Sziasztok! Csak annyit a rész előtt, hogy alul lesz egy kis szöveg. Kérlek olvassátok el! Köszi és jó olvasást!:)
*Bella szemszöge*
*Bella szemszöge*
Reggel kipihenten ébredtem. Már épp másztam volna ki az ágyból, amikor valaki magához préselt hátulról.
-Jó reggelt!-suttogta a nyakamba, mire kirázott a hideg. És akkor kezdtek el a tegnapi képek beugrani. Harry.. én ... a csók... Niall... a turné.-Várj! Nektek nem turnén kéne lennetek?-kérdeztem.
-Csak délután indulunk-morogta Harry. Nem rég kelhetett ő sem.
-Akkor jó!-megfordultam és amennyire csak lehetséges volt hozzábújtam. Ő puszit nyomott a fejem búbjára. Az idillikus pillanatnak nagy csörömpölés vetett véget.-Mi a franc?-kérdeztem kicsit bosszúsan.
-Ki akarja reggel feltúrni a házatokat?-morogta Harry is. Végül kikászálódtunk az ágyból és az ajtóhoz siettem. Az ajtót egyszerre nyitottam ki a két vendégszoba ajtajával.
-Mi történt?-nyöszörögte mindenki.
-Nem tudom-mondtam és megdörzsöltem a szememet, majd körbenéztem a társaságon. Nicol és én bő pólót viseltünk, míg a fiúk mind boxerbe voltak.-Várjunk csak! Hol van Louis?-kérdeztem gyanakvóan, ugyanis a répafiú sehol sem volt.
-Én sejtem-morogta Liam és a lépcső felé vette az irányt. Mi is követtük. Liam sejtése beigazolódott: Louis a konyhában egy nagy kupac edénnyel volt.
-Mi a jó Istent csinálsz?!-kérdeztem kicsit bosszúsan.
-Palacsintát akartam csinálni, de a megfelelő edény legalul volt, és véletlenül lerántottam mindent-mondta bűnbánóan.
-Istenem, nem esett bajod?!-kérdeztem ijedten.
-Azt leszámítva, hogy felkeltettelek titeket nem lett bajom-mosolygott rám melegen, mivel a társaságunk többi tagja mind gyilkos pillantásokkal díjazta.
-Ettől még egy halott ember is felkelt volna-mondta durcásan Zayn.
-Nem szándékosan tette-védtem meg rögtön Lou-t. Ő csak rám vigyorgott és folytatta a pakolást. Mivel már egyikőnk sem tudott volna visszaaludni, ezért úgy döntöttünk, nem hagyjuk egyedül és együtt pakoltunk el. Miután a pakolással megvoltunk Nicollal kisütöttük a finomságokat, a fiúk pedig megtöltötték őket. Párat félretettem anyuéknak, akik nem voltak(?) otthon. A reggelit bepusziltuk, majd mentünk felöltözni. Mivel jó idő volt, ami ritkán fordul elő Írországban, ezért egy rózsaszín spagettipántos felsőt, egy mini sortot és sarut vettem magamra. Lementem az emeletről és-mivel még nem volt lent senki-úgy döntöttem, hogy csinálok limonádét. Előkészítettem mindent és akkor döbbentem rá, hogy nincs itthon egy gramm citrom sem.
-Ahj!-sóhajtottam fel.
-Mi a baj szerelmem?-jött le Hazz a lépcsőn.
-Áá, csak nincs itthon citrom, pedig limonádét akartam csinálni-csaptam mérgemben a pultra.
-Hé, kiscicám ne csapkodj, a kezedet majd másra is használnod kellesz-kacsintott perverzen. Fúj!-Amúgy meg menjünk el a boltba. Ha gondolod ki is fizetem-ajálnlotta fel lovagiasan. Bár amennyi pénze van egész Univerzumnak elég citromot tudna venni..
-Nem kell kifizetni, de eljönnél velem?-pislogtam fel rá ártatlanul.
-Még szép, hogy elmegyek veled!-vágta rá.-De ne pislogj ilyen ártatlanul, mert akkor mást fogunk csinálni-nézett le rám és szemeiben láttam valami mást. Vágyat? Lehet. Átölelte a vállamat és így indultunk el Mullingar utcáin. Hamar odaértünk a kisboltba, ahol gyorsan elvettem a szükséges mennyiségű citromot és a kasszához siettem. Igaz azt nem tudtam, hogy hova sietek. Közbe Harryt elhagytam valahol, de úgy gondoltam, majd megtalál. Hamar sorra kerültem. A kasszát egy velem egyidős srác kezelte.
-Miért kell ennyi citrom egy ilyen édes lánynak? Talán túl édes vagy?-mosolygott rám sármosan. De engem nem igazán hatott meg. Amikor Harry mosolyog rám sokkal másabbul, jobban érzem magam. Azért egy mosolyt villantott rám. Beütötte a citrom árát, én fizettem és menni akartam, amikor megszólított.-És, hogy hívnak tündérlány?-kérdezte 1000 wattos vigyorral. Ekkor megéreztem, hogy valaki szorosan mögém állt. Egy pillanatig elakadt a lélegzetem, de végül is megéreztem a jellegzetes parfümöt és megnyugodtam.
-Ó, én is had mutatkozzak be-mondta félelmetesen mély hangon.-Én volnék a tündérsrác-vicsorgott rá az eladó fiúcskára és hátulról átkarolta a derekamat, amolyan ,,Akadj le a csajomról!" nézéssel. Az eladó jobbnak látta, ha visszavonul. Vissza sem néztem rá, csak összefontam az ujjaimat a ,,tündérsráccal" és felmosolyogtam rá. Örültem, hogy időbe megjött, mert nem akartam nagyon bunkó lenni, de Harry lerendezte.
-Mehetünk?-kérdeztem. Lassan sétáltunk ki a boltból. Ahogy kiértünk Harry rögtön elvette tőlem a szatyrot, amibe a citrom lapult.-Köszi, tündérsrác!-nevettem fel.
-Nem vagy vicces, Bell-morogta Hazza.
-Hogy te mennyit morogsz!-mondtam csodálkozva. Erre ő is elmosolyodott, de ugyanúgy visszaváltott a ,,mérges" arckifejezésbe, ami annyira édesen áll neki.
-De most komolyan az a srác tapadósabb volt, mint egy kibaszott pióca-mondta halkan.
-Jó, de én meg pont leszarom!-legyintettem. Közel húzott magához és szájon puszilt hosszan, jó hosszan.-Harry megláthatnak-leheltem.
-Jó, de én meg pont leszarom!-mondta az én előző mondatomat, ez megmosolyogtatott. Ez után nem beszéltünk. Halkan mentünk be a házba, a többiek hangját a kertből halottam, de a konyhából pusmogás hallatszott, így Harryvel odamentünk hallgatózni.
-Tedd meg!-nyögte(??!) Nicol.
-Tedd meg te!-nyögte vissza Niall. A kíváncsiságom nagyobb volt, mint az épp eszem, így benyitottam.
U.i.:az egyik rész az egyik kedvenc könyvem részére hasonlít.:)
Nos, hát sziasztok, ismét! Tudom, nagyon rég volt rész és biztos, hogy sok olvasót vesztettem(már, ha egyáltalán volt). Rettentően sajnálom, de le voltam terhelve. Most már heti 1 rész biztos, hogy lesz, ugyanis tegnap lement a gála. Akit érdekel szuperül sikerült és nagyon élveztem! Már örülök, hogy attól megszabadultam, de majd most következik a ballagás, de azt hiszem azzal könnyebben meg fogok birkózni.:) Lehet, hogy egyszer-kétszer lesznek csúszások, de ígérem, hogy akkor kárpótolva lesztek. Hát, mi van még? Ó, igen! Most több, mint valószínű, hogy ezen az egy héten több részt is kaptok-persze, ha én is kapok visszajelzést. Igen, a visszajelzések. Ez is nagyon aggaszt. Nekem akár egy pipával is örömet tudtok okozni. Ha telefonról olvastok, akkor kommenteljetek, nem szükséges, hogy névvel. Névtelenül is. Jöhet hideg-meleg is csak ha építő kritikát írsz annyit kérek, hogy ne lealacsonyítóan írd meg, mert az rosszul esne. Nos, hát ennyi lenne. Visszatértem!:)
-Én sejtem-morogta Liam és a lépcső felé vette az irányt. Mi is követtük. Liam sejtése beigazolódott: Louis a konyhában egy nagy kupac edénnyel volt.
-Mi a jó Istent csinálsz?!-kérdeztem kicsit bosszúsan.
-Palacsintát akartam csinálni, de a megfelelő edény legalul volt, és véletlenül lerántottam mindent-mondta bűnbánóan.
-Istenem, nem esett bajod?!-kérdeztem ijedten.
-Azt leszámítva, hogy felkeltettelek titeket nem lett bajom-mosolygott rám melegen, mivel a társaságunk többi tagja mind gyilkos pillantásokkal díjazta.
-Ettől még egy halott ember is felkelt volna-mondta durcásan Zayn.
-Nem szándékosan tette-védtem meg rögtön Lou-t. Ő csak rám vigyorgott és folytatta a pakolást. Mivel már egyikőnk sem tudott volna visszaaludni, ezért úgy döntöttünk, nem hagyjuk egyedül és együtt pakoltunk el. Miután a pakolással megvoltunk Nicollal kisütöttük a finomságokat, a fiúk pedig megtöltötték őket. Párat félretettem anyuéknak, akik nem voltak(?) otthon. A reggelit bepusziltuk, majd mentünk felöltözni. Mivel jó idő volt, ami ritkán fordul elő Írországban, ezért egy rózsaszín spagettipántos felsőt, egy mini sortot és sarut vettem magamra. Lementem az emeletről és-mivel még nem volt lent senki-úgy döntöttem, hogy csinálok limonádét. Előkészítettem mindent és akkor döbbentem rá, hogy nincs itthon egy gramm citrom sem.
-Ahj!-sóhajtottam fel.
-Mi a baj szerelmem?-jött le Hazz a lépcsőn.
-Áá, csak nincs itthon citrom, pedig limonádét akartam csinálni-csaptam mérgemben a pultra.
-Hé, kiscicám ne csapkodj, a kezedet majd másra is használnod kellesz-kacsintott perverzen. Fúj!-Amúgy meg menjünk el a boltba. Ha gondolod ki is fizetem-ajálnlotta fel lovagiasan. Bár amennyi pénze van egész Univerzumnak elég citromot tudna venni..
-Nem kell kifizetni, de eljönnél velem?-pislogtam fel rá ártatlanul.
-Még szép, hogy elmegyek veled!-vágta rá.-De ne pislogj ilyen ártatlanul, mert akkor mást fogunk csinálni-nézett le rám és szemeiben láttam valami mást. Vágyat? Lehet. Átölelte a vállamat és így indultunk el Mullingar utcáin. Hamar odaértünk a kisboltba, ahol gyorsan elvettem a szükséges mennyiségű citromot és a kasszához siettem. Igaz azt nem tudtam, hogy hova sietek. Közbe Harryt elhagytam valahol, de úgy gondoltam, majd megtalál. Hamar sorra kerültem. A kasszát egy velem egyidős srác kezelte.
-Miért kell ennyi citrom egy ilyen édes lánynak? Talán túl édes vagy?-mosolygott rám sármosan. De engem nem igazán hatott meg. Amikor Harry mosolyog rám sokkal másabbul, jobban érzem magam. Azért egy mosolyt villantott rám. Beütötte a citrom árát, én fizettem és menni akartam, amikor megszólított.-És, hogy hívnak tündérlány?-kérdezte 1000 wattos vigyorral. Ekkor megéreztem, hogy valaki szorosan mögém állt. Egy pillanatig elakadt a lélegzetem, de végül is megéreztem a jellegzetes parfümöt és megnyugodtam.
-Ó, én is had mutatkozzak be-mondta félelmetesen mély hangon.-Én volnék a tündérsrác-vicsorgott rá az eladó fiúcskára és hátulról átkarolta a derekamat, amolyan ,,Akadj le a csajomról!" nézéssel. Az eladó jobbnak látta, ha visszavonul. Vissza sem néztem rá, csak összefontam az ujjaimat a ,,tündérsráccal" és felmosolyogtam rá. Örültem, hogy időbe megjött, mert nem akartam nagyon bunkó lenni, de Harry lerendezte.
-Mehetünk?-kérdeztem. Lassan sétáltunk ki a boltból. Ahogy kiértünk Harry rögtön elvette tőlem a szatyrot, amibe a citrom lapult.-Köszi, tündérsrác!-nevettem fel.
-Nem vagy vicces, Bell-morogta Hazza.
-Hogy te mennyit morogsz!-mondtam csodálkozva. Erre ő is elmosolyodott, de ugyanúgy visszaváltott a ,,mérges" arckifejezésbe, ami annyira édesen áll neki.
-De most komolyan az a srác tapadósabb volt, mint egy kibaszott pióca-mondta halkan.
-Jó, de én meg pont leszarom!-legyintettem. Közel húzott magához és szájon puszilt hosszan, jó hosszan.-Harry megláthatnak-leheltem.
-Jó, de én meg pont leszarom!-mondta az én előző mondatomat, ez megmosolyogtatott. Ez után nem beszéltünk. Halkan mentünk be a házba, a többiek hangját a kertből halottam, de a konyhából pusmogás hallatszott, így Harryvel odamentünk hallgatózni.
-Tedd meg!-nyögte(??!) Nicol.
-Tedd meg te!-nyögte vissza Niall. A kíváncsiságom nagyobb volt, mint az épp eszem, így benyitottam.
U.i.:az egyik rész az egyik kedvenc könyvem részére hasonlít.:)
Nos, hát sziasztok, ismét! Tudom, nagyon rég volt rész és biztos, hogy sok olvasót vesztettem(már, ha egyáltalán volt). Rettentően sajnálom, de le voltam terhelve. Most már heti 1 rész biztos, hogy lesz, ugyanis tegnap lement a gála. Akit érdekel szuperül sikerült és nagyon élveztem! Már örülök, hogy attól megszabadultam, de majd most következik a ballagás, de azt hiszem azzal könnyebben meg fogok birkózni.:) Lehet, hogy egyszer-kétszer lesznek csúszások, de ígérem, hogy akkor kárpótolva lesztek. Hát, mi van még? Ó, igen! Most több, mint valószínű, hogy ezen az egy héten több részt is kaptok-persze, ha én is kapok visszajelzést. Igen, a visszajelzések. Ez is nagyon aggaszt. Nekem akár egy pipával is örömet tudtok okozni. Ha telefonról olvastok, akkor kommenteljetek, nem szükséges, hogy névvel. Névtelenül is. Jöhet hideg-meleg is csak ha építő kritikát írsz annyit kérek, hogy ne lealacsonyítóan írd meg, mert az rosszul esne. Nos, hát ennyi lenne. Visszatértem!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése