8. rész

*Bella szemszöge*

Megalázottnak éreztem magamat. Úgy nézett rám Harry, mint a mosott szarra. Ennyire rosszul festenék? Vagy kövér volnék?

-Jól vagy?-jött oda Niall és felsegített.

-Persze. Csak ennyire ronda volnék, hogy kirohan a látványtól?-kérdeztem elszontyolodva.

-Dehogy is! Gyönyörű vagy-simogatta meg a karomat.-Nem tudom, hogy mi ütött Harrybe de majd megbeszélem vele. Öltözz fel meg ne fázz.

-Máris-mosolyogtam rá. Így hát fel is öltöztem gyorsan. Mivel se nem volt hideg se nem volt meleg, ezért egy egyszerű fehér csőfarmert, egy rövidujjú anglia zászló mintás felsőt, a hozzá való fehér kiskabátot, egy piros topánkát és egy divatszemüveget vettem fel.

-Mehetünk?-kérdeztem.

-Ahha. Menjünk keressük meg Hazzékat.

-Hát jó-sóhajtottam. A kert felé indultunk, mert gondoltuk, hogy odamentek. Meg is találtuk őket a kertbe egy padon ülve. Nagyon elmélyülten beszélgettek.

-Srácok!-szólt oda nekik Niall, mert annyira lusta volt az uraság, hogy ő nem volt hajlandó odáig elmenni. Így hát idesétáltak és indultunk is a kocsi felé.

-Jól áll a szemüveg-ölelte át a vállamat Nicol.

-Köszi. Régebben rendes dioptriás is kellett-igazítottam meg a szemcsit.

-Akkor is ilyet hordtál?-kérdezte.

-Nem. Akkor más félét hordtam. 10 évesen még nem a divat volt az első-nevettem fel.

-Óhh-sóhajtott fel.-Régi ,,szép" idők. Ugye Hazz?-lökte vállon a mellette sétáló fiút, aki észrevehetően kerülte a pillantásomat.

-Jahh. Télleg-nevetett fel kínosan. Ezután már a kocsiba nem beszéltünk semmit. A házba érve az összes fiú letámadott.

-Egy hete vagy itt és már kórházba is kerülsz-sipítozta Louis.

-De a kórházba biztos a haját se tudta megigazíntani-naa vajon ki mondta? Mondanom se kell...

-Jaj én a kórházi koszttól féltettem a legjobban-mondta ír hülyém.

-Azt gondoltuk!-mondta mindenki egyszerre.

-Le vagy szavazva-simogattam meg Nialler buksiát.

-Höhh-adott ki valami hangok.

-Biztoos. Én most felmegyek punnyadni-indultam volna el, ha Nicol drága nem húz vissza.

-Nem az volt megbeszélve, hogy debilkedünk?

-Nicool, édesem! Nem te mondtad, hogy pihennem kell? És amúgy is ti nem értenétek. Niall meg én értenénk csak mert ez ír szokás-röhögtem fel.-Meg nincs most kedvem Harry-hez-hajoltam oda a füléhez.

-Jó, oké. Egy feltétellel, én is megyeeeeek!!!!-üvöltött fel.

-Még szeretnék hallani-mondtam durcásan és végre elindulhattam a szobám felé Nicollal a nyomomban.-Nos tádááám itt a szobám, de már láttad. Minek akartál velem jönni?-kérdeztem unottan. Nincs jó kedvem. Hogy mért? Inkább ki miatt. Rosszul esett ez azért Harrytől.

-Most mi bajod van? Harry? Vele ne foglalkozz, rossz napjai vannak-legyintett.

-Nincs egyedül-morogtam.

-Naaa nekem elmondhatod, hogy mi a bajod.

-Áááá semmi.

És kopogtak.

-Gyere!-mondtam, mire Niall dugta be a fejét.

-Beszélhetnénk?-kérdezte bűbájos mosollyal.

-Mondjad-intettem. Így hát bejött, Nicol meg kiment.
-Szóval-kárkogott.-Arról lenne szó, hogy felhívtam egy divattervező sulit-mondta egyszerűen.
-Mi van?-kérdeztem lesokkolódva.
-Jól hallottad-mondta higgadtan, ami rám cseppet sem volt mondható.
-Niall-sóhajtottam.-Lehet, hogy nem volt elég egyértelmű, amit mondtam, de elmondom még egyszer: nincs elég pénzem, csóró vagyok, ja és annyira meg nem vagyok tehetséges, hogy ösztöndíjat kapjak.
-Az igaz, hogy nem vagy az ösztöndíjra jogusult, de-tette fel a mutató ujját-van egy nagyon kedves ember, aki finanszírozná neked a sulit.
-Az lehetetlen-döbbentem le.-Ki az?
-Inkább kik azok?-mosolygott kedvesen.-Beszéltem Harryvel és megbeszéltük, hogy ketten felesbe kifizetnénk neked a sulit. Na nem azért mert én nem tudnám kifizetni, csak Harry jónak látta, amiatt amiért csak úgy kirohant. Nem akart megbántani...
-IMÁDLAAAAAK!!!!-üvöltöttem és a karjába borultam.-De Niall, hogy fogok befizetni a rezsibe?
-Ó, majd szerinted pont veletek lányokkal fogjuk fizettetni a számlákat-mondta nevetve.
-Hát akkor nagyon köszönöm-öleltem meg megint.-Hol van Harry?-toltam el ismét magamtól.
-Gondolom a szobájába van-mondta.
-Akkor átmegyek megköszönöm neki is-mosolyogtam és el is indultam a szobája felé. Be is kopogtam.
-Ki az?-hallottam Harry mély dörmögő hangját.
-Az a ronda csaj, aki ma elzakózott a kórházba-mondtam mosolyogva. Hallottam a zár kattanását, majd Harryt pillantottam meg mackónaciba félmeztelenül(!!!).
-Bella? Hát te?-kérdezte felocsúdva a csodálkozásból.
-Csak megakartam köszönni, hogy állod a tandíjam felét-mosolyogtam pirulva. Az arcára nem tudtam figyelni csak a nyaldosni való hasára...
-Igazán nincs mit. Én pedig szeretnék elnézést kérni, nem akartalak megbántani, csak...
-Csak?-kérdeztem, de nem folytatta.-Nem baj-hajtottam le a fejem.-Megértem, hogy rondának találsz-fordultam el és mentem volna a biztonságot nyújtó szobámba, de kezével óvatosan körbefonta csuklómat és magafelé fordított.
-Nem vagy csúnya-fogta két keze közé az arcomat.
-Hagyjuk-bújtam ki fogásából és egyenesen Nicol szobája fele mentem. Rögtön be is nyitottam, épp tévézett.-Nicol bajban vagyok-dőltem neki az ajtónak.
-Mi történt?-pattant fel.-Már megint mit csinált Niall?-dühöngött.
-Nem Niall a baj-mondtam egy félmosollyal.
-Akkor meg?-telepedett le velem szembe.
-Azt hiszem bejön nekem Harry...-mondtam égő fejjel lehajtva a fejemet.
-De az mér baj?-horkant fel.
-Mert Hazza szerint egy csúfság vagyok.
-Ezt ő mondta?-kérdezte pár oktávval feljebb.
-Nem de hát gondolom gondolta. Most mondtam is neki. Igaz azt mondta, hogy nem vagyok ronda, de szerintem szánalomból mondta csak-és igen legördült az első könnycsepp, amit még sok más hasonló cseppecske követett... Jól kisírtam magamat Nicol vállán, majd úgy döntöttem jobb lesz, ha aludni megyek. Niall már szerencsére nem volt a szobába, így nyugodtan dőlhettem be az ágyba és aludhattam el...