15. rész

Sziasztok!:) Meghooztam az úúúj részt. Nagyon sajnálom, hogy ritkán vannak rések csak sok a dolgom, a suliba is itthon is szóval ne haragudjatok. Jó olvasást!!:)

U.i.:egy-két kominak örülnék:)

*Bella szemszöge*

-Szóval 10 éves voltam...-kezdte Nicol. Nem sejtettem semmi jót.-10 éves voltam, amikor az apám meg... megakart e.. e... Sajnálom ez nem megy-fakadt sírva.

-Shh. Semmi baj-öleltem át és elkezdtem nyugtatgatni.-Semmi baj-suttogtam.-Harry, hozz egy forró teát-kértem. Amíg Harry megcsinálta a teát addig én Nicolt nyugtatgattam. Nem volt jó őt így látni. Harry meghozta a teát.-Köszi-adtam oda Nicolnak. Ő elkezdte kortyolgatni. Értetlenül néztem Harryre. Csak megrázta a fejét.-Nicol, figyelj késő van. Holnap szólok a főnöknek, hogy lebetegedtél és nem jössz dolgozni. Most viszont gyere aludni-mondtam neki kedvesen. Ő erre csak rázni kezdte a fejét.

-Neem jól vagyok, hidd el. Holnapra minden jó lesz-mondta.-Megyek dolgozni.

-Nem, nem jössz. Nicol! Konkrétan sokkot kaptál. Így nem jöhetsz és amúgy is, már holnap van-mondtam.-Pihenésre van szükséged. Így nem fogsz tudni rendesen koncentrálni, hogy a rémálomra koncentrálsz, ami valószínűleg nem most jött elő először. Úgyhogy nyomás az ágyba és nem jössz dolgozni. Téma lezárva-mondtam.

-Nem akarok aludni-nyafogott.-Megint elő fog jönni az álmom.

-Nem fog-szólt tán először Harry.-Majd velem alszol, régebben ez bejött.

-Hát jó-egyezett bele barátnőm. Megmondom őszintén kicsit féltékeny voltam és egy picikét haragudtam is rájuk, hogy nem mondják el, mi ez a nagyon rossz dolog. De végül nem mondtam semmit, csak csendbe felballagtam a szobámba és nyugovóra tértem.

*Reggel*

Kipihenten ébredtem. Megnéztem mennyi az idő és már 10 óra volt! Így gyorsan megmosakodtam és rohantam le a konyhába. Érdek volt, senki sem volt még lent, így nyugisan palacsintát kezdtem el csinálni. Mikor már pont sütöttem volna, csengettek. Gyorsan kinyitottam az ajtót és egy postás állt ott.

-Jó reggelt! Miben segíthetek?-kérdeztem kedvesen.

-Maga Nicol Black?-kérdezte.

-Nem, a barátnőm az, de még alszik. Miért keresi?

-Csomagot hoztam neki-mondta.

-Átveszem én.

-Rendben. Akkor itt és itt írja alá-mutogatott.-Rendben van, köszönöm! És itt van a csomag.

-Köszönöm! Szép napot!-zártam be az ajtót. A csomagot letettem a nappaliba és mentem palacsintát sütni. Elég hamar meglettem a sütögetéssel, így meg is töltöttem őket. Valamelyiket kakaóval, valamelyik lekvárral vagy nutellával. Mire elkészültem mindenki lejött.-Szép jó reggelt álomszuszékok!-mondtam mosolyogva.-Csináltam reggelit-mutattam a már megterített asztal felé. Mindenki egyből leült és annyi kezdtek. Gyorsan elpusztítottunk mindent.-Nic! Nem is szóltam. Csomagot kaptál.

-Kitől?-kérdezte.

-Nem tudom, a postás hozta. A nappaliba tettem le.

-Ne menjünk nézzük meg!-mondta mosolyogva. Sokkal jobban festett mint tegnap. Télleg, mintha mi sem történt volna. Boldogan szökdelt be a nappaliba és a titokzatos csomag felé vette az irányt. Hamar ki is bontotta. Először egy kék rózsát vett ki. Összeráncolt homlokkal nézett Harryre, aki csak furán méregette a virágot. Ezután egy nagyon régi játékmacit emelt ki a csomagból. Itt már nekem is valami bökte a csőrömet. Már Harry is idegesebben vette a levegőt.

-Haa... Harry ez mi a franc?-kérdezte remegő és ideges hanggal Nicol.

-Nem nem tudom-mondta ő meg-megakadva.

-Nincs benne levél?-kérdeztem.

-De van-vette ki remegő kézzel Nicol. Elkezdte olvasni. Mindenki megdöbbent, egy ember kivételével...-Szerbusz Nicol! Hiányoztam bogaram? Tudom, hogy igen. Te is nekem. Hiányzott, hogy érezzem az illatodat, hogy megérintsem puha hajadat. Hiányzott, hogy puszit nyomj az arcomra, hogy azt mondd, hogy szeretsz-itt már nagyon remegett a keze.-De ne félj, most visszajöttem. Azt hitted, hogy elbújhatsz előlem, itt Londonban? Tévedsz! Minden egyes lépésedet követtem és most, hogy már tudod, itt vagyok, remélem, hogy a kis barátocskád, az a Harry gyerek eltűnik. Te az ENYÉM vagy, senki másé. Úgyhogy mondd meg neki, hogy lekophat. Csókoltatlak!-a végét már sírva olvasta.

-Na jó! Most lett elegem. Ki ez az ember?!-kérdeztem idegesen.-És most mondja el valaki.

-Hát jó-mondta Harry.-Erről még a fiúk sem tudnak, úgyhogy őket is megfogja lepni ez a dolog. Annyit ti tudtok, hogy nem egyszerű gyerekkora volt Nicolnak. A szülei elváltak, ezt is tudjátok, de az nem, hogy miért. Azért mert Nicolt 10 évesen megerőszakolta az apja-mondta ki Harry, azt, amitől tartottam.-Pedig nagyon jó volt a kapcsolatuk, de az apja beteg. Ez egy betegség, és épp ezért elvitték egy klinikára, ahol még ott kéne lennie, így gondolom, hogy megszökött. Tudni kell Nic apjáról, hogy bármire képes, hogy elérje, amit akar-megborzongtam Harry szavaira... Ez képtelenség...

U.i.: Nagyon-nagyon sajnálom ezt a rengeteg csúszást, de a suli. Viszont most, mivel szünet van, ezért úgy tervezem, hogy hozok nektek egy jó pár részt. Hagyjatok magatok után egy-két szót:)