19. rész

Sziasztok! Köszönöm a három komit. Rettentően jól esett.:) Így hát meg is hoztam a részt. Jó olvasást!:) 

*Bella szemszöge*

-Csókolj meg-leheltem. Egyszerűen el sem tudom hinni, hogy ezeket mondta nekem! Egyszerűen olyan hevesen ver a szívem, hogy félek, hogy még a többiek is hallják. De Harryt elnézve, ő is valahogy így lehet. Lassan közelebb hajolt, bár így is elég közel volt. Először csak lágyan rátette tökéletes ajkait az enyémekre, de én már akkor is robbantam. El sem hittem, hogy ez megtörténik! Végül elkezdte mozgatni a száját. Édesen becézgette ajkaimat. Azt hittem, hogy ennél már nem lehet jobb, de ismét tévedtem! Nyelve megtalálta az enyémet és az az érzés leírhatatlan! A csóknak kicsit sós íze volt a könnyeimtől, de a kellemes menta ízt is éreztem. Belemosolyogtam a csókunkba, mire még közelebb húzott magához, ha ez lehetséges volt. Nem tudom meddig faltuk egymás ajkát, de elvesztettem az időérzékemet. Végül nehezen, de elváltunk egymástól, de Harry nem engedett el az öleléséből, amit nem is bántam. Mind a ketten erőteljesen lihegtünk, a leheletünk összekeveredett.

-Húú-ennyit mondott Harry és a szemembe bámult. Zöld íriszei gyönyörűen csillogtak.

-Csillog a szemed-mondtam szégyenlősen.

-Kipirult az arcod-simított végig az említett helyen, mire kirázott a hideg.
-Hogy keveredtünk mi ebbe?-kérdeztem kábultan. Ha nem lenne az ajtó a hátam mögött, biztosan összerogytam volna.

-Nem tudom. De azt tudom, hogy nem akarok belőle kikeveredni-suttogta.

-Én sem-mosolyogtam szégyenlősen.-Harry féltem Nicolt-mondtam megtörve az idillikus pillanatot. Ő elengedett és helyet foglalt az ágyamon. Én is követtem a példáját.

-Én is. Attól tartok, hogy ennek a Tom gyereknek köze van az apjához-mondta idegesen.

-Szerintem követnünk kéne őket és figyelni rájuk-mondtam. Egyszerűn nem volt szimpi az a srác. Taszított engem. Igaz az eszembe sem jutott, hogy Nicol apjához köze van, de lehetséges.
-Ja értem. De szerintem nem lenne jó ötlet követni-vakarta meg a fejét.-Ha kiderülni és semmi gáz nem lenne a fiúval, amit kétlek, de ha mégsem, akkor Nicol teljesen kiakadna.
-De akkor mit tegyünk? Menjek át és közöljem vele, hogy: Szia! Megyek gyertyatartónak, nehogy valami bajod essen. Ez ez így nem jó!-mondtam.
-Akkor megyünk mind!-csapta össze a kezét.-Végül is te lány vagy és nem sértésből de nem igazán tudnád megakadályozni, hogy mit tudom én elcipelje-mondta óvatosan, nehogy megbántson.
-Tudom igazad van. De nehéz lesz beadagolni neki, hogy velük megyünk.
-Már mért lenne? Megmondjuk, hogy jobban megszeretnénk ismerni az a ficsúrt oszt ennyi-mondta Hazz.
-Jó csak akkor modoráld magad-mondtam neki mosolyogva.
-Megpróbálom-mondta.-Na gyere menjünk beszéljünk vele-kapott fel és az ölébe vett. Izmos karjai szorosan tartottak. A hirtelen tett miatt mégis felsikítottam egy picit.
-Harry tegyél le! Tudok a saját lábamon menni-mondtam mire megrázta a fejét. Göndör fürtjei ide-oda himbálóztak. Olyan édesen nézett ki!
-A barátnőmet csak vihetem az ölembe nem?-kérdezte szemtelenül. Hogy mije vagyok?
-Hogy mid vagyok?-kérdeztem szemöldök felhúzva.
-A barátnőm-mondta egyszerűen.
-Öhm, eddig nem tudtam, hogy a barátnőd vagyok-mondtam incselkedve.
-Hát akkor most közlöm veled-kacsintott, de még mindig nem tett le.
-Elég érdekesen ,,kérdezted" meg tőlem, de azért tudomásul vettem-mondtam neki mosolyogva.-Mondjuk, akkor is tudok a saját lábamon menni.
-Nem adod fel ugye?-kérdezte. Nemet intettem a fejemmel. Végül hála a jó égnek letett.
-Köszi-mondtam.-Na akkor menjünk mind a ketten?-kérdeztem.
-Előbb beszéljük meg a többiekkel is szerintem-mondta Harry.
-Jó, akkor én hozom ide Liamet és Niall-t tied a két idióta-osztottam fel ki, kit hoz.
-Oké-azzal már ki is osont, mintha valami brutálisan nagy küldetésünk lenne. Végül én is elindultam először Liam szobája felé. Halkan bekopogtam és benyitottam. Liam álmos fejjel az ágy szélén ült.
-Jó reggelt!-nem tudom mért suttogtam.
-Jó reggelt!-mondta rekedt hangon.
-Figyelj át kéne jönnöd az én szobámba. Fontos kupaktanácsot tartunk.
-Megyek-állt fel. Kicsit megdörzsölte a szemeit és a szobám felé ment.
-Mindjárt megyek utánad-mondtam és most Niall szobája felé vettem az irányt. Mivel hallottam a horkolását, ezért nem kopogtam. Felesleges lenne. Halkan mentem be a szobába és odaosontam az ágyához és gyengéden rázogatni kezdtem a mi kis haspókunkat.-Niall! Ír manó ébresztő!-szóltam nyájas hangon.
-Hagyj aludni-morogta.
-Fontos kupaktanács. Nicolról van szó-suttogtam tovább. Majd fejbe vágott úgy pattant ki az ágyból.
-Megyek már-felkapott egy mackónacit és már rohant is a szobámba. Komolyan mondom, mintha totál szerelmes lenne. Várjunk csak! Hisz Niall szerelmes! Hogy nem vettem észre? Ezen most nem volt sem erőm, sem időm gondolkodni, úgyhogy én is a szobámba siettem, ahol már mindenki ott volt.
-Na mi az a nagyon fontos dolog, ami miatt Harry kiráncigált az ágyból?-kérdezte kicsit bosszúsan Zayn. Hát igen, ő nem igazán tűri jól, ha felébresztik.
-Fontos Zayn, fontos. Nicolról van szó-mondta komoly hangon Hazza.
-Igen. Azért hívtunk át titeket, mert a munkahelyünkön van egy fiú, Tom.
-Aki egy paraszt-vágott Harry a mondandómba.
-Harry ne vágj a szavamba!-korholtam le.-Szóval az a fiú nem igazán szimpatikus, se nekem, se Harrynek. De, itt jön a lényeg, Nicol bulizni akar ma vele menni. Viszont Harry attól tart, hogy köze van az apjához. Tehát azt találtuk ki, hogy mindannyian elmennénk velük és szemmel tartanánk azt a gazembert. Mit szóltok?-daráltam el nagyjából a problémát.
-Én benne vagyok-szólt elsőnek Niall. Ó tényleg! Még ma őt is ki kell faggatnom.
-Én is-csatlakozott Liam.
-Még szép, hogy én is benne vagyok!-mondta Louis.
-És te Zayn?-kérdezte Harry. Zayn felé fordultunk, aki menet közbe bealudt!
-Zayn!-ráztam meg idegesen.
-Ha? Mi? Hogy?-kérdezte kómásan.-Ja igen, megvan. Benne vagyok. Mehetek aludni?-kérdezte ásítva.
-Menj!-mondtam. Valamelyest megnyugodtam, hisz minden fiú jön velünk és így többen tudunk rá figyelni.-Na srácok! Akkor mi most Harryvel átmegyünk Nicolthoz és ne feledjétek! Tegyetek úgy, mintha semmi különös nem lenne. És lehetőleg ne támadjatok rá a fiúra.
Így hát mindenki ment a saját dolgára. Mi pedig Hazzával elindultunk Nic szobája felé. Bekopogtam... Semmi. Megint és megint semmi.
-Nicol nyisd ki-kértem szépen.
-Minek, hogy megint mindennek el legyek hordva? És csak amiatt, hogy Tommal barátkozom?-hallottam egy kis szomorúságot a hangjából.
-Pont erről akartunk beszélni. Elnézést szeretnénk kérni, hogy úgy beszéltünk veled. Bár, ha belegondolok csak Harry vágott csúnya dolgokat a fejedhez-néztem csúnyán az említett személyre.-Így hát gondoltuk, hogy engesztelés képpen  mi is elmennénk veled és Tommal bulizni és mi is jobban megismernénk-mondtam az ajálnlatunkat.
-Igazán?-nyitotta ki az ajtaját.
-Érted megtesszük-szólalt meg Harry. Ilyenkor bezzeg már ő is megtud szólalni!
-Szuper! Akkor ma jót fogunk bulizni!!!-nevetett fel. Hú hamarabb elhitte, mint gondoltam, de semmi baj, ez nekünk csak jó...


U.i.:elnézéseteket kérem, hogy nem rögtön hoztam a részt. Még egyszer köszönöm a komikat és a következő részt 2 komment után hozom. Lehet, hogy nem rögtön fogom tudni hozni, ugyanis nem sokára iskola és én pedig nyolcadikos vagyok, ami nem kevés tanulnivalót és feladatot von maga után, ráadásul most 50 éves a sulink, azaz még több program és feladat. De nem panaszkodok nektek. Mégegyszer nagyon megszeretném köszönni az átalakítást. Én imádom. Komizzatok és pipáljatok, vagy iratkozzatok fel!!:)