2013. november 30., szombat

14. rész

Sziasztok! Itt az új rész jó olvasást!:)

*Nicol szemszöge*
Hullafáradtan estünk haza Bellával. Nem csodálom szegény lányt egész nap zaklatták a hülye fanok, de rendeltek is, így nekem is kellett dolgozom. Úgy gondolom, hogy marad ez a felállás, hogy én a pult mögött, ő pedig a pulton kívül. Sokkalta nagyobb a türelme, mint nekem és jó pofát vág mindenhez. Én már rég kettéhasítottam volna a tiniket. Gyorsan ivott egy pohár vizet és már ment is fel Harryhez. Remélem nem vesznek megint össze. Nekem és Niallnak van a legnehezebb dolgunk. Mivel a legjobb barátainkról van szó, így mi két tűz közé kerültünk.
-Hova megy Bella?-kérdezte Niall.
-Fel Harryhez-sóhajtottam.
-Én most mondom pártatlan vagyok-emelte fel védekezően a kezét Liam.
-Én is-szólt Zayn.
-Én sajnos nem maradok pártatlan-mondta Louis.
-Mi? Komolyan? Bella is a családunk tagja fogd már fel!-mondtam mérgesen.-Te nem tudod, hogy min mehetett keresztül, sőt én sem tudom, de nekem legalább van róla egy csepp fogalmam-mondtam.
-Én nem úgy értettem-emelte fel a kezét.-Én mind a kettejük pártját fogom-mondta.-Csak elég ramaty a helyzet, hogy nem bírnak összejönni-mondta fancsali képpel.
-Ebbe igazad van-bólogattam.-De komolyan csak ők lehetnek ilyen szerencsétlenek-röhögtem fel.
-Ja igaz-mondta Zayn.-Ha például neked kellene valaki Nic te megszereznéd rögtön-mondta. Na ezt nem kellett volna... Évek óta nem tudom elérni, hogy Niall belém zúgjon.
-Hát igazából ez nem így van-szaladt ki a számon. A szám elé kaptam a kezem. Ezt nem kellett volna...
-Nocsak, nocsak. A nagy Nicol Black nem tud bepasizni-mondta nevetve Liam. Egy párnát hajítottam felé. El is találta. Büszkén kihúztam magam.
-Nem az, hogy nem tudok, de Harry most fontosabb volt-mondtam égő fejjel. Ha tudnák, hogy kiről beszélek...-Én inkább felmegyek. Fárasztó napom volt. Jó éjt fiúk!-mentem fel a szobába. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Szinte rögtön el is aludtam. Pár óra múlva felriadtam. Izzadtam és ziláltam a rossz álom miatt... Pedig már egy ideje nem jelentkeztek sem a rémálmok sem a pánikrohamok. Ahogy erre gondoltam ismét levert a víz és könnyek kezdtek a szemből potyogni. Nem, nem történhet meg ismét.... Úgy döntöttem, inkább lemegyek és iszok egy pohár vizet. Reméltem, hogy az majd megnyugtat. Ahogy mentem le még a könnyeimtől homályosan láttam, de két alakot ki tudtam venni.
-Hát te?-kérdezte Bella.-Baj van?-ekkor vette észre, hogy könnyes a szemem.
-Nem nincs semmi-hazudtam.
-Nicol!-szólt Harry. A francba! Ő ismer és tudja, hogy van valami.
-Semmi különös nyugi, csak rosszat álmodtam-mondtam teljesen természetesen.
-És mi volt az a rossz álom?-kérdezte.
-Tudod te azt nagyon jól-bőgtem el magam.
-Jajj, Istenem! Gyere ide-tárta ki a karját, amibe készségesen belebújtam.-Nyugi-simogatta a hátam.
-De félek-nyafogtam.
-Ha meglátom azt a barmot max lefejelem-mondta hétköznapian.
-Héé-néztem fel rá.
-Most mi van?-kérdezte nevetve.-Nem örülnél neki?-kérdezte.
-Annak örülnék, ha soha többet nem látnám-mondtam őszintén.
-Hahó! Én is itt vagyok! Mi történt?-kérdezte aggódva Bell.
-Hosszú-sóhajtottam.
-Időm az van-mondta.
-Hát jó-sóhajtottam és kibújtam Harry öleléséből.-Lehet, hogy jobb lesz, ha beszélek róla-mondtam.-Menjünk be a nappaliba-bementünk...-Szóval 10 éves voltam, amikor....


U.i.: Bocsi a késésért, csak nagyon le vagyok terhelve... Egy-két szót hagyjatok magatok után!:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése