32.rész (II. fejezet)

Nos, mit mondjak? Nem vagyok boldog...sőt! Egyenesen bosszús és szomorú vagyok. Ennyire rossz? Mert ha igen, mondjátok meg, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy jobb legyen. Már lentebb nem igazán tudnám vinni a határt, hogy mikor hozom a részeket. Úgyhogy úgy döntöttem, ha nem kapok visszajelzést 40 részes lesz a blog és bezárom. Remélem, hogy vannak még olvasóim azért. Jó olvasást! 
*Bella szemszöge*

-Tényleg hajlandó vagy velem beszélni?-kérdezte döbbenten. Mosolyogva bólintottam.-Azok után, amit tettem?-ismét egy bólintást hallatott.-De miért? És Istenem, köszönöm!

-Harry nyugi!-csillapítottam le.-Komolyan most úgy beszéltél, mintha valami hiper-szuper híres lennék-nevettem fel.

-De olyan hihetetlen, hogy pár órája még látni sem akartál, de most...

-Jó, igaz lehet, hogy az is közre játszott, hogy Nicolék nem engedtek haza, de rájöttem...

-Te haza akartál menni?-vágott a szavamba.

-Haza-bólintottam.

-De miért?

-Pont ettől féltem, hogy majd megkapom, hogy én csak kihasznállak titeket. A sulit se akartam. A tudtom nélkül fizettétek ki.

-Tudom. De a rajongók néha érdekesen viselkednek. Erősnek kell maradnod. Ha megismered Elenort, biztos, hogy mázlistának fogod magadat érezni.

-De miért?

-Tudod neki nem volt ilyen szerencséje, hogy csak szavakkal dobálják. Tojással dobálták meg. De nem érdekelte, mert szereti Louist és még ezeket is elviseli. Már arra a szintre jutottak el, hogy kezdik elfogadni. Veled is ez lenne.

-De én nem vagyok ilyen erős és a management sem akarja, hogy barátnőd legyen-hajtottam le a fejemet.

-Hé ne sírj-kúszott oda hozzám.

-Kibaszottul utálom, hogy ennyire gyenge vagyok.

-Ha sírsz az nem azt jelenti, hogy gyenge vagy. Hanem azt, hogy túl sokáig voltál erős-suttogta. Erre felnevettem.-Most mi van?-kérdezte.
-Ez egy kicsit nyálas volt. Nem gondolod?-kérdeztem és nem bírtam abbahagyni a nevetést.
-Öhm, hát-vakargatta a tarkóját.
-Főként egy ilyen nagy kéz tulajdonosától-fogtam meg egyik-nagyon hosszú-ujját.
-A nagy kezek hasznosak-vigyorodott el.
-Perverz!-csaptam karon nevetve. Ő elkapta a karomat és maga alá gyűrt.
-Nocsak, nocsak! Ilyenkor bezzeg nem olyan nagy a szád-mosolya még szélesebb volt, mint eddig. Ártatlanul pislogtam fel rá, de nem szólaltam meg.-Ne csináld ezt-hajolt közelebb.
-Mit csinálhatnék? Harry, le vagyok fogva-suttogtam.
-De ne nézz így. Ilyen cukin-mondta nagyon rekedt hangon.
-Hát arról már nem tehetek, hogy ilyen ellenállhatatlanul cukira csináltak-mondtam és elmosolyodtam.
-Hát, ja arról nem tehetsz. De ne használd ki.
-Már mér ne használnám ki?-röhögtem el magam, de annyira rázkódtam, hogy a szám Harry szájához ,,csapódott". El akartam kapni a fejem, de Hazza finoman megfogta az orcámat.
-Még ne!-morogta a számra. Finom puszit nyomott ajkaimra, majd még egyet és még egyet. A következőnél már nem bírtam és megcsókoltam. A csók heves volt, mégis érzelmes. Szinte felrobbantam, de muszáj volt elhúzódnom.-Ezt most mért kell-nyöszörgött keservesen.
-Harry, megláthatnak. A management ki fog akadni-suttogtam, mert biztos voltam benne, hogy így lesz. Szerintem már vagy száz fotót csináltak rólunk.
-Szerinted nem leszarom?-nevetett fel.
-De neked a munkád az első. Nem adhatod fel amiatt, mert lehet, hogy szerelmes vagy. Neked a rajongóid az elsők.
-Most már nem-vigyorgott le rám.-De amúgy még mindig nem értem, hogyan védheted a rajongókat azok után, hogy az imént így beszéltek veled.
-Tudod azért, mert átérzem, amit ők éreznek. Egyenesen ti vagytok nekik az istenek és csak ti léteztek számukra. Sokakat ti tartotok életben, miattatok kelnek fel nap, mint nap és tűrik el, hogy bántják őket, csak azért, mert tudják, hogy ti is átmentetek ezen és ilyen nagyszerű ember lett belőletek-nyíltam meg neki teljesen.
-Tényleg úgy gondolod, hogy nagyszerű vagyok?-kérdezte.
-Neked csak ez ragadt meg?-nevettem fel.
-Nem, de ez a része tetszik a legjobban-vigyorodott el.
-Ezért nem mondok én ilyeneket neked. Mert elszállsz magadtól-csaptam karon játékosan.-Leszállnál rólam? Nehéz vagy.
-Ó, persze-azonnal lepattant rólam és segített felállni nekem is. Leporoltam magamról a homokot és Harryre néztem.
-Én szerintem visszamegyek a hotelbe-mondtam neki.
-Megyek én is-mondta rögtön.
-Nem kell pincsi kutyának lenni. Menj nyugodtan, biztos van elég dolgod-mondtam neki őszintén, de azért jól esett ez tőle.
-Nem vagyok pincsi kutya. Szívesen töltöm veled az időmet-mosolygott le rám.
-Hát, akkor jó-mosolyogtam fel rá. Csendben sétáltunk a hotel felé. Mindig közelebb és közelebb jött, végül félénken, de megfogta a kezem.
-Nem bánod?-suttogta a fülembe. Nemlegesen ráztam a fejemet. Pont ott tartottunk, ahol azt a sok szar dolgot mondták rám, amikor a rikácsoló szőke megállított minket.-Mit akarsz? Megint bántani szegény lányt, csak azért, mert fogja a kezem?-förmedt rá Harry.
-Harry, hagyd már. Nem látod, hogy egyedül van?-most rajtam volt a sor, hogy pufogjak.-Mit szeretnél?-kérdeztem kedvesen. Nem érdekel, hogy miket mondott. Hogy is van a mondás? Ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel. Azt hiszem, hogy valahogy így.
-Elnézést szeretnék kérni. Igaza volt Harrynek, hogy ok nélkül bántottunk. Nem volt szép dolog.
-Fátylat rá-mosolyogtam rá.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Mi borzalmasan undorítóak voltunk-mondta és láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Azért nagy bátorság kellett hozzá, hogy ide merjen jönni.
-Hogy miért? Magam sem tudom. Abba viszont biztos vagyok, hogy kellett erő, hogy ide merj jönni. Ezért pedig tisztellek.
-Ó, értem. Nem is zavarok csak ezt szerettem volna. Érezzétek jól magatokat-mosolygott és már menni akart.
-Várj!-szóltam utána.
-Igen?-fordult vissza.
-Szerettél volna egy autogramot Harrytől. Biztos lesz olyan rendes, hogy aláír neked valamit-erre Harry nyögött egyet.-Hé, nem azt mondtad, hogy szereted velem tölteni az időt? Akkor tedd ezt meg értem-fordultam hozzá kiskutyaszemekkel.
-Jó-mondta és a lányhoz ment, hogy aláírjon valamit. Pont mikor már firkantotta volna az aláírást, megcsörrent a telefonja.-Egy pillanat-vette fel a telefont.-Helo haver! Aha, minden oké. Lent vagyunk a hotel mögött. Lejösztök? Szuper! Itt vannak Perieék is? Az még jobb. Szólsz te Nialléknek? Oké. Akkor majd gyertek. Cső cső-azzal le is tette.-Nem baj, ha Zaynék is lejönnek?-nézett rám.
-Dehogy. De akkor már ők is aláírhatnák neki-mutattam a lányra, mert nem tudtam a nevét.
-Amúgy Clarissa vagyok-mondta.
-Szép név.
-Köszönöm-mosolygott.-És rettentően szégyellem magamat.
-Mondtam, hogy felejtsük el.

*Nicol szemszöge*
-Igen úgy, ahogy gondolod...-mondta tagoltan, hogy biztosan felfogjam.
-Hát akkor gyere be-vigyorogtam rá. Bejött és leült az egyik fotelbe, én a másikba.
-Na, akkor meg kéne ezt beszélni-vakargatta a tarkóját.
-Tudom Niall, tudtam! De miért kellett azt hazudnod, hogy tetszik valaki? A management kérte? Vagy miért?-kérdeztem izgatottan.
-Te miről beszélsz Nic?-kérdezte szemöldök ráncolva.
-Hát, hogy nem tetszik senki. Azt mondtad, hogy betartottad a kérésemet. De itt vagy, ami azt jelenti, hogy...
-Te jössz be nekem-vágott a szavamba.
-Hogy mi?-visítottam fel.
-Tudtam, hogy nem kéne neked elmondanom-hajtotta le a fejét.-De jobb, ha tudod. Egy percig elhittem, hogy te is viszonzod az érzéseimet, de látom tévedtem. Csak felejtsd el, hogy elmondtam neked és legalább had legyek a haverod-nézett fel és szemeiben szomorúság csillogott.
-De hiszen... Te ezt komolyan mondod?-kérdeztem ledöbbenve. El sem hiszem, hogy hú...
-Komolyan, de miért...-nem tudta folytatni ugyanis az ölébe ugrottam és szorosan magamhoz rántottam.-Ezek szerint nem vagy kiakadva?-kérdezte rekedt hangon.
-Úgy nézek ki, mint aki ki van akadva?-visítottam örömömben.-Tudod, hogy mióta vágytam erre?
-Nem?-kérdezett vissza nevetve. Közel hajoltam hozzá. Már épp megcsókolni készültem, amikor kopogtak.
-Hát ezt nem hiszem el!-visítottam.-Megyek!-és már mentem is ajtót nyitni. Az ajtó túloldalán a három pár volt.-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Szia!-köszönt mosolyogva Zayn.-Niall?
-Itt van. Mit szeretnél?
-Lejösztök a partra? Ott van Harry is meg Bell is.
-Mármint együtt vannak lent?-döbbentem meg.
-Aha.
-De, akkor ezek szerint kibékültek?
-Nem tudom, majd lent kiderül-rántotta meg a vállát.-Majd gyertek. Gondolom még el kell készülnöd. Pezza-nak sem volt egyszerű-sandított barátnőjére.
-Kikérem magamnak-mondta nevetve.-Majd lent letudjuk a bemutatkozást-mosolygott rám kedvesen.
-Rendben. Zayn 5 perc. Mérd le-kacsintottam rá és bezártam az ajtót.-Niall van kedved lemenni a partra?-mentem be a szőkéhez.
-Igen, de előtte kérek valamit, amit már meg kellett volna kapnom-kacsintott és közelebb jött. Kezét derekamra csúsztatta, majd kicsit lejjebb hajolt. Én kezeimet nyaka köré tekertem. És végre megcsókolt! Istenem! Azok a puha ajkak, amik annyira egyszerre mozogtak az én ajkaimmal. Nem tudom meddig álltunk ott, de az biztos, hogy nem egy csók csattant el. Nehezen váltunk el egymástól.-Akkor mi most...
-Együtt vagyunk-fejeztem be a mondatát.-De még ne mondjuk el a többieknek, se senkinek. Elég lesz az is, ha az kibukik most, hogy Belláék összejöttek.
-Persze, igazad van.
-Mi vegyek fel?-kérdeztem tőle.
-Valami csajosat-kacsintott és egy picit rácsapott a fenekemre.
-Hát jó-morogtam és kutakodni kezdtem. Végül egy ruhára esett a választásom, aminek a mellrésze fehér, a szoknya rész pedig virágmintás. Egy egyszerű testszínű topánkát húztam fel hozzá és egy masnis gyűrűvel koronáztam meg az összeállításomat. Egy masnis táskába süllyesztettem a fontosabb dolgaimat. Egy kis szájfényt vittem fel a számra, majd késznek nyilvánítottam magamat.

-Hűű-mondta Niall ahogy kiléptem az ideiglenes szobámból.-Ez tényleg csajos-jött oda és nyomott puszit a homlokomra.
-Köszi-mosolyogtam rá.
-Nem is mondtam, hogy milyen szexi lettél-vigyorodott el.
-Te sem panaszkodhatsz-kacsintottam rá.-Menjünk-kaptam fel a szoba kártyáját és már mehettünk is.

*Bella szemszöge*
Most jönnek felénk Zaynék, de Niallt és Nicolt nem látom sehol. Hol lehetnek? Clarissa nagyon kedves lány amúgy.
-Sziasztok!-értek oda a gerle párok.
-Hol vannak Niallék?-kérdeztem köszönés nélkül. Kicsit feszült vagyok, hogy nincs itt Nicol. Ő az egyedüli lány, akit ismerek a ,,csapatból".
-5 perc és itt vannak-mondta Zayn.-Hát ő kicsoda? Egy rajongó.
-Aha. Adnátok neki aláírást?-kérdeztem kölyökkutya szemekkel.
-Persze!-mondta a három srác. Elléptek barátnőik mellől és a lányhoz léptek.
-Szia! Perrie Edwards-jött oda Zayn barátnője.
-Szia! Bella Smith-mosolyogtam rá. Ő tűnik a legkedvesebbnek.
-Már vártam, hogy megismerjelek. sok jót hallottam rólad.
-Ja annyira, hogy ismeretlenül is neked adott igazat a Harrys veszekedésbe-jött oda Zayn és hátulról átölelte a szőkeséget.
-Legalább mi lányok tartsunk össze-nevetett fel. Meg kell hagyni: gyönyörű lány. Az alakja tökéletes, kedves, jó humorú és az arca is nagyon bájos.
-Nagyon kedvesnek tűnsz-mosolyogtam rá.
-Hidd el az is vagyok-erre mind a ketten felnevettünk.-Szerintem jól kifogunk jönni. Főként, hogy hallom, ruhákat is tervezel. Imádom a divatot.
-Na jó én szerintem most megyek a fiúkhoz-engedte el Zayn a barátnőjét.
-Zayn nem igazán szereti követni a divatot-mondta miután barátja távozott köreinkből.-Majd ha visszamegyünk Londonba, muszáj lesz megmutatni a terveidet. Olyan kíváncsi vagyok!-örvendezett.
-Már vannak olyan ruhák is, amiket meg is varrtam.
-Na, nee!
-De-mosolyogtam rá.-Egyről tudok is képet mutatni-így gyorsan felmentem twiterre és megkerestem a képet Nic-ről.
-Hú, de király. Hétköznapi és nagyon jól néz ki. Ő Nicol a képen. Bájos lánynak tűnik.
-Eleinte készülj fel, hogy nem lesz a legjobb a modora, de idővel biztos nektek is meg fog nyílni. De ő ilyen. Nem volt könnyű gyermekkora ahogy nekem se. Csak őt rosszabbul érintette.
-Értem. Köszi a figyelmeztetést-mosolygott rám bájosan. És Nicolék is megjelentek. De nem úgy tűnt, mint akik összejöttek... Pedig reménykedtem....