-Bells kövi vendég a tied-mondta Katy, az egyik munkatársunk. Egy felmutatott hüvelykujjal jeleztem, hogy értettem. És már be is lépett a következő vendég... Harry. Na ne már! Ez hihetetlen! De nem tudtam mit tenni, fel kellett vennem a rendelést... Így hát odatipegtem és úgy kezeltem mint egy vendéget.
-Helo!-mosolyogtam egy amolyan ,,most komolyan téged kell kiszolgálnom?!!" fejjel.-Mit kérsz?
-Öhm szia!-mondta zavartan. Komolyan neki is ciki, nekem is, mért kell ezt csinálnunk.-Figyelj beszélnünk kéne. Ráérsz most?-kérdezte, mintha annyira teljesen természetes lenne.
-Sajnálom de én nem vagyok szupersztár, hogy csak úgy kilibbenjek a munkahelyemről. Mit hozhatok?-kérdeztem kicsit türelmetlenül.
-Héé, nem a vendég az első?-kérdezte.
-Harry! Nézd én elhiszem, hogy megint kötekedni van kedved és erre én vagyok a legalkalmasabb, de amint látod dolgozom és sokan vannak amint látod és nem szeretném ha kidobnának, úgyhogy mit parancsolsz?-kérdeztem és már nagyon ott tartottam, hogy pofán vágom.
-Oké, akkor egy forró csoki lesz-mondta.
-Esetleg valami süteményt hozzá?-kérdeztem, miközben lefirkantottam, hogy mit kér.
-Mondtam volna szerintem-mondta gúnyosan.-Nem azt mondta a kisasszony, hogy sok a dolga? Akkor meg mért szobrozik itt?-ez most komolyan lemagázott?:D Hát jó.
-Sajnálom uram. Nem szoktam meg, hogy szuperbeképzelt sztárokat szolgáljak ki. Máris hozom a rendelését-azzal ott is hagytam.-Nicol gyorsan egy forró csokit Mr. Beképzeltvagyokéslemagázomazismerősömet-nek-mondtam Nic-nek, mire felhúzta a szemöldökét.-Mivan? Lemagázott-röhögtem fel hitetlenül.
-Nem mondod?-közbe csinálta a forrócsokit, persze.
-Jahh-röhögtem fel.-Már várom, hogy egy hétre haza utazzak. Esküszöm ki fogom kapcsolni a mobilomat és szarok a világra.
-Héé, lehetőleg ne borítsd rá-adta a kezembe Harry rendelését.-Bár megérdemelné-morogta. Csak mosolyogtam és odavittem Mr. Szupersztárnak a forró csokit.
-Nem értem, hogy nyáron, hogy eshet jól a forró csoki, de parancsoljon-tettem le elé az innivalót.
-Köszönöm hölgyem! Most már van egy perced?-kérdezte feszülten.
-Harry!-csattantam fel kicsit túl hangosan, mire a tini lányok pusmogni kezdtek, de nem jöttek oda.-Még mindig DOLGOZOM, ha nem zavar-mondtam kicsit indulatosan.
-De basszus, csak elnézést akarok kérni!-csattant fel. Oké, most már az egész üzlet minket bámult.
-Elnézést?-húztam fel a szemöldököm.
-Igen elnézést-mondta.
-És mért pont most? Dolgozom. Nem lehetne, hogy otthon megbeszéljük?-vettem kicsit halkabbra. Nem hiányzik, hogy arról pletykáljanak Harryvel lakom együtt.
-Nem mert mindig hulla fáradtan értek haza és képtelenség veletek normálisan beszélni.
-Jó ígérem beszélünk csak ne itt, olyan kínos-húztam el a szám.
-Oké. Akkor szavadon foglak-kacsintott csibészesen. Ahw...
*Munka után*
Komolyan nem érzem a lábam. Miután Harryvel volt az a ,,jelenet" a tinilányok csak engem faggatnak, meg nem volt jó másik pincérlány csak én. Fantasztikus volt mondhatom.
-Komolyan. Mért pont Harryt kellett kifognom? Miatta egész nap kb. én szolgáltam ki az egész üzletet!-fujtattam Nicolnak, miközbe haza fele sétáltunk.
-Jó nyugi. Nem hiányzik még egy veszekedés-mondta.-Bele se gondoltok, hogy mi ezt hogy éljük meg a többiekkel, hogy ti ,,háborúztok"-mondta idegesen. Igaza van. Lehajtottam fejem. Az út többi részébe a néma csenden kívül nem hallottam nagyon mást. Ahogy hazaértünk gyorsan ittam egy pohár vizet és elindultam fel Harry szobájába. Bekopogtam és bementem. Harry az ágyon feküdt és egy kis labdát dobált.
-Szia! Itt vagyok-mondtam még mindig az ajtóba.
-Gyere beljebb-mondta kedvesen. Így hát leültem az íróasztalához.
-Mondd gyorsan, mert annak köszönhetően, hogy a boltba beszélgettem veled, rám szálltak a tinik-fújtam ki a levegőt.
-Hát jó, akkor a közepébe csapok, de tudd amit mondok, minden szava igaz lesz.
-Hallgatlak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése