4. rész

*Bella szemszöge*

Fúú, de jó! Nicol talált nekünk egy munka lehetőséget! El sem hiszem. Remélem nem érzi úgy, hogy kiakarom túrni az életünkből, mert eszem ágában sincs. Nem baj, majd holnap beülünk valahova beszélgetni. Hullafáradtan dőltem be az ágyba. Reggel pontban 7-kor csörgött az ébresztőm. Fáradtan nyomtam le. Gyorsan lezuhanyoztam, majd fogmosás, fésülködés és a ruhaválasztás, ismét. Végül egy fehér csőgatya, egy piros topp mellett döntöttem, amire rávettem egy barna denevérujjas pólót és egy barna csizmát húztam fel. Sok csörömpölős karkötőt tettem fel a bal csuklómra, egy baglyos nyakláncot tettem a nyakamba, a fülembe egy cuki pandás fülbevalót tettem és a gyűrűsujjamra egy bajuszos gyűrűt hoztam.

Ezután feltettem egy alap sminket, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. Ezután megnéztem az időt. Fél nyolc. Ajaj Nicolt negyedkor kellett volna költenem. Így hát gyorsan átszaladtam hozzá és felkeltettem.
-Bocsi, hogy nem keltettelek időbe-mondtam el ismét.
-Semmi baj. Ha megtennéd, hogy kiválasztassz egy ruhát, míg én gyorsan lezuhizok, ezt megköszönném-törölte meg a szemét.
-Ez csak termsézetes. Ha gondolod sminket is csinálok neked-mosolyogtam kedvesen. Rögtön be is ment a fürdőbe. Így hát elkezdtem válogatni. Sok-sok szürke, fekete, fehér ruha volt, semmi izgalmas. Így hát átmentem a szobámba és találtam is egy Nicolhoz nagyon illő ruhát. Át is vittem. Pont kijött a fürdőből és döbbenten nézett rám.
-Ezek nem az én ruháim-mondta golflabda nagyságú szemekkel.
-Tudom, de szerintem majd elmehetnénk vásárolni pár színes cuccot. Nem találtam semmi jót a mai napra a cuccaid közt így hoztam magamtól.
-Hát legyen-rántotta meg a vállát. Így hát felvette a koptatott farmerből, csíkos és mintás felsőből és egy egyszerű kék csukából álló összeállítást, amihez kölcsönadtam az egyik táskámat is.

-Hűű-mondta miután belenézett a tükörbe.-Egész tűrhetően nézek ki-mondta egy fél perc eltelte után.
-Csodálatosan nézel ki édesem!-mondtam kedvesen.-De-tettem fel a kezem jelezve, hogy nem végeztem.-Még kisminkellek és megcsinálom a hajad. Még arra is marad időnk, hogy megreggelizzünk-pillantottam az órára.
-Köszönöm!-hálálkodott. Így hát csináltam egy alap sminket neki, majd haját a jobb vállára söpörtem és meg is voltam.
-Várj. Még ki kell vasalnom. Nem akarom, hogy begöndörödjön.
-Egy baromi jól áll a göndör haj, kettő amúgy is begöndörödik. Londonhoz mélóen párás a levegő.
-Hát akkor kész vagyunk-mondta mosolyogva.
-Én nem vagyok éhes az a helyzet-mondtam mikor már a lépcsőn mentünk lefele.
-Én se, majd veszünk ott a közelbe valamit-mondta egyszerűen.
-Elmehetnénk majd beülni valahova úgyis beszélni szerettem volna veled-mondtam mellékesen.
-Ó! Igen? És mégis miről?-érdeklődött.
-Majd elmondom, de semmi rossz-nyugtattam meg.
-Hát jó-szökdécselt tovább a lépcsőn.
-Esküszöm olyan vagy mint Superman-nevettem.
-Nem is! Én olyan vagyok, mint Superwoman-mondta röhögve.
-Superman?-hallottuk meg a lépcső tetjéről az ismerős hangot.-Ki Superman? Superman csak én lehetek!-jött le felháborodva Louis.
-Tudjuk Lou. Én meg Superwomam vagyok-vigyorgott Nicol.
-Mindjárt jobb. Amúgy hova mentek hajnali nyolckor?-kérdezte kómás fejjel.
-Próbanapra-vágtuk rá Nicollal.
-Mi már nyolc van?-esett le és az órámra kaptam a fejem. NYOLC ÓRA VOLT!!-El fongunk késni!!-kezdtem pánikolni.
-Dehogy. Futunk egy kicsit-húzott ki Nicol az ajtón. Így hát rohanva indultunk a Starbucks felé. Nyolc óra öt percre beestünk az épületbe. Egy kb. negyven éves férfi indult meg felénk.
-Jó napot hölgyeim-köszönt nekünk.
-Jó napot!-mondtuk szinkronba Nic-el.
-Carl Adams vagyok. Maguk pedig...-hagyta függőben a mondatot.
-Bella Smith vagyok-nyújtottam a kezemet.
-Nicol Black-rázott kezet ő is a jövendőbeli főnökünkkel.
-Akkor most mindent megmutatok maguknak és induljon a próbanap!-csapta össze a kezét...