5. rész

Hát sziasztok! Régen nem volt rész...tudom. De csak azért, mert nem kommenteltetek. Időközbe kaptam egy díjat amit majd ki is teszek.:) Ezúton is köszönöm Nikolnak a díjat. Jó pár részt megfogok írni előre és csak akkor teszem ki ezt, hogy úgy tudjam kitenni a részeket, ahogy komikat kapok. Jó tovább nem fecsegek. Remélem azért még maradt néhány olvasóm.:) Puszil titeket: Bella

*Nicol szemszöge*

-Akkor most mindent megmutatok maguknak és induljon a próbanap-csapta össze a kezét a leendő főnököm. Fura ezt kimondani. De szimpatikus volt az ember. Így hát megmutatott mindent, hogy-hogy működik, hogy kell használni és ha valamit elrontunk, mivel tudjuk feltakarítani. Bella végül próbának csinált egy jeges caffé mocha-t, én pedig egy jeges vanilia latte-t. Egész jól sikerültek.:) A főnök azt mondta, hogy nem kérdés, hogy felvesz e minket, ugyanis nagyon ügyesnek ígérkezünk. Szupiiii!!! Így hát kezdetét vette az első munkanapunk. Kettes csapatokban kellett dolgoznunk: az egyikünk ,,gyártotta" a kávé ,,csodákat", a másik pedig kiszolgálja a ,,kávéra ehés" vendégeket. Én Bellával kerültem egy ,,csapatba". Én csináltam a kávét, ő pedig felszolgált. Ezt persze naponta cserélni fogjuk. A vendégek pedig csak jöttek és jöttek és jöttek egész álló nap... A nap végére, vagyis délután 4 körül úgy éreztük Bellával, hogy alig élünk.

-Nem érzem a lábam-panaszkodtam, ahogy kiléptünk az üzletből.

-Hidd el én se-nyugtatott meg.-De-tette fel a mutatóujját, hogy még figyeljek egy kicsit, ami elég nehezen ment, de figyeltem.-Menjünk el a mekibe, együk tele magunkat valami finommal és beszélgessünk. Amúgy is itt van a Starbucks mellett egy meki. Jéé itt van egy meki?-lepődött meg saját magán. Oké mostmár tuti, hogy olyan mint én.

-Oké. Menjünk-így hát be is mentünk. Rendeltünk 4 sajtburgert, két nagy krumplit, két nagy kólát és még két jeges kávét is vettünk. És teszem hozzá mindent ő maga fizetett. Na jó lehet hülyeség volt arra gondolni, hogy ki akar túrni a fiúk mellől.-És miről is akartál beszélni?-kíváncsi voltam, de nagyon.

-Hát csak azt szerettem volna tisztázni-itt nyelt egyet, mivel közbe evett-,hogy remélem nem hiszed azt, hogy ki akarlak túrni a helyedről és beférkőzni oda, mert ez eszem ágában sincs-mi? Ez belelát a fejembe?

-Belelátsz a fejembe-nevettem fel.-Nem tagadom felmerült bennem a kérdés, de ez a mai nap megválaszolta a kérdéseimet-mosolyogtam rá kedvesen.

-Ó, akkor ennek örülök-és tovább evett. Evés közbe sokat dumáltunk és megismertük egymást elég alaposan. Szerintem van egy igaz barátnőm. Na ilyen még nem volt.-És akkor holnap szabadok vagyunk ugye?-kérdezte mikor már csak a jeges kávék voltak ,,ép" állapotban.

-Ja-adtam a bő választ.

-Akkor holnap eljövünk vásárolni-mondta egyszerűen.-Teljesen új ruhatárat veszek neked-nevetett. Elég ijedt fejet vághattam mert megsimította a karomat.-Nyugi, nem foglak átszabni. Max a ruháidat kicsit átalakítom, hogy ne kelljen annyit költeni.

-Tudsz varrni?-lepődtem meg. Ezt nem mondta még.

-Ja igen. Szabadidőmbe szeretek ruhákat tervezni és megvarrni őket-a szeme csillogott, ahogy a varrásról beszélt.

-Akkor jobb ötletem van-mondtam mikor már kimentünk és hazafelé tartottunk.

-Na és mi?-kíváncsiskodott.

-Holnap nem veszünk ruhát, csak anyagot és cipőket. És ha lesz időd varrsz kettőnknek ruhákat. Amúgy is egy a méretünk-mondtam egyszerűen.

-Ez nem is olyan rossz ötlet-mondta és már be is fordultunk az utcánkba.-Milyen jó lenne már ha híres divattervező lehetnék...-ábrándozott.

-Én meg a modelled-mondtam epekedve. Mindig is szerettem volna híres és elismert modell lenni. Jó is lenne.

-Figyelj van egy ötletem. Ez nagyon jó, hogy mondtad, hogy modell szeretnél lenni-kezdte.-Egy csomó rajzom van és azokat akkor megvarrhatnám és te pedig bemutathatnád-mosolygott és benyitott.-MEGJÖTTÜNK!!!-ordított.

-Ezt majd még megbeszéljük-mosolyogtam.-Sziasztok skacok-mentünk be a nappaliba.

-Sziasztok-köszöntek egyhangúan. Épp foci ment a tv-be, így Bell-lel nem is zavartunk. Inkább felmentünk a szobájába és előkereste a ,,ruhatervező" füzetét és megmutatta a terveit. Hát mit mondjak baromi jól néztek ki.

-Ezek k*rva jól néznek ki!-képedtem el.

-Dehogy is-szerénykedett.

-Dehogynem!-kontráztam és felemeltem az egyik rajzot.-Ez a kedvencem-mutattam meg neki is.

-Hát azt rajzoltam a legutóbb, mielőtt eljöttem volna Londonba.

-Ez csodás!-öleltem meg.

-Hát öhm köszi-mondta mosolyogva. Ekkor kopogtak.

-Gyere!-mondtuk egyszerre.

-Látom nagy az összhang-dugta be a fejét Harry. Majd be is jött.-Az mi a kezedbe?-mutatott a csodás ruhatervre.

-Ez? Semmi-kapta ki a kezemből Bell és elrejtette maga mögé.

-Az? Valójában egy csodálatos ruhaterv, amit ő tervezett-böktem barátnőm felé. Bella arca lángokba állt.

-Komolyan?-döbbent meg Hazz.-Ruhákat tervezel?-kérdezte kedvesen legjobb fiúbarátom és legugolt Bella elé. Ő csak bólintott. Miért van ennyire zavarba.-Meg is nézhetem?-csak átnyújtotta neki a tervet.-Hisz ez nagyon szép-dícsérte meg.

-Csak a kishölgy nem akarja bevallani, hogy őstehetség.

-Mit nem akar bevallani?-jött be Niall is.

-Hát hogy csodálatos ruhákat tervez-vágtam rá.

-Elhoztad a könyvet?-rohant az ágyhoz és felkapta a könyvet. Már Bells szinte megsemmisült.-Hisz vannak újak is és ki sem kéred a véleményem?-kérdezte pimasz mosollyal Niall.

-Az úgy volt, hogy-mondta, de nyelnie kellett, gondolom kiszáradt a torka.-Ma feljött Nicollal az a téme, hogy szeretek varrni és tervezni és megmutattam a terveket, de bejött Harry, majd te is-hebegett össze vissza.

-Ja csak, hogy tudjátok miért hebeg-krákgott Niall.-Ugyanis csak én tudtam erről a szenvedélyéről, senki más, még a családja sem tud erről-mondta egyszerűen.

-Köszi-suttogta megsemmisülve Bell.

-Nyugii, ezek profi rajzok. Simán befuthatnál vele-mondtam biztatóan.

-Nem. Ne is kérd ezt. Inkább hagyjuk a témát-hirtelen olyan zárkózott lett, de miért?

-De arról volt szó, hogy...

-Mindegy is, hagyjuk-mondta és kikapta Niall kezéből a könyvet, Harry kezéből pedig a rajzot és a szekrénye mélyére süllyesztette.

-Ezek szerint-kezdte Niall.

-Igen-felelte gyorsan a mellettem feszülten üldögélő lány.

-Na jó én most felhívom Megant-indult kifelé Niall.

-Ne!-szólt utána Bella.-Nem kell jó ez így-mondta csendesen.

-MI?! NEKED AZ JÓ, HOGY MEGTILTOTTA, HOGY NE TERVEZZ RUHÁKAT, MERT AZ KÖLTSÉGES?!!-üvöltött magán kívül az ír gyerek. Ennyire még tán soha nem borult ki...

-De Niall te ezt nem érted!-mondta könnyes szemekkel Niall.

-De értem. Az anyád úgy kezel téged mint egy robotot, akit be lehet programozni. Hát tudd, hogy nem vagy robot! És szerintem nagyon tehetséges vagy, de ha nem kérsz a segítségből mert te ,,nem szorulsz rá"-mondta nyávogó hangon-,akkor a barátságomból se kérj!-azzal kiviharzott és jó alaposan bevágta az ajtót. Szegény lány meg sírva fakadt. Harryvel próbáltuk vígasztalni, de nem igazán sikerült. Egyszer csak felállt elment a szoba közepére és teljes erelyéből üvölteni kezdett:

-NEM VAGYOK ROBOT!! TUDOM! DE EGYSZERŰEN ÉN NEM VAGYOK HIPERSZUPER HÍRES, HOGY MINDENT MEGTEGYEK AMIT CSAK AKAROK!!-üvöltötte, majd egyszerűen összeesett.

-Harry kórházba kell vinni-mondtam aggodalmasan.

-Oké viszem már-azzal felkapta egyszerűen és rohant le az emeletről, én meg utána.

-Srácok be kell vinni Bellát a kórházba majd jövünk-szóltam be a fiúknak.

-Szó se lehet róla!-pattantak fel és jöttek volna mind.

-Niall te ne. Eleget segítettél-mondtam neki és megfagyva állt.-Ti viszont jöhettek ha akartok-mondtam és indultunk is a kórházba.


U.i.: 3 komi és kövi rész:)))