogtam és próbáltam szexin kigombolni az ingét. Nem akarok nagyképűen hangzani, de valamit jól csináltam, ugyanis lent a dudor kezdett egyre nagyobb lenni. Az övével bajlódtam, miközben a rakoncátlan tincseimet próbáltam eltűrni az útból. Feszültségem érezhető volt. Végül segített és megszabadult a csinos kis csőnadrágjától.

-Még megállhatunk, ha szeretnéd-mondta és homlokon csókolt.

-Nem. Szeretném. Itt és most-fújtam ki szaggatottan a levegőt. Ő reagálás képen nyakamat kezdte el behinteni csókokkal. Engedelmesen hátradöntöttem fejemet, hogy jobban hozzáférjen az érzékeny területhez. Fülemhez hajolt és édes dolgokat suttogott, majd szívni kezdte a nyakamat. Ennek nyoma lesz Auch. Eleinte kellemetlen érzés volt-gondolom kitaláltátok, hogy még soha nem szívták ki a nyakamat-,de utána egyre jobban kezdtem élvezni. Miután befejezte a tevékenységét, végignyalta a kiszívott pontot. Ezután a fehérneműm felső részével kezdett foglalkozni. Lassan és óvatosan húzta le rólam. Annyira koncentrált, hogy édes nyelvét is kidugta. Amint lekerült a textil, megcsapott a hűvös levegő és libabőrös lettem.

-Fázol édesem?-kérdezte és ránk húzta a takarót. Testével védelmezően betakart. Máris kellemesebb lett a hőmérséklet.Oldalamon húzta végig kezét, amitől libabőrös lettem. Lassan vezette fel kezeit a melleimhez, amiket finoman meg is markolt. Halk nyögés hagyta el számat. Lehajolt és nedves csókokat hagyott mellkasom egész területén. Miután egy kicsit alább hagyott a vágy, hogy most azonnal leteperjem, megállítottam és most én kezdtem el nyakát csókokkal behinteni.
-Izé, én nem tudom kiszívni a nyakadat. Nem tudom, hogy kell és nem akarok fájdalmat okozni-dadogtam.
-Semmi baj, majd elmagyarázom-kuncogott és számon éreztem hangszálai rezgéseit. Jól eső érzés fogott el. Biztonságban éreztem magamat. Folytattam Harry felsőtestének puszilgatását. Aranyosan dörmögött cselekedetemre. Kezemet levezettem az oldalán és alsója szegélyénél megálltam. Lassan kezdtem el letolni az anyagot. Mikor a térdéig letoltam, segített és lerugdosta magáról. Már épp megfogtam volna hosszát, amikor megállított.
-Nincs rá szükség-suttogta megnyugtatóan. Bólintottam és felnéztem rá. Szemei még jobban csillogtak, mint általában.
-Szeretlek-suttogtam és megcsókoltam. Nem kell kimondani 1000-szer, elég ha éreztetjük a másikkal. Még csókolóztunk, Ő megszabadított a fehérnemű alsó részétől is. Lágyan cirógatott ott lent. Éreztem, hogy készen állok.
-Harry, készen állok-mondtam és eltoltam kezét. Az éjjeli szekrényben kezdett el kutakodni.-Ne! Most az egyszer ne! Kérlek-néztem rá könyörgően.
-Biztos vagy benne? Nehogy...
-Nem fogok teherbe esni ne félj!-suttogtam.
-Nekem mindegy, én csak rád akartam ezzel vigyázni-csókolt hosszan homlokon.-Kész vagy?-kérdezte, mikor bepozicionálta magát. Bólintottam. Így hát megtette. Nem voltam szűz, de fájt. Hogy ne fájt volna, hiszen óriási volt. Megrekedt bennem a levegő. Egy könnycsepp simult végig arcomon.
-Sajnálom-állt meg Harry és nem mozdult. Igazán hálás voltam neki, hogy ennyire figyelt rám és visszafogta magát. Lecsókolta a kósza könnycseppet és hosszan megcsókolt. Ezzel egy időben megmozdult, ami nem volt annyira kellemetlen, mint hittem.
-Már jobb Harry. Mozogj-kértem csendesen. Engedelmeskedett, de eleinte csak nagyon lassan tolt. Időről időre növelte a tempót én pedig már csillagokat láttam. Nem tudom mennyi idő múlva, de egyszerre hullottunk darabokra. Jó volt látni, ahogyan arcán átsuhan az élvezet és ezt én okoztam neki.
-Szeretlek-dőlt rám fáradtan. Ennyit arról, hogy én ma napozni fogok.
-Én is-simogattam csapzott tincseit egyet-egyet ujjaim köré csavartam. Kihúzódott belőlem, ami miatt hiányérzetem lett.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kiszállt az ágyból és felkapta az alsóját. Hátán az izmok megfeszültek, ami igencsak szexi volt.
-Kérsz valamit, amiben aludhatsz?-fordult felém. Bólintottam, mert hangomban nem voltam teljesen biztos. A szekrényéhez sietett és kikapott egy alsót, meg egy pólót. Letette mellém az ágyneműre és befészkelte magát mellém. Gyorsan kaptam fel a ruhadarabokat. Közel húzott magához. Arcomat mellkasába nyomtam és szinte azonnal mély álomba merültem. Nem bántam meg, hogy megtettük, mert szeretem Harryt és ez ellen senki semmit nem tud tenni. Álmomban egy ismeretlen házban sétáltam. Nem akkora volt, mint a Direction ház, de ez is igazán otthonos és ízléses volt. Ha jól vettem ki az emeleten voltam. A falon gyermekrajzok díszelegtek ahogy végigmentem a folyosón sejtésem beigazolódott, ugyanis egy lépcsővel találtam szembe magamat. Lenről gyerekkacajt hallottam. Lefelé vettem az irányt. A földszinten egy körülbelül 3 éves kislány futott felém.
-Csak hogy felkeltél Anyu!-mondta boldogan és átölelte az egyik lábamat. Tehát ő a lányom? Felkaptam az ölembe. Egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcomra. Meg kell hagyni, hogy elbűvölő kislány volt: óriási zöld szemek, hosszú barna göndör hajzuhatag.-Itt van Abby néni is-mondta mosolyogva.-A konyhában vannak Apuval-így hát a szerintem konyha felé vettem az irányt. Egy ajtóval kerültem szembe. Hamar bementem rajta. És tényleg a konyha volt. A látványra viszont nem számítottam... A lány a próbáról és Harry csókolóztak! Szívem millió darabra tört..
-Harry?-kérdeztem elkeseredetten és hangom megtört.
-Szívem ez nem az, aminek látszik..
-Tűnj el az életemből-üvöltöttem zokogva és felébredtem. Szerencsére! Arcom könnyáztatta volt és Harry aggódóan figyelt.
-Minden rendben Édes?-ölelt magához.
-Csak egy rossz álom-suttogtam.
-Figyelj nem szeretnélek elküldeni, de a koncert 3 óra múlva kezdődik és nekem másfél órával a kezdés előtt ott kellene lennem...
-Persze, megértem már megyek is-mosolyogtam és kikászálódtam az ágyból.
-Héé, de ott leszel ugye?-sietett elém.
-Persze-mosolyogtam rá.
-Oké. Akkor majd látlak-csókolt meg. Ezután visszavonultam a lakosztályunkba készülődni. Vigyorogva nyitottam be a szobába.
-Úgy látom jól sikerült a békülés-mondta nevetve Nicol.
-De még mennyire-dobtam le magam az egyik fotelbe.
-Mesélj-ült le velem szembe és kíváncsi szemekkel pásztázott.
-Hát elmondta, hogy mi történt és miért volt ilyen.
-És megértetted?-kérdezte.
-Persze. Ez egy férfinál természetes.
-Igen?-húzta fel a szemöldökét.
-Persze-bólintottam.
-Nem tudom. Én nem lennék ennyire elnéző Niallal, ha lesmárolt.volna egy másik lányt-rántotta meg a vállát. Micsoda??!
-Mit mondtál?-kérdeztem meglepődve.
-Hát Hazz elmondta hogy smárolt.azzal a csajjal, nem?-húzta el a száját.
-Hát nem! Hazudott nekem!-pattantam fel mérgemben.-És képes volt így megdönteni?-kérdeztem fájdalmasan.-Ne mondj semmit. Azt hiszem félreismertem.
-Nem ismerted félre csak...
-Semmi csak. Nem érdekel. Hazudott nem egyszer. És ezek után hogy bízzak benne? Ne.is próbálj visszafogni. Hazamegyek. Valahol keresnem kell egy albérletet-gondolkodtam hangosan és már a bőröndömet vettem elő. Felkaptam egy fehér hosszú nadrágot és egy ujjatlan felsőt. A hajamat megigazítottam és pakolni kezdtem. Ajtó csapódást hallottam. Ezután csend következett. Gondolom Nicol elment. Egy olyan 10 perc múlva ismét nyitódott az ajtó. Már majdnem végeztem. Minél hamarabb Londoba akartam tudni magam. Ne menj el-jött be Harry. Nee, csak őt ne.
-De elmegyek-rá se nézve mondtam ki a szavakat. Kész is vagyok.-Most pedig ha megtennéd takarodj el innen-néztem rá.
-Nem, nem takarodok!-mondta erélyesen.
-Igazad van én takarodok el innen-mentem volna ki az ajtón, de nem engedett.-Engedj el!-szűrtem fogaim között. Nem mozdult így fogtam magam és pofon vágtam. A kezem égett az ütés erejétől, de nem csak nekem fájt a pofon, hanem Harrynek is, mivel elfordította a fejét az ütés erejétől. Én kihasználtam az alkalmat és félrelöktem, majd kisiettem az ajtón. Vissza se néztem úgy rohantam a lifthez és mentem le a földszintre. Lent fogtam egy taxit. A sofőr segítségével betettem a bőröndömet a csomagtartóba, majd az anyósülésen foglaltam helyet.
-A reptérre legyen szíves-mondtam kedvesen. A taxis bólintott és már hajtottunk is a reptér felé. 20 perc alatt oda is értünk. Megköszöntem, kifizettem és a nagy csarnokba vettem az irányt. Megvettem a repülőjegyemet Londonba és felszálltam a gépre. Negyed óra múlva már a felhőkkel voltam egy szinten. Most még a Direction házba megyek, de minél előbb elköltözöm onnan. Szemeimből potyogni kezdtek a könnyek. Fantasztikus! Nagy nehezen megnyugodtam és egy kicsit pihenni próbáltam.

*Leszállás után*

Lustán szálltam le a gépről és indultam megkeresni a csomagjaimat. Nem vár semmi és senki. Miután minden csomagam megkerült, fogtam egy taxit és hazafuvaroztattam magamat. Mindig csak Harryn járt az eszem. Hogy volt képes ezt tenni? Nem is az fáj a lejkobban, hogy megcsókolta azt a csajt. A legrosszab tán az, hogy nem mondta el és még meg is fektetett.
-Kisasszon, megérkeztünk-mondta kedvesen a sofőr.
-Ó, köszönöm-mosolyogtam rá halványan. Gyorsan kifizettem az utat és már be is vonszoltam a csomagjaimat. Ahogy mindent lepakoltam émelyegni kezdtem. Biztos a repülőúttól-gondoltam magamban. Nem foglalkoztam a cuccaim kipakolásával, úgyis össze kellene pakolni nem sokára. Felvonszoltam magam az emeletre és bedőltem az ágyamba. Hamar nyugovóta tértem. Álmomban ismét a-mostmár-ismerős házban jártam. A kislány, a lány a próbáról és Harry. Vajon akkor is így néztek ki? Ismét sikítva ébredtem. Ez így nem lesz jó. Lecsoszogtam a konyhába és töltöttem egy pohár hideg vizet, amit egybe lehúztam. Ismét szédülni kezdtem és most erőteljesebben kapott el a hányinger. A lenti fürdőbe rohantam, ahol kiadtam magamból a még Los Angelesben elfogyasztott ételt. Lehet, hogy ételmérgezést kaptam. Ezért hányok és talán emiatt vannak a rémálmaim. Mivel semmi erőm nem volt visszamenni az ágyba és álmosnak sem éreztem magam, így a nappaliba mentem. Kényelmesen elhelyezkedtem és ölembe vettem a laptopot, melyet nem olyan rég kapcsoltam be. Böngészni kezdtem az albérletek között és jó párat ki is írtam. Majd holnap felhívogatom őket. Egyszer csak szemhéjaim elnehezültek és lecsukódtak, vagyis mély álomba merültem.

36. rész (II. fejezet)

Sziasztok kedves olvasóim! Egy plusz feliratkozó és két komment. Nagyon szépen köszönöm!<3 Igaz, hogy pipát nem kaptam, de ezeknek is rettenetesen örülök! Nos, azt szeretném kérdezni, hogy legyen-e +18-as rész? Ez a rész kicsit rövid lett, de csak azért mert nem tudom, hogy szeretnétek-e +18-as részt vagy sem. Komiba és a chatbe várom a válaszokat, de a facebook csoporban is megoszthatjátok véleményeteket. Jó olvasást!:)
*Nicole szemszöge*

Még tán a számat is eltátottam. Harry a falnak szorította a szőkeséget és vadul csókolta. Nagyon úgy nézett ki, hogy nem a lány kezdeményezte ezt az egészet.

Ezt nem hagyhattam annyiban.

-Mi a francot képzelsz magadról?-rohantam oda hozzájuk. Hamar szétváltak. Mind a ketten csak némán bámultak.-Ha?? Kérdeztem valamit!-üvöltöttem és elé álltam. Egyenesen a szemébe bámultam.-Neked barátnőd van! Hogy a jó büdös francba képzelted ezt?-nagyon nagy önuralom kellett, hogy ne pofozzam meg. Még jó, hogy Bella nincs itt.

-Várj! Neked barátnőd van?-kérdezte a lány.

-Nem olvasol újságot?-kérdeztem szarkasztikusan.-Minden ezzel van tele, hogy Haroldnak barátnője van.

-De nekem azt mondta, hogy szakítottak.

-Hogy mi?-kérdeztem és kimásztam volt legjobb barátom képéből.

-Nem hazudok. Nekem aztán már édes mindegy lenne, hogy mit mondok, de tényleg így volt. Minek hazudnék?-kérdezte.-Amúgy Abby Freelove vagyok-nyújtotta a kezét.

-Nicol Black-ráztam meg.

-Szerintem én jobb, hogyha megyek. Te Harry pedig többet hallani sem akarok rólad. Undorító ember vagy-sétált el.

-Gratulálok-tapsoltam meg és legszívesebben leköptem volna.-Na most szépen kimész és elmondod. Mert, ha nem, én teszem meg.

-Ne kérlek!-nézett rám könyörgően.-Én nagyon szeretem csak vágytam egy kis kalandra-hajtotta le a fejét.

-És majd, ha gyereketek lesz akkor is vágyni fogsz egy kalandra és otthagyod?-kérdeztem mérgesen.

-Ez csak egyszeri alkalom volt és már hiányzott-mentegetőzött.-Mert tudod mi még nem...

-Úr Isten! Ezt mért nekem ecseteled? Ezt neki kéne elmondanod és hidd el, hogy nem hagyná figyelmen kívül.

-De te vagy a legjobb barátom, veled mindig megtudom beszélni az ilyet.

-Nekem is te vagy, de ez nem te vagy. Azért régen mindig az volt, hogy szóltál vagy nekem vagy a barátnődnek, nem próbáltad ,,megoldani" a problémát-mutogattam az idézőjeleket.

-Hülye voltam. De ezt nem tudhatja meg, mert akkor biztos, hogy elmegy-szemében könnyek gyűltek.

-Erre előbb kellett volna gondolnod. De nem mondom el, most az egyszer, de ha hazaértünk mondd el neki, hidd el jobban fog neki esni-öleltem meg.-Na gyere, próbálnotok kell-kezdtem el húzni a színpad felé.

*Bella szemszöge*

Hát, mit mondjak nem esik jól, hogy Harry ennyire leszar. Mindenkihez idejött a barátja csevegni és poénkodni, Harry meg hátravonult azzal a szőke ribanccal... Fantasztikus! És most Nicol is hátra ment. Teljesen egyedül érzem magamat... Niall sétált oda hozzám.

-Tetszik a próba?-kérdezte mosolyogva. A feszültség csak úgy áradt belőle.

-Addig tetszett, amíg az a liba meg nem jelent-mondtam 0 életkedvvel.

-Hé, nyugi! Nincs semmi közte és Harry között.

-És ezt higgyem is el?-kérdeztem felháborodva.-Amikor inkább vele ment hátra, minthogy lejöjjön hozzám? Ne nézz hülyének!

-Nem nézlek! Csak egyszerűen nem jó, hogy emiatt vagy teljesen idegbeteg.

-Miért te nem lennél?-kérdeztem elkeseredetten. Szorosan vont magához és nyugtatóan köröket rajzolt a hátamra.-Annyira elcseszett ez az egész-suttogtam. Nevetést hallottam. Felemeltem a fejem legjobb barátom mellkasáról. Nicol és Harry közeledtek felénk.

-Minden rendben?-kérdezte mosolyogva barátnőm.

-Ezt ne tőlem kérdezd-mondtam és amennyire csak tudtam csúnyán néztem barátomra.

-Megbeszélhetnénk ezt a szállodába?-kérdezte rekedt hangon. Csak bólintottam. Ezután folytatódott a próba, amit egészen élveztem. Ezután a fiúk még hátra mentek, hogy átöltözzenek, ugyanis egy kicsikét megizzadtak, pfuj. Negyed óra múlva üdén és frissen jöttek ki a színpad mögül.

-Mehetünk?-kérdezte Louis miközben egy répát rágcsált. Hát, igen ez tipikus Louis. Mind bólintottunk, így a kocsik felé vettük az irányt. A felállás nem voltozott: a kisbuszban Sophia, Elenor, Perrie, Liam, Louis és Zany foglaltak helyet, még Harry kocsijában Nicol, Niall, Harry és én fészkeltük be magunkat. Ismét nem terveztem előre ülni és ez így is lett. Kíváncsi vagyok, hogy miről akar velem beszélni a fürtös, aki éppen az útra koncentrál. Most akarná elmondani, hogy megcsalt és kidob? Lehet-mondta belső énem. Próbáltam elterelni a figyelmemet.

-Niall, bekapcsolnád a rádiót?-kérdeztem és egy kicsit előre dugtam a fejem.

-Persze-mosolygott hátra rám és már be is nyomta a rádiót. A rádióban pont az ő számuk ment, a Little Things. Harry elkezdte dúdolni. Ha nem haragudnék rá, akkor még el is olvadtam volna ettől, de most mérges vagyok. Vajon ki járhat a fejében? Hátradőltem az ülésben és csendben élveztem a rádióból áramló hangokat. Harry szólójához érkezett a dal, engem pedig kirázott a hideg. Mai napig nem értem, hogyan lehet ennyire hatással rám a hangja. Nagy ábrándozásom közben a dal elhallgatott, mi pedig megérkeztünk. Gyorsan pattantam ki a kocsiból. A nap sugarai simogatták bőrömet. Szerintem a beszélgetés után lejövök napozni. Hiszen pihenni jöttünk ide, nem de? Felfelé az utat csendben tettük meg. A szobában Nicol megigazította a haját és felém fordult.

-Én most átmegyek Niallhoz. Ha szükség van rám, hogy jól leápoljam Harryt, csak csörögj-kacsintott és távozott a szobából.

-Köszi-suttogtam a semmibe. Kopogtak. Vettem egy nagy levegőt, amit lassan fújtam ki. Kinyitottam az ajtót, melynek túloldalán a göndör tartózkodott.-Gyere be-tártam ki az ajtót, de a mosoly hiányzott az arcomról. A feszültség tapintható volt kettőnk között. Az egyik fotelben foglalt helyet, még én a másikban.-Csak egy valamire válaszolj nekem. Megbántottalak?-kérdeztem és a szemébe néztem. Azokba a gyönyörű smaragdzöld szemekbe...

-Dehogy is!-mondta.-Csak egy kis időre volt szükségem, hogy képes legyek elmondani ezt neked-fújta ki hosszan a levegőjét. Szóval ő is ideges, király.

-Mit is kell elmondanod? Mert, ha azt, hogy megcsaltál, ne húzd az időt. Ki sem kell mondanod csak takarod el.

-De ez nincs így!-tiltakozott.-Soha nem lennék képes megcsalni téged!

-Akkor meg mi az, amit nem mersz elmondani nekem?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Nem tartom magamat egy házi sárkánynak.

-Csak tudod nekem hiányzik már AZ-hangsúlyozta ki az utolsó szót. Aztán megvilágosodtam.

-Miért nem szóltál? Ha szólsz, akkor izé csinálhattuk volna-vakartam meg a tarkómat kínomban. Nem olyan üdítő erről beszélgetni.

-Nem akartalak siettetni, mert azt hittem, hogy még nem vagy rá készen esetleg nem akarsz velem lefeküdni-mondta és arca kicsit kipirosodott.

-Ez hülyeség! Nagyon is szeretnék, csak vártam, hogy te kezdeményezz. Ez mégis csak a fiú dolga-mondtam és áthajoltam, hogy megpusziljam az arcát.-Reméltem, hogy nem csaltál meg, mert nagyon fontos vagy nekem-suttogtam és még egy puszit adtam neki.

-Te is nekem-dörgölőzött hozzám arcával.

-Ha most elküldenélek, akkor megsértődnél?-kérdeztem óvatosan.

-Értem. Időre van szükséged. Már itt sem vagyok-állt fel.

-Hé-kaptam el kezét és magamhoz rántottam egy csókra.-Szeretlek-doromboltam neki.

-Én is. Azt hiszem-mondta és kiment. Készülődni kezdtem. Elmentem zuhanyozni, leborotváltam a lábamat, kimostam a hajamat, amit nem sokkal utána megszárítottam. Egy kis alapozót vittem fel és utána a hajam göndörítésével kezdtem el foglalkozni. Nem fogtam össze, hagytam, hogy szétterüljön vállamon. A bőröndömhöz vettem az irányt és kivettem a különleges darabot. Soha nem volt még rajtam, csak erre az alkalomra vettem. Éreztem hogy el kell hoznom. A meglepetésdarab egy fekete fehérneműszett, mely egy igen kicsit bugyi résszel lett tervezve. Gyorsan felkaptam magamra, megigazítottam a hajamat, írtam Nicolnak egy cetlit, hogy hol vagyok. Ezután már csak egy köntöst kaptam magamra és kimentem a lakosztályunkból. Harry szobájának ajtaján kopogtam kettőt és ki is nyitotta.

-Hát te?-kérdezte meglepetten.

-Meglepetés! Bemehetek-toltam be és megcsókoltam vadul, szenvedélyesen.

-Mire készülsz?-kérdezte vigyorogva.

-Megteszem azt, amit hiányoltál-csókoltam meg újból.... 

35. rész (II. fejezet)

*Nicol szemszöge*

Reggel a nap sugarai cirógatták az arcomat. Mosolyogva nyitottam ki szemeimet. Reméltem, hogy Niall még az ágyban lesz, de a szobában hűlt helye volt. Kómásan csoszogtam ki a hálóból. Niall egy fotelban ült és kávét szürcsölgetett.

-Van nekem is?-kérdeztem rekedtebb hangon.

-Jó reggelt!-mosolygott kedvesen és talán szeretetteljesen? Az utóbbiba nem vagyok biztos.

-Neked is!-mosolyogtam vissza rá melegen.

-Amúgy igen van kávé neked is-mutatott az asztalra. Mohón vettem el a fekete ,,löttyöt".-Jól aludtál?-kérdezte és letette a saját csészéjét.

-Soha jobban-mondtam vigyorogva.

-Szerinted Harryék kerestek minket?-kérdezte. Nagyon kérdezgetős kedvében van...

-Nem tudom. Nem hiszem. Bár lehet, hogy Bellnek feltűnt, hogy nem a lakosztályban aludtam-rántottam meg hanyagul a vállam.

-És mikor mondjuk el? Mármint a fiúknak.

-Szerinted nem sejtik?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.-Biztos, hogy sejtik, hisz azért elég átlátszó ez az egész-mutogattam közte és köztem.

-Szóval átlátszóak vagyunk-gondolkodott el.

-Szerintem igen-bólintottam.

-Az jó-bólintott ő is. Felnevettem.-Szerintem menj lehet, hogy már aggódnak értünk-mondta.

-Te most kidobsz?-kérdeztem mókásan felháborodva.

-Muszáj. Nem sokára jön a másik lány, akit hülyítek-mondta és még egy pillanatra majdnem én is elhittem.

-Ó, igen? És szabad tudnom a nevét?-kérdeztem vigyorogva.

-Samantha-mondta egyszerűen.

-Samantha-ízlelgettem a nevet.-Szóval vele csalsz meg.

-Szó ne essék róla nem csallak meg. Őt csalom veled-mondta pimaszul mosolyogva.

-Na jó. Most már tényleg megyek. Le is kell zuhanyoznom-álltam fel.

-Ugye eljössz a mai próbára?-kérdezte és ő is felállt. Bólintottam. Közel jött és megcsókolt.-Nemsokára találkozunk-mosolygott a számra.

-Alig várom-búgtam és kifelé vettem az irányt. Boldogan mentem be a szobánkba. A kanapén két kíváncsi szempár fogadott.

-Hol jártál báránykám?-kérdezte dorombolva Harry.

-Niallal filmeztünk és bealudtam-hebegtem-habogtam.

-Értem. És semmi más nem történt?-kérdezte most Bella.

-Mi történt volna? A barátok nem filmezhetnek együtt?-kérdeztem.

-De, csak tudod a barátok....-kezdte barátnőm.

-.... nem alszanak ölelkezve-fejezte be Harry.

-Tessék?-kérdeztem értetlenül.

-Ne nézz minket hülyének. Tegnap szegény Bells majdnem szívinfarktust kapott, mert nem voltál itthon és nem vetted fel a telefont. Ezért lementünk a recepcióra és elkértük Niall mágneskártyáját. És hát az a látvány fogadott, hogy te békésen Niallon szuszogsz-vázolta a helyzetet Harry. Ledöbbenve néztem rá.-Csak annyit mondj meg mióta?
-Tegnap-böktem ki nagy nehezen.-A többieknek elmondtátok?-kérdeztem megadóan.
-Szerintem ez nem a mi dolgunk-állt fel Bella és a hűtőhöz sétált. Szóval nem mondták el.
-Köszönöm, hogy nem szóltatok senkinek-mondtam és egy fáradt mosolyt küldtem feléjük.
-Ne köszönd. Nehogy azt hidd, hogy nem haragszunk, hogy nem mondtátok el. Jogunk lett volna tudnunk-morogta Harry. Szóval nincs jó kedvébe. De nem értem, miért kell ennyire haragudni ránk? Ez nem magánügy?
-El akartuk mondani, csak gondoltuk, hogy esetleg had csillapodjanak le a kedélyek a ti ügyetek körül. És amúgy is, már bocsi, hogy ezt mondom, de ez nem magánszféra? Mert szerintem de-mondtam és a szobámba siettem. Most nincs kedvem hozzájuk, meg a hülyeségeikhez. Összeszedtem a mára szánt ruháimat és a fürdő felé vettem az irányt. A meleg víz kellemesen simogatta a bőrömet. Elgondolkodtam ezen az egészen. Igazuk lenne és tényleg el kellett volna mondanunk? Igazuk lehet, de akkor is ez magánügy. Körülöttük forgott minden hiszen összevesztek! Ez annyira igazságtalan! Kopogtak az ajtón.
-Csak én vagyok az Bella! Jól vagy?-jött az aggódó hang. Megráztam a fejem és elzártam a csapot. Egy törölközőbe bugyoláltam magamat és felkaptam a ruháimat. Törölközőben nyitottam ajtót.
-Minden rendben amint látod-mondtam és egy gyenge mosolyt küldtem felé. Nem jó érzés, hogy haragszik rám...
-Aggódtam. Harry már elment. Miatta is elnézést a viselkedéséért. Nem tudom, hogy mi ütött belé-rázta meg a fejét.-És csak, hogy tudd, én nem haragszom. Igazad van, ez magánügy-mosolygott rám. Szóval ő nem haragszik? Szusszantam egyet.
-Köszi-mondtam vidáman.-Ugye te is jössz a mai próbára?-kérdeztem és az egyik fotel felé vettem az irányt, mert nem volt kedvem tovább a fürdő ajtajában állni.
-Hát Harry még nem hívott, de azért elmegyek-ült le ő is.
-Akkor szerintem készüljünk, mert Niall mondta, hogy nem sokára indulunk-azzal felálltam és beblattyogtam a szobámba. Gyorsan felkaptam a ruháimat, ami egy egyszerű farmersortból és egy kék csőtopból állt. Felkaptam a sarumat, majd a szobában lévő tükörhöz sétáltam, ahol a sminkes cuccaim voltak. Egy kis alapozót vittem fel az arcomra, amit egyenletesen eloszlattam. Ez után alul félig kihúztam a szemeimet, majd felül teljesen kihúztam. Ezután már csak egy kis szempillaspirállal koronáztam meg a sminkemet.

Késznek nyilvánítottam magamat. Így hát kimentem a szobámból. Kint már Bella is ott volt. Rajta egy szép ruha volt, amit nem a hosszúságáról mondanám híresnek. A haja fel volt kötve. Néhány kiegészítővel tökéletesítette az összeállítását. Ő is a szemeire fektette a hangsúlyt.

-Hű, de jól nézel ki-mondtam neki.

-Te sem panaszkodhatsz-kacsintott rám és felnevetett. Kopogtak.

-Majd én megyek-mosolyogtam és siettem ajtót nyitni. Harry és Niall álltak az ajtóban.

-Kész vagy?-vigyorgott rám Niall.

-Igen-bólintottam.

-Akkor mehetünk-mondta dörmögő hangon Harry. Nincs jó passzba. Lehet, hogy beteg lesz.

-Bellát nem várod meg?-kérdeztem meglepetten.

-Én nem hívtam el-rázta a fejét.

-És mért nem?-fújtattam.

-Mert biztos nem akar eljönni és amúgy is egy próba unalmas-rántotta meg könnyedén a vállát.

-Márpedig én menni fogok-szólt mögülem durcásan a hang.-Kedves vagy, hogy el sem hívod a barátnődet-morogta, mikor már a kisbusz felé vettük az irányt. Vagyis azt hittem. Harry kocsija előtt álltunk meg. Kérdőn néztem Niallra.

-Most külön megyünk. A többiek már ott vannak a barátnőikkel-puszilt homlokon. Bella csapódott hozzánk.

-Ülhetek hátra?-kérdezte boci szemekkel.

-Most haragszol rá?-kérdezte Niall.

-Mért? Tegyek úgy mintha nem történt volna semmi?-kérdezte dühösen.-Konkrétan lekoppintott. Van ott valaki, aki előtt szégyellnie kellene?-kérdezte és láttam, hogy most nagyon haragszik a göndörre.

-Ezt majd még megbeszéljük. Szállj be hátra-mondta Niall. Kérdőn néztem rá. Ő csak megrázta a fejét. Harry tényleg titkol valamit? Az lehetetlen. Vagy mégis. Végül én ültem hátra Bellához. Biztatóan rámosolyogtam, de mosolyom nem volt őszinte. Tuti, hogy titkol valamit és Niall tudja, hogy mit. Hihetetlenek a pasik! Komolyan mondom megfájdul tőlük a fejem. Próbáltam elterelni a gondolataimat ezek felől, de nem sikerült. Annyira igazságtalan az élet. Mindig csak a rengeteg gond, nem tudhatod kiben bízhatsz meg teljesen és aztán nagyon kis időre rendbe jön minden, de meddig? Az ember sose tud hosszabb ideig boldog lenni. Már aki. Van olyan ember is, akinek olyan élete van, mintha nem is a Földön élnének. Ők mondjuk nem is tudják, hogy milyen a valójában a nagybetűs ÉLET. De nem irigylem az ilyen embereket, mert nekik mindig több és több kell, még az átlag ember egy kicsikének is tud örülni. Örülök, hogy én nem ilyen családba születtem, mert így tudom, hogy milyen az, ha igaz barátaid vannak és mindent saját magad tudsz megteremteni és nem csak úgy eléd rakják. Mire feleszméltem már meg is érkeztünk. Az aréna hatalmas volt! Üresen is óriásinak tűnt, nem még hogyha több és több rajongó lesz itt. Gyorsan készítettem egy képet és feltettem twiterre.

@Nicole94 Hűha! Ez óriási!

Remélem sokan eljösztök ma!;)

Miután ezt kiposztoltam le is léptem és eltettem a telefonomat, mert ilyenkor mindenki megőrül. Csendben sétáltunk a színfalak mögött. Az öltöző előtt álltak a lányok. Mosolyogva üdvözöltük őket, igaz én eléggé távolságtartó vagyok még velük. Majd csak megszokom, hogy ők is az életem részei. A próba elkezdődött és mi leültünk a nézőtérre, hogy nézzük a fiúkat. A próba rendben ment, a fiúk fantasztikusak volt és én is kezdtem feloldódni, hiszen nem volt balhé. Mikor szünetet tartottak a színfalak mögül az egyik stábtag, aki nem mellesleg nagyon szép és szőke volt Harryhez tipegett. Valamit beszéltek, de mi nem hallottuk túl messze voltak. A lány bájosan mosolygott Harryre és láthatóan tette a fejét. Nem értem, hogy mért kellett ennyire kimázolnia magát.

Niall lejött hozzánk beszélgetni, úgy mint a többi fiú, Harry kivételével. Épp átakart ölelni, amikor eltoltam magamtól.

-Ki az a szőke liba, aki épp most megy hátra Harryvel?-kérdeztem és fújtattam egyet.

-Ő csak Abby az egyik hangmérnök.

-Nem fiatal egy kicsit ehhez?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Most van gyakorlaton. Mi bajod van vele? Nagyon rendes.

-Aha, csak épp a legjobb barátomra hajt, akinek barátnője van. Ti tényleg ennyire vakok vagytok? Nem látod, hogyan flörtöl vele? Undorító, de én nem fogom ezt hagyni-azzal elmentem mellette, egyenesen fel a színpadra, onnan pedig a színfalak mögé, ahol meglepő látványban volt részem...

Sziasztok! Most a végére írok. Kaptam két hozzászólást, 2 pipát és van, aki írt a chatbe. Nagyon imádlak titeket!<3 A facebook csoportba velem együtt vagyunk 3-an, úgyhogy szeretném, ha oda is csatlakoznátok. IDE kattintva léphettek be. Ide mindig kiteszem, hogy mikor kerül fel a rész, bármikor, bármit kérdezhettek tőlem.:) Más pedig, hogy sajnálom a kihagyást, csak ballagtam és nem igazán volt időm, de ez lement és mostmár teljes erőbedobással koncentrálok erre a blogra. Ha tetszett írjatok hozzászólast, pipáljatok, lépjetek be a csoportba és a chatbe is lehet bátran írni:)