Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen rég nem volt rész de alig van időm. Nem könnyű nyolcadikosnak lenni.:) De nem panaszkodok nektek. Ha gondoljátok írhattok oldalt a chatbe is.:) Komizzatok, pipáljatok!:)
*1 hónappal később*
*Bella szemszöge*
Fárasztó egy hónapon vagyunk túl. Miután volt az a kis ,,incidens" a szórakozóhelyen, az életünk mintha megváltozott volna. Tomot letartóztatták a rendőrök és gyorsított eljárásba kezdtek nyomozni. Na igen, Harryék minnél előbb leakarták tudni ezt az egészet... És Harrynek milyen igaza lett Tommal kapcsolatba! Tényleg Nicol apja fizette le, akit Tom lakásán meg is találtak és nem vitték vissza a klinikára, hanem börtönbe zárták. Hál' a jó Istennek, hogy elfogták azt a gazembert, mert így is sok volt belőle! Az eljárás nem rég zárult le és még nagyon frissek az élményeink. Nicolt tán azóta nem is láttam mosolyogni. Nem is csodálom! Bár a Direction házból is mintha eltűnt volna a jókedv... Mindenki mintha nem ismernénk azt a szót, hogy ,,boldogság". Még Louis sem poénkodik és Niall is visszább fogta az evést. Na igen még így is sokat eszik, de közel sem annyit, mint az előtt. De holnap kiszabadulok ebből a búskomorságból, ugyanis haza megyek. Na igen, a fiúk pedig úgyszintén holnap indulnak turnézni. Nicol azt hiszi, hogy egyedül marad. De mennyire téved! Ő ugyan még nem tudja, de neki is van repülőjegy lefoglalva. Majd este fele akarom neki elmondani. Remélem örülni fog és jót fog neki tenni ez a kis kiruccanás.
-Mit ebédelünk?-mentem le az emeletről és ismertettem a problémámat a többiekkel.
-Egyél mikrós kaját, de nekünk most nincs időnk-morgott Louis.
-Csak nem nem találtok valamit?-kérdeztem szarkasztikusan.
-Ez nem vicces-morogta most Harry. Hogy ezek mennyit morognak! Ja igen! Harry! Nos hát vele azon a csókon kívül nem történt semmi. Nem lenne sem hangulatunk most ehhez, sem kedvünk. Ez van! Majd lesz, ami lesz...
-Segítsek?-ajálnlottam fel segítőkészen.
-Csinálj kaját!-kérte Niall.
-Höhh, na kössz, hogy jó vagyok szakácsnőnek!-mondtam felháborodva. Ja igen, azt is elfelejtettem mondani, hogy mostanság sok a veszekedés. Mindenki mindenkivel ordítozik, szinte ok nélkül.
-Most nehogy már ezen kiakadj!-szállt vitába velem.
-Elegem van belőled!-mondtam mérgesen és az emelet felé vettem az irányt.
-Héé ne menj el!-enyhült meg a hangja, mire megdermedtem.
-Mért? Hmm? Nem fogom eltűrni, hogy rongybabaként kezeljetek. Megmondom őszintén, hogy gondolkodok azon, hogy vissza sem jövök-osztottam meg vele a gondolataimat.
-Mi?-kérdezte ledöbbenten.
-Igen ez van-mondtam halkan.
-De de ne már!-mondta szomorúan.
-Niall csak átgondoltam. Nem azt mondtam, hogy így is lesz. De igen elgondolkoztam rajta-mondtam a teljes igazságot.-Sok a probléma lásd be-mondtam halkan.
-Sok, de együtt áttudjuk vészelni-mondta.
-Ahha, ez neked átvészelés?!-kérdeztem ingerülten.-Jó megértem! Nicol ki van borulva, mert ez tényleg nem hétköznapi dolog, de könyörgöm!-nyüszítettem.-Épp, hogy nekünk, a barátainak kéne megpróbálni felvidítani, de ez felvidítás? Hogy mi sem mosolygunk, nem csinálunk programot?-kérdeztem és igen sírni kezdtem. Ez már nagyon rég fogalmazódott bennem, és most utat tört magának. Ez van... Inkább felmentem a szobámba és pakolni kezdtem. A főnök nagyon rendes volt és a történtekre tekintettel megkaptuk szabadnapoknak ezt a kis kirándulást. Tettem be sok-sok ruhatervet is, mert megszeretném mutatni anyának. Remélem nem fog balhét csinálni. Tovább pakolgattam. Óvatosan becsomagoltam az anyuéknak vett ajándékokat és biztonságosan el is tettem. Gyorsan felöltöztem és már mentem is le a lépcsőn.
-Hát te hova mész?-kérdezte meglepve Niall.
-Közöd?-kérdeztem vissza.-Amúgy meg enni-mondtam.-Ha már más nem képes főzni csak én, akkor legalább egyszer legyen, hogy nem nekem kell megcsinálnom a kajámat. Elmentem. Sziasztok!-léptem ki az ajtón. Komolyan már nagyon elegem van.. Lehet, hogy tényleg legalább a sulikezdésig otthon kéne maradnom. Nem tudom, mert amúgy imádom a hülye fejüket, de most egyszerűen már nem bírják az idegeim ezt a nagy feszültséget. Ezen elmélkedtem, amikor bementem egy Mekibe. Nem volt nagy sor (szerencsére), így rögtön tudtam is rendelni. Két sajtburgert és egy közepes krumplit rendeltem. Komótosan fogyasztottam el a vacsorámat és azon elmélkedtem, hogy hogyan mondjam el Nicolnak a ,,nagy" hírt. Épp már készültem hazaindulni, amikor egy olyan 14 éves lány megszólított.
-Szia! Nem te vagy Niall legjobb barátja?-na igen a Directionerek jobbak, mint az FBI.
-Szia! Hát úgy néz ki-nevettem.-Segíthetek valamit? A fiúk most nincsenek velem-mondtam, mert gondoltam, hogy azért jött oda hozzám.
-Nem a fiúkat miatt jöttem ide, de azért abban is reménykedtem-nevetett fel.-Tőled szeretnék közös képet kérni-nézett szégyenlősen.
-Tőlem?-lepődtem meg.-Nem is vagyok híres.
-Tudom, de remélem, hogy nem sokára 1D barátnő leszel. És amúgy is Niall legjobb barátja vagy. És így nekünk te is híres vagy-mosolygott.
-Hű. Azt hittem, hogy jobban fogtok utálni, mert azt fogjátok hinni, hogy összejövök Niallal és elveszem a kedvenceteket-mondtam, mert tényleg azt hittem, hogy ez lesz.
-Hát igen-húzta el a száját.-Vannak őrültek. De a nagyobb rész normális és elfogadja a fiúk döntését, mert ők az igazi rajongók, akik a fiúk boldogságának örülnek-hű ez a lány nem is tudom olyan emberi.
-Na akkor megcsináljuk azt a közös képet?-kérdeztem vigyorogva. Ő csak bólintott. Ideadta a telefonját, én kicsit lehajoltam hozzá, mert magasabb voltam és meg is csináltam a közös képet.
-Egy aláírást is kérhetek?-kérdezte és elővett egy füzetet.
-Persze. De előre szólok, hogy még nem adtam senkinek aláírást, így kicsit béna lesz-mondtam és gyorsan odafirkantottam a nevemet.
-Köszi. Te tényleg nagyon kedves vagy. Pont, mint ahogy elképzeltelek.
-Én is köszönöm. Figyelj anyukád elengedni egy pár órára?-kérdeztem.
-Nem tudom. Miért?-kérdezte.
-Bemutatnál anyukádnak?-kérdeztem kedvesen. Ő csak odavezetett.-Jó estét! Bella Smith!-nyújtottam a kezem, amit készségesen megrázott.
-Jó estét! Kim Jones-mutatkozott be ő is.
-Nem hiszem, hogy ismer, de a lánya felismert, de ez most mindegy is. A lányát elszeretném kérni egy pár órára, mert a kedvenc bandájának egy jó barátja vagyok és bemutatnám nekik ezt a fantasztikus hölgyet-mosolyogtam. A kiscsaj majdnem hangosan kezdett el sikongatni.
-Anyu kérlek!-könyörgött az anyukájának.
-Jó legyen. De kérlek add meg a címet és majd érte megyek-mondta az anyja.
-Imádlak!-mondta a lány. Így hát egy fecnire gyorsan leírtam a címet és már indultam is Clairerel(a lány neve).
-Úr Isten! El sem hiszem, hogy találkozok a kedvenc bandámmal-mondta teljesen extázisba.
-Nyugi! Nehogy elájul-mosolyogtam.-Amúgy ne haragudj majd a nagy kupiért csak most fognak...
-Turnéra menni. Tudom-mosolygott. Az utat beszélgetve tettük meg és tényleg nagyon rendes egy lány. Nem bánom, hogy elviszem magunkhoz.-És bocsi, hogy megkérdezem, de az eljárás lezárult?-kérdezte óvatosan. Na igen a sajtó is fülest kapott, hogy a One Direction rendőrségre jár, így minden kiderült.
-Igen lezárult-mondtam csendesen.-Figyelj lehet, hogy nem lesz az a szuper hangulat. Mostanság sosincs az-húztam el a szám.
-Sajnálom-mondta.
-Ne sajnáld-mondtam neki biztatóan.-Ez van és kész majd lesz jobb is-mosolyogtam és meg is érkeztünk.-Fáradj beljebb-invitáltam be.-Megjöttem!-mondtam hangosan, hogy mindenki meghallja.
-Hol voltál eddig?-rontott rám Niall.-Tudod, hogy hogy aggódtunk miattad? Most akartunk utánad menni.
-Niall tudok magamra vigyázni és, hogy hol voltam? Mondtam elmentem enni. Ja és találkoztam egy kedves rajongóval, akit ha eddig nem vettél volna észre el is hoztam-mutattam Claire irányába.
-Uhm, bocsi. Helo!-mosolygott barátságosan a lányra.-Niall Horan vagyok, na és te?-kérdezte kedvesen.
-Először is gyere be. Ne az előszobába beszélgessünk-mosolyogtam. Igaz, hogy baromi ideges voltam Niallra, de ezt nem Claire előtt akartam lerendezni.-Srácok vendégünk van-szóltam oda a tévéző fiúknak, akik rögtön felénk kapták a fejüket. Megtörtént a bemutatkozás és beszélgetni kezdtek a lánnyal.-Mit ettetek?suttogtam Niallnak.
-Semmit-suttogta vissza. Ez elég volt nekem a konyha fele vettem az irányt. Azért mégsem hagyhatom, hogy ne egyenek. Így gyorsan összeütöttem egy kis spagettit.-Fiúk éhesek vagytok?-mentem ki a konyhából a nappaliba, ahol elég jól elvoltak.
-Igen, de csak mikrós kaját tudunk enni-mondta Liam.
-Ja köszi, hogy az én spagettim mikrós kaja-vigyorogtam.
-Csináltál kaját?-kérdezte csillogó szemekkel Niall.
-Nem gondoltam komolyan a délutánit, így gondoltam csinálok-mosolyogtam, mire mindenki ment enni.-Claire menj te is enni. Jut, mivel Niall miatt sokat kell csinálni-nevettem. Így a lány is ment enni. Én pedig elindultam Nicol szobája felé...
Sziasztok!:) Nos igen most itt is pofázok. Na szóval csak annyit szeretnék kérni, hogy szombaton szorítsatok nekem(felvételi). Ja és persze komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel!!;)
-Mit ebédelünk?-mentem le az emeletről és ismertettem a problémámat a többiekkel.
-Egyél mikrós kaját, de nekünk most nincs időnk-morgott Louis.
-Csak nem nem találtok valamit?-kérdeztem szarkasztikusan.
-Ez nem vicces-morogta most Harry. Hogy ezek mennyit morognak! Ja igen! Harry! Nos hát vele azon a csókon kívül nem történt semmi. Nem lenne sem hangulatunk most ehhez, sem kedvünk. Ez van! Majd lesz, ami lesz...
-Segítsek?-ajálnlottam fel segítőkészen.
-Csinálj kaját!-kérte Niall.
-Höhh, na kössz, hogy jó vagyok szakácsnőnek!-mondtam felháborodva. Ja igen, azt is elfelejtettem mondani, hogy mostanság sok a veszekedés. Mindenki mindenkivel ordítozik, szinte ok nélkül.
-Most nehogy már ezen kiakadj!-szállt vitába velem.
-Elegem van belőled!-mondtam mérgesen és az emelet felé vettem az irányt.
-Héé ne menj el!-enyhült meg a hangja, mire megdermedtem.
-Mért? Hmm? Nem fogom eltűrni, hogy rongybabaként kezeljetek. Megmondom őszintén, hogy gondolkodok azon, hogy vissza sem jövök-osztottam meg vele a gondolataimat.
-Mi?-kérdezte ledöbbenten.
-Igen ez van-mondtam halkan.
-De de ne már!-mondta szomorúan.
-Niall csak átgondoltam. Nem azt mondtam, hogy így is lesz. De igen elgondolkoztam rajta-mondtam a teljes igazságot.-Sok a probléma lásd be-mondtam halkan.
-Sok, de együtt áttudjuk vészelni-mondta.
-Ahha, ez neked átvészelés?!-kérdeztem ingerülten.-Jó megértem! Nicol ki van borulva, mert ez tényleg nem hétköznapi dolog, de könyörgöm!-nyüszítettem.-Épp, hogy nekünk, a barátainak kéne megpróbálni felvidítani, de ez felvidítás? Hogy mi sem mosolygunk, nem csinálunk programot?-kérdeztem és igen sírni kezdtem. Ez már nagyon rég fogalmazódott bennem, és most utat tört magának. Ez van... Inkább felmentem a szobámba és pakolni kezdtem. A főnök nagyon rendes volt és a történtekre tekintettel megkaptuk szabadnapoknak ezt a kis kirándulást. Tettem be sok-sok ruhatervet is, mert megszeretném mutatni anyának. Remélem nem fog balhét csinálni. Tovább pakolgattam. Óvatosan becsomagoltam az anyuéknak vett ajándékokat és biztonságosan el is tettem. Gyorsan felöltöztem és már mentem is le a lépcsőn.
-Hát te hova mész?-kérdezte meglepve Niall.
-Közöd?-kérdeztem vissza.-Amúgy meg enni-mondtam.-Ha már más nem képes főzni csak én, akkor legalább egyszer legyen, hogy nem nekem kell megcsinálnom a kajámat. Elmentem. Sziasztok!-léptem ki az ajtón. Komolyan már nagyon elegem van.. Lehet, hogy tényleg legalább a sulikezdésig otthon kéne maradnom. Nem tudom, mert amúgy imádom a hülye fejüket, de most egyszerűen már nem bírják az idegeim ezt a nagy feszültséget. Ezen elmélkedtem, amikor bementem egy Mekibe. Nem volt nagy sor (szerencsére), így rögtön tudtam is rendelni. Két sajtburgert és egy közepes krumplit rendeltem. Komótosan fogyasztottam el a vacsorámat és azon elmélkedtem, hogy hogyan mondjam el Nicolnak a ,,nagy" hírt. Épp már készültem hazaindulni, amikor egy olyan 14 éves lány megszólított.
-Szia! Nem te vagy Niall legjobb barátja?-na igen a Directionerek jobbak, mint az FBI.
-Szia! Hát úgy néz ki-nevettem.-Segíthetek valamit? A fiúk most nincsenek velem-mondtam, mert gondoltam, hogy azért jött oda hozzám.
-Nem a fiúkat miatt jöttem ide, de azért abban is reménykedtem-nevetett fel.-Tőled szeretnék közös képet kérni-nézett szégyenlősen.
-Tőlem?-lepődtem meg.-Nem is vagyok híres.
-Tudom, de remélem, hogy nem sokára 1D barátnő leszel. És amúgy is Niall legjobb barátja vagy. És így nekünk te is híres vagy-mosolygott.
-Hű. Azt hittem, hogy jobban fogtok utálni, mert azt fogjátok hinni, hogy összejövök Niallal és elveszem a kedvenceteket-mondtam, mert tényleg azt hittem, hogy ez lesz.
-Hát igen-húzta el a száját.-Vannak őrültek. De a nagyobb rész normális és elfogadja a fiúk döntését, mert ők az igazi rajongók, akik a fiúk boldogságának örülnek-hű ez a lány nem is tudom olyan emberi.
-Na akkor megcsináljuk azt a közös képet?-kérdeztem vigyorogva. Ő csak bólintott. Ideadta a telefonját, én kicsit lehajoltam hozzá, mert magasabb voltam és meg is csináltam a közös képet.
-Egy aláírást is kérhetek?-kérdezte és elővett egy füzetet.
-Persze. De előre szólok, hogy még nem adtam senkinek aláírást, így kicsit béna lesz-mondtam és gyorsan odafirkantottam a nevemet.
-Köszi. Te tényleg nagyon kedves vagy. Pont, mint ahogy elképzeltelek.
-Én is köszönöm. Figyelj anyukád elengedni egy pár órára?-kérdeztem.
-Nem tudom. Miért?-kérdezte.
-Bemutatnál anyukádnak?-kérdeztem kedvesen. Ő csak odavezetett.-Jó estét! Bella Smith!-nyújtottam a kezem, amit készségesen megrázott.
-Jó estét! Kim Jones-mutatkozott be ő is.
-Nem hiszem, hogy ismer, de a lánya felismert, de ez most mindegy is. A lányát elszeretném kérni egy pár órára, mert a kedvenc bandájának egy jó barátja vagyok és bemutatnám nekik ezt a fantasztikus hölgyet-mosolyogtam. A kiscsaj majdnem hangosan kezdett el sikongatni.
-Anyu kérlek!-könyörgött az anyukájának.
-Jó legyen. De kérlek add meg a címet és majd érte megyek-mondta az anyja.
-Imádlak!-mondta a lány. Így hát egy fecnire gyorsan leírtam a címet és már indultam is Clairerel(a lány neve).
-Úr Isten! El sem hiszem, hogy találkozok a kedvenc bandámmal-mondta teljesen extázisba.
-Nyugi! Nehogy elájul-mosolyogtam.-Amúgy ne haragudj majd a nagy kupiért csak most fognak...
-Turnéra menni. Tudom-mosolygott. Az utat beszélgetve tettük meg és tényleg nagyon rendes egy lány. Nem bánom, hogy elviszem magunkhoz.-És bocsi, hogy megkérdezem, de az eljárás lezárult?-kérdezte óvatosan. Na igen a sajtó is fülest kapott, hogy a One Direction rendőrségre jár, így minden kiderült.
-Igen lezárult-mondtam csendesen.-Figyelj lehet, hogy nem lesz az a szuper hangulat. Mostanság sosincs az-húztam el a szám.
-Sajnálom-mondta.
-Ne sajnáld-mondtam neki biztatóan.-Ez van és kész majd lesz jobb is-mosolyogtam és meg is érkeztünk.-Fáradj beljebb-invitáltam be.-Megjöttem!-mondtam hangosan, hogy mindenki meghallja.
-Hol voltál eddig?-rontott rám Niall.-Tudod, hogy hogy aggódtunk miattad? Most akartunk utánad menni.
-Niall tudok magamra vigyázni és, hogy hol voltam? Mondtam elmentem enni. Ja és találkoztam egy kedves rajongóval, akit ha eddig nem vettél volna észre el is hoztam-mutattam Claire irányába.
-Uhm, bocsi. Helo!-mosolygott barátságosan a lányra.-Niall Horan vagyok, na és te?-kérdezte kedvesen.
-Először is gyere be. Ne az előszobába beszélgessünk-mosolyogtam. Igaz, hogy baromi ideges voltam Niallra, de ezt nem Claire előtt akartam lerendezni.-Srácok vendégünk van-szóltam oda a tévéző fiúknak, akik rögtön felénk kapták a fejüket. Megtörtént a bemutatkozás és beszélgetni kezdtek a lánnyal.-Mit ettetek?suttogtam Niallnak.
-Semmit-suttogta vissza. Ez elég volt nekem a konyha fele vettem az irányt. Azért mégsem hagyhatom, hogy ne egyenek. Így gyorsan összeütöttem egy kis spagettit.-Fiúk éhesek vagytok?-mentem ki a konyhából a nappaliba, ahol elég jól elvoltak.
-Igen, de csak mikrós kaját tudunk enni-mondta Liam.
-Ja köszi, hogy az én spagettim mikrós kaja-vigyorogtam.
-Csináltál kaját?-kérdezte csillogó szemekkel Niall.
-Nem gondoltam komolyan a délutánit, így gondoltam csinálok-mosolyogtam, mire mindenki ment enni.-Claire menj te is enni. Jut, mivel Niall miatt sokat kell csinálni-nevettem. Így a lány is ment enni. Én pedig elindultam Nicol szobája felé...
Sziasztok!:) Nos igen most itt is pofázok. Na szóval csak annyit szeretnék kérni, hogy szombaton szorítsatok nekem(felvételi). Ja és persze komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel!!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése