18. rész

Sziasztok! Meghoztam az új rész, ahogy a komi jött. Először is B.U.É.K.!! Remélem mindenkinek jól telt a szilvesztere és jól éreztétek magatokat!:) A következő rész ismételten 1 komi után hozom. Jó olvasást!:))

*Nicol szemszöge*

Kipihenten ébredtem. Nem mintha eddig nem aludtam volna eleget, de ez most kifejezetten jó volt. Nem emlékszem, mit álmodtam, de biztos valamit. Miután ezt megbeszéltem magammal, kicsoszogtam a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magamat. Gyorsan megmostam a fogamat, kifésültem a hajamat, amit végül lófarokba felfogtam, majd leballagtam a lépcsőn. A konyhából beszélgetést halottam, így oda vettem az irányt.

-Jó reggelt!-sétáltam be mosolyogva. A konyhába csak Bella és Harry volt. Bella felém kapta a fejét és mosolygott.

-Jóó reggelt!-mondta ő is.

-Reggelt!-morogta Harry. Hát igen tegnap kicsit megbánthattam, de majd megbékél. Ezen elmélkedtem, amikor feltűnt, hogy Bellsen Harold pólója van. Mi a...? Mit csináltak ezek az éjjel.

-A többiek?-kérdeztem és helyet foglaltam az asztalnál.

-Még alszanak-mondta barátnőm és utána belekortyolt a kávéjába.-Hogy aludtál?-kezdett el fecsegni.

-Jól köszönöm! És te?-kérdeztem, hogy ne legyek tajparaszt.

-Fantasztikusan aludtam!-mondta nagy átéléssel.-Szerintem most aludtam a legjobban mióta itt vagyok-mondta őszintén. Erre Harry elmosolyodott. Na jó, most már biztos, hogy valami történt köztük. Már csak azt kéne megfejteni, hogy mi.-Nem megyünk el együtt valahova beülni?-vetette fel az ötletet. Hááát most akkor még egy balhé lesz....

-Nekem jó-ment bele Hazz. Hát persze, buli, pia, csajok, ez neki csak jó.

-Én nem érek rá-mondtam megtörve a bólogatást.

-Hát akkor mit csinálsz?-kérdezte szemöldök ráncolva Bella.

-Tom elhívott bulizni-mondtam halkan, de ők meghallották.

-Na ne már, hogy amiatt a seggfej miatt passzold le a barátaidat!-mondta szemrehányóan Harry.

-De Harry, ő is a barátom!-csattantam fel.-Csak tudod ő elfogad olyannak, amilyen vagyok, ellentétben veled, aki megakarja szabni, hogy mikor és mit csináljak. De nem fogod!-üvöltöttem a képébe.

-Jó nyugodjatok le!-mondta Bella kicsit hangosabban. Komolyan ki Harry, hogy megmondja kivel barátkozhatok?! És ha nekem bejön Tom? Szarik egy nagyot a fejemre! Komolyan néha legszívesebben kilőném a világűrbe.

-Hogy Bella hogy?-kérdezte idegesen Harry.-Az a srác sunyi! Látni a megjelenésén, hogy nem a legjobb ember, sőt!-mondta fújtatva.

-És ha nem a legjobb ember?-kontráztam.-Mert te aztán az vagy! A legjobb! Hát akkor nagyon-nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy jobb vagy Tomnál! Sőt!-mondtam és már én is fújtattam.-Tom legalább nem visz minden lotyót az ágyába és nem hempereg minden szembe jövő nővel!-mondtam idegesen.

-Na jó én ezt nem hallgatom tovább!-mondta letörten Bella.-Nem akarom, hogy egymás bal lépéseit így rázúdítsátok egymásra. Vagy ha igen hát tessék! Csak ne előttem!-mondta és könnycseppek csorogtak le az arcán. Odavágta az asztalhoz a bögréjét, ami csattant és felviharzott az emeletre. Hupsz? Komolyan ő is csak egy hisztis picsa.

-Gratulálok!-mondta idegesen Harry.-Ezt akartad? Hm? Hogy amikor már velem aludt és már majdnem elhívtam egy randira, akkor te szépen kitálalsz, hogy mennyi nővel hemperegtem? Most már biztos, hogy undorodik tőlem-mondta egyre halkabban. Nem hatott meg. Ő idegesen felállt és az emelet felé vette az irányt. Komolyan még én érezzem magam rosszul? Hát biztos, hogy nem! Csináltam magamnak két szendvicset és egy bögre teát és bevonultam a szobámba. Úgy se vagyok egy kívánatos személy...

*Harry szemszöge*

Komolyan nem hiszem el! Amikor már majdnem megkérdeztem, hogy elmegyünk e ketten valahova, akkor drága Nicol kitálal, hogy mennyi csajt fektettem meg. Kit érdekel? Nem jelentett semmit, csak dugtunk. De már biztos vagyok benne, hogy Bella is undorodik tőlem. Az egyetlen lány, akit nem csak megdugni akartam, hanem.. Ahj! Gyorsan robogtam fel az emeletre és a szobája felé vettem az irányt. Be akartam menni, de az ajtó zárva volt. A francba!

-Bella!-kopogtam az ajtón.-Bella nyisd ki az ajtót kérlek!-mondtam neki lágy hangon, de az ajtó nem nyílt. Lecsúsztam az ajtó mentén a földre.-Csak kérlek hallgass meg!-könyörögtem. Soha egy lánynak sem könyörögtem, de azok meg sem érdemelték volna. Neki érdemes könyörögni.-Jó addig nem megyek el, még ki nem nyitod az ajtót, itt fogok szobrozni!-mondtam határozottan, de semmi. Kemény egy csaj.-Bella, kérlek nyisd ki! Ne akard, hogy betörjem!-mondtam és érdekes mód kattant a zár. Az ajtót úgy nyitotta ki, hogy megtámaszkodott rajta, így megmutatva tökéletes vonalait.

-Nem Harry, nem foglak meghallgatni!-mondta rekedt hangon a sírástól.-Engem is csak meg akartál dugni és én hülye még majdnem el is hittem, hogy én más lehetek!

-De más vagy-próbáltam közeledni felé, de hátrébb húzódott.

-Harry ne vágj a szavamba!-mondta erélyesen.-Azt hitted, hogyha felveszem a rohadt pólódat, meg egyszer veled alszom, majd egyből szétteszem a lábam! Azt hitted, hogy ekkora egy liba vagyok?-érződött a fájdalom a hangján. A szívem majd megszakadt, de nem vágtam a mondandójába, ahogy kérte.-Hát csak, hogy tudd, nem vagyok egy buta liba, sem ribanc, úgyhogy nyugodtan menj és keress magadnak mást-mondta és intett egyet. A könnyek még mindig lecsorogtak az arcán. Belülről teljesen felemésztett, hogy így láttam. És miattam sírt, nem más miatt.

-Csak hallgass meg!-kérdeztem rekedt hangon.

-Nem! Többé már nem!-be akarta zárni az ajtót, de a lábammal könnyedén megállítottam és betoltam Bellát, úgy, hogy én is a szobában volt. Az ajtót bezártam, és Bellát odatoltam az ajtóhoz, de persze nem úgy, hogy fájjon neki. Az ajtót kulcsra zártam. Két kezem közé vettem Az arcát és közel hajoltam hozzá. A szívem hevesen vert és nem csak az előbbi veszekedés miatt. Ezt váltja ki belőlem a közelsége.

-Akkor is meg fogsz hallgatni!-mondtam fáradtan mosolyogva.-Igen dugtam meg lányokat, de azok a lányok voltak és nem te. Te nem egy szimpla lány vagy, akit csak úgy meg lehet dugni és lelki fájdalom nélkül, felemelt fejjel kisétál az ajtón. Nem neked törődésre van szükséged, amit régebben nem tudtam volna megadni. Régebben!-hangsúlyoztam.-Igen szerettem lányokat dugni. És akkor mi van? Fiatal vagyok, most kell kiélveznem az életet, nem majd 70 évesen. Nem tudom, hogy feltűnt e neked, de mióta itt vagy egy lányt sem kettyintettem meg. Ja és csak, hogy tudd. Te voltál az első lány, aki az ágyamban aludt. És nem itt dugtam meg a lányokat. Jó formán azt se tudták, hogy hol lakok. Mindig kamuztam. Mert nem voltak fontosak. De te-és itt rámutattam-fontos vagy nekem. És igen mondhatnám, hogy olyan vagy nekem, mint a húgom. De megéri neked hazudni? Nem hinném. Nekem asszem, hogy nagyon bejössz-ez az! Kimondtam! Kifújtam a bent tartott levegőt és kétségbe esetten néztem nagy zöld szemeibe.-Kérlek mondj valamit!-könyörögtem.

-Csókolj meg!-lehelte...

U.i.:1 komi és próbáltam hosszabbra írni a részt:)