*Nicol szemszöge*
Ezt nem hiszem el! Az apám visszatért. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást. Féltem, nagyon féltem. Azt sem tudom elképzelni, hogy, hogy talált meg, hisz 10 éves korom óta nem is látott. Mint egy rossz rémálom komolyan. Bár, ha belegondolok, ez az is. Mindenki körém gyűlt és nyugtatni próbáltak. Elég sok idő után, de kezdtem lenyugodni.
-Nem lesz semmi baj-simította meg az arcomat Niall.
-Félek-suttogtam.
-Nem lesz semmi nyuszikám-mondta Harry komoly hangon.-Sose fogunk szem elől veszteni, egy percre se.
-A mosdóba azért egyedül kimehetek ugye?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Oda talán-mosolygott.
Ezután a nap punnyadással telt. Tv-ztünk, filmeztünk, poénkodtunk és a többiek próbálták elterelni a figyelmemet, hogy ne legyen rossz kedvem. Egész jó nap volt. Bella készülődni indult.
-Bella, hagy menjek én is-kértem nagyon szépen.
-Nem tudom, hogy jó ötlet lenne e ez-húzta el a száját és a többiekre nézett.
-Azt azért lássátok be, hogy nem zárhattok be a négy fel közé-mondtam kicsit felháborodva.
-Végül is emberek között lenne. Nem lehetne semmi baja. Valaki csak észre venné-szólalt fel a védelmemben Niall. Kis aranyos.:) Végül csak rábólintottak erre, hogy dolgozni mehetek. Komolyan, leköteleznek... Mivel már este fele járt, ezért egy hosszú csőfarmert, egy háromnegyedes fekete felsőt és egy farmerkabátot vettem fel, a szokásos fekete conversemmel. Indulásra készen mentem le az emeletről, ahol Bella már lent várt. Minden fiú megszorongatott és indulhattunk is. Az úton sokat beszélgettünk és persze jókat nevettünk. Igazság szerint volt olyan pillanat, mikor nem gondoltam arra, hogy valaki lehet, hogy most is figyel engem. Igaz az út alatt többször hátranéztem, mint szoktam. Mikor beértünk, mindenkinek köszöntünk, felvettük az egyenruhánkat és már kezdhettük is a munkát. A munkaidő jó kedvűen telt. Tom(az egyik munkatársam) rengeteg poént mondott és volt olyan pillanat, amikor szerintem paradicsom piros fejjel röhögtem. A főnök, ma nem volt bent, így nem tartottam attól, hogy leszidna, bár a vendégek nem szóltak, hogy zavarnánk őket. Régen nevettem ennyit, mint most.
-Héé, Nicol!-szólt Tom a munkaidő végén.
-Mondd!-mosolyogtam rá kedvesen.
-Nem lenne kedved eljönni velem bulizni?-kérdezte a szemöldökét húzgálva. Viccesen festett.
-Bocsi, de majd máskor elmegyünk. Fáradt vagyok, nagyon-nevettem fel. Na meg bujkálok az őrült apám elől, aki rám vadászik. Tettem hozzá magamba.
-Akkor legalább haza kísérhetlek?-ajálnlotta fel kedvesen.
-Legyen-mentem bele, mert nem akartam megbántani.
-Szép környéken laktok-mondta már a ház előtt.
-Köszi-adtam két puszit az arcára és Bellával együtt bementem a házba.
-Ki volt ez a ficsúr?-kérdezte köszönés nélkül Harry.
-Neked is szia Harry! És nem ficsúr, hanem Tomnak hívják és jó fej-mondtam, miközben lerúgtam a cipőmet.
-Nem illik hozzád-mondta el a véleményét. Amit senki sem kérdezett.
-Ki kérdezte a véleményedet?-kérdeztem mérgesen és a szobám felé indultam.-Ja és Harry!-fordultam vissza.-Nem is érdekel a véleményed!-mondtam dühösen. Ki ő, hogy beleszóljon, hogy kivel és mit csinálok? Nem az apám! Annyira felhúztam magamat, hogy írtam Tomnak egy sms-t:
,,Szia Tom!:) Áll még az ajálnlat, hogy bulizni menjünk? A holnap jó lenne?:)), xoxo Nicol"
El is küldtem az sms-t. Fél perc múlva jött is a válasz:
,,Szia Nicol!:) Naná, hogy áll!:) A holnap tökéletes:)) Este nyolcra érted megyek. Aludj jól!:), xoxo Tom"
Boldogan aludtam el. Valaki legalább örül a társaságomnak. Szerintem, egy jót fogunk bulizni. Várom a holnap estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése