34. rész (II. fejezet)

Sziasztok kedves olvasóim! Nagyon köszönöm a 2800+ oldalmegjelenítést, a 4 pipát és az 1 komit. Borzalmasan jól esnek a visszajelzések. Létrehoztam egy facebook csoportot, ahova mindenkit szívesen látok és remélem, hogy sokan beakartok majd lépni. A linket lejjebb megtaláljátok, de IDE kattintva is megtaláljátok.:) Jó olvasást! És ne feledjétek, komizni, pipálni!:)
*Nicol szemszöge*

Érdekes egy esténk lesz, az egy biztos! Pedig azt hittem, hogy egy kicsit kettesben maradhatok Niallal. Ehelyett pedig színlelhetjük, hogy nincs köztünk semmi, miközben a legjobb barátaink egymást nyalják-falják. Bár, van egy olyan sejtésem, hogy sejtik, hogy eltitkolunk valamit. És az a sejtésem-még-, hogy ki akarják deríteni, hogy mi a dörgés. Ha pedig valamit ki akarnak deríteni, azt ki is fogják. Belláék előttünk sutyorogtak és komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi minek is kellünk ehhez?
-Niall, mi minek vagyunk itt?-suttogtam oda partneremnek.
-Nem tudom-rázta  értetlenül a fejét.-De azt tudom-hajolt hozzám még közelebb, mire nyeltem egyet-,hogy most nagyon megfognám a kezed-fejezte be a mondatot, aminek a végére libabőrös lettem.
-Mit pusmogtok ott hátul fiatalok?-fordult hátra barátnőm.
-Semmit. És ne nevezz fiatalnak. Egy év nem sok-mondtam durcás hangon. Igen, most bevágtam rájuk a durcát.
-Jó bocs, hogy élek-fordult vissza és a hangjából kivettem, hogy megsértettem. De nem érdekel. Egy kínai étterem előtt álltunk meg. Utálom a kínait! És ezt Harry is tudja. Hogy teheti ezt velem? Végül bementünk és helyet foglaltunk egy 4 fős asztalnál. Miután felvették az italrendelésünket Harry-hez fordultam.
-Tudod jól, hogy nem szeretem a kínait-mondtam kicsit sértődötten.
-És? Itt a csodás alkalom, hogy megszeresd-rántotta meg a vállát. Azt hiszem, ő ezzel akarta kifejezni, hogy nem tetszik, ahogyan Bellához szóltam.
-Tényleg nem szereted a kínait?-súgta Niall.
-Nem-súgtam vissza. Teljesen extázisba hozott, hogy úgy susmorogtunk, mintha valami nagy titokról lenne szó.
-Srácok, mivel Nic nem szereti a kínait és én sem kívánom mi elmegyünk valahova máshova. Így ti is kettesben maradtok-dobta fel Niall az ötletet.
-Ahogy gondoljátok-mosolygott Bells.-Csak ne essetek egymás torkának.
-Engem meg végképp nem zavar, ha kettesben hagytok a barátnőmmel-kacsintott Harry. Így felálltunk és kimentünk az étteremből. Olyan boldog vagyok, hogy végre kettesben lehetek Niallal. És így Belláék is romantikázhatnak.
-Köszi, hogy kimentettél. Tényleg nem szeretem a kínait.
-Hidd el, hogy pont jól jött ez-kacsintott és átkarolt. Mindenki minket bámult. Kezdtem magam kínosan érezni.
-Niall, mindenki minket bámul. Lehet, hogy nem kéne.
-Ó, igen bocsi-húzódott el kínosan és megvakarta a tarkóját. Istenem, milyen cuki volt!
-Semmi baj-mosolyogtam rá. Legszívesebben én is ráugrottam volna és agyon csókolgatnám.-És hova menjünk?-kérdeztem, mert már tényleg kezdtem nagyon éhes lenni.
-Szerintem menjünk vissza a szállodába. Ott majd rendelünk valamit és megnézünk egy jó filmet. A laptopomon rengeteg film van-adta az ötletet.
-Nekem jó-mosolyogtam fel rá.
-Akkor gyerünk!-mosolyodott el ő is. Sietősen mentünk a szálloda irányába. Mikor felértünk bevágódtunk Niall szobájába és azon filóztunk, hogy mit is kéne rendelni.
-Én szerintem kérek egy adag rántott sajtot sült krumplival-mondtam végül.
-Jó, akkor én is rendelek azt-mondta és kiment, hogy letelefonáljon. Én addig szétnéztem a szobájába. Mit ne mondjuk elég fiús volt a szoba: mindenhol szétdobált alsók és szennyesek voltak. Megláttam a gitárját és elmosolyodtam. Óvatosan végighúztam az ujjaimat a húrokon.
-Szereted a gitárokat-szólt mögülem egy hang. A hangjára megborzongtam.
-Szeretem igen-fordultam felé és rámosolyogtam.
-Örülök, hogy szereted, mert a gitár a mindennapjaim része-jött oda hozzám és átölelte a derekamat.
-De akkor szeretem igazán ha játszol rajta-hajoltam közel arcához és óvatos puszit nyomtam a szájára.
-Miért nem csókolsz meg?-kérdezte elgyötört hangon.
-Mert kisebb vagyok és nem érlek fel normálisan-nevettem fel, mire ő is. Készségesen lehajolt a megfelelő magasságra és megcsókolt. A csók lassú és mély volt. Kifulladva váltunk el egymástól.
-Sze-kezdte, de ekkor kopogtak.-Megyek-mondta és egy kis puszit nyomott a szám sarkába és kisietett a szobába. De vajon AZT akarta kimondani. Nem túl korai még ez? Vagy lehet, hogy nem? Ezt most összezavart. És Niall vissza is tért két tálcával a kezében.
-Megjött a kaja-vigyorgott és átnyújtotta az egyik tálcát. Mosolyogva vettem el tőle a tálcát, de a gombócot nem tudtam lenyelni a torkomban.
-Nem kéne kimenni enni?-kérdeztem feszengve. Nem szeretnék szemetelni a szobájában.
-Soha nem szoktam kimenni enni. Imádok ágyban enni. Addig legalább kitaláljuk mit is nézzünk-mosolygott és lehuppant az ágyra, a laptopot pedig az ölébe tette.-Gyere ülj le te is-mosolygott és kezével maga felé intett. Így hát gondoltam majd csak elengedem magamat teljesen. Mentem és letelepedtem mellé. A vállához hajoltam, hogy rendesen lássam a képernyőt. Sok film volt tényleg a laptopján. Végül a Másnaposok 3-ra esett a választásunk. Niall elindította a filmet, és elkezdtünk falatozni. Jól estek a finom falatok! Olyannyira jól estek, hogy miután megettem egészen elálmosodtam. Gondolom tudjátok, hogy milyen az az érzés, amikor jól teleeszed magad és utána csak punnyadni szeretnél. Igen, most én is ezt éreztem. Így hát Niall vállára hajtottam a fejemet és szépen lassan hagytam, hogy elnyeljen az alvás. Annyit még érzékeltem, hogy Niall átkarolja a derekamat és utána csak jóleső sötétség.

*Bella szemszöge*
Végül Nicolék elmentek. Megmondom őszintén kissé erőteljesen mordult rám és ez rosszul esett. De nem reagált volna így, ha nem lenne vaj a füle mögött.
-Hát ez fura volt-mondta Harry. Láttam rajta, hogy azért örült, hogy kettesben maradtunk, ahogy én is.
-Az-bólintottam.-De szerintem tuti, hogy összejöttek, vagy, ha nem is, akkor tuti, hogy történt köztük valami-mondtam az ötletemet.
-Igazad lehet. Majd kérdezz már rá, hogyha hazaértünk. Vagyis a hotelbe-vakarta meg a fejét.
-Tudod fura, hogy itt vagyok veled-mosolyogtam rá.-De jó-erre szusszant egyet, mintha megnyugodott volna.
-Én is jól érzem magamat-simogatta meg a kezemet, ami az asztalon pihent.-És sikerült valami újat tervezned?-érdeklődött.
-Hát, most inkább ráálltam a különböző alkatok megrajzolására, mert gondolom annak is mennie kell és nem igazán megy-húztam el a számat.
-Neked minden a legjobban megy-kacsintott.
-Aranyos vagy-pirultam el.-És mondd csak, hogy bírod ezt az őrült életet?-kérdeztem, mert ezt eddig nagyon Nialltól sem kérdeztem.
-Hát, tudod nem egyszerű, de amikor már úgy vagy, hogy jó feladod, mert nem bírod tovább annyira kihajtottad magad, akkor felmész a színpadra és meglátod a rengeteg sikító, síró rajongókat, akik csak azért jönnek el, hogy láthassanak. Ez mindig feltölt, mert egy koncerten annyi szeretetet kapunk, mint amennyit sok  ember soha nem kap meg-mondta áhítattal.
-Nagyon szeretitek a rajongóitokat-mondtam.
-Miattuk tartunk ott, ahol. Egyszerűen pár éve ezt el sem tudtam képzelni. Mindenki cikizett, röhögött rajtam. Most meg...-ámuldozott. Még mindig megtudok lepődni azon, hogy nincsenek elszállva maguktól és a földön járnak.-De ezt te nagyon jól átlátod anélkül, hogy ezt elmondtam volna. A rajongóknak is pont ezt ecsetelted, amikor olyan gyönyörű dolgokat mondtak rád-mondta és az ironia kiérezhető volt a hangjából.
-Mindegy, ami volt, elmúlt-mondtam nyugtatóan. Hihetetlen, hogy mennyire védelmező is tud lenni. Ő jobban kiakadt, mint én. Ennek nem fordítva kéne lennie?
-Igazad van. Töltsük el úgy ezt az estét, hogy senki más nem számít-mondta mosolyogva.
-Nekem megfelel-mosolyogtam vissza. Így hát többet nem hozta fel a rajongós témát és más dolgokról beszélgettünk. Teljese el is felejtettem, hogy egy szupersztárral ülök szembe, csak az emberi énjét láttam és nem érdekelt milyen híres is. Valószínűleg soha nem találkoztam volna vele, ha a banda nem alakul meg, de szerencsés vagyok, hogy így alakult. A napjaimat már nem tudom elképzelni nélkülük. Nekem ők az igazi családom, mert itt rögtön elfogadták, hogy olyan vagyok, amilyen és nem ítélkeztek rögtön. Anyám ezt soha nem fogja elfogadni, hogy híres tervező akarok lenni, szerinte ez kész röhej és, hogy ebből nem lehet megélni. Pedig nem lehet róla elmondani, hogy nem szereti a divatot. De soha nem látott bennem semmit. Szerintem csak azért nevelt fel, mert kötelességének érezte és kellett egy örökös a cégébe. De elhatároztam: nem fogom átvenni tőle. Adja oda másnak.
-... és. Hé, figyelsz!-szólt kedvesen Harry.
-Mi? Tessék? Bocsi, kicsit elkalandoztam-sütöttem le a szememet. Már befejeztük az evést és a számlára vártunk.
-Mind gondolkodtál el ennyire?-kérdezte vigyorogva.
-Csak azon, hogy nekem most már ti vagytok a családom, az életem-mondtam szégyenlősen. És megérkezett a számla.-Felesbe fizetjük?-kérdeztem.
-Dehogy is! Azt hiszed, hogy hagylak fizetni? Hát, akkor nagyon félreismertél-és már ki is fizette. Milyen lovagias!-Na gyere sétáljunk vissza a hotelbe-karolta át a vállamat és kifelé vezetett.
-Azért kíváncsi vagyok, hogy Nicolék végül hova mentek.
-Én is. És azt is remélem, hogy jól kijöttek egymással. Tudod régebben nagyon jóba voltak. Most meg a semmin képesek veszekedni.
-Na azért mi sem vagyunk semmik-nevettem fel. Ő is elröhögte magát és így indultunk vissza a szállásra.
-Tudod arra gondoltam, hogy aludhatnék nálad-vetette fel az ötletet.
-Miért nem nálad alszunk? Csak nem rejtegetsz valamit Styles?-kérdeztem vigyorogva.
-Én? Ugyan mit rejtegetnék?-kérdezte és láttam, hogy zavarba jött. Valamit rejteget. De vajon mit?
-Mondjuk egy guminőt-nevettem fel. Jót röhögtem rajta, de Harrynek nem tetszett a poénom.-Most mi a baj?-kérdeztem lebiggyesztett ajakkal.
-Te tényleg kinézel belőlem ilyet?-kérdezte kicsit sértődötten.
-Harry! Harry, nézz rám!-fordítottam magam felé és a szemébe néztem.-Dehogy nézek ki belőled ilyet. Csak vicceltem. Ne kapd fel a vizet-nyugtattam meg. Kifújta a bent tartott levegőjét, lehunyta a szemét és megcsókolt. Ország, világ előtt. Ebből nagy balhé lesz... De abban a pillanatban ez mit számított? Pontosan, semmit. Szartunk az egészbe és élveztük, hogy egymással vagyunk.
-Megnyugodtam-morogta a számra. Egy fogmutogatós mosolyt küldtem felé.
-Na gyere te nagy gyerek! Menjünk a szállásra-kezdtem el húzni. Direkt nem engedte, hogy húzzam, így jóformán visszacsapódtam neki. Jót nevetett rajtam.-Hééé, gyere már!-mondtam bosszúsan, mégis viccesen. Így hát végre tényleg elindultunk. Már Nicéknek is ott kell lenniük-gondoltam magamban. Hamar visszaértünk. Beszálltunk a liftbe. Nekidőltem a falnak, mert eléggé elfáradtam. Hosszú egy nap volt.
-Te minden nap ilyen hulla vagy?-kérdeztem erőtlenül.
-Á, csak néhanapján-legyintett vigyorogva. Én csak morogtam. A lift ilyen hangot adott ki, amit azt jelentette: megérkeztünk az emeletünkre. Fáradtan kullogtam a szobánk felé.
-Tehát akkor ki alszik kinél?-kérdezte Harry az ajtónál állva.
-Nekem mindegy csak ágy legyen, ahol lehet aludni-mondtam és ásítottam egy nagyot.
-Jó, akkor mindjárt jövök-puszilt homlokon. Így hát én bementem. Fáradtságom egy pillanat alatt elillant! Nicol sehol sem volt! Megnéztem a fürdőbe, a szobájába, az én szobámba is, de mintha a föld nyelte volna el. Csak nem esett semmi bajuk, ugye? Éreztem, hogy lesápadtam. Kopogtak. Rohantam ajtót nyitni.
-Harry! Nincs sehol!-mondtam pánikolva. Ez csak miattam van, hogy nincsenek meg! Miattam mentünk kínaiba, miattam mentek el kettesben.
-Héé, nyugi! Lehet, hogy még sétálnak. Megpróbálom felhívni őket-azzal már elő is kapta a telefontját. Csörgött, csörgött, de senki nem vette fel. Harry is kezdett ideges lenni, de nem nagyon mutatta ki.-Lehet, hogy nem hallják-mondta fesztelen hangon.
-És mi van, ha bajuk esett?-suttogtam kétségbeesve.-A-a-az nem történhet meg-dadogtam és a sírás kerülgetett.
-Hé, nyugodj le, de tényleg-kezdte el simogatni a hátamat.-Lemegyek a portára elkérem Niall szobájának a kártyáját, hátha ott vannak-mondta és már indult is ki.
-Veled megyek!-jelentettem ki és felpattantam. Együtt robogtunk le a lépcsőn. Most valahogy egyikünk se tudott volna nyugton maradni. Szinte rohantunk a recepciós hölgyhöz.
-Elnézést!-kérdezte Harry.
-Igen Mr. Styles?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Elkérhetném Niall mágneskártyáját? Nem találjuk sehol és lehet, hogy fent alszik és nem szeretnénk felkölteni-hadarta.
-Persze. Ez természetes-és már meg is kaptuk.
-Köszönjük!-mondtam és már siettem is Harry után. Ismét a lépcsőt választottuk. Gyorsan szedtük a lábainkat. A szoba előtt gyorsan kifújtuk magunkat és halkan nyitottuk ki az ajtót. A háló felé vettük az irányt és óvatosan besurrantunk. A látványra széles mosolyra húztam a szájamat. Nicol Niallon feküdt és halkan szuszogtak. Harrynek intettem, hogy menjünk. Halkan követett engem. Átmentünk a lakosztályunkba. Vigyorogva fordultam felé.
-Na ezt hogy magyarázzák ki?-kérdeztem.
-Sehogy-vigyorgott vissza.-Gyere menjünk aludni-húzott a szobám felé. Ruhástól vágódtam be az ágyba. Az sem érdekelt, hogy rajtam van az összes ruha. Annyira fáradt voltam. Kis idő után Harry is befészkelte magát mellém és szorosan átölelt. Ő leöltözött. Na igen, én még nem szoktam hozzá ehhez. Ahogy lecsuktam a szemem, szinte rögtön elaludtam...