36. rész (II. fejezet)

Sziasztok kedves olvasóim! Egy plusz feliratkozó és két komment. Nagyon szépen köszönöm!<3 Igaz, hogy pipát nem kaptam, de ezeknek is rettenetesen örülök! Nos, azt szeretném kérdezni, hogy legyen-e +18-as rész? Ez a rész kicsit rövid lett, de csak azért mert nem tudom, hogy szeretnétek-e +18-as részt vagy sem. Komiba és a chatbe várom a válaszokat, de a facebook csoporban is megoszthatjátok véleményeteket. Jó olvasást!:)
*Nicole szemszöge*

Még tán a számat is eltátottam. Harry a falnak szorította a szőkeséget és vadul csókolta. Nagyon úgy nézett ki, hogy nem a lány kezdeményezte ezt az egészet.

Ezt nem hagyhattam annyiban.

-Mi a francot képzelsz magadról?-rohantam oda hozzájuk. Hamar szétváltak. Mind a ketten csak némán bámultak.-Ha?? Kérdeztem valamit!-üvöltöttem és elé álltam. Egyenesen a szemébe bámultam.-Neked barátnőd van! Hogy a jó büdös francba képzelted ezt?-nagyon nagy önuralom kellett, hogy ne pofozzam meg. Még jó, hogy Bella nincs itt.

-Várj! Neked barátnőd van?-kérdezte a lány.

-Nem olvasol újságot?-kérdeztem szarkasztikusan.-Minden ezzel van tele, hogy Haroldnak barátnője van.

-De nekem azt mondta, hogy szakítottak.

-Hogy mi?-kérdeztem és kimásztam volt legjobb barátom képéből.

-Nem hazudok. Nekem aztán már édes mindegy lenne, hogy mit mondok, de tényleg így volt. Minek hazudnék?-kérdezte.-Amúgy Abby Freelove vagyok-nyújtotta a kezét.

-Nicol Black-ráztam meg.

-Szerintem én jobb, hogyha megyek. Te Harry pedig többet hallani sem akarok rólad. Undorító ember vagy-sétált el.

-Gratulálok-tapsoltam meg és legszívesebben leköptem volna.-Na most szépen kimész és elmondod. Mert, ha nem, én teszem meg.

-Ne kérlek!-nézett rám könyörgően.-Én nagyon szeretem csak vágytam egy kis kalandra-hajtotta le a fejét.

-És majd, ha gyereketek lesz akkor is vágyni fogsz egy kalandra és otthagyod?-kérdeztem mérgesen.

-Ez csak egyszeri alkalom volt és már hiányzott-mentegetőzött.-Mert tudod mi még nem...

-Úr Isten! Ezt mért nekem ecseteled? Ezt neki kéne elmondanod és hidd el, hogy nem hagyná figyelmen kívül.

-De te vagy a legjobb barátom, veled mindig megtudom beszélni az ilyet.

-Nekem is te vagy, de ez nem te vagy. Azért régen mindig az volt, hogy szóltál vagy nekem vagy a barátnődnek, nem próbáltad ,,megoldani" a problémát-mutogattam az idézőjeleket.

-Hülye voltam. De ezt nem tudhatja meg, mert akkor biztos, hogy elmegy-szemében könnyek gyűltek.

-Erre előbb kellett volna gondolnod. De nem mondom el, most az egyszer, de ha hazaértünk mondd el neki, hidd el jobban fog neki esni-öleltem meg.-Na gyere, próbálnotok kell-kezdtem el húzni a színpad felé.

*Bella szemszöge*

Hát, mit mondjak nem esik jól, hogy Harry ennyire leszar. Mindenkihez idejött a barátja csevegni és poénkodni, Harry meg hátravonult azzal a szőke ribanccal... Fantasztikus! És most Nicol is hátra ment. Teljesen egyedül érzem magamat... Niall sétált oda hozzám.

-Tetszik a próba?-kérdezte mosolyogva. A feszültség csak úgy áradt belőle.

-Addig tetszett, amíg az a liba meg nem jelent-mondtam 0 életkedvvel.

-Hé, nyugi! Nincs semmi közte és Harry között.

-És ezt higgyem is el?-kérdeztem felháborodva.-Amikor inkább vele ment hátra, minthogy lejöjjön hozzám? Ne nézz hülyének!

-Nem nézlek! Csak egyszerűen nem jó, hogy emiatt vagy teljesen idegbeteg.

-Miért te nem lennél?-kérdeztem elkeseredetten. Szorosan vont magához és nyugtatóan köröket rajzolt a hátamra.-Annyira elcseszett ez az egész-suttogtam. Nevetést hallottam. Felemeltem a fejem legjobb barátom mellkasáról. Nicol és Harry közeledtek felénk.

-Minden rendben?-kérdezte mosolyogva barátnőm.

-Ezt ne tőlem kérdezd-mondtam és amennyire csak tudtam csúnyán néztem barátomra.

-Megbeszélhetnénk ezt a szállodába?-kérdezte rekedt hangon. Csak bólintottam. Ezután folytatódott a próba, amit egészen élveztem. Ezután a fiúk még hátra mentek, hogy átöltözzenek, ugyanis egy kicsikét megizzadtak, pfuj. Negyed óra múlva üdén és frissen jöttek ki a színpad mögül.

-Mehetünk?-kérdezte Louis miközben egy répát rágcsált. Hát, igen ez tipikus Louis. Mind bólintottunk, így a kocsik felé vettük az irányt. A felállás nem voltozott: a kisbuszban Sophia, Elenor, Perrie, Liam, Louis és Zany foglaltak helyet, még Harry kocsijában Nicol, Niall, Harry és én fészkeltük be magunkat. Ismét nem terveztem előre ülni és ez így is lett. Kíváncsi vagyok, hogy miről akar velem beszélni a fürtös, aki éppen az útra koncentrál. Most akarná elmondani, hogy megcsalt és kidob? Lehet-mondta belső énem. Próbáltam elterelni a figyelmemet.

-Niall, bekapcsolnád a rádiót?-kérdeztem és egy kicsit előre dugtam a fejem.

-Persze-mosolygott hátra rám és már be is nyomta a rádiót. A rádióban pont az ő számuk ment, a Little Things. Harry elkezdte dúdolni. Ha nem haragudnék rá, akkor még el is olvadtam volna ettől, de most mérges vagyok. Vajon ki járhat a fejében? Hátradőltem az ülésben és csendben élveztem a rádióból áramló hangokat. Harry szólójához érkezett a dal, engem pedig kirázott a hideg. Mai napig nem értem, hogyan lehet ennyire hatással rám a hangja. Nagy ábrándozásom közben a dal elhallgatott, mi pedig megérkeztünk. Gyorsan pattantam ki a kocsiból. A nap sugarai simogatták bőrömet. Szerintem a beszélgetés után lejövök napozni. Hiszen pihenni jöttünk ide, nem de? Felfelé az utat csendben tettük meg. A szobában Nicol megigazította a haját és felém fordult.

-Én most átmegyek Niallhoz. Ha szükség van rám, hogy jól leápoljam Harryt, csak csörögj-kacsintott és távozott a szobából.

-Köszi-suttogtam a semmibe. Kopogtak. Vettem egy nagy levegőt, amit lassan fújtam ki. Kinyitottam az ajtót, melynek túloldalán a göndör tartózkodott.-Gyere be-tártam ki az ajtót, de a mosoly hiányzott az arcomról. A feszültség tapintható volt kettőnk között. Az egyik fotelben foglalt helyet, még én a másikban.-Csak egy valamire válaszolj nekem. Megbántottalak?-kérdeztem és a szemébe néztem. Azokba a gyönyörű smaragdzöld szemekbe...

-Dehogy is!-mondta.-Csak egy kis időre volt szükségem, hogy képes legyek elmondani ezt neked-fújta ki hosszan a levegőjét. Szóval ő is ideges, király.

-Mit is kell elmondanod? Mert, ha azt, hogy megcsaltál, ne húzd az időt. Ki sem kell mondanod csak takarod el.

-De ez nincs így!-tiltakozott.-Soha nem lennék képes megcsalni téged!

-Akkor meg mi az, amit nem mersz elmondani nekem?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Nem tartom magamat egy házi sárkánynak.

-Csak tudod nekem hiányzik már AZ-hangsúlyozta ki az utolsó szót. Aztán megvilágosodtam.

-Miért nem szóltál? Ha szólsz, akkor izé csinálhattuk volna-vakartam meg a tarkómat kínomban. Nem olyan üdítő erről beszélgetni.

-Nem akartalak siettetni, mert azt hittem, hogy még nem vagy rá készen esetleg nem akarsz velem lefeküdni-mondta és arca kicsit kipirosodott.

-Ez hülyeség! Nagyon is szeretnék, csak vártam, hogy te kezdeményezz. Ez mégis csak a fiú dolga-mondtam és áthajoltam, hogy megpusziljam az arcát.-Reméltem, hogy nem csaltál meg, mert nagyon fontos vagy nekem-suttogtam és még egy puszit adtam neki.

-Te is nekem-dörgölőzött hozzám arcával.

-Ha most elküldenélek, akkor megsértődnél?-kérdeztem óvatosan.

-Értem. Időre van szükséged. Már itt sem vagyok-állt fel.

-Hé-kaptam el kezét és magamhoz rántottam egy csókra.-Szeretlek-doromboltam neki.

-Én is. Azt hiszem-mondta és kiment. Készülődni kezdtem. Elmentem zuhanyozni, leborotváltam a lábamat, kimostam a hajamat, amit nem sokkal utána megszárítottam. Egy kis alapozót vittem fel és utána a hajam göndörítésével kezdtem el foglalkozni. Nem fogtam össze, hagytam, hogy szétterüljön vállamon. A bőröndömhöz vettem az irányt és kivettem a különleges darabot. Soha nem volt még rajtam, csak erre az alkalomra vettem. Éreztem hogy el kell hoznom. A meglepetésdarab egy fekete fehérneműszett, mely egy igen kicsit bugyi résszel lett tervezve. Gyorsan felkaptam magamra, megigazítottam a hajamat, írtam Nicolnak egy cetlit, hogy hol vagyok. Ezután már csak egy köntöst kaptam magamra és kimentem a lakosztályunkból. Harry szobájának ajtaján kopogtam kettőt és ki is nyitotta.

-Hát te?-kérdezte meglepetten.

-Meglepetés! Bemehetek-toltam be és megcsókoltam vadul, szenvedélyesen.

-Mire készülsz?-kérdezte vigyorogva.

-Megteszem azt, amit hiányoltál-csókoltam meg újból....