Sziasztok! Meghoztam a részt. Jó olvasást!:)
*Bella szemszöge*
Viszont ez után olyan téma jött, ami a szívemig hatolt.
-Fiúk! Látom, hogy nem vagytok túl jókedvűek. Valami baj van?-kérdezte aggodalmasan a riporternő.
-Áá nincs semmi!-mondta Harry.
-Látom, hogy van valami. Mondd el nyugodtan. Ennyire unalmas volnék?-kérdezte az a bestia. Komolyan, ha van valami baja, akkor sem kötelező mindenkinek elmondani.
-Csak megbántottam egy nagyon jó barátomat és félek, hogy elvesztem-mondta szomorkás hangon.
-Hallgatja most az adást? Esetleg szeretnél üzenni neki valamit?-kérdezte együtt érző hangon a riporter.
-Remélem hallgatja éés csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom és mind várjuk vissza Londonba-atya világ! Hisz ez nekem szólt! Egy érzelmi hullám ragadott magával, így gyorsan kimentem a mosdóba. Nem bírtam visszafogni a mosolyom, de könnyek csorogtak le az arcomon. Kopogtak, így gyorsan letöröltem a könnyeim és kimentem a mosdóból. Visszaültem Nicol mellé.
-Hé, minden rendben?-kérdezte és felém fordult.
-Persze. Mi baj lenne?-kérdeztem egy erőltetett mosollyal. Hiányozni fognak a fiúk.
-Látom, hogy valami baj van, úgyhogy hallgatlak. És ne merészeld azt mondani, hogy csak sokat képzelek a dolgok mögé.
-Jó, jó. Csak hiányozni fogtok-mosolyogtam.
-De akkor mért nem jössz vissza Londonba?-kérdezte egy vállrándítással.
-Mert Harry is megmondta, hogy jobb lenne nélkülem-hajtottam le a fejem.
-Na ne már!-szólt Nic hitetlenkedve, erre felemeltem a fejemet.-Nem hallottad a rádióból, hogy sajnálja és vár vissza Londonba?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-De hallottam, de nem tudom-mondtam bizonytalanul.-Majd még meggondolom.
-Rendben.
Ez után hamar odaértünk Dublinba. A reptéren rögtön kiszúrtam anyáékat. Megfogtam Nicol karját és húztam magam után. Ahogy odaértünk a szüleimhez, rögtön a nyakukba ugrottam. Annyira hiányoztak!
-Úgy hiányoztatok!-engedtem el őket nagy nehezen. Aztán észbe kaptam, hogy van egy anyáék számára ismeretlen személy.-Uhm, nem is mondtam! Anya, apa! Ő itt Nicol Black. Nicol! Ők itt anyu és apu-mutogattam.
-Hívj nyugodtan Beckynek-mondta barátságosan anyu.-És természetesen tegezhetsz is, nem vagyok olyan idős-ölelte meg legjobb barátnőmet.
-Engem pedig nyugodtan hívj csak Noelnek-ölelte meg apu is.
-Rendben-mosolygott kedvesen Nicol.
-Most pedig indulás haza-vette el apa a csomagjainkat és betette a kocsiba. Ezek után indulhattunk is Mullingarba. Nagy boldogság öntött el, amikor megpillantottam a ezt a táblát:
-Jó újra itthon-szálltam ki a családi ház előtt és megnyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat.
-Szép házatok van-mosolygott Nicol.
-Köszi-mosolyogtam rá vissza.-Gyere körbevezetlek-hívtam beljebb vendégünket.
A házunk:
Így hát bevezettem és körbevezettem a házban. Sok-sok emlék zúdult rám, ahogy teljesen körbejártam a házat.
-És ez itt az én szobám, ahol drága Niallunk orrát betörtem-nevettem fel és benyitottam a szobámba. Semmit nem változtatott rajta anya, aminek nagyon örültem, hisze ez mégiscsak az én szobám volt és lesz.
-Hűű, ez tényleg téged tükröz-kezdett el szétnézni Nicol.-Szereted a kék színt. Jól sejtem?-kérdezte.
-Mondhatni-nevettem fel. Hát, nos igen a szobám fala kék színű volt, amit halványkék bútorokkal rendeztünk be, sőt még a falon is kék képek díszelegtek és az ágyneműm is természetesen kék volt.
-Most pedig gyere, mert megmutatom a vendégszobát, ahol aludni fogsz-mosolyogtam és kiléptem a szobából. A velem szemben lévő szoba felé vettem az irányt és benyitottam a vendégszobába.
-Hűű, ez gyönyörű. Nagyon jó ízlésetek van-tekintett körbe ideiglenes szobájában. A szoba fala barnás árnyalatot vett fel, melynek közepén egy egyszerű franciaágy foglalt helyet. A szobában továbbá van még két gardróbszekrény és egy tükör is. A falat egy festmény díszítette.
-Rendezkedj be nyugodtan, én addig lemegyek beszélgetek egy kicsit anyuval-mondtam és már robogtam is lefelé, hogy beszéljek rég nem látott anyukámmal. A tervem viszont meghiúsult, ugyanis csengettek.-Majd én kinyitom!-mondtam hangosan és megindultam kinyitni az ajtót...
U.i.: köszönöm szépen a sok oldalmegjelenítést!!:) Nem sokára elérem az 1000 kattintást, aminek rettenetesen örülök és nagyon köszönöm nektek. Örülnék egy-két nyomnak, úgyhogy komizzatok, pipáljatok, írjatok a chatbe, ha úgy gondoljátok!:)
-Hé, minden rendben?-kérdezte és felém fordult.
-Persze. Mi baj lenne?-kérdeztem egy erőltetett mosollyal. Hiányozni fognak a fiúk.
-Látom, hogy valami baj van, úgyhogy hallgatlak. És ne merészeld azt mondani, hogy csak sokat képzelek a dolgok mögé.
-Jó, jó. Csak hiányozni fogtok-mosolyogtam.
-De akkor mért nem jössz vissza Londonba?-kérdezte egy vállrándítással.
-Mert Harry is megmondta, hogy jobb lenne nélkülem-hajtottam le a fejem.
-Na ne már!-szólt Nic hitetlenkedve, erre felemeltem a fejemet.-Nem hallottad a rádióból, hogy sajnálja és vár vissza Londonba?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-De hallottam, de nem tudom-mondtam bizonytalanul.-Majd még meggondolom.
-Rendben.
Ez után hamar odaértünk Dublinba. A reptéren rögtön kiszúrtam anyáékat. Megfogtam Nicol karját és húztam magam után. Ahogy odaértünk a szüleimhez, rögtön a nyakukba ugrottam. Annyira hiányoztak!
-Úgy hiányoztatok!-engedtem el őket nagy nehezen. Aztán észbe kaptam, hogy van egy anyáék számára ismeretlen személy.-Uhm, nem is mondtam! Anya, apa! Ő itt Nicol Black. Nicol! Ők itt anyu és apu-mutogattam.
-Hívj nyugodtan Beckynek-mondta barátságosan anyu.-És természetesen tegezhetsz is, nem vagyok olyan idős-ölelte meg legjobb barátnőmet.
-Engem pedig nyugodtan hívj csak Noelnek-ölelte meg apu is.
-Rendben-mosolygott kedvesen Nicol.
-Most pedig indulás haza-vette el apa a csomagjainkat és betette a kocsiba. Ezek után indulhattunk is Mullingarba. Nagy boldogság öntött el, amikor megpillantottam a ezt a táblát:
-Jó újra itthon-szálltam ki a családi ház előtt és megnyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat.
-Szép házatok van-mosolygott Nicol.
-Köszi-mosolyogtam rá vissza.-Gyere körbevezetlek-hívtam beljebb vendégünket.
A házunk:
Így hát bevezettem és körbevezettem a házban. Sok-sok emlék zúdult rám, ahogy teljesen körbejártam a házat.
-És ez itt az én szobám, ahol drága Niallunk orrát betörtem-nevettem fel és benyitottam a szobámba. Semmit nem változtatott rajta anya, aminek nagyon örültem, hisze ez mégiscsak az én szobám volt és lesz.
-Hűű, ez tényleg téged tükröz-kezdett el szétnézni Nicol.-Szereted a kék színt. Jól sejtem?-kérdezte.
-Mondhatni-nevettem fel. Hát, nos igen a szobám fala kék színű volt, amit halványkék bútorokkal rendeztünk be, sőt még a falon is kék képek díszelegtek és az ágyneműm is természetesen kék volt.
-Most pedig gyere, mert megmutatom a vendégszobát, ahol aludni fogsz-mosolyogtam és kiléptem a szobából. A velem szemben lévő szoba felé vettem az irányt és benyitottam a vendégszobába.
-Hűű, ez gyönyörű. Nagyon jó ízlésetek van-tekintett körbe ideiglenes szobájában. A szoba fala barnás árnyalatot vett fel, melynek közepén egy egyszerű franciaágy foglalt helyet. A szobában továbbá van még két gardróbszekrény és egy tükör is. A falat egy festmény díszítette.
-Rendezkedj be nyugodtan, én addig lemegyek beszélgetek egy kicsit anyuval-mondtam és már robogtam is lefelé, hogy beszéljek rég nem látott anyukámmal. A tervem viszont meghiúsult, ugyanis csengettek.-Majd én kinyitom!-mondtam hangosan és megindultam kinyitni az ajtót...
U.i.: köszönöm szépen a sok oldalmegjelenítést!!:) Nem sokára elérem az 1000 kattintást, aminek rettenetesen örülök és nagyon köszönöm nektek. Örülnék egy-két nyomnak, úgyhogy komizzatok, pipáljatok, írjatok a chatbe, ha úgy gondoljátok!:)
Uristen! Sieess mert nem sueretek varni!! NAGYON ugyes vagy es eszmeletlen jo lett:$ varom a kovi reszt is:*
VálaszTörlésohh köszönöm:) igyekeznék, hisz megvan jól tudod, de nincs visszajelzés és ez kicsit zavar:/ de majd vmikor felteszem ígérem:)
TörlésUristen!!! Nagyon gyorsan hozd a kövit :::)
VálaszTörlésköszi majd igyekszem:) szerintem a hétvégén felteszem:)
Törlés