24. rész (II. fejezet)

*Bella szemszöge*

-Majd én nyitom!-mondtam hangosan és indultam kinyitni az ajtót. Gyorsan ki is nyitottam de a látvány letaglózott!

-MEGLEPETÉS!!-mondta az öt idióta ordítva. Én meg sem bírtam szólalni.

-Hát ti?-böktem ki nagy nehezen.

-Ó már be sem hívsz?-kérdezte tetetett szomorúsággal Niall.-Nem baj, akkor majd úgy viselkedek, mint otthon-és be is jött! Hát kész ez a gyerek!

-Udvariasságról nem hallottál?-kérdeztem szarkasztikusan.-Gyertek be-mondtam a másik négy fiúnak, akik még mindig az ajtóban álltak. Így hát bejöttek és levették a cipőjüket.-Menjetek Niall után, csak a kajaillatot kell követnetek. Tuti, hogy a konyhában van-nevettem fel.-Harry te maradj egy picit-fogtam meg az említett karját.

-Mit szeretnél?-vigyorgott le rám. Na ja kicsit magasabb volt.

-Mit kerestek itt?-húztam fel a szemöldökömet.

-Niallnak hiányoztál és gondoltuk elugrunk hozzátok-rántotta meg a vállát.

-Aha, oké. És mondd csak. Tényleg ennyire szőkének nézel?-kérdeztem szarkasztikusan.

-De ha ezért jöttünk!-csattant fel.

-Jó, hagyjuk. Gyere megmutatom, hol vannak a fiúk.

Végül tényleg a konyhába kötött ki mind az öt fiú és bemutatkoztak a szüleimnek, akiket egyáltalán nem zavarta a váratlan vendégek érkezése, sőt még örültek is nekik!

-Na kipakoltam. Mik ezek a finom illatok?-jött be Nicol a konyhába. Ő is meglepődött azon, hogy ismét láthatja barátait, de ő rögtön végig is ölelgette őket. Végül a fiúk még maradtak vacsorára és együtt ettünk. Mindenki jól érezte magát, sokat nevettünk. Ráadásul a fiúk a felnőttekkel is megtalálták a hangot.

-Na és milyen rosszaságokat csinált az én kicsi lányom?-kérdezte viccesen apu.

-Apu!-szóltam rá kínosan.

-Noel, a lányod jobban nem is viselkedhetett volna-mondta Harry.-Komolyan főzött, takarított, mosott, mindent csinált. És nem utolsó sorban hamar megszokott minket és tudta kezelni a konfliktusokat-most komolyan, miért kell isteníteni?

-Ó, hát akkor örülök-mondta mosolyogva apukám.

-Egészségetekre!-kezdte el anya leszedni az asztal.

-Segítek-álltam fel én is és segítettem leszedni mindent az asztalról. A mosogatásba is segítettem.

-Látom, jól kijössz Harryvel-mosolygott anya.

-Hát, mostanság nem igazán-húztam el a számat.

-Hogy érted? Nem veszed észre mennyire odavan érted te lány?-kérdezte komoly hangon anyu.

-De anya, állandóan összekapunk valamin! Komolyan még egy doboz gyufán is tudnánk veszekedni.

-Ó, hát pedig most nem veszekedtetek. Na meg, hogy kidicsért apád előtt-mondta az érveit.

-Jó, mert gondolom nem akarta azzal kezdeni, hogy: ,,Uram! A lánya miatt egy perc nyugtom sincs!"-mondtam.

-De mi történ mégis?-kérdezte kíváncsian. Már nem mosogattunk, csak beszélgettünk.

-Hát majdnem összejöttünk, de előtte sem volt fényes a kapcsolatunk. Miattam törte össze a kedvenc bögréjét, miattam jött majdnem megint össze Taylorral, sőt mondok még jobbat! Szerencsétlen miattam lehet olyan kanos, hogy akár egy macskát is megrakna!

-De mért lenne kanos?-kérdezte vigyorogva anya.

-Mert azóta khm tudod nem volt együtt lánnyal, hogy én odapofátlankodtam.

-Na és szerinted nem tetszel neki?-kérdezte vigyorogva. Igaza volt.

-De anyu azt is mondta, hogy soha többet ne szóljak hozzá és, hogy jobb lenne, ha vissza sem mennék.

-Nem mondtál semmi olyat, amivel megbánthattad?-kérdezte óvatosan.

-Nem hiszem, de miért?

-Mivel úgy ismertem meg, hogy elég hirtelen haragú. Ő is beismerte. Szerintem beszéljétek meg és minden jó lesz, hidd el-mondta biztatóan és kiment a konyhából egyedül hagyva a gondolataimmal.

*Harry szemszöge*

Örülök, hogy megismerkedtem Bella szüleivel. Nagyon rendesek és egész jól ki is jövök velük. Bár Bells nem hülye, már akkor tudta, hogy nem csak Niall miatt vagyunk itt, amikor váratlanul beállítottunk. És igen azért jöttünk, mert féltem, hogy nem fog visszajönni Londonba. Én nem akartam azt mondani, csak hirtelen haragú vagyok, sajnos. Már nem tudtam visszaszívni, amit mondtam. Tényleg nagyon sajnálom, de már mint mondtam nem tudom visszaszívni. Remélem, hogy visszafog jönni hozzánk és akkor már tényleg feltüzelem magam és megszerzem magamnak. Ezen elmélkedtem, mikor Noel megszólított.
-Na és, hogy bírjátok ezt az állandó hajtást?-kérdezte tőlem kíváncsian.
-Nem könnyű, főként, hogy szinte magánéletünk sincs, de amúgy a sok rajongót boldognak látni megéri-mondtam mosolyogva.
-Nem lehet egyszerű dolog-mosolygott megértően.-És mondd lányokkal hogy állsz?-kérdezte.
-Most nincs lány a láthatáron-mondtam, mire egy köhhintést hallottam. Erre megfordultam és Bell szép szemeivel találtam szemben magam.
-Beszélhetnénk?-mosolygott rám szégyenlősen.
-Persze-mosolyogtam vissza.
-Gyere-intett, mire én követtem. Vajon miről szeretne beszélni? Fogalmam sincs, de amíg vele beszélhetek nincs baj. Felértünk egy full kék szobába, amit én nem kis meglepődöttséggel tekintettem meg.-Öhm hát igen. Nem tudom emlékszel e arra, hogy mondtam, hogy imádom a delfineket. Hát nos a kék színt is szeretem-mondta mosolyogva. És tényleg sok-sok delfines cucca volt. Főként kis szobrokat láttam. Mind egy nagy szekrényre volt felhalmozva.
-Tetszenek a delfines cuccaid-vigyorogtam le rá. Imádom, hogy kisebb mint én és fel kell, hogy nézzen rám és olyan gyönyörűek akkor a szemei. Hmm kicsit elkalandoztam.-Khm szóval mit szerettél volna?-kérdeztem kíváncsian és kényelembe helyeztem magamat a hatalmas ágyán.
-Huh, szóval csak annyit szerettem volna, hogy szerintem nem megyek vissza-mondta, mire én ledöbbentem.

*Bella szemszöge*
-Mi?!! De miért?-kérdezte ijedten Harry.
-Nem tudom, jobb lesz itthon nekem-hajtottam le a fejemet.
-De ezt nem teheted velünk, hisz szeretünk téged és és ahj nem lehet, hogy  nem jössz vissza-kezdett el hebegni-habogni.
-Harry döntöttem. Ez van, törődj bele. Amúgy is pár hónap múlva emlékezni sem fogsz rám, vagy már csak nem fogok hiányozni-mondtam biztatóan, de ő mintha meg sem hallotta volna bámult ki a fejéből. Így hát beállt a kínos csend. Én is elgondolkoztam. Vajon tényleg képes volnék otthagyni őket? És nem hiányoznának nagyon? Ez a jó döntés? És ha nem? Na meg persze, mi lesz az álmommal? És, ha ez az utolsó lehetőségem, hogy híres tervező legyek? És ha elveszítem Niallt is? Nem tudom, fogalmam sincs. És ez nagy gond, mert igazából még nem döntöttem, de kíváncsi voltam Harry reakciójára.-Harry itt alszotok?-törtem meg a már régóta tartó csendet.
-Nem szeretnénk zavarni, így is idepofátlankodtunk. Szerintem összeszedem a fiúkat és már megyünk is-állt fel.
-Ne menjetek!-kértem szépen és lágyan.-Itt maradhattok, nem zavartok és biztos Nicol is örülni fog.
-A fiúk lehet, hogy menni szeretnének-fordította el a fejét.
-Jaj Harry én ezt nem bírom-öleltem át hátulról.
-Mit? Bella mi a baj?-fordult meg és becsomagolt az ölelésébe.
-Csak nem bírom-szipogtam a pólójába. Ő nem szólt semmit, csak szorosan ölelt magához. Hosszam beszívtam a kellemesen bódító illatát.
-Shh, nem lesz semmi baj-ringatott.-Nyugodj meg itt maradunk-nyugtatott tovább. Nagyon jól esett ez most. Nem tudom, mostanság annyira sírós vagyok.
-Köszönöm-engedtem el és letöröltem a könnyeimet.
-Jól vagy?-kérdezte óvatosan.
-Persze, csak mostanság megvagyok bolondulva-mosolyodtam el miközben letöröltem a maradék könnycseppeket. Már indultam volna, hogy egy kis sminket tegyek fel-ugyanis borzalmasan festhettem-,mikor Harry megállított.
-Héé, nincs szükséged sminkre-mosolygott rám.
-Megölelhetlek?-kérdeztem félénken. Csak szorosan magához húzott, ismét. Nyomott egy puszit a fejemre és lenézett rám. Csak vigyorgott.-Most mi van? Ennyire gázul festek?-kérdeztem nevetve.-Tudod Harry felnézek rád. Szó szerint-nevettem fel ismét.
-Ó, hát igen, rám mindenki felnéz-vigyorodott el.
-Harry tegnap a konyhában mért akadtál ki?-kérdeztem...

U.i.: köszönöm szépen a két kommentet, nagyon jól estek!:) Plusz még ajálnlom figyelmetekbe, hogy oldalra kitettem az elérhetőségeimet(facebook, twitter, ask.fm.). Ha gondoljátok jelöljetek be, írjatok, kérdezzetek, kövessetek be.:) Csak úgy megsúgom, hogy most írtam meg a következő részt, úgyhogy rajtatok áll, mikor is hozom a következő rész. Komizzatok, pipáljatok, írjatok a chatbe!!:)