31. rész (II. fejezet)

Sziasztok! Meghoztam az új részt, de nem boldogan. Nem kaptam EGY pipát sem. Viszont a 2300+ oldalmegjelenítést köszönöm! Következő héten csak úgy hozok részt, hogyha legalább 2 pipát kapok. Jó olvasást! U.i.: egy-két komit is szívesen olvasnék.
*Bella szemszöge*

-Nem, nem fogsz-mondtam dühösen és berohantam a szobámba. Az ajtót hangosan csaptam be, hogy még hatásosabb legyek. Mit képzel ez magáról? Azt hiszi, hogy ő szarta a spanyol viaszt? Hát, akkor nagyon téved! Erőteljesen dobáltam a nem rég kipakolt ruháimat a bőröndömbe. Arcomon lefolyó könnyeim kicsit akadályoztak a látásban, de nem foglalkoztam vele. Egy dolog járt a fejemben: minél előbb haza akarok jutni. És itt nem Londonra gondolok. Mullingarbe megyek haza és soha többet be sem teszem a lábamat Londonba. Csak távol akarok lenni Tőle. Egész hamar meglettem a pakolással. Óvatosan nyitottam ki az ajtót. Végül is egy ajtó nem tehet semmiről.-Haza megyek!-jelentettem ki, ahogy kiléptem. A nappali szerű helyiségben csak ketten voltak: Nicol és Niall.-Hát a többiek?-kérdeztem meglepődve.

-Lent vannak-mondta zavartan Nic.-De te mért akarsz elmenni?

-Mert esetleg elegem van, hogy, az az ember, akibe szerelmes vagyok, le sem szar és annyit nem mond, hogy kalap kabát. Én pedig már belefáradtam abba, hogy miatta érezzem magam szarul és miatta szenvedjek. Mostantól kiiktatom az életemből-mondtam teljesen őszintén.

-Hogy iktatnád ki, amikor ugyan ott laktok?-húzta fel a szemöldökét.

-Mullingarbe megyek és messziről elkerülöm Londont. És még mielőtt felhoznád a suli témát. Majd felhívom a sulit és megmondom, hogy utalják vissza mind a kettejüknek a pénzt és le van tudva.

-És, ha soha többet nem teheted majd meg, hogy ilyen iskolába menj?

-Akkor majd átveszem anyám cégét és kész-rántottam meg a vállam.

-Hisz akkor nem lennél boldog!-szólalt meg Niall. Ő ismer a legjobban és tudja, hogy utálnám azt csinálni.

-Most sem vagyok boldogabb. Na én nem is zavarlak titeket. Örülök, hogy kibékültetek. Sziasztok!

-Egy: nem mész sehova, kettő: tudtommal nem békültem ki Niallal, de jó tudni, hogy rosszban is vagyunk.

-Hát, de jó formán olyan, mintha szarba lennétek. Nem fogtok elengedni mi?-sóhajtottam, mert már kezdett zavarni ez az egész szituáció.

-Nem hát!-vágták rá egyszerre.

-Jó, maradok, mert már elegem van ebből. Viszont én most lemegyek egy picit sétálni. Jól fog esni egy kis egyedüllét.

-Biztos?-kérdezte túl aggódva legjobb barátnőm.

-Persze-villantottam rá egy mosolyt. Gyorsan visszavittem a bőröndömet és már a liftben is voltam. Boldogan mentem ki a napsütésbe. Nagyon jól esetek a  melengető napsugarak. A szálloda mögé mentem, mivel ott volt a homokos part. Lekaptam magamról a cipőmet, mivel imádom, ha érzem a homokot a talpam alatt. Örömöm nem tartott sokáig, ugyanis egy 10-15 fős lánycsoport megállított.

-Te Bella Smith vagy?-kérdezte az egyik lány. Ha akartam volna sem tudtam volna elmenni, ugyanis elállták az utamat.

-Igen én vagyok. Segíthetek valamiben?-kérdeztem kedvesen, még ha éreztem is, hogy semmi jó nem fog ebből kisülni.

-Segíthetnél azzal, hogy leszállsz Niallról! Tudjuk, hogy beléd van esve és te vagy a kiszemeltje. Nem vagy hozzá való és még szép se vagy.

-Nem tudom, hogy honnan szültétek ezt, de ebből semmi sem igaz-rosszul estek a szavak, nagyon. Főként, hogy tudtam: ebből semmi sem igaz.

-Nem vagyunk vakok!-üvöltötte az egyik lány.

-Azért mentél Londonba, hogy a fiúkon felkapaszkodhass!

-Ez nem igaz!-mondtam elcsukló hangon. Közel álltam a síráshoz.

-Ráadásul olyan ronda vagy. Nem értem, hogy Niall, hogy barátkozhat veled egyáltalán. Néztél már tükörbe? Milyen alakod van?

-Ezt lehet alaknak nevezni?-kérdezte röhögve egy másik.

-Hagyjátok abba kérlek!-kértem és a könnyek lefolytak az arcomon.

-Mért tán fáj az igazság?-kérdezte egy szőke lány rikácsoló hangon.

-Valami problémátok van Bellsel?-kérdezte egy rekedt hang.

-Harry!-visították a lányok.-Kaphatnánk egy autogramot? És egy képet?-kérdezte egyből mindegyik lány és én feledésbe is kerültem. Már épp elakartam menni, mikor egy kéz fonódott az egyik csuklómra és szembe fordított magával.

-Mi a baj?-kérdezte és letörölte a könnyeimet. Mindegyik lány meghökkent és szerintem tartottak attól, hogy beköpöm őket, de én nem ilyen vagyok.

-Nincs semmi. Menj és adj autogramot a lányoknak-mosolyogtam rá.

-Ne röhögtess! Lányok mit mondtatok neki?-mutatott rám.

-Mi semmit!-kezdtek el egyből mentegetőzni.

-Tényleg nem volt semmi. Menj és élvezd a szabad napod-mondtam neki erőtlenül.

-Mindegyikőtök ilyen hülyének néz? Itt állok már vagy öt perce és azt hallgatom, hogyan ócsárolnak és te nem szólsz érte semmit. Ti pedig annyira bántottátok szegény lányt, hogy észre sem vettétek, hogy mindenki megbámult titeket. Ó és miért is bántjátok? Mert nem mondja el senkinek?

-Harry hagyd-mondtam rekedten.

-Nem hagyom! És elmondom az igazat is! Niallnak nem ő tetszik képzeljétek. Hanem nekem tetszik! És igen szeretem is! Basszus miattatok vesztem vele össze, mert a management félt, hogy mit szólnának hozzá a rajongók, hogy szerelmes vagyok. Tudjátok mit! Most már leszarom! És ha szeretem? Mi rossz van abban? Attól, mert híres vagyok nekem is jogom van szerelmesnek lenni. És az is vagyok. Tudjátok az hittem, hogy a Directionerek sokkal kedvesebbek és megértőbbek, de lehet, hogy tévedtem. Reménykedem, hogy csak néhányan vagytok ennyire kattantak-hű hát most meglepődtem.-Ha megbocsájtotok most elviszem a hölgyet és megbeszéljük ezt négyszemközt-azzal a lendülettel elhúzott a rajongóktól és egy sokkal nyugodtabb helyre vitt.-Jobban vagy?-kérdezte ahogy letelepedtünk a homokba.

-Köszönöm, hogy kiálltál mellettem.

-Természetes. Nem volt szép, amiket mondtak.

-De volt benne igazság. Néz rám! Rossz rám nézni. Úgy nézek ki mint akit kétszer elütött egy busz és utána átmentek rajta úthengerrel.

-Csodásan nézel ki. Ha mindenki így nézne ki azután, hogy elütik, akkor sokan ütetnék el magukat-erre elmosolyodtam.

-Amúgy hogy-hogy megtaláltál?

-Utánad indultam, mert beszélni akartam veled-hajtotta le a fejét szégyenlősen. Ez nagyon aranyos.

-Igazán?-néztem rá nagy szemekkel.

-Igen. Mert egy barom vagyok-nevetett fel.

-Na akkor beszélgessünk-mosolyogtam rá. Remélem minden rendben lesz.

*Nicol szemszöge*

-Na ez fura volt-mondta Niall, amikor Bell lement sétálni.

-Hát ja-értettem egyet.-Amúgy mi most tényleg fasírtba vagyunk?-kérdeztem, mert ezt meg kell beszélnünk.

-Szerintem nem.

-Akkor meg miért nem viselkedsz úgy, mint régen?-kérdeztem értetlenül.

-Gondolkodnom kellett azon a majdnem csókon-sóhajtotta.-És arra jutottam, hogy ha Bella nem jön be, akkor megcsókoltalak volna. És ha megcsókollak, akkor elbasztam volna a barátságunkat és ezt nem szeretném.

-Nekem is pillanatnyi gyengeség volt-hazudtam. Szívem millió darabra tört, ismét.-Amúgy is mit baszakszol itt? Menj a kiszemeltedhez. Biztos örülni fog-kezdtem el kitolni az ajtón. Most egy kiadós sírásra van szükségem.

-De...

-Semmi de! Menj és érezd jól magad-csuktam be az ajtót és lecsúsztam a mentén. Nem engedtem utat a könnyeimnek, mert akkor megint lecsúszok, de nem soha többet nem akarok úgy lenni, mint néhány hete. Pár perc után kopogtak. Feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót.-Hát te? Nem azt mondtam, hogy menj nyugodtan ahhoz, aki tetszik neked?
-Szerinted nem tartottam be a kérésed?-mosolygott édesen.
-De, akkor...
-Igen. Úgy ahogy gondolod...

*Zayn szemszöge*
Louis-szal és Liam-mel boldogan mentünk le a szálloda előterébe, ahol a barátnőink vártak. Odasprinteltem Perrie-hez és szorosan megöleltem.
-Hiányoztál-suttogtam a nyakába.
-Te is nekem!-bújt a mellkasomhoz. Egy csókot váltottunk.-Na, akkor bemutatsz a másik két lánynak?-kérdezte izgatottan. Nagyon várta, hogy találkozzon Nicollal és Bellával.
-Most nem a legalkalmasabb. Harry és Bella fasírtban vannak, Niallék pedig szerintem épp békülnek, vagy összevesznek. Én már néha nem értem, hogy mi történik-mondtam és még egyszer megcsókoltam.
-Rendben. Akkor vigyük fel a cuccaimat a szobádba-mosolygott és megfogta a bőröndjét.
-Majd szerinted engedni fogom, hogy te cipekedj?-kérdeztem és rögtön kikaptam a kezéből a-nagyon nehéz-bőröndöt.-Baby, követ cipelsz magaddal?-kérdeztem játékosan.
-Ezek szükséges dolgok-mentegetőzött már a liftben.
-Aha. Biztos.
Hamar felértünk a mi emeletünkre. Liaméket már sehol sem láttam. Gondolom ők rögtön feljöttek. Elővettem a szobám kártyáját és lehúztam, hogy kinyíljon az ajtó és bemehessünk. Gyorsan dobtam le a bőröndöt. Nem vagyok egy nyámnyila típus, de ez tényleg borzalmasan nehéz volt.
-Már nagyon kíváncsi vagyok a két lányra-sétált ki Pezza a fürdőből. Persze, hogy a sminkjét igazította meg. Mi férfiak ezt nem értjük.
-Én is kíváncsi vagyok, hogy mi történhet odaát. Remélem, hogy Harry nem bassza el ezt az egészet.
-Én is. Igaz nem ismerem Bellát, de tuti, hogy neki van igaza.
-Ez azért nem szép. Egy ismeretlen csajnak adsz igazat, a barátod haverja helyett-mondtam ,,bosszúsan".
-Hát ez van-nevetett fel.
-Gyere ide-hívtam magamhoz. Beleült az ölembe. Közel hajoltam hozzá.-Valamit már nagyon rég csináltunk-morogtam a szájára. Ezután hevesen megcsókoltam. Innen nem részletezném, hogy mit csináltunk. Egy biztos: nagyon élveztük!