35. rész (II. fejezet)

*Nicol szemszöge*

Reggel a nap sugarai cirógatták az arcomat. Mosolyogva nyitottam ki szemeimet. Reméltem, hogy Niall még az ágyban lesz, de a szobában hűlt helye volt. Kómásan csoszogtam ki a hálóból. Niall egy fotelban ült és kávét szürcsölgetett.

-Van nekem is?-kérdeztem rekedtebb hangon.

-Jó reggelt!-mosolygott kedvesen és talán szeretetteljesen? Az utóbbiba nem vagyok biztos.

-Neked is!-mosolyogtam vissza rá melegen.

-Amúgy igen van kávé neked is-mutatott az asztalra. Mohón vettem el a fekete ,,löttyöt".-Jól aludtál?-kérdezte és letette a saját csészéjét.

-Soha jobban-mondtam vigyorogva.

-Szerinted Harryék kerestek minket?-kérdezte. Nagyon kérdezgetős kedvében van...

-Nem tudom. Nem hiszem. Bár lehet, hogy Bellnek feltűnt, hogy nem a lakosztályban aludtam-rántottam meg hanyagul a vállam.

-És mikor mondjuk el? Mármint a fiúknak.

-Szerinted nem sejtik?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.-Biztos, hogy sejtik, hisz azért elég átlátszó ez az egész-mutogattam közte és köztem.

-Szóval átlátszóak vagyunk-gondolkodott el.

-Szerintem igen-bólintottam.

-Az jó-bólintott ő is. Felnevettem.-Szerintem menj lehet, hogy már aggódnak értünk-mondta.

-Te most kidobsz?-kérdeztem mókásan felháborodva.

-Muszáj. Nem sokára jön a másik lány, akit hülyítek-mondta és még egy pillanatra majdnem én is elhittem.

-Ó, igen? És szabad tudnom a nevét?-kérdeztem vigyorogva.

-Samantha-mondta egyszerűen.

-Samantha-ízlelgettem a nevet.-Szóval vele csalsz meg.

-Szó ne essék róla nem csallak meg. Őt csalom veled-mondta pimaszul mosolyogva.

-Na jó. Most már tényleg megyek. Le is kell zuhanyoznom-álltam fel.

-Ugye eljössz a mai próbára?-kérdezte és ő is felállt. Bólintottam. Közel jött és megcsókolt.-Nemsokára találkozunk-mosolygott a számra.

-Alig várom-búgtam és kifelé vettem az irányt. Boldogan mentem be a szobánkba. A kanapén két kíváncsi szempár fogadott.

-Hol jártál báránykám?-kérdezte dorombolva Harry.

-Niallal filmeztünk és bealudtam-hebegtem-habogtam.

-Értem. És semmi más nem történt?-kérdezte most Bella.

-Mi történt volna? A barátok nem filmezhetnek együtt?-kérdeztem.

-De, csak tudod a barátok....-kezdte barátnőm.

-.... nem alszanak ölelkezve-fejezte be Harry.

-Tessék?-kérdeztem értetlenül.

-Ne nézz minket hülyének. Tegnap szegény Bells majdnem szívinfarktust kapott, mert nem voltál itthon és nem vetted fel a telefont. Ezért lementünk a recepcióra és elkértük Niall mágneskártyáját. És hát az a látvány fogadott, hogy te békésen Niallon szuszogsz-vázolta a helyzetet Harry. Ledöbbenve néztem rá.-Csak annyit mondj meg mióta?
-Tegnap-böktem ki nagy nehezen.-A többieknek elmondtátok?-kérdeztem megadóan.
-Szerintem ez nem a mi dolgunk-állt fel Bella és a hűtőhöz sétált. Szóval nem mondták el.
-Köszönöm, hogy nem szóltatok senkinek-mondtam és egy fáradt mosolyt küldtem feléjük.
-Ne köszönd. Nehogy azt hidd, hogy nem haragszunk, hogy nem mondtátok el. Jogunk lett volna tudnunk-morogta Harry. Szóval nincs jó kedvébe. De nem értem, miért kell ennyire haragudni ránk? Ez nem magánügy?
-El akartuk mondani, csak gondoltuk, hogy esetleg had csillapodjanak le a kedélyek a ti ügyetek körül. És amúgy is, már bocsi, hogy ezt mondom, de ez nem magánszféra? Mert szerintem de-mondtam és a szobámba siettem. Most nincs kedvem hozzájuk, meg a hülyeségeikhez. Összeszedtem a mára szánt ruháimat és a fürdő felé vettem az irányt. A meleg víz kellemesen simogatta a bőrömet. Elgondolkodtam ezen az egészen. Igazuk lenne és tényleg el kellett volna mondanunk? Igazuk lehet, de akkor is ez magánügy. Körülöttük forgott minden hiszen összevesztek! Ez annyira igazságtalan! Kopogtak az ajtón.
-Csak én vagyok az Bella! Jól vagy?-jött az aggódó hang. Megráztam a fejem és elzártam a csapot. Egy törölközőbe bugyoláltam magamat és felkaptam a ruháimat. Törölközőben nyitottam ajtót.
-Minden rendben amint látod-mondtam és egy gyenge mosolyt küldtem felé. Nem jó érzés, hogy haragszik rám...
-Aggódtam. Harry már elment. Miatta is elnézést a viselkedéséért. Nem tudom, hogy mi ütött belé-rázta meg a fejét.-És csak, hogy tudd, én nem haragszom. Igazad van, ez magánügy-mosolygott rám. Szóval ő nem haragszik? Szusszantam egyet.
-Köszi-mondtam vidáman.-Ugye te is jössz a mai próbára?-kérdeztem és az egyik fotel felé vettem az irányt, mert nem volt kedvem tovább a fürdő ajtajában állni.
-Hát Harry még nem hívott, de azért elmegyek-ült le ő is.
-Akkor szerintem készüljünk, mert Niall mondta, hogy nem sokára indulunk-azzal felálltam és beblattyogtam a szobámba. Gyorsan felkaptam a ruháimat, ami egy egyszerű farmersortból és egy kék csőtopból állt. Felkaptam a sarumat, majd a szobában lévő tükörhöz sétáltam, ahol a sminkes cuccaim voltak. Egy kis alapozót vittem fel az arcomra, amit egyenletesen eloszlattam. Ez után alul félig kihúztam a szemeimet, majd felül teljesen kihúztam. Ezután már csak egy kis szempillaspirállal koronáztam meg a sminkemet.

Késznek nyilvánítottam magamat. Így hát kimentem a szobámból. Kint már Bella is ott volt. Rajta egy szép ruha volt, amit nem a hosszúságáról mondanám híresnek. A haja fel volt kötve. Néhány kiegészítővel tökéletesítette az összeállítását. Ő is a szemeire fektette a hangsúlyt.

-Hű, de jól nézel ki-mondtam neki.

-Te sem panaszkodhatsz-kacsintott rám és felnevetett. Kopogtak.

-Majd én megyek-mosolyogtam és siettem ajtót nyitni. Harry és Niall álltak az ajtóban.

-Kész vagy?-vigyorgott rám Niall.

-Igen-bólintottam.

-Akkor mehetünk-mondta dörmögő hangon Harry. Nincs jó passzba. Lehet, hogy beteg lesz.

-Bellát nem várod meg?-kérdeztem meglepetten.

-Én nem hívtam el-rázta a fejét.

-És mért nem?-fújtattam.

-Mert biztos nem akar eljönni és amúgy is egy próba unalmas-rántotta meg könnyedén a vállát.

-Márpedig én menni fogok-szólt mögülem durcásan a hang.-Kedves vagy, hogy el sem hívod a barátnődet-morogta, mikor már a kisbusz felé vettük az irányt. Vagyis azt hittem. Harry kocsija előtt álltunk meg. Kérdőn néztem Niallra.

-Most külön megyünk. A többiek már ott vannak a barátnőikkel-puszilt homlokon. Bella csapódott hozzánk.

-Ülhetek hátra?-kérdezte boci szemekkel.

-Most haragszol rá?-kérdezte Niall.

-Mért? Tegyek úgy mintha nem történt volna semmi?-kérdezte dühösen.-Konkrétan lekoppintott. Van ott valaki, aki előtt szégyellnie kellene?-kérdezte és láttam, hogy most nagyon haragszik a göndörre.

-Ezt majd még megbeszéljük. Szállj be hátra-mondta Niall. Kérdőn néztem rá. Ő csak megrázta a fejét. Harry tényleg titkol valamit? Az lehetetlen. Vagy mégis. Végül én ültem hátra Bellához. Biztatóan rámosolyogtam, de mosolyom nem volt őszinte. Tuti, hogy titkol valamit és Niall tudja, hogy mit. Hihetetlenek a pasik! Komolyan mondom megfájdul tőlük a fejem. Próbáltam elterelni a gondolataimat ezek felől, de nem sikerült. Annyira igazságtalan az élet. Mindig csak a rengeteg gond, nem tudhatod kiben bízhatsz meg teljesen és aztán nagyon kis időre rendbe jön minden, de meddig? Az ember sose tud hosszabb ideig boldog lenni. Már aki. Van olyan ember is, akinek olyan élete van, mintha nem is a Földön élnének. Ők mondjuk nem is tudják, hogy milyen a valójában a nagybetűs ÉLET. De nem irigylem az ilyen embereket, mert nekik mindig több és több kell, még az átlag ember egy kicsikének is tud örülni. Örülök, hogy én nem ilyen családba születtem, mert így tudom, hogy milyen az, ha igaz barátaid vannak és mindent saját magad tudsz megteremteni és nem csak úgy eléd rakják. Mire feleszméltem már meg is érkeztünk. Az aréna hatalmas volt! Üresen is óriásinak tűnt, nem még hogyha több és több rajongó lesz itt. Gyorsan készítettem egy képet és feltettem twiterre.

@Nicole94 Hűha! Ez óriási!

Remélem sokan eljösztök ma!;)

Miután ezt kiposztoltam le is léptem és eltettem a telefonomat, mert ilyenkor mindenki megőrül. Csendben sétáltunk a színfalak mögött. Az öltöző előtt álltak a lányok. Mosolyogva üdvözöltük őket, igaz én eléggé távolságtartó vagyok még velük. Majd csak megszokom, hogy ők is az életem részei. A próba elkezdődött és mi leültünk a nézőtérre, hogy nézzük a fiúkat. A próba rendben ment, a fiúk fantasztikusak volt és én is kezdtem feloldódni, hiszen nem volt balhé. Mikor szünetet tartottak a színfalak mögül az egyik stábtag, aki nem mellesleg nagyon szép és szőke volt Harryhez tipegett. Valamit beszéltek, de mi nem hallottuk túl messze voltak. A lány bájosan mosolygott Harryre és láthatóan tette a fejét. Nem értem, hogy mért kellett ennyire kimázolnia magát.

Niall lejött hozzánk beszélgetni, úgy mint a többi fiú, Harry kivételével. Épp átakart ölelni, amikor eltoltam magamtól.

-Ki az a szőke liba, aki épp most megy hátra Harryvel?-kérdeztem és fújtattam egyet.

-Ő csak Abby az egyik hangmérnök.

-Nem fiatal egy kicsit ehhez?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Most van gyakorlaton. Mi bajod van vele? Nagyon rendes.

-Aha, csak épp a legjobb barátomra hajt, akinek barátnője van. Ti tényleg ennyire vakok vagytok? Nem látod, hogyan flörtöl vele? Undorító, de én nem fogom ezt hagyni-azzal elmentem mellette, egyenesen fel a színpadra, onnan pedig a színfalak mögé, ahol meglepő látványban volt részem...

Sziasztok! Most a végére írok. Kaptam két hozzászólást, 2 pipát és van, aki írt a chatbe. Nagyon imádlak titeket!<3 A facebook csoportba velem együtt vagyunk 3-an, úgyhogy szeretném, ha oda is csatlakoznátok. IDE kattintva léphettek be. Ide mindig kiteszem, hogy mikor kerül fel a rész, bármikor, bármit kérdezhettek tőlem.:) Más pedig, hogy sajnálom a kihagyást, csak ballagtam és nem igazán volt időm, de ez lement és mostmár teljes erőbedobással koncentrálok erre a blogra. Ha tetszett írjatok hozzászólast, pipáljatok, lépjetek be a csoportba és a chatbe is lehet bátran írni:)