*Bella szemszöge*
Elaludt végtagokkal ébredtem a kanpén. A gép még mindig az ölemben volt és hangosan zúgott. Mivel már jó ideje nem használtam, a képernyővédő ment, ami nem más volt, mint a gépen lévő összes kép vetíti. Épp egy fiúkkal közös fotósorozat ment, nekem pedig könnybe lábadt a szemem. Nagyon hiányoznak, már most... Hogy hullhat szét minden akár egy perc alatt?! Egyik pillanatban még szerelmesen együtt fekszetek egy ágyban és te vagy a legboldogabb ember a világon, aztán már sírva menekülsz a gondok elől. Annyira hihetetlen. Ahkgy ezen elmélkedtem a gyomrom erőteljesen szúrni és fájni kezdett. Az éles fájdalom miatt hirtelen kaptam a hasamhoz. Már-már elviselhetetlen volt a fájdalom, így a laptopot a kanapéra löktem és megpróbáltam felállni. Aha, igen, nem sikerült. Mivel nem húztam el egy függönyt sem, a szoba világos volt. Jó sokat aludhattam. Az asztalon volt a telefonom. Jó pár kín-keserves perc után megkaparintottam a kis készüléket. A fájdalom továbbra sem múlt el. A névjegyzékben sebesen görgettem le. Miért ennyire hátul van a neve?! Nagy nehezen megtaláltam a megfelelő névjegyet és a hívás gombra klikkeltem. Hosszú, fájdalmas percek múlva egy álmos hang szólt bele.
-Igen, tessék?-kérdezte és ásított egyet.
-Szerintem nagy baj van Pezz-suttogtam a telefonba.
-Bella! Hé! Mi történ mi a baj?-sokkalta éberebb lett pár másodperc alatt. A szívem sebesen vert.
-Nem tudom mi történik, rettenetesen fáj a hasam. Nem bírok felállni-sírtam el magam. Eluralkodott rajtam a pánik.
-Miért nem a mentőket hívatad egyből? Bells ez nem játék. Most leteszem, hívd fel a mentőket és aztán hívj, rendben?-kérdezte és csapkodást hallottam a háttérből.
-Jó-mondtam és kinyomtam. Gyorsan-már amennyire bírtam-tárcsáztam a mentők számát.
-A mentőket hívta, miben segíthetek?-szólt bele egy férfi hang.
-Bella Smith vagyok, rettenetesen fáj és szúr a hasam-hadartam gyorsan.
-Pontosan hol van most?
-London, Rose utca 5 szám.
-Rendben egy mentőt küldök magához.
-Várjon! Be van zárva az ajtó és képtelen vagyon kinyitni. Nincs hozzá erőm-mondtam pánikolva.
-Ez esetben szólok a kollégáknak, hogy törjék be. Ne aggódjon már úton van a segítség-próbált nyugtatni a vonal túlsó végéről.
-Köszönöm-suttogtam.
-Ez a munkám. Nem sokára odaérnek viszhall-és bontotta a vonalat. Sebesen tárcsáztam Perriet.
-Jönnek-szóltam bele ahogy meghallottam, hogy felvette.
-Rendben. Nyugodj meg, nem lesz semmi. Haza megyek hozzád, és ott is maradok veled. Zayn is hazakísér, hogy tudjon rólad valamit-hadarta Pezza.
-Köszönöm-hálálkodtam.-Auch!-nyögtem egy kisebbt, mert a fájdalom erősödött.
-Nyugi-mondta. Ekkor valaki betörte az ajtót.
-Itt vannak. Leteszem. Majd találkozunk. Szia-nyomtam ki és éppen akkor ért a kanapéhoz az egyik mentős férfi.
-Jó napot asszonyom!-nyugodjon meg. Bevisszük a kórhába és kiderítjük mi a probléma.
-Köszönöm!-mondtam hálásan. Az orvos enyhén nyomkodni kezdte a hasamat. A fájdalom így is erős volt. Próbáltam nem megnyikkanni, de ez lehetetlen volt az intenzív szúrás miatt.
-Nem vagyok biztos benne, hogy miért fáj, úgyhogy, ha beértünk a kórházba megvizsgáljuk
-Rendben-bólintottam. Óvatosan felfektettek a hordágyra és kitoltak a mentőhöz. Hamar beértünk a kórházba. Ott valamilyen gépbe betoltak, ahol jó pár percet eltöltöttem. A fájdalom már nem volt annyira erőteljes, ugyanis még hoztak be, kaptam fájdalomcsillapító-injekciót. Miután ,,kivettek" a gépzetből egy kórterembe vittek, ahol infúziót kötöttek be.
-Ebben az infúzióban van nyugató és fájdalomcsillapító is, ami remélhetőleg elmulasztja a fájdalmait-mondta kedvesen egy nővérke.
-Értem. Nagyon köszönöm-néztem rá hálásan.
-Ez a munkám-mosolygott rám és kiment. Néhány percig bámultam a fehér, unalmas falakat, de szemhéjaim ólom súlyúak lettek és lecsukódtak. Mély álomba merültem.
*********
Arra ébredtem, hogy arcomat simogatják. Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Egy szőke hajat pillantottam meg, majd a hozzá tartozó arcot is. Aggódóan vizslatott szemeivel.
-Szia-mondtam rekedten és egy halvány mosolyt küldtem felé.
-Szia-suttogta.-Itt van Zayn is-állt fel, s helyét az előbb említett fiú vette át.
-Szia-adott puszit az arcomra.-Fáj valamid?-kérdezte óvatosan.
-Nem-ráztam a fejemet.-Tudni, hogy mi bajom van?-kérdeztem és nyeltem egyet.
-Még nem jött meg a vizsgálatok eredménye-simogatta meg a buksimat.
-Hát jó-sóhajtottam. Ideges voltam, de még mennyire! Ki tudja, hogy mi féle bajom lehet? És ha belehalok? Na jó, ilyenekre gondolni sem szabad.
-Kimegyek az orvosért-állt fel társaságunk egyetlen férfi tagja és kiment. Helyét Pezza foglalta el.
-Ugye nem szóltatok senkinek?-kérdeztem aggódva.
-Nem. Annyit mondtunk, hogy fontos dolgom van és Zayn hazakísér. Senki nem tud semmit-nyugtatott meg miközben kezemet simogatta.
-Tudnál nekem még valamiben segíteni?-kérdeztem boci szemekkel.
-Attól függ, hogy miben-mosolygott rám.
-Keresnél nekem egy albérletet? Nem akarok a 1D-házba lakni.
-Költözz hozzám!-adta az ötletet.-Nagy a lakás és rossz, hogy szinte mindig egyedül vagyok ott-rántotta meg a vállát.
-Nem szeretnék zavarni. Tudod, hogyha esetleg Zayn felugrik hozzád vagy valami-hadartam.
-Mondtam, hogy elég nagy a ház.
-Hát, akkor köszönöm-hálálkodtam.
-Nincs mit. Ha még nem engednek haza a közel jövőben, akkor majd átcuccolok helyetted.
-Ezt igazán nem kell megtenned. Majd én. Remélhetőleg semmi komoly bajom nincs-és ebben a pillanatban nyitódott az ajtó. Zayn mögött egy fehér köpenyes férfi lépett be.
-Örülök, hogy felébredt Miss Smith-mosolygott rám.-Dr. Wilmer vagyok, én vagyok a kezelőorvosod-tájékoztatott.
-Lehet, már tudni, hogy mi a bajom?
-Igen. Önnek gyomorfekélye van-lesokkolódtam. Ez, hogy lehetséges? Arcom döbbenetet tükrözött.-Ez hirtelen sokk, vagy idegesség hatására keletkezik és, ha nem fordul időben orvoshoz, kilyukad a gyomra. Ezt gyógyszerrel lehet kezelni, és kerülni kell a stresszes dolgokat.
-És ettől lehet hányni?-kérdeztem.
-Nem. Maga hányt is?-kérdezte érdeklődve és jegyzetelni kezdett.
-Igen. Igaz, hogy repültem és azért. Tegnap este-mondtam el mindent.
-Értem. Lehetséges, hogy gyomorrontást kapott. Ezzel nem kell különösebben foglalkozni, főleg, hogy repült is. Ma még pár órára bent tartjuk megfigyelésre és, ha minden rendben lesz, akár haza is mehet-mosolygott rám.
-A gyógyszereket mikortól kellesz szednem?-szóltam még utána.
-Természetesen ma még itt megkapja őket, és most hozok receptet, amit ki kell váltani és szedni mindig a gyógyszereket 1 hónapon keresztül, utána pedig kontrolra bejön és, ha már nem szükséges nem írok fel több gyógyszert. Nagyon erősek ezek a szerek, így nem szeretném, ha huzamosabb ideig szedné-mondta és kiment.
-Istenem!-dőltem be a párnák közé.
-Nem lesz semmi baj-nyugtatott Perrie.-Akkor ma elmegyünk a 1D házba és Zaynnel átcuccolunk te csak mutogatsz, hogy mi kell.
-Nem kell Zaynnek miattam cipekednie. Majd én megoldom-ellenkeztem.
-Az, hogy megint rosszul légy-szólt közbe Zayn.-Még van annyi időm, hogy segítsek. Ügy lezárva-mondta kicsit erélyesebben. Bólintottam.
-Köszönöm, hogy ennyi mindent megtesztek értem.
-Nincs mit, kicsilány-simogatta meg a kezemet barátnőm.-Egy valamit viszont nem értek: miért engem hívtál?
-Úgy éreztem jónak. Igazából nem tudom. Szerintem Nic elmondta volna mindenkinek. Én pedig azt szeretném, ha soha többet nem hallanának felőlem-rántottam meg a vállamat.
-Ugye tudod, hogy erre Harry és te is rá fogtok menni?-kérdezte Malik.
-Nem tehetek róla, hogy megcsókolta azt a lányt. És ő igazán örülhet, hisz még engem is megtudott dönteni, szóval...-kezdtem felhúzni magam.
-Tudom, hogy hülyeség, amit csinált, le is korholtuk a fiúkkal, de nem kéne kilépned az életéből.
-Én így látom jónak. Lehet, hogy megtudok majd bocsátani neki, de annak még nincs itt az ideje-már épp hozzáfűzni készült valamit, amikor az orvos lépett be az ajtón és átnyújtotta a zárójelentésemet, meg a recepteket és további szép napot kívánt, majd kiment. Pezzáék hoztak be nekem tiszta ruhákat, így nem a tegnapi cuccaimat kellett felvennem. Míg átöltöztem, ők kimentek. Miután elkészültem kocsiba pattantunk és először a Direction ház felé vettük az irányt. Hárman összepakoltuk az összes cuccomat és begyömöszöltük valahogy a kocsiba. A volt szobám olyan volt, mintha soha nem is laktak volna benne. Egy utolsó pillantás után beszálltam a kocsiba és-remélhetőleg nem örökre-búcsút vettem a háztól. Szívemet üresnek éreztem. Még ha akarnám se tudnám kitörölni ezt a néhány hónap emlékét az emlékezetemből. Annyi szép és kevésbe szép dolog történt itt velem Londonban. Megtaláltam életem szerelmét, akit most talán örökre elvesztettem. De ugyanakkor kaptam egy óriási lehetőséget a divattervező-iskolával. Remélem, hogy majd megélhetem az álmaimat és tehetségesnek fognak találni, nem csak Londonban, de a világ sok pontján.
-Édesem, megérkeztünk-nyitotta ki az ajtót leendő lakótársam.
-Hű, szép helyen laksz-néztem körül. A lakás az ikerháznak az egyik fele volt. A legjobb helyen volt, közel London központjához. Perrie mondta, hogy sétálva is csak 10 perc a nyüzsgősebb rész. A ház kívülről halvány sárga volt, a tetőcserepek sötét színűek voltak. Ez a két ellentétes dolog nagyon jól mutatott együtt. Már kintről lehetett látni, hogy tényleg hatalmas házról van szó. De őszintén szólva tetszett. Zayn cipelte a cuccaimat, így nekem csak szájtátva kellett besétálnom az új otthonomba. Ahogy beléptünk a sötétbarna ajtón, egy tágas előtérbe érkeztünk. Nem sok minden volt benne, de nagyon jól mutatott. A falon volt egy egész alakos tükör, továbbá volt még a helyiségben egy nagy cipőtároló szekrény, ami tömve volt cipőkkel. Hogy ezt honnan tudtam? Onnan, hogy az ajtaja ki volt nyitódva és egy fél pár magassarkú pottyant ki.
-Hupsz-mondta Perrie és visszagyömöszölte a cipellőt.-Majd neked is beszerzünk egyet-mosolygott rám. A kardigánomat az egyik falra felszerelt akasztóra tettem. Az előszobából a nappaliba vezetett a szerelmes pár, amely egyszerűen de nagyon modernül volt berendezve. A szoba központjában egy bőrkanapé állt, melytől nem messze egy kis dohányzóasztal pihent. A kanapéval szemben a falra volt felszerelve egy lapos képernyőjű tévé. Egy teraszajtó is helyet kapott a szobában. E mellett pedig egy óriási könvesszekrényt pillantottam meg, amely roskadozott a rengeteg könyvtől. A szemeim felcsillantak.
-Szeretek olvasni-fordultam vigyorogva Pezza felé.
-Én is. Amint látod-nevetett fel.-Amúgy a kertet közösen használjuk az ikerház másik felében lakó emberekkel. Van kint egy medence, amit, ha egy picikét jobb az idő, használni szoktunk. Van kint grill is és néhány napozóágy is van kihelyezve. Közösen tartjuk rendbe, amibe neked is be kellesz segíteni, mivel már itt laksz-nézett rám szelíden.
-Ez csak természetes-bólintottam.-Kertészkedni is lehet? Mert szeretek virágokat gondozni.
-Hát, nincs, de lehet.
-Azt mondjuk kifelejtettem a sztoriból, hogy minden növény kipusztul a közelembe-kezdtem el nevetni.
-Ja értem. Akkor még jó, hogy nincs egy se. Nincs időm őket gondozni, így felesleges lenne-rántotta meg a vállát.-Na, gyere megmutatom a ház többi részét is. Zayn addig hurcolkodj már fel Bells új szobájába. Köszi-adott egy puszit az arcára. Sajnáltam szegény Zaynt. Én is át tudnám hozni a kocsiból a házba a cuccaimat.-Eszedbe se jusson-szólt közbe Pezz. Mintha a fejembe látna. Vállránta követtem a szőke ciklont, aki a nappalival egybenyitott étkezőbe, majd tágas konyhába vezetett. Az étkező rész nagynak volt mondható, mivel egy óriási, hosszú mahgóni asztal kapott helyet, körülvéve igen kényelmesnek kinéző székekkel.-Nem nagyon szoktam használni, csak ha átjön a Little Mix többi tagja, vagy esetleg együtt ünnepelünk valami nagy eseményt a családdal-hadarta gyorsan. Bólintással jeleztem, hogy felfogtam. Miközben végigsimítottam az asztalon átpillantottam a konyhába is. Egy márvány pultot pillantottam meg elsőnek, aztán a rengeteg modern, rozsdamentes acél hátartási gépet. Az egyik pult úgy volt elhelyezve, hogy kényelmesen enni lehessen róla. A tűzhely a sarokban kapott helyet, a kétajtós hűtő a dolgozófelület másik végén pihent. Úgy láttam mosogatógép is volt beszerelve, ennek ellenére egy csap is helyet kapott mégpedig az ablak alatt, így csodás kilátás nyílt a hátsó kertre. A tárolás a pult felé szerelt szekrényekkel lett megoldva.
-Gyönyörű ez a konyha-ámuldoztam.
-Ha 5-ször használtam sokat mondok-nevetett fel lakótársam.
-Akkor majd én használatba veszem-kacsintottam rá. Ebben a pillanatban Zayn ölelte át hátulról szerelmét.
-Kicsim én megyek-adott puszit a szájára.-Majd beszélünk. Bells gyere ide-vont szoros ölelésbe.-Aztán még hallani szeretnék rólad-kócolta össze amúgy is szénakazal hajamat.
-Nehéz lesz nem hallani rólam, mikor a barátnődnél lakok-mosolyodtam el szélesen.-De ígérd meg, hogy Harrynek egy szót sem szólsz.
-Ígérem, de ha ezt megtudja engem kiherél. Szia Pici lány-adott egy búcsú puszit.-Szeretlek Babe-adott érzelmes csókot Perrienek.
-Én is-mondta miután elváltak ajkaik. Ezután az arab srác távozott.-Van a földszinten egy kisebb fürdő, amit nem igazán szoktam használni, csak ha medencézek-ment el balra a konyhából, én pedig követtem. A kis folyosó végén egyetlen ajtó volt, amin benyitott és felkapcsolta a lámpát. Hát most mit mondjak? Hogy eltátottam a számat? Az nem kifejezés! Neki ez a pici fürdő? Khm! Az ,,apróságban" volt egy kád, amiben hárman id kényelmesen elférnek, egy elég tágas zuhanykabin, egy két csészés mosdókagyló, és egy WC. Hát jó, ez tényleg nem.olyan nagy... Á, dehogy! Csak körülbelül rosszabb van egy 4 csillagos szállodában... Semmiség.
-Hű!-Nyögtem ki nehezen.
-Gyere megmutatom a szobád-húzott ki a csempézett helyiségből és mondhatni felvonszolt az emeletre. Ott egy folyosón kötöttünk ki. Mindkét oldalon 3-3 ajtó díszelgett.-Ez az ajtó az én szobámat takarja, de rájöhettél abból, hogy rajta van a nevem-mondta szórakozottan.-A mellette lévő ajtó a fürdőm, de ez csak nagyon ritkán van nyitva. Így lesz ez a te fürdőddel is. Ennyi magánélet jár. A szobámmal szemben van a volt vendég szoba, amibe mostmár te költözöl és a mellette lévő ajtó a te fürdődet rejti. Az én oldalamon van a zene szoba, ahol a csajokkal próbálni szoktunk. Ez hangszigetelt is, ahogy a két háló is, ne zavarjon senki, senkit. A te oldalodon van a dolgozó szoba, amit igazából nem igen használok, mert minek? Ezért úgy gondoltam, hogy majd a tied lehetne, mint egy tervező szoba. Nagyon jól át lehetne alakítani a célnak megfelelően-hogy mennyit bír beszélni! Igaz ez sosem baj.
-És mondd csak Pezz! Ezen te mikor gondolkoztál?
-A repülő úton. Tudod nem a legrövidebb. Na de menj vedd birtokba a birodalmad-lökött be az ajtón. A szoba csodálatos volt. A falak halvány kék színűek voltak és sötétebb árnyalatú kékkel néhány dolog volt ráfestve, mintha London árnyéka lenne. Nagyon tetszett. Lehetett venni a Big Ben körvonala, továbbá a London Eye és a Parlament is hasonló formában volt megörökítve. Igazi művész szoba. A szoba közepét egy hatalmas-nagyon puhának tűnő szőnyeg foglalta el, melynek közepén egy dohányzóasztal kapott helyet, amivel párhuzamosan egy kanapé is húzódott. A szoba egyik falához egy óriási franciaágy volt tolva, ami szépén be volt vetve és szinte csalogatott, hogy ráugorj. Mindkét oldalán éjjeli szekrényt pihent. A szoba távolabbik szemben lévő falánál egy erkélyajtó ,,terpeszkedett". Fura lehet, hogy ezt a szót használtam, de óriási volt, és rengeteg fényt engedett az amúgy nem kicsi szobába. Az ajtót szélesre tártam és kisétáltam a saját erkélyemre. Magam mögött nem zártam be az ajtót, hagy menjen be egy kis friss levegő. Ahhoz képest, hogy ennyire közel voltunk a belváros nyüzsgéséhez, nagyon jó levegő volt. A kilátás egyszerűen mesés. Lehet látni a London Eyet, a Big Bent, de még a Parlamentet is. És ezt mind egy ikerhá erkélyéről. Csodálatos! Ki kellene pakolni-gondoltam magamban és beindultam a már lassan hülő kinti időből....
Sziasztok drága olvasóim! Förtelmesrn sok késéssel, de megérkezett az új rész. Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentet és az Észre vételt a chatben:) Remélem kedves olvasó nem okoztam csalódást neked, ugyanis , mint kiderült Bella nem terhes. Igaz, most is minden gyorsan történt, de próbáltam több leírást is beletenni. Lehet, hogy lesznek benne hibák, azért elnézést, de késő van, én fáradt vagyok és semmi erőm nincs átnézni, plusz telóról írtam a véget, aminèl valószínűbb, hogy félre ütök valamit. Más: a blog megkapta az első díját, amit hálásan köszönök Nikolnak, akinek majd kiteszem a blogját, ha a díjat is, amit remélhetőleg ez után összeszerkesztek. Nem kaptam ismét egy pipát sem, de úgy tűnik ti nem igazán kedvelitek a pipálást, vagy telefonról vagytok, akárcsak én. Remélem tetszett a rész. Ha igen vagy, ha nem hagyjatok magatok után nyomot, komizzatok, pipáljatok, írjatok a chatbe, lépjetek be a facebook-csopiba.
Milliószor puszil titeket: Ági♡♡
-Nem vagyok biztos benne, hogy miért fáj, úgyhogy, ha beértünk a kórházba megvizsgáljuk
-Rendben-bólintottam. Óvatosan felfektettek a hordágyra és kitoltak a mentőhöz. Hamar beértünk a kórházba. Ott valamilyen gépbe betoltak, ahol jó pár percet eltöltöttem. A fájdalom már nem volt annyira erőteljes, ugyanis még hoztak be, kaptam fájdalomcsillapító-injekciót. Miután ,,kivettek" a gépzetből egy kórterembe vittek, ahol infúziót kötöttek be.
-Ebben az infúzióban van nyugató és fájdalomcsillapító is, ami remélhetőleg elmulasztja a fájdalmait-mondta kedvesen egy nővérke.
-Értem. Nagyon köszönöm-néztem rá hálásan.
-Ez a munkám-mosolygott rám és kiment. Néhány percig bámultam a fehér, unalmas falakat, de szemhéjaim ólom súlyúak lettek és lecsukódtak. Mély álomba merültem.
*********
Arra ébredtem, hogy arcomat simogatják. Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Egy szőke hajat pillantottam meg, majd a hozzá tartozó arcot is. Aggódóan vizslatott szemeivel.
-Szia-mondtam rekedten és egy halvány mosolyt küldtem felé.
-Szia-suttogta.-Itt van Zayn is-állt fel, s helyét az előbb említett fiú vette át.
-Szia-adott puszit az arcomra.-Fáj valamid?-kérdezte óvatosan.
-Nem-ráztam a fejemet.-Tudni, hogy mi bajom van?-kérdeztem és nyeltem egyet.
-Még nem jött meg a vizsgálatok eredménye-simogatta meg a buksimat.
-Hát jó-sóhajtottam. Ideges voltam, de még mennyire! Ki tudja, hogy mi féle bajom lehet? És ha belehalok? Na jó, ilyenekre gondolni sem szabad.
-Kimegyek az orvosért-állt fel társaságunk egyetlen férfi tagja és kiment. Helyét Pezza foglalta el.
-Ugye nem szóltatok senkinek?-kérdeztem aggódva.
-Nem. Annyit mondtunk, hogy fontos dolgom van és Zayn hazakísér. Senki nem tud semmit-nyugtatott meg miközben kezemet simogatta.
-Tudnál nekem még valamiben segíteni?-kérdeztem boci szemekkel.
-Attól függ, hogy miben-mosolygott rám.
-Keresnél nekem egy albérletet? Nem akarok a 1D-házba lakni.
-Költözz hozzám!-adta az ötletet.-Nagy a lakás és rossz, hogy szinte mindig egyedül vagyok ott-rántotta meg a vállát.
-Nem szeretnék zavarni. Tudod, hogyha esetleg Zayn felugrik hozzád vagy valami-hadartam.
-Mondtam, hogy elég nagy a ház.
-Hát, akkor köszönöm-hálálkodtam.
-Nincs mit. Ha még nem engednek haza a közel jövőben, akkor majd átcuccolok helyetted.
-Ezt igazán nem kell megtenned. Majd én. Remélhetőleg semmi komoly bajom nincs-és ebben a pillanatban nyitódott az ajtó. Zayn mögött egy fehér köpenyes férfi lépett be.
-Örülök, hogy felébredt Miss Smith-mosolygott rám.-Dr. Wilmer vagyok, én vagyok a kezelőorvosod-tájékoztatott.
-Lehet, már tudni, hogy mi a bajom?
-Igen. Önnek gyomorfekélye van-lesokkolódtam. Ez, hogy lehetséges? Arcom döbbenetet tükrözött.-Ez hirtelen sokk, vagy idegesség hatására keletkezik és, ha nem fordul időben orvoshoz, kilyukad a gyomra. Ezt gyógyszerrel lehet kezelni, és kerülni kell a stresszes dolgokat.
-És ettől lehet hányni?-kérdeztem.
-Nem. Maga hányt is?-kérdezte érdeklődve és jegyzetelni kezdett.
-Igen. Igaz, hogy repültem és azért. Tegnap este-mondtam el mindent.
-Értem. Lehetséges, hogy gyomorrontást kapott. Ezzel nem kell különösebben foglalkozni, főleg, hogy repült is. Ma még pár órára bent tartjuk megfigyelésre és, ha minden rendben lesz, akár haza is mehet-mosolygott rám.
-A gyógyszereket mikortól kellesz szednem?-szóltam még utána.
-Természetesen ma még itt megkapja őket, és most hozok receptet, amit ki kell váltani és szedni mindig a gyógyszereket 1 hónapon keresztül, utána pedig kontrolra bejön és, ha már nem szükséges nem írok fel több gyógyszert. Nagyon erősek ezek a szerek, így nem szeretném, ha huzamosabb ideig szedné-mondta és kiment.
-Istenem!-dőltem be a párnák közé.
-Nem lesz semmi baj-nyugtatott Perrie.-Akkor ma elmegyünk a 1D házba és Zaynnel átcuccolunk te csak mutogatsz, hogy mi kell.
-Nem kell Zaynnek miattam cipekednie. Majd én megoldom-ellenkeztem.
-Az, hogy megint rosszul légy-szólt közbe Zayn.-Még van annyi időm, hogy segítsek. Ügy lezárva-mondta kicsit erélyesebben. Bólintottam.
-Köszönöm, hogy ennyi mindent megtesztek értem.
-Nincs mit, kicsilány-simogatta meg a kezemet barátnőm.-Egy valamit viszont nem értek: miért engem hívtál?
-Úgy éreztem jónak. Igazából nem tudom. Szerintem Nic elmondta volna mindenkinek. Én pedig azt szeretném, ha soha többet nem hallanának felőlem-rántottam meg a vállamat.
-Ugye tudod, hogy erre Harry és te is rá fogtok menni?-kérdezte Malik.
-Nem tehetek róla, hogy megcsókolta azt a lányt. És ő igazán örülhet, hisz még engem is megtudott dönteni, szóval...-kezdtem felhúzni magam.
-Tudom, hogy hülyeség, amit csinált, le is korholtuk a fiúkkal, de nem kéne kilépned az életéből.
-Én így látom jónak. Lehet, hogy megtudok majd bocsátani neki, de annak még nincs itt az ideje-már épp hozzáfűzni készült valamit, amikor az orvos lépett be az ajtón és átnyújtotta a zárójelentésemet, meg a recepteket és további szép napot kívánt, majd kiment. Pezzáék hoztak be nekem tiszta ruhákat, így nem a tegnapi cuccaimat kellett felvennem. Míg átöltöztem, ők kimentek. Miután elkészültem kocsiba pattantunk és először a Direction ház felé vettük az irányt. Hárman összepakoltuk az összes cuccomat és begyömöszöltük valahogy a kocsiba. A volt szobám olyan volt, mintha soha nem is laktak volna benne. Egy utolsó pillantás után beszálltam a kocsiba és-remélhetőleg nem örökre-búcsút vettem a háztól. Szívemet üresnek éreztem. Még ha akarnám se tudnám kitörölni ezt a néhány hónap emlékét az emlékezetemből. Annyi szép és kevésbe szép dolog történt itt velem Londonban. Megtaláltam életem szerelmét, akit most talán örökre elvesztettem. De ugyanakkor kaptam egy óriási lehetőséget a divattervező-iskolával. Remélem, hogy majd megélhetem az álmaimat és tehetségesnek fognak találni, nem csak Londonban, de a világ sok pontján.
-Édesem, megérkeztünk-nyitotta ki az ajtót leendő lakótársam.
-Hű, szép helyen laksz-néztem körül. A lakás az ikerháznak az egyik fele volt. A legjobb helyen volt, közel London központjához. Perrie mondta, hogy sétálva is csak 10 perc a nyüzsgősebb rész. A ház kívülről halvány sárga volt, a tetőcserepek sötét színűek voltak. Ez a két ellentétes dolog nagyon jól mutatott együtt. Már kintről lehetett látni, hogy tényleg hatalmas házról van szó. De őszintén szólva tetszett. Zayn cipelte a cuccaimat, így nekem csak szájtátva kellett besétálnom az új otthonomba. Ahogy beléptünk a sötétbarna ajtón, egy tágas előtérbe érkeztünk. Nem sok minden volt benne, de nagyon jól mutatott. A falon volt egy egész alakos tükör, továbbá volt még a helyiségben egy nagy cipőtároló szekrény, ami tömve volt cipőkkel. Hogy ezt honnan tudtam? Onnan, hogy az ajtaja ki volt nyitódva és egy fél pár magassarkú pottyant ki.
-Hupsz-mondta Perrie és visszagyömöszölte a cipellőt.-Majd neked is beszerzünk egyet-mosolygott rám. A kardigánomat az egyik falra felszerelt akasztóra tettem. Az előszobából a nappaliba vezetett a szerelmes pár, amely egyszerűen de nagyon modernül volt berendezve. A szoba központjában egy bőrkanapé állt, melytől nem messze egy kis dohányzóasztal pihent. A kanapéval szemben a falra volt felszerelve egy lapos képernyőjű tévé. Egy teraszajtó is helyet kapott a szobában. E mellett pedig egy óriási könvesszekrényt pillantottam meg, amely roskadozott a rengeteg könyvtől. A szemeim felcsillantak.
-Szeretek olvasni-fordultam vigyorogva Pezza felé.
-Én is. Amint látod-nevetett fel.-Amúgy a kertet közösen használjuk az ikerház másik felében lakó emberekkel. Van kint egy medence, amit, ha egy picikét jobb az idő, használni szoktunk. Van kint grill is és néhány napozóágy is van kihelyezve. Közösen tartjuk rendbe, amibe neked is be kellesz segíteni, mivel már itt laksz-nézett rám szelíden.
-Ez csak természetes-bólintottam.-Kertészkedni is lehet? Mert szeretek virágokat gondozni.
-Hát, nincs, de lehet.
-Azt mondjuk kifelejtettem a sztoriból, hogy minden növény kipusztul a közelembe-kezdtem el nevetni.
-Ja értem. Akkor még jó, hogy nincs egy se. Nincs időm őket gondozni, így felesleges lenne-rántotta meg a vállát.-Na, gyere megmutatom a ház többi részét is. Zayn addig hurcolkodj már fel Bells új szobájába. Köszi-adott egy puszit az arcára. Sajnáltam szegény Zaynt. Én is át tudnám hozni a kocsiból a házba a cuccaimat.-Eszedbe se jusson-szólt közbe Pezz. Mintha a fejembe látna. Vállránta követtem a szőke ciklont, aki a nappalival egybenyitott étkezőbe, majd tágas konyhába vezetett. Az étkező rész nagynak volt mondható, mivel egy óriási, hosszú mahgóni asztal kapott helyet, körülvéve igen kényelmesnek kinéző székekkel.-Nem nagyon szoktam használni, csak ha átjön a Little Mix többi tagja, vagy esetleg együtt ünnepelünk valami nagy eseményt a családdal-hadarta gyorsan. Bólintással jeleztem, hogy felfogtam. Miközben végigsimítottam az asztalon átpillantottam a konyhába is. Egy márvány pultot pillantottam meg elsőnek, aztán a rengeteg modern, rozsdamentes acél hátartási gépet. Az egyik pult úgy volt elhelyezve, hogy kényelmesen enni lehessen róla. A tűzhely a sarokban kapott helyet, a kétajtós hűtő a dolgozófelület másik végén pihent. Úgy láttam mosogatógép is volt beszerelve, ennek ellenére egy csap is helyet kapott mégpedig az ablak alatt, így csodás kilátás nyílt a hátsó kertre. A tárolás a pult felé szerelt szekrényekkel lett megoldva.
-Gyönyörű ez a konyha-ámuldoztam.
-Ha 5-ször használtam sokat mondok-nevetett fel lakótársam.
-Akkor majd én használatba veszem-kacsintottam rá. Ebben a pillanatban Zayn ölelte át hátulról szerelmét.
-Kicsim én megyek-adott puszit a szájára.-Majd beszélünk. Bells gyere ide-vont szoros ölelésbe.-Aztán még hallani szeretnék rólad-kócolta össze amúgy is szénakazal hajamat.
-Nehéz lesz nem hallani rólam, mikor a barátnődnél lakok-mosolyodtam el szélesen.-De ígérd meg, hogy Harrynek egy szót sem szólsz.
-Ígérem, de ha ezt megtudja engem kiherél. Szia Pici lány-adott egy búcsú puszit.-Szeretlek Babe-adott érzelmes csókot Perrienek.
-Én is-mondta miután elváltak ajkaik. Ezután az arab srác távozott.-Van a földszinten egy kisebb fürdő, amit nem igazán szoktam használni, csak ha medencézek-ment el balra a konyhából, én pedig követtem. A kis folyosó végén egyetlen ajtó volt, amin benyitott és felkapcsolta a lámpát. Hát most mit mondjak? Hogy eltátottam a számat? Az nem kifejezés! Neki ez a pici fürdő? Khm! Az ,,apróságban" volt egy kád, amiben hárman id kényelmesen elférnek, egy elég tágas zuhanykabin, egy két csészés mosdókagyló, és egy WC. Hát jó, ez tényleg nem.olyan nagy... Á, dehogy! Csak körülbelül rosszabb van egy 4 csillagos szállodában... Semmiség.
-Hű!-Nyögtem ki nehezen.
-Gyere megmutatom a szobád-húzott ki a csempézett helyiségből és mondhatni felvonszolt az emeletre. Ott egy folyosón kötöttünk ki. Mindkét oldalon 3-3 ajtó díszelgett.-Ez az ajtó az én szobámat takarja, de rájöhettél abból, hogy rajta van a nevem-mondta szórakozottan.-A mellette lévő ajtó a fürdőm, de ez csak nagyon ritkán van nyitva. Így lesz ez a te fürdőddel is. Ennyi magánélet jár. A szobámmal szemben van a volt vendég szoba, amibe mostmár te költözöl és a mellette lévő ajtó a te fürdődet rejti. Az én oldalamon van a zene szoba, ahol a csajokkal próbálni szoktunk. Ez hangszigetelt is, ahogy a két háló is, ne zavarjon senki, senkit. A te oldalodon van a dolgozó szoba, amit igazából nem igen használok, mert minek? Ezért úgy gondoltam, hogy majd a tied lehetne, mint egy tervező szoba. Nagyon jól át lehetne alakítani a célnak megfelelően-hogy mennyit bír beszélni! Igaz ez sosem baj.
-És mondd csak Pezz! Ezen te mikor gondolkoztál?
-A repülő úton. Tudod nem a legrövidebb. Na de menj vedd birtokba a birodalmad-lökött be az ajtón. A szoba csodálatos volt. A falak halvány kék színűek voltak és sötétebb árnyalatú kékkel néhány dolog volt ráfestve, mintha London árnyéka lenne. Nagyon tetszett. Lehetett venni a Big Ben körvonala, továbbá a London Eye és a Parlament is hasonló formában volt megörökítve. Igazi művész szoba. A szoba közepét egy hatalmas-nagyon puhának tűnő szőnyeg foglalta el, melynek közepén egy dohányzóasztal kapott helyet, amivel párhuzamosan egy kanapé is húzódott. A szoba egyik falához egy óriási franciaágy volt tolva, ami szépén be volt vetve és szinte csalogatott, hogy ráugorj. Mindkét oldalán éjjeli szekrényt pihent. A szoba távolabbik szemben lévő falánál egy erkélyajtó ,,terpeszkedett". Fura lehet, hogy ezt a szót használtam, de óriási volt, és rengeteg fényt engedett az amúgy nem kicsi szobába. Az ajtót szélesre tártam és kisétáltam a saját erkélyemre. Magam mögött nem zártam be az ajtót, hagy menjen be egy kis friss levegő. Ahhoz képest, hogy ennyire közel voltunk a belváros nyüzsgéséhez, nagyon jó levegő volt. A kilátás egyszerűen mesés. Lehet látni a London Eyet, a Big Bent, de még a Parlamentet is. És ezt mind egy ikerhá erkélyéről. Csodálatos! Ki kellene pakolni-gondoltam magamban és beindultam a már lassan hülő kinti időből....
Sziasztok drága olvasóim! Förtelmesrn sok késéssel, de megérkezett az új rész. Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentet és az Észre vételt a chatben:) Remélem kedves olvasó nem okoztam csalódást neked, ugyanis , mint kiderült Bella nem terhes. Igaz, most is minden gyorsan történt, de próbáltam több leírást is beletenni. Lehet, hogy lesznek benne hibák, azért elnézést, de késő van, én fáradt vagyok és semmi erőm nincs átnézni, plusz telóról írtam a véget, aminèl valószínűbb, hogy félre ütök valamit. Más: a blog megkapta az első díját, amit hálásan köszönök Nikolnak, akinek majd kiteszem a blogját, ha a díjat is, amit remélhetőleg ez után összeszerkesztek. Nem kaptam ismét egy pipát sem, de úgy tűnik ti nem igazán kedvelitek a pipálást, vagy telefonról vagytok, akárcsak én. Remélem tetszett a rész. Ha igen vagy, ha nem hagyjatok magatok után nyomot, komizzatok, pipáljatok, írjatok a chatbe, lépjetek be a facebook-csopiba.
Milliószor puszil titeket: Ági♡♡
Szia!
VálaszTörlésNagyon vártam ezt a részt! :) :)
Tetszett a rész és én is szívesen laknék egy olyan házba mint ahol Perry lakik *-* :) várom a következő részt :)
Nem tudok mást mondani csak, hogy imádom!!!!! Nagyon jó lett és remélem hamar hozod a következő részt:) puszi
VálaszTörlésWow.. *-* Imádom!!!! Siess a kövivel..;)))
VálaszTörlésZsofi:))