7. rész

*Nicol szemszöge*

-Hagyd már őket-tessékelt ki a szobából Harry és ő is jött velem.

-Most miért?!-szinte már visítottam.-Harry az orvos is megmondta, hogy nyugalomra van szüksége szegény lánynak, erre ideállít ez a pöcsfej és majd jól lerombolja Bells hangulatát-puffogtam.

-Nicol, baba-simított végig a kezemen.-Te igaz nem tudsz róla mivel kiverted a hisztit, de Bella érdeklődött, hogy volt e bent ez az ír hülye. Én mondtam, hogy nem engedted be de láttam rajta, hogy el van szontyolodva. Most gondolj már bele teljesen új város, új környezet, új emberek, új munka ez azért elég sok új minden és neki alkalmazkodnia kell rögtön. Te azt akarod, hogy ne tudjon az egyetlen teljesen biztos pontra támaszkodni, aki nem más mint Niall?-teljesen igaza volt.... Én voltam a hülye, mert télleg nehéz lehet neki, hisz én már egy jó ideje ismerem a fiúkat.

-Igazad van, de Niallnak azért nem kellett volna ennyire durvának lennie vele, hisz ha legjobb barátok tudnia kell, hogy Bella ezt, hogy viseli és kezeli.

-Ebben igazad van. Azért télleg dúrván odaszólt szegény lánynak, de hidd el a fiúk biztos letorkollták, mert már most olyan nekik, mintha a kishúguk lenne-mosolygott, így megmutatva a cuki gödröcskéit, amit annyira de annyira szeretek bökdösni.

-Várj te nem úgy tekintessz rá, mint egy tesó?-kérdeztem meglepetten.-Hisz azt mondtad, hogy nekik, nem nekünk.

-Jaj Nici fáradt vagyok félre beszélek-legyintett idegesen. Itt valami takargatni való van a levegőbe... Nem baj majd otthon kiderítek mindent.

-Oké-mondtam fura hanglejtéssel. Biztosan tudja, hogy ennek még nincs vége.

-Jó napot Ms. Black és Mr. Styles!-jött oda a doktor.

-Jó napot-mondtuk egyszerre Hazzal.

-Meghoztam a zárójelentést Ms. Smith-nek. Gondolom nem baj, ha maguknak adom oda-nyújtott át egy dossziét.

-Nem dehogy! Köszönjük doktorúr a segítséget!-állt fel Harry és kezet fogott a dokival.-Na látod már vihetjük is haza-ölelt át boldogan.-Gyere szóljunk nekik-ölelte át a vállamat és így indultunk meg a kórterem felé. Nálunk ez bevett szokás, hogy így megyünk csak egy ideje leszoktunk róla mert a média ugyebár imád kombinálni. Ahogy a kórterem elé értünk nevetés szűrődött ki, így hát kopogás nélkül bementünk. Niall az ágy szélén ült és valamit félig írül hadolvált Bellának és ezen a lány láthatóan jót derült.

-Mi ez itt debil délelőtt?-kérdeztem nevetve, mire rám kapták a fejüket.-Na ezt szerintem inkább folytassuk otthon a többi debil barátunk társaságába.

-Mi? Haza mehetek?-kérdezte szőkének beillő hanggal Bella.

-Itt van a zárójelentésed úgyhogy már akár indulhatunk ha felöltözöl-mondta kedves mosollyal Harry. De ez a mosoly olyan másnak lágyabbnak tűnt... Így hát debil barátosném elment felöltözni. Egy nagy sikoltást hallotunk egy kis idő múlva így Harry gyorsan berontott a fürdőbe és ott feküdt Bell egy szál fehérneműben.

-Mi történt?-kérdezte aggódva kócos barátunk.

-Csak megcsúsztam egy vizes részen és elzakóztam, de jól vagyok.

-Legközelebb ügyelj jobban-morogta Harry és szélsebesen kiment a kórteremből. Most meg mi baja lett? Soha nem csinált ilyet.

-Én szerintem utána megyek-indultam el a kórház kertjébe, ahol meg is találtam a ,,körözött személyt" egy padon. Nagyok fújtatott a szeme csukva volt.-Harry mi volt ez az egész?-ültem le mellé.

-Menj el innen nincs szükségem senkire-morogta nagyon mély hangon.
-Harold Edward Styles! Ezt most fejezd be de k*rva gyorsan!-ordítottam mérgesen.-Mi a franc bajod van?!-tettem szét a kezem.-Nézz már rám!!!-mondtam félig már könyörgő hangon. Nagy nehezen felemelte kezeibe temetett fejét és én teljesen lesokkolódtam.-Ha...Harry mi... mi történt?-kérdeztem fojtott hangon. A szemei már már feketén csillogtak. Utoljára 15 évesen láttam ezt az oldalát amikor majdnem szétverte azt a srácot aki egy buliba majdnem megerőszakolt.-Mi a baj Hazz?-kérdeztem hisztérikus hangon.-Ennyire min húztad fel magad? Hisz nem lett semmi baja. Hazavihetjük-próbáltam bele lelket önteni, de nem tűnt úgy, mint aki megnyugodott volna.
-De nem az a baj-morogta megint a kezébe.
-Hát akkor mi?-fogtam meg a vállát és legugoltam elé.
-Áhh úg sem értenéd-legyintett.
-De egy próbát megér. Harry gondolj már bele szegény lány úgy volt mint én csak ő nem vágta fel az ereit. Képzeld ők is ungyanolyan különcök voltak mint mi. Csak tudod ő nem ismert titeket, nem tudott senkivel beszélni, csodálom, hogy van hangja-mondtam a mondat végét hitetlenkedő hangnemben.
-Mi?! Hogy-hogy nem voltak barátai? Ő nem olyan bunkó, mint te. Bocsi nem bántásból mondtam, de akkor is. Tudod, hogy igazam van. De pont ez a baj elakarom venni a fájdalmát, de nem tudom-mondta keservesen.
-Tisztára, mint a Dark-ban-nevettem fel. Hát igen szeretek fanfiction-öket olvasni.:)
-Hogy hol?-értetlenkedett.
-Egy internetes sztoriba, ami rólad szól, csak ott nincs megalapulva a banda, de mint haverok a többiek is ott vannak.
-Cool-mondta ismét letörve.
-Nem értelek!!!!-visítottam.-Ha el akarod törölni a fájdalmát, akkor lépjél, oszt cső. Tedd félre azt a baromi nagy becsületedet és lépjél. Egy csomó lánynál sikerült nem?
-De azok mások voltak. Nem is inkább Bells más. Más, mint a többi lány. Őt nem akarom meghúzni. Vagyis csak később, na érted?-fújtatott.
-Persze, hogy értem, de akkor érd el, hogy beléd szeressen. Hisz te vagy a híres-neves Harry Styles!
-Igazad van! El fogom érni, hogy az enyém legyen!-vette fel a diadalittas mosolyát...